Egyáltalán nem hatódott meg a kormány „engedményétől” a CEU, szerintük a határidők kitolása csak meghosszabbítja a bizonytalanságot

  • narancs.hu
  • 2017. október 13.

Belpol

Alá kéne inkább írni a megállapodást.

„A CEU üdvözöl minden olyan kezdeményezést, ami csökkenti a bizonytalanságot. Az igazságügyi miniszter mai javaslata a határidők megváltoztatásáról azonban meghosszabbítja a bizonytalanság időszakát, miközben hátat fordít a kérdés kézenfekvő megoldásának” – írja közleményében az egyetem.

Trócsányi miniszter kora délután jelentette be, hogy egy évvel, 2019. január 1-ig meghosszabbítják azt a határidőt, ameddig a külföldi székhelyű felsőoktatási intézményeknek teljesíteniük kell az új feltételeket, így a külföldi oktatási tevékenységet és a nemzetközi szerződés meglétét (bár ez utóbbi természetesen nem tőlük, hanem a kormánytól függ, épp ez a baj vele).

Úgy tűnik, a választásokig már nem megy neki a kormány a CEU-nak

Soros kiszorításának évében nem szorítják ki a Soros-egyetemet. 2018. január 1-je helyett 2019. január 1-jéig kell az egyetemeknek megfelelniük a felsőoktatási törvény tavaszi módosításában előírt feltételeknek, ha az Országgyűlés megszavazza a kormány ma benyújtott módosítását - mondta sajtótájékoztatóján Trócsányi László igazságügyi miniszter.

„A CEU fennmaradását biztosító megállapodás New York állam és a magyar kormányzat között készen áll az aláírásra. A helyzet megoldása a kormányzat kezében van: egyszerűen aláírhatja az általa letárgyalt megállapodást” – véli az intézmény.

„A határidő meghosszabbítása és a megállapodás aláírásának elmaradása véleményünk szerint visszalépés. A CEU viszont az előrelépésben érdekelt” – szögezik le közleményük végén.

Figyelmébe ajánljuk

A felcsúti gyerek lehetetlen küldetése

A miniszterelnöknek minden korábbinál nagyobb szüksége van arra, hogy megtartsa a két és fél-hárommilliós bázisát. Ehhez úgy kellene nyitnia a szélsőjobb felé, hogy a kormány rasszizmus ellen hirdetett „zéró toleranicája” ne veszítse hitelét – ha volt neki ilyenje egyáltalán. Ez nyilvánvalóan nem fog menni. 

 

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.