Budapest költségvetése

Egyre lejjebb

szerző
Szalai Anna
publikálva
2018/9. (03. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A kormány 2010 óta tartó Budapest-ellenes politikája lassan beérik: a főváros 2019-re elmerülhet az adósságban.

Budapest bevételei a Fidesz hatalomra kerülése és a kormánypárti városvezetés regnálása óta a felére estek vissza a Demszky-éra utolsó évéhez képest: az idén 245 milliárdra tervezett bevétel 2010-ben még 504 milliárd forint volt. Ráadásul a költségvetés zsugorodása folyamatos, a tavalyi megtorpanás átmenetinek bizonyult, ezen nem segített az iparűzési adó 10 milliárdos idei többlete sem. A bevételi előirányzat ezzel együtt is 11 milliárddal, a kiadási 6 milliárddal csökkent a 2017-ben tervezetthez képest. 2018-tól ugyanis Budapestnek is fizetnie kell a többi önkormányzatot már tavaly sújtó szolidaritási adót, ez a főváros esetében 5 milliárd forint. Ráadásul a 2017-es mentességért cserébe elvont 2 milliárd állami működési támogatást sem kapták vissza. Súlyos érvágás az állami intézményeknél és cégeknél végrehajtott béremelések elszívó hatásának 13 milliárdos semlegesítése is.

 

Kicsontozás

Tovább csökkent a közösségi közlekedés állami támogatása: a 2015-ben kapott 24 milliárdnak az idén már csak a felét kapja meg az államtól a főváros, miközben a metrópótlás 3,5 milliárddal növeli a BKV kiadásait. Ezt korántsem ellensúlyozza a fővárosi és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek 1,5 százalékpontos eltérítése az előbbi javára. Ront a helyzeten, hogy az ingyenesen vagy kedvezményes áron utazó gyerekek, diákok és nyugdíjasok után kapott állami támogatást sem sikerült feljebb tornázni, ami többmilliárdos – a főváros lakosságának elöregedése miatt egyre növekvő – hiányt okoz. Ráadásként az állam az idén megvonta az utak karbantartására eddig adott évi 500 milliót is. Mindez jól illeszkedik a Tarlós-féle városvezetés vesztes közlekedési játszmáinak sorába, amelyeknek a kiindulópontja az agglomerációs járatok kikényszerített átadása volt a Volánbusznak. Ezt követte a járműbeszerzések feletti döntési jogkör kicsavarása a városvezetés kezéből. Első lépésként az új metrószerelvények vásárlását tiltotta meg a kormány, amellyel Orbánék betolták a fővárost az orosz Metrowagonmashsal kötött szerződés zsákutcájába. (A fel­újításért számlázott 67 milliárdból új kocsikat is vehettek volna.) Majd a metrópótlásra kiírt és sikeresen lebonyolított közbeszerzést írták felül, megtiltva az új lengyel buszok megvásárlását. Ezzel párhuzamosan létrehozták a Varga Mihály pénzügyminiszter vezette Nemzeti Autóbusz Beszerzési Bizottságot (NABB), amely a hazai buszgyártás felvirágoztatását tűzte ki célul. Ez a gyakorlatban az Ikarus Egyedi Kft. államilag támogatott piacszerzését jelenti. Budapest eddig ki tudta húzni magát ebből, de a múlt heti kormányhatározat után, amely szerint ezentúl a NABB készíti elő az önkormányzati buszbeszerzéseket is, erre aligha lesz módja.

A kormány másik különös közlekedési játszmája az M3-as metróvonal felújításához kapcsolódik. Kezdetben a rekonstrukció szükségességét, mértékét vitatták, majd az uniós források elvonásával riogattak. Az uniós pályázatok gyors kipörgetéséről, a támogatási előlegek bőkezű osztogatásáról híres Orbán-kormány a főváros felé igencsak mértéktartónak mutatkozik. A metró uniós pályázati kérelmét tavaly ősszel sikerült csak beadni. A Magyar Narancs információi szerint a kormány 173 milliárdos támogatást kért, plusz az akadálymentesítés költségét, ám a fővárosnak egyelőre csak 137,5 milliárdot ígértek oda. (A többiről a választások után döntenének.) Az önkormányzatnak 40 milliárdot kell beletennie a programba. Csakhogy az északinál sokkal rosszabb állapotban lévő déli és középső szakasz felújítására kapott ajánlatok a korábbi becsült ár csaknem másfélszeresére rúgtak, és kevés a remény ezek lefaragására. Szakemberek az „alkotmányos felár” mellett a feltáratlan hibák 30–40 százalékos kockázatát látják a magas árban. A tenderkiírás alapjául szolgáló Főmterv-jelentésben ugyanis hemzsegnek a „burkolat takarja”, „a pontos állapot nem ismert” fordulatok. Ezt pedig a kivitelező cégek vastagon beárazzák, különösen akkor, ha a megrendelő BKV a kivitelezőkre hárítana minden felelősséget. A kormány közölte: a felár előteremtése elsősorban a főváros feladata.

Vesztésre áll Budapest a közműcsatában is. A Főgáz Zrt. kikényszerített eladásáért kapott 42 milliárd utolsó forintjait a régi orosz szerelvényekbe öntik bele. A Fővárosi Vízművek Zrt. is inkább visz, mint hoz; még ki sem kecmergett a részvényvásárlásra kapott tulajdonosi hitel pénzügyi vesszőfutásából, amikor utolérte a rezsicsökkentés. Ennek súlyosan negatív pénzügyi hatásait a költségvetés is kiemeli. A néhány éve még szintén milliárdos osztalékot fizető Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Zrt. már tavaly is kockázatként szerepelt a költségvetési tervben. A nagy állami kukaholdinghoz, a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő (NHKV) Zrt.-hez való csatlakozással évi 10 milliárd forint bevételtől esnek el. De legalább a Főtáv jól teljesít. Javarészt ennek a cégnek köszönhető a fővárosi vállalatokat tömörítő BVK Holding Budapesti Városüzemeltetési Központ Zrt. által kitermelt 4,9 milliárd forint osztalék. (A BGYH Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. és a Nagybani Piac is hoz 700–700 milliót.)

 

Bedől magától is

Az Orbán-kormány soha nem rejtette véka alá Budapest iránti ellenszenvét. A lázadó város a második Orbán-kormány első négy évében elvesztette a működési támogatás felét, és ez a tendencia második ciklusban is folyamatosan érvényesül. Budapesten termelik a GDP 37 százalékát, az itt élők személyi jövedelemadójából azonban alig 15 százalékot csorgat vissza a kormány. Az önkormányzati intézményrendszer megcsonkítása – a kórházak, iskolák államosítása –, valamint a rezsiharc okán 2016-ban már 85 milliárdos lyukat kellett betömni a városi bü­dzsén, ami 2017-re 125, a 2018-as tervben pedig 131,5 milliárdra tágult. Az idei költségvetés a 245,3 milliárd forintos bevétel mellett 376,8 milliárd forint kiadással számol. A 131,5 milliárdos hiányt az előző évek 36,4 milliárd forintos maradványának felhasználásából, 75,7 milliárd hitel lehívásából, belföldi értékpapírok 19,2 milliárd forintos bevételeiből, valamint lekötött bankbetétek megszüntetéséből – 173,2 millió forint – finanszírozzák. 2018 és 2020 között összesen 54,6 milliárd pénzmaradványt készülnek elkölteni, felélve szinte minden korábbi megtakarítást.

A 2017-ben még csak 664 millió forintos kamattörlesztés az idén 982 millióra duzzad, míg az önkormányzati választások évében a tőketörlesztések megkezdésével eléri a 7,6 milliárdot. Az adósságállomány 2021-re jelen számítások szerint meghaladhatja a 194 milliárdot, miközben a város bevételei a felére csökkentek. Így bevételarányosan ma már jóval eladósodottabb Budapest, mint volt Demszky távozásakor. Akkor a hitelállomány a bevételek 50 százalékát tette ki, ma ez az arány 79 százalék. Mindezt úgy, hogy 2014-ben a többi önkormányzattal együtt a főváros adósságát is lenullázták. Az állam 217 milliárd forint hitelt vállalt át. A kegyelmi állapot nem tartott sokáig. A bevételi forrásaitól megfosztott város csak hitelből indíthatott fejlesztéseket. Tarlós István főpolgármester pedig elvesztette leghangsúlyosabb választási szlogenjét, miszerint elődje súlyosan eladósodott várost hagyott rá, s ezt a terhet ő tüntette el a Fidesz segítségével. Egyelőre ugyanis nagyon úgy fest, hogy ismét végletesen eladósodik a város. Ez még akkor is szomorú, ha nem lépi túl a pénzügyi szabályok szerinti mértéket. (A hitelek összértéke ugyanis nem haladhatja meg az éves bevételt, míg a törlesztés a kiadások 15 százalékát.) De különösen soknak tűnik annak tükrében, hogy a 3-as metró felújításán kívül inkább csak programkezdésekre futja, példa erre a millenniumi földalatti évek óta húzódó rekonstrukciója.

A korábban hevesen tagadott állami függő viszonyt ma már a városvezetés is elismeri. „A főváros finanszírozása és a fejlesztések megvalósítása csak akkor lehet sikeres, ha az állammal megtaláljuk a közös érdekeket. Új fejlesztés csak állami segítséggel indítható.” Az állami projektek pedig rendre figyelmen kívül hagyják a budapestiek érdekeit – lásd múzeumi negyed, stadionberuházások, a Vár újraszabása. Úgy tűnik, az ellenzék is feladta Budapestet. Karácsony Gergely, az MSZP és a Párbeszéd közös miniszterelnök-jelöltje fejfájásra hivatkozva meg sem jelent a költségvetési vitán. Gy. Németh Erzsébet (DK) ugyan elment, de eleve eldöntöttnek tartva a vitát hozzá sem szólt. Nem szántott túl mélyre Horváth Csaba (MSZP) és Tokody Marcell (Jobbik) sem. Így az idei költségvetést – vélhetőleg közgyűlési rekordként – alig egy óra alatt átnyomták a város vezető testületén.

Az Orbán-kormánynak már nem kell sokat törnie magát Budapest bedöntésén. Bedől az magától is. Természetesen nem most, hanem szépen időzítve a 2019-ben esedékes önkormányzati választások után. És akkor elő lehet venni a nagy tervet Budapest önállóságának megszüntetéséről, újraosztásáról, állami gyámság alá helyezéséről – persze szigorúan a város érdekében.

A klán bevásárolna

Mészáros Lőrinc bekebelezte a budai Duna-part ékességének számító Gellért Szállót, és átvenné a Gellért Gyógyfürdő üzemeltetését is? – firtatta Gy. Németh Erzsébet, a Demokratikus Koalíció képviselője a Főváros Közgyűlés legutóbbi ülésén. Tarlós István elismerte, hogy vannak ilyen mendemondák, de a tőle megszokott lekezelő stílusában azzal hárított, hogy ha komolyra fordul a dolog, elsőként a képviselő asszonyt értesíti erről. Szőke László, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (BGYH) jelen lévő vezérigazgatója sem hördült fel a kérdés hallatán. A Narancsnak viszont azt válaszolta, hogy nem folynak tárgyalások az üzemeltetési jog átadásáról. A fürdő 2017-re tervezett 2 milliárd forintos gépészeti felújításába mindenesetre még nem kezdtek bele. Nem indult el a hotel két évvel ezelőtt beharangozott rekonstrukciója sem. A két létesítmény felújítása korábbi becslések szerint 15 milliárdot emésztene fel, ám úgy tűnik, ennyit a fürdőt birtokló főváros, illetve a hoteltulajdonos Danubius Szálloda és Gyógyfürdő Zrt. együtt sem tud előteremteni. A Danubius évek óta keres befektetőpartnert a feladatra, de Kovács Balázs vezérigazgató lapunknak elismerte: erőfeszítéseik nem vezettek eredményre. Még szerencse, hogy Mészáros Lőrinc éppen műemléki ingatlanokkal bővítené a portfólióját. A Gellért ráadásul egyike azon ingatlanoknak, amelyekre egy tavalyi kormányhatározat nyomán az állam elővásárlási jogot je-gyez­tetett be.

A Gellért egyébként nem véletlenül jutott eszébe az ellenzéki képviselőnek az idei költségvetést is tárgyaló közgyűlésen: Bagdy Gábor gazdasági ügyekért felelős főpolgármester-helyettes ugyanis éppen akkor kérte a vá­ros­atyák áldását a szintén kettős funkciójú Rác szálló-gyógyfürdő kombó megvásárlására. A fürdőt ugyan 1935-ben egyszer már megvette a székesfőváros, de a 2002-ben indult fejlesztés révén szállodával bővített komplexumot a 2010-es választások óta folytatott macska-egér játszma eredményeként hamarosan dobra verik. Az ingatlant – a külső beruházóval közösen – birtokló cég felszámolását egyébként a főváros kezdeményezte. A fővárosi önkormányzat a 8 milliárd forintos hitelezői követelést ajánlaná az ingatlanért. Jó helyzetből indulnak: elővásárlási joguk van, ráadásul a BGYH tulajdona az építmények alatti földterület, és övék a vízkivételi jog is. Ha megkapják az ingatlanokat, rájuk marad a milliárdos felújítás. A fürdőrekonstrukciót a BGYH hitelből fedezné. (A szállodát külsős üzemeltetőre bíznák.) Bár korántsem biztos, hogy felvehetik a kölcsönt, hiszen a főváros hamarosan eléri a bevételei szabta adósságplafont. Az ügylethez a kormánynak is hozzá kell járulnia. Kérdés, hogy mennyire befolyásolná a döntést az, hogy a hírek szerint az Orbán Ráchel–Tiborcz István házaspár is fantáziát lát az ingatlanban; állítólag ők álltak az MFB tavalyi követelés-visszavásárlási akciója mögött is. (Az MFB korábban 2,5 milliárdért adta el a beruházó cégnek nyújtott hitelből származó 8 milliárdos követelését a fővárosnak, amit váratlanul visszavett volna.) Ha sikerrel jártak volna, akkor a városvezetésnek most esélye sem lenne visszaszerezni a fürdőt, amely 2010 óta termelhetne bevételt az önkormányzatnak. Ehelyett Tarlósék politikai játszmákkal átitatott láncreakciót indítottak el, amely a beruházó cég felszámolási eljárásához, illetve az ingatlan mostani kényszerértékesítéséhez vezetett. A főváros mellett azonban az államnak is elővásárlási joga van, ráadásul a többi licitálóval ellentétben az állam az önkormányzatnál olcsóbban is megszerezheti az ingatlanokat. Ha így történne, akkor a vételárból elsőként a fővárost mint legnagyobb hitelezőt elégítik ki. Kérdés, mennyit ad az ingatlanért az állam, és mennyi marad a mintegy 700 milliós felszámolási költség levonása után. Ám ez nem változtatna azon a tényen, hogy a főváros elbukná a fürdőt a Demszky-korszak fejlesztéseit annullálni hivatott politikai sompolygáson.

A kormány érdeklődését láthatóan felkeltették a fővárosi ingatlanok. A vizes vb-re lenyúlták a Dagályt, legutóbb pedig a Bálna eladását akadályozta meg Lázár János kancelláriaminiszter azzal, hogy bejelentette: az állam megvenné a multifunkciós központot. A korábban komoly érdeklődőnek számító Matolcsy György vezette jegybank erre előzékenyen visszalépett. A Fővárosi Közgyűlés Tarlós István főpolgármesterre bízta az állami vételről szóló tárgyalásokat. Az ellenzék aggódik. „Sokszor elmondta a főpolgármester úr, hogy közkézen marad, ami az államhoz kerül, csakhogy éppen ez a kormány deklarálta, hogy a közpénz elveszítheti közpénzjellegét” – tamáskodott a döntéskor Tokody Marcell jobbikos képviselő. A közgyűlés fideszes tagjai azonban lesöpörték az ellenvéleményt, mint ahogy Horváth Csaba szocialista képviselő indítványát is, amelyben a tulajdon helyett az üzemeltetési jogot bocsátotta volna áruba. (Egyetlen mondat erejéig érdemes felidézni, hogy a nyitás óta üresen kongó épület üzemeltetésre is vállalkozó beruházóját Tarlósék rúgták ki, amiből tucatnyi per fakadt. A jogi csatározások ma is tartanak, a tét több mint 10 milliárd forint.) A kormány azonban megvenné, a főváros tehát eladja. Az árat – kétségünk se legyen – a kabinet szabja majd – ha egyáltalán fizetnek valamicskét a 11 milliárd forintra értékelt épületért. (Ne feledjük: a Városliget és a Dagály ingyen került az államhoz.) Tarlós ugyanis hiába büszkélkedik azzal (milyen ország az, ahol ezzel dicsekedni lehet?!), hogy őt ott is fogadják, ahol Horváth Csaba az előszobákig sem jut el. Ha fogadják is, a főpolgármester ugyanolyan üres kézzel jön ki a hatalom csarnokaiból, amilyennel bement. Holott a fővárosnak – derül ki az idei költségvetésből – most nagyobb szüksége lenne az ingatlanértékesítési bevételeire, mint valaha.

szerző
Szalai Anna
publikálva
2018/9. (03. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra