A parlament május 19-i döntésével a Budapesti Corvinus Egyetem tavaly nyári magánosítása után újabb hat egyetemet vett ki az állami felsőoktatási intézmények köréből. Az Állatorvostudományi Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME), a kecskeméti Neumann János Egyetem, a Soproni Egyetem, a győri Széchenyi István Egyetem és a Miskolci Egyetem fenntartását augusztus 1-jétől egy-egy e célra létrehozott vagyonkezelő alapítvány veszi át. Komoly bizonytalanságot okoz ugyanakkor, hogy (keddi lapzártánk időpontjában) az alapítványok bejegyzése és a döntéshozó kuratóriumok kijelölése még nem zárult le, a kuratóriumi tagok névsora sem ismert.
A hat intézményhez szeptembertől csatlakozik a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE), az egyetem alapítványosítását előkészítő, a másik hat mintájára íródott törvényjavaslatot már tárgyalja az Országgyűlés. A legnagyobb visszhangot az SZFE ügye keltette, az alapítványi fenntartást indokolni hivatott „szakmai” érvek itt alig leplezik a politikai szándékot, a „balliberálisnak” bélyegzett intézmény kultúrharcos megregulázását. Az egyetem vezetése az SZFE-törvényjavaslat június 4-i parlamenti vitája és a „modellváltásért” felelős miniszteri biztossal, Pavlik Líviával való egyeztetés után kiadott közleményében azt írta, az alapítványi modellben „sem az egyetemi autonómia, sem a szaktudás érvényesítésének garanciái nem jelennek meg”.
Erősebb kontroll
Polónyi István oktatáskutató szerint is csak a „népnemzeti mozgalom” erőltetésével magyarázható, miért került be az SZFE a kiszervezendő intézmények közé. „Az iparművészeké gazdag világ, tele nemzetközi pályázatokkal, projektekkel, abban van racionalitás, hogy például a MOME magánegyetemként majd jobban együtt tud működni a magánszférával. A színháznál ilyen lehetőség nem látszik, ott maga az állam a legnagyobb megrendelő, így az SZFE modellváltásának egyetlen értelme a vezetés tervezett lecserélése lehet.”
Az oktatáskutató az eddigiek alapján egyébként is egyfajta „álprivatizációnak” látja azt, amit a felsőoktatásban művel a kormány. „Az egyetemek magánkézbe adásából hiányzik a valódi magántőke bevonása, és az is, hogy az intézményvezetéshez affinitást mutató menedzserek kerüljenek az élükre – mondja Polónyi. Nyugat-Európában ez úgy működik, hogy a magánegyetem fenntartójának elsődleges célja a pénzszerzés, viszont a tudományos és oktatásszakmai kérdésekbe nem szól bele. A Corvinus példájából kitűnik, hogy az alapítvány mindenbe belebeszél, ellenben az államtól független források felhajtásában nem igazán jeleskedik.”
Az újabb egyetemeknél persze csak részben követi a kormány a Corvinus-modellt. A Corvinust fenntartó alapítványnak tavaly akkori árfolyamértéken 380 milliárd forintnyi vagyont juttattak a Mol és a Richter állami tulajdonban lévő részvényállományából, ennek a hozamából kell kipótolni az egyetem korábbi állami támogatását. Hasonló nagyságú állami részvénypakett más egyetemek részére nem áll rendelkezésre, így az újabban alapítványokhoz kerülő intézményeknél fennmarad a rendszeres állami apanázs, igaz, az ígéretek szerint ezt nem évente határozzák meg, hanem hosszabb távú finanszírozási szerződések keretében érkezik majd. „Ezek az egyetemek megszűnnek költségvetési intézmények lenni, szabadon felhalmozhatnak, hitelt vehetnek fel, és a közalkalmazotti törvény kötöttségei alól is kikerülnek” – magyarázza a Narancsnak egy felsőoktatási szakértő.
A kormányzati befolyás egy másik szálon is erősebb lesz az alapítványosítás második hullámában. Bár a Corvinust fenntartó alapítványt is az Innovációs és Technológiai Minisztérium hozta létre, kuratóriumát pedig Palkovics László miniszter bízta meg, a miniszter kapásból át is ruházta az alapítói jogokat a kuratóriumra, amivel – legalábbis formálisan – megszűnt a befolyása az alapítványra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Hernádi Zsolt Mol-elnök által vezetett Corvinus-kuratórium az alapítvány alapító okiratát is szabadon megváltoztathatja, a kurátorok személyéről is maga határoz – idén áprilisban például nem kellett Palkovics jóváhagyása ahhoz, hogy az ötfős kuratórium meghosszabbítsa, illetve határozottról határozatlan idejűre változtassa a saját megbízatását.
A most létrehozandó hat (az SZFE-vel együtt hét) alapítványnál ez az elszakadási folyamat lassabban és két lépcsőben fog lezajlani. Az elfogadott törvény értelmében az alapítványok alapító okiratában a minisztert kell kijelölni az alapítói jogok teljes körének gyakorlására, azonban egy hatályba léptető rendelkezés 2022 januárjától megengedi, hogy a miniszter ezen jogait átruházza az alapítványok kuratóriumaira. „Ez bebiztosítja, hogy hiába lenne 2022-ben kormányváltás, az addig alapítványi fenntartásba adott egyetemeket gyakorlatilag örökre az Orbán-kormány által kijelölt kuratóriumok vezethetik, egyfajta hitbizományként” – mondja Máté András, az átalakítások ellen közleményben tiltakozó Oktatói Hálózat tagja.
Egyszer már megbukott
Az új egyetemi alapítványok értelmezhető tőkét tehát nem kapnak az államtól, csak az egyetemek fenntartói jogai szállnak rájuk, maguk az egyetemek az általuk használt ingatlanokat veszik át ingyenes vagyonjuttatásként. Az épületek némelyikére értékesítési tilalmat ír elő a törvény, más ingatlanok kapcsán csak azt mondja ki, hogy amennyiben az egyetem eladja, a bevételt infrastruktúra-fejlesztésre kell fordítani. A frissen magánosított egyetemek ugyanakkor mentesülnek a nemzeti vagyonról szóló törvény egyes előírásai alól, például nem kell beszámolniuk a vagyon hasznosításáról, az állam (a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.) pedig akkor sem követelhet tőlük kötbért vagy állhat el a szerződéstől, ha a vagyon célhoz kötött hasznosításának nem tesznek eleget.
Működési támogatásukat továbbra is az államtól kapják az újdonsült magánegyetemek, a törvény szerint 15–25 éves keretmegállapodás és 3–5 éves feladatfinanszírozási megállapodás alapján. Felsőoktatási szakértő forrásunk rámutat, hogy a hároméves finanszírozási szerződések rendszerével Hiller István minisztersége alatt már próbálkozott a magyar oktatásirányítás, a megállapodásokat 2007-ben megkötötték, teljesítményelvárásokat is rendeltek hozzájuk, azonban – részben a világgazdasági válság miatt – ezek ellenőrzése egy idő után csak papíron történt meg, és a 2010-es kormányváltás után ki is vezették a szerződéses rendszert. „Elvileg is kérdéses, meg lehet-e ezt jól csinálni, vállalhat-e egy kormány több évre előre kötelezettségeket úgy, hogy az éves költségvetésekről mindig a parlament dönt” – teszi hozzá forrásunk.
Hogy az újfajta finanszírozási szerződések pontosan mit takarnak, egyelőre nem világos, pedig Bódis József felsőoktatási államtitkár többször utalt arra, hogy idővel a teljes magyar felsőoktatás finanszírozását ilyen kontraktusokkal intéznék. Míg a Corvinuson az alapítvány a saját vagyonából alapított az ingyenes tanulást lehetővé tevő ösztöndíjat, amelynek a feltételei szigorúbbak, mint az állami ösztöndíjé, az illetékesek nyilatkozatai alapján a hét új „magánegyetemen” fennmaradnak az állami ösztöndíjas férőhelyek. Fontos kérdés, hogy ezek számát beleírják-e a szerződésekbe, vagy továbbra is évente, a jelentkezések és a minimumkövetelmények alapján határozzák meg, esetleg a kuratóriumok kapnak valamiféle beleszólást a felvételi követelmények előírásába.
Az oktatók a hallgatóknál is korábban érzékelik a modellváltás következményeit, nekik már a nyár folyamán megszűnik a közalkalmazotti jogviszonyuk, új munkaszerződést kell kötniük az egyetemükkel. „A felsőoktatási törvény átmeneti szabályai szerint egy évig még a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szabályait kell alkalmazni a munkáltatói felmentésre, és aki öt éven belül eléri a megfelelő hosszúságú munkaviszonyt, annak jár a jubileumi jutalom. Egyebekben a munka törvénykönyve az irányadó” – mondja Toronyai Gábor, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének alelnöke, a Corvinus szakszervezeti vezetője. Toronyai a modellváltás előtt álló egyetemek többségénél kapcsolatban van a szakszervezettel, és azt tapasztalja, a készülő munkaszerződések a kötetlen munkaidő-beosztáshoz nem nyúlnak hozzá, az egyetemi oktatók szabadságának időtartama viszont több intézményben rövidülhet.
Vezetőváltás
A MOME annyiban kedvező helyzetben van, hogy Fülöp József rektor eleve a modellváltás programjával indult a rektorválasztáson. Az egyetem vezetése több mint egy éve tárgyal az ITM-mel, és az oktatókat is rendszeresen tájékoztatják az átalakulás aktuális lépéseiről. „Július 15-ig kell aláírni az új munkaszerződéseket, ezeket június végéig kapjuk kézhez. Az a cél, hogy senki ne járjon rosszabbul az eddigiekhez képest, az egyetemi vezetés nagyon megértően viszonyul ehhez” – mondja Babarczy Eszter adjunktus. Azért mégis sokakban van szorongás és aggodalom, mert a kuratórium névsora nem ismert, és bár az egyetem is tehetett javaslatot a tagokra, semmi garancia nincs rá, hogy a minisztérium ezt figyelembe veszi. „Lehetetlen helyzet, hogy az egyelőre ismeretlen kurátorok írják majd az egyetem alapító okiratát, amely meghatározza a saját jogosítványaikat is. Sokkal egyszerűbb lett volna minden, ha az elmúlt hónapokban már velük tárgyalhatunk” – jegyzi meg Babarczy.
Az alapítványi egyetemek kuratóriumainak eddig is erős hatásköreit a felsőoktatási törvény legújabb – szintén május 19-én elfogadott – módosítása továbbszélesíti. Az eddigi törvényszöveg úgy szólt, hogy magánegyetemeken a fenntartó hagyja jóvá az intézmény költségvetését, éves beszámolóját, szervezeti és működési szabályzatát (szmsz), intézményfejlesztési és vagyongazdálkodási tervét – ezt úgy lehetett érteni, hogy a demokratikus döntéshozatalt biztosító szenátus állítja össze és terjeszti elő ezeket a dokumentumokat, a kuratórium igent vagy nemet mondhat rájuk. A friss törvénymódosítás azonban úgy szól, hogy a fenntartó fogadja el az alapvető fontosságú szabályozókat, a kuratórium tehát akár meg is kerülheti a szenátust a megalkotásukkor. Ezzel egyébként csak törvényesítették a Corvinuson korábban is folytatott gyakorlatot, ott ugyanis a kuratórium tavaly júniusban a szenátus megkérdezése nélkül írta át az szmsz-t, aminek a jogszerűségét többen vitatták.
Magánegyetemeken a rektorválasztásra is sajátos szabályok vonatkoznak. Míg az állami szférában a miniszter kizárólag a szenátus által megválasztott rektorjelöltet terjesztheti fel kinevezésre, a magánintézmények alapító okirata úgy is rendelkezhet, hogy a szenátus csak véleményezi a rektori pályázatokat. Ettől különösen az SZFE-n tarthatnak, ahol Upor László kinevezés hiányában csak megbízott rektorként funkcionál, hiába választotta meg decemberben az egyetem szenátusa. Bódis József államtitkár a Hír Tv-nek nyilatkozva arról beszélt, hogy az SZFE-nek „vezetőváltással kapcsolatos feladatai” is vannak, egy az egyetem által nyilvánosságra hozott összefoglaló szerint pedig egy május 19-i találkozón azt mondta, azért nem nevezték még ki Upor Lászlót, mert „meghatározó véleményformáló körök” szerint rendszerszintű jelenséget takarhat az egyetemen Gothár Péter zaklatási ügye.
Az egyetem által közzétett dokumentum egyéb furcsaságokat is felfed az SZFE modellváltásáról. Az egyetemi vezetőség például csak május 27-én, a rájuk vonatkozó törvényjavaslatot olvasva tudta meg, hogy a kormány már szeptembertől új formában képzeli el az intézmény működését – korábban jövő januári indulásról volt szó. Február–március folyamán még az volt a terv, hogy négy művészeti egyetem (az SZFE mellett a Magyar Képzőművészeti Egyetem, a Magyar Táncművészeti Egyetem és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) egy közös alapítvány alá kerül, ezt áprilisban változtatták meg a négy külön alapítvány elképzelésére, azonban míg a másik három egyetem haladékot kapott az átállásra, az SZFE-n felgyorsultak az események. Sokakban él az a feltételezés, hogy az erőltetett modellváltással a kormány Vidnyánszky Attila és köre térfoglalását készíti elő. A Hír Tv műsorvezetője meg is kérdezte Bódis Józsefet, el tudná-e képzelni Vidnyánszkyt az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának élén. Az államtitkár csak annyit mondott, el tudná, de ebben nem az ő képzelete lesz a meghatározó.
| Agrárközpont A felsőoktatási törvény május 19-i módosítása több, augusztustól életbe lépő egyetemi összevonásról is rendelkezik. A változások legfontosabb iránya, hogy a gödöllői Szent István Egyetemből (SZIE) egy országos lefedettségű agráregyetem jön létre, miután beleolvad a teljes Kaposvári Egyetem, a Pannon Egyetem keszthelyi Georgikon Kara és a jelenleg az Eszterházy Károly Egyetemhez tartozó Gyöngyösi Károly Róbert Campus. Mivel a Corvinus budai Kertészettudományi Kara már korábban csatlakozott a SZIE-hez, augusztustól egy öt campusból álló agráregyetemként működik tovább az intézmény. A döntést elsősorban a Kaposvári Egyetemen fogadták értetlenül, ami nem csoda, hiszen ott a város nevét viselő egyetem mai formájában megszűnik. Tóth Gergely, a Georgikon Kar talajtani és környezetinformatikai tanszékének vezetője szerint a keszthelyiek támogatják az átalakulást. „Jelenleg alacsony színvonalú és rossz szerkezetű a magyar agrárképzés, csak egy-egy elszigetelt műhely képes bekapcsolódni az európai kutatási vérkeringésbe, egy, az erőket koncentráló új egyetem javíthat a helyzeten” – mondja Tóth. Minden képzőhelynek megvan a saját erőssége, amire koncentrálhat a jövőben, Kaposváron például az állattudományok oktatása kiemelkedő, Keszthelyen a környezettudományé. „Ezzel együtt az olyan nagy szakokat, mint az általános agrármérnöki vagy a növénytermesztő, érdemes mindenhol fenntartani, mert a diákok nem annyira mobilisak, minden campuson a regionális vonzáskörzetből érkezik a hallgatók 80 százaléka” – magyarázza a tanszékvezető. Bár jogszabályi nyoma egyelőre nincs a felturbózott SZIE modellváltásának, nagyjából biztosra vehető, hogy januártól az új struktúrájú agráregyetem fenntartását is egy alapítvány veszi át – erre utal az összevonásokról rendelkező törvény indoklása, illetve az is, hogy egy újabb törvénymódosítással a parlament lehetővé tette, hogy a Nemzeti Földalap egyetemet fenntartó alapítvánnyal is vagyonkezelői szerződést köthessen. Tóth Gergely szerint az alapítványi működés komoly előnye lehet a rugalmasabb gazdálkodás: állami egyetemként korábban problémát jelentett egy intézményi szabadalom fenntartási díjának kifizetése is. Úgy látja, az oktatók közalkalmazotti jogállásának is voltak hátulütői, rugalmatlanok voltak a munkaszerződések, például az idősebb szakértők alkalmazásánál. „Az új felállás versenyhelyzetet teremt, amit én lehetőségnek látok, de fontos, hogy ez jobb teljesítményre ösztönözze, ne pedig feszélyezze az oktatókat, ezért például a határozatlan idejű szerződések rendszerét feltétlenül megtartanám.” |
