Az ingatlanpiacon gyakran történnek furcsa dolgok: olykor a vevő, olykor az eladó csapja be partnerét. Ám, mint az alábbi történet példázza, előfordulhat az is, hogy - bár minden rendben, mi több, a bank is áldását adja az ügyletre és a hitelkérelemre - a tranzakció az istenért sem bír tető alá kerülni. Nem kell ehhez más, csak egy "flottul" működő állami hivatal, akárcsak egy Kafka-írásban.ACsászár család hosszú keresgélés után Pestszentlőrincen talált szép kertes házat, melyet - akkori számításaik szerint - hitelfelvétellel meg tudtak volna vásárolni. A családfő négymillió forint munkahelyi kölcsönt vett fel munkáltatójától, de szükség volt hárommillió forint állami kölcsönre is; a törlesztőrészletek fizetését a kedvező állami lakáshitelek lehetővé tették volna. Ennek futamidejét húsz évre tervezték.
Császárék korábban Vecsésen vettek ingatlant, az épület azonban a vizes falak miatt gyakorlatilag lakhatatlan volt. Ez nem derült ki a vételt megelőző lakásvizitek során, még a helyszínen járó statikusnak sem tűnt fel. Úgy döntöttek, hogy a felújítás helyett megpróbálnak inkább egy pesti lakást venni. Azt remélték, hogy olyan helyre költözhetnek Budapest zöldövezetében, amely asztmás jellegű betegségben szenvedő gyermeküknek is ideális.
Az új ház húsz és fél millió forintba került: ebből 13,5 millió önrésszel kalkuláltak (ami vecsési ingatlanuk eladásából és megtakarított pénzükből jött össze). A vecsési ház fele részben kiskorú gyermekük, a tizenkét éves Császár Péter tulajdona volt. A hatályos jogszabályok szerint
a gyámhivatal jóváhagyása
szükséges, ha a szülők a gyermek tulajdoni hányadát kívánják elidegeníteni vagy megterhelni; ebben az ügyben a Pestszentlőrinci Gyámhivatal volt az illetékes.
A gyámhivatal eseti gondnokot rendelt ki - jelen esetben Furkáné dr. Kardos Veronika ügyvédet -, hogy képviselje a kiskorú érdekeit, vagyis véleményezze a fele részben a Peti tulajdonát képező ház értékesítésére létrejött adásvételi szerződést.
Császárék jelezték a kerületi gyámhivatalnak, hogy Pesten szeretnének házat venni, amihez banki kölcsönre is szükségük lesz. A fedezet a megvásárlandó ingatlan, amit a bank jelzáloggal terhel - beleértve a kiskorú részét, ezért a kölcsönszerződéshez szükséges a gyámhivatal engedélye. Császárék így emlékeznek: "A hivatal kezdetben nagyon nyitott volt, amikor elmeséltük nekik, hogy miről van szó, örültek: jaj de jó, mondták, legalább most az egyszer végigcsinálunk egy jelzálogos ügyet az elejétől a végéig."
A gyámügy hozzájárult, hogy a vecsési ingatlan értékesítéséből befolyt összeg Péterre eső részét, 3 750 000 forintot a család a pesti ház vásárlására fordítsa, amelynek az egyötöde lesz a gyermek tulajdoni hányada. A gyámügyi vélemény szerint Péter új tulajdonrésze értékesebb, mint a korábbi, így érdeke nem sérül.
A bank felértékeltette a lőrinci ingatlant. Császárék 2000. május 12-én megkötötték az új lakásra az adásvételi szerződést, s a hárommillió forint kivételével a teljes vételárat kifizették. Szeptemberre
meglett a banki szerződés is
A család kérelemmel fordult a kerületi gyámhivatalhoz, illetve Furkáné dr. Kardos Veronika eseti gondnokhoz, hogy a hárommilliós banki kölcsönt hagyja jóvá.
Ám a kérelemre nem érkezett válasz, s a banki szerződés egy hónapos határidejű: Császárné ezért októberben személyesen kereste fel a lőrinci gyámhivatal felettes szervét, a Fővárosi Gyámhivatalt. "Először nem is akartak velem beszélni, azt mondták, a titkárnőn kívül senki nem ér rá, különben sem én vagyok az egyetlen panaszos. Mondtam, nekem mindegy, csak valakivel hadd beszélhessek. Elkezdtem a mondókámat, öt perc nem telt bele, aki élt és mozgott, ott volt az irodában."
A Fővárosi Gyámhivatal gyermekvédelmi osztályán jegyzőkönyvet vettek fel. Császárné kérte: mivel a Pestszentlőrinci Gyámhivatal a harmincnapos ügyintézési határidőt túllépte, s a banki szerződés határideje lassan lejár, foglaljanak állást az ügyben. A fővárosi hivatal azonnal intézkedett, így néhány nap múlva Császárék levelet kaptak a kerületi gyámhivataltól, amelyben értesítik a családot, hogy a bankkölcsön folyósítása iránti kérelmüket elutasítják. Felszólítják őket továbbá, hogy a vecsési ingatlan értékesítéséből származó vételár felhasználásáról eseti számadást nyújtsanak be - holott néhány hónappal korábban ugyanez a hivatal már engedélyezte, hogy az összeget Császárék az új ház megvásárlására fordítsák.
A kerületi gyámhivatal az eseti gondnok indítványára cselekedett így, aki megtagadta, hogy a kiskorú Péter nevében aláírja a hitelszerződést, mert: "A kk. [kiskorú] vevő tehermentes ingatlanhányadot adott el, így csak tehermentes ingatlanhányadot szerezhet ugyanabban az értékben." Az eseti gondnok aláírása helyén Furkáné dr. Kardos Veronika neve helyett Császárék számára
ismeretlen név állt,
dr. Tóth Sándoré. A család nem értette, hogy a hivatal miért visszakozik, azt pedig végképp nem, hogy miért nem értesítette őket az új eseti gondnok kirendeléséről.
Császárék fellebbeztek, de hogy a dolog végére járjanak, 2000 novemberében a családfő is megkereste a Fővárosi Gyámhivatalt. Kérte, hagyják jóvá a hitelszerződést, mivel a fennmaradó hárommilliót semmilyen más forrásból nem tudja fedezni: felesége rokkantnyugdíjas, harmincezer forint havi nyugdíjjal. Peti egyedüli gyerek, egyedüli örökös. Azzal érvelt, hogy fia vagyona nem kerül veszélybe semmilyen körülmények között, mert a ház sokkal értékesebb, mint a jelzálog összege, és mert tárgyi ingatlanra 20 millió forintos biztosítást, valamint 10 milliós életbiztosítást kötött. Erőss Katalin főtanácsos asszony felvetette: ha a szülők nagyobb tulajdoni hányadot íratnak a gyerekre, a gyámhivatal jóváhagyja a szerződést. Kérte a családot, hogy a nagyobb tulajdoni hányadról szóló iratokat Császár úr mielőbb mutassa be.
Császárék rögtön beszéltek ügyvédjükkel. "Az ügyvédünk, aki az adásvételt csinálta, Tóth Sándor eseti gondnokkal végig tartotta a kapcsolatot. Megállapodtak abban, hogy ha Tóth Sándor meg fogja kapni a dokumentumokat arról, hogy nagyobb ingatlanhányadot írattam a fiamra, akkor jóváhagyja a banki kölcsönről a szerződést" - emlékezik vissza a családfő.
Császár ezek után ajándékozási szerződést készíttetett ügyvédjével, melyben a ház egy részét gyermekére íratja: Péter a korábbi egyötöd helyett egyharmad részben lenne tulajdonos, ha az eseti gondnok a Földhitel és Jelzálogbank Rt.-nek benyújtott hitelszerződést jóváhagyja.
Ehhez Tóth Sándor a következőket fűzte: "Úgy éreztem, megtaláltuk a megoldást. A gyermek nevére akkora értékű ingatlannak kell kerülnie, mint amekkora maga a jelzálog. Kértem Császárékat, hogy számíttassák ki, mekkora tulajdoni hányadot kell szereznie a gyermek Császár Péternek, hogy az ingatlan kényszerértékesítése esetén az eljárási költség, illetékek stb. levonása után neki megmaradjon az eredeti pénze. Ezt ezerszer átbeszéltük."
Császárék időközben szereztek egymillió forintot barátaiktól, rokonaiktól, így a banki kölcsönt kétmillióra mérsékelték. Új banki szerződést kötöttek - sorrendben a negyediket. A rengeteg papírmunka, időigényes ügyintézés mellett a rendszeres banki szerződések anyagilag is terhelték a családot. Minden egyes szerződésnél kiszállt egy értékbecslő, ami rendre 20-25 ezer forintba került. És persze a megvásárolt háznál is akadtak nem várt költségek: kiderült, hogy a kémény nincs szigetelve, ki kell cserélni a nyílászárókat, a tetőszigetelést, csatornázni kell.
A fizetési határidőt Császárék közben többször átlépték, kétszer is módosították az adásvételi szerződést. Az eladók kezdték türelmüket veszteni. Ilyen körülmények között adták be Császárék decemberben az új kérelmet a gyámhivatalhoz a banki szerződés jóváhagyása végett. A megállapodás értelmében csatolták az ajándékozási szerződést Péter nagyobb tulajdoni hányadáról.
2001. március 6-án a kerületi gyámhivatal
ismét elutasította
a család hitelfelvétellel kapcsolatos kérelmét - ezúttal dr. Pálinkó Ilona eseti gondnok jelentése alapján. 2001 januárjában tudniillik a hivatal Pálinkó Ilona ügyvédet rendelte ki Péter eseti gondnokául, de a személycseréről a családot ismét nem tájékoztatta senki. Ekkor Császárék felkeresték Tóth Sándort, aki szintén nem tudott semmiről: "Nem tudom, miért vették el tőlem az ügyet. Azóta én nem is láttam el hasonló szerepet. A gyámhivatal egy címlista szerint jelöli ki az eseti gondnokokat, de mi inkább fizetünk, hogy ne kelljen ilyet csinálnunk. Nekünk ez nem nagyon éri meg."
Dr. Pálinkó Ilona új nézőpontból közelített a hitelproblémához: szerinte a család hazudik, a házat már kifizették, nincs is szükségük a kölcsönre.
Mindezt arra alapozta, hogy az új ház tulajdoni lapján Császárék szerepelnek, vagyis a teljes vételár kiegyenlítése megtörtént. Csakhogy az általános banki gyakorlat szerint a kölcsönt akkor folyósítják, ha az új tulajdonos neve rákerül a tulajdoni lapra. Ráadásul a bank az eladónak utalja a pénzt, a kölcsön felvevője abból egy forintot sem lát. Pálinkó azt is vélelmezi, hogy a kiskorú az ajándékkal nem arányos kötelezettséget vállalna.
A Pestszentlőrinci Gyámhivatal hivatalvezetője elmondta, hogyan jelölik ki az eseti gondnokot: "Az ügyvédi kamaránál van egy lista, hogy kik rendelhetők ki eseti gondnoknak. Erről a listáról választ a hivatal, de ez senki számára nem kötelező." Arra a kérdésre, hogy volt-e valaha példa arra, hogy kiskorú ingatlanját vagy ingatlanhányadát jelzáloggal terhelték, a hivatalvezető asszony nem válaszolt.
Császárék természetesen fellebbeztek az újabb elutasítás ellen, és kérték - hasztalan -, hogy megint Tóth Sándor legyen az eseti gondnok. A főváros viszont a fellebbezést elfogadta: megsemmisítette a korábbi határozatot, és az első fokú gyámhatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Amely - egy hónap gondolkodási idő után - az eredeti határozat rendelkezéseit hatályban tartotta, ismét leszögezve, hogy Császárék hazudnak, mert a tulajdoni lap tanúsága szerint kifizették a teljes vételárat, ezért a hitelfelvétel "szükségtelen". A nagyobb tulajdoni hányadról egy árva szó sem esik.
A család újra fellebbezett,
és csatolták az eladók nyilatkozatát, miszerint a teljes vételár kiegyenlítése nem történt meg. A Legfelsőbb Bíróság ez év szeptemberében a fellebbezést elutasította, és a perköltség megtérítésére kötelezte a családot. A bíróság azért döntött így, mert "a gyámhivatal az eset összes körülményeit mérlegelve" vizsgálja a gyermek érdekeit. Az ítélet jogerős, fellebbezésnek helye nincs. Császárék tehát továbbra is tartoznak az eladóknak, akik egyébként két éve várnak a pénzükre: "Azt szeretnénk, ha minél hamarabb megkapnánk a pénzt. Két éve húzódik az ügy. Mi nem akarunk bírósághoz fordulni, mert ezzel még jobban elhúznánk az időt, s érezzük azt, hogy Császár úr jóindulattal áll a kérdéshez, a körülmények miatt nem tud fizetni. De meg akarjuk kapni, ami jár nekünk."
Utolsó lehetőségként Császárék levelet írtak a Szociális és Családügyi Minisztériumnak. A tárca válaszolt is a megkeresésre. Megnyugtatták a családot, hogy foglalkoznak az üggyel, már tovább is küldték az anyagot. A Fővárosi Gyámhivatalnak.
Való Gábor
