Magyar Narancs: MDF-vezetők nem négy, hanem nyolc százalékot jósolnak a pártnak. Honnan van ez az adat?
Csapody Miklós: A legtöbb közvélemény-kutatás szerint az MDF nem jutott el a veszélyzónába, a parlamentbe való bejutás ötszázalékos küszöbére. Voltak olyan intézetek is, amelyek emelkedésről számoltak be. Amire ön utalt, az egy kevésbé ismert, az MDF által megbízott kisebb cég, a Hard Kft. közvélemény-kutató intézet felmérése, és hat-hét-nyolc százalékot jósol nekünk. Úgy látom, tovább tart az a trend, hogy a közvéleménykutatók a hibahatár alsó feléhez közeli adatok sorát prezentálják.
MN: Szakértők szerint nem volt okos dolog az önök részéről, hogy közös jelölteket állítottak a Fidesszel. A kisgazdák meg egyenesen azt állítják, hogy ezzel végképp kiírta magát az MDF a történelemből.
CSM: Bízunk abban, hogy az együttműködést akaró választói közeg jutalmazni fogja ezt a szövetséget. Ahol töredékszavazatok keletkeznek, ott a felosztás 65:35 a Fidesz javára. Egyébként meg a 78 közös jelöltnek sokkal nagyobb a nyerési esélye, sokkal esélyesebbek a Fidesz és az MDF számára is, mintha egymás mellett, egymás ellenében indulnának az első fordulóban. Amikor a két párt tárgyalásain eljutottunk oda, hogy kapcsolt lista helyett közös jelölteket indítunk, azt mérlegeltük, hogy a jelöltek ismerjék a helyet, a választókörzet helyzetét. Az én választókörzetemben például, Budán, arra jutottunk, hogy ott az MDF a legesélyesebb befutó.
MN: Éppen Budán azonban volt egy választókerület, ahol feszültség keletkezett a Fidesz és az MDF között.
CSM: Igen, a jelöltállításnál. A Fidesz ragaszkodott a frakcióvezetőjéhez, az MDF pedig az országos választmány elnökéhez, mindkettő ismert parlamenti képviselő. A feszültség bizonyos értelemben mindaddig fennmarad, amíg el nem dől a verseny. De az MDF kimondta, hogy a kölcsönös visszalépést várja.
MN: Hosszú távon valószínűleg nem állnak meg a közös listánál, hanem - a német CDU/CSU mintájára - egyfajta pártuniót vagy -fúziót is mérlegelnek Magyar Polgári Párt néven. Legalábbis ez röppent fel nemrég.
CSM: Ami a következő négy esztendő belpolitikájának egyik legnagyobb feladata lesz, az egy egységesebb jobbközép, valóban CDU/CSU-szerű politikai erő létrehozása. Pártfúzióval vagy közös frakció létrehozásával, ez már technikai kérdés. Az 1994 és ´98 közti időszak legnagyobb horderejű politikai elgondolása lett volna a nem baloldal számára az MDF-KDNP közös frakció létrehozása, ha sikerül. Ez lett volna a Magyar Kereszténydemokrata Unió, amelyben mindkét párt megtarthatta volna a maga önállóságát. Ez az MDF-es kísérlet meghiúsult, de a Fidesszel megnyílt a lehetősége annak, hogy választási együttműködés jöjjön létre.
MN: Azzal, hogy a KDNP vezetőinek egy része átigazolt a Fideszbe, nem nehezebb a kapcsolattartás Giczyékkel?
CSM: Nehezebb, de az ellenzéki konfliktusok, konfrontációk ideje az elmúlt egy esztendőben egyszer és mindenkorra lejárt. Ennek ellenére nyilván vannak személyes politikusi neheztelések, egyet nem értések. A Kereszténydemokrata Néppárt gyakorlatilag kimaradt a választási együttműködésből...
MN: ...személyes ellentétek vagy a programok eltérő politikai víziói miatt?
CSM: Is-is. Aki például lelkesen azt hangoztatja a kampány során, hogy a programokat tessék elolvasni, és annak alapján szavazni, az desztillált demagógiát hirdet, hiszen a magyar választópolgárok 90 százaléka nem olvas pártprogramokat, hanem a maga meggyőződése, a maga világképe, jó vagy rossz tapasztalata, személyek iránti rokonszenve alapján választ.
MN: Tamás Pál szociológus mondta nemrég egy éjszakai műsorban, hogy az emberek nem pártprogramra, hanem "kulturális képekre" szavaznak. Milyen az MDF-Fidesz szövetség kulturális képe?
CSM: Olyan, amit az MDF 1994-ben hirdetett, amikor az volt a választási szlogenünk, hogy "nyugodt lépések, biztos jövő", ami ugyanúgy egy kormányra készülő párt jelszava volt, mint a mostani. Akkor azonban egy kormányzatból is érkező, kormányzati terheket viselő, és nem egy szerencsés kampányt folytató párt volt az MDF. Ma az a jelszavunk, hogy "rend, biztonság, gyarapodás". Reklámszociológusoktól nagyon pontos, pozitív értékelést kapott az MDF hármas jelszava, hiszen a rend, a biztonság és a gyarapodás időben és logikailag is összefügg, másrészt táguló köröket jelent, amelynek a rend az alapja. Ez a polgári Magyarország programja, amit a Fidesz úgy fejez ki, hogy "van más választás, a polgári Magyarország".
MN: Ugyanazt értik alatta?
CSM: Az alapkérdésekben, tehát a gazdaságpolitikában, adózásban, egészségügyben, a nemzetpolitikának nevezhető külpolitikában és demográfiai kérdésekben a Fidesz és az MDF programja kompatíbilis. Más helyeken lényegileg megegyezik, az összes többi helyen pedig összeilleszthető. Ha egymás mellé tesszük a két programot, az kiindulópontja lehet egy közös kormányprogramnak. Most azonban csak arról van szó, hogy sikeres legyen a választási együttműködés.
MN: Lényegesnek vagy hanyagolandó apróságnak tartja, hogy a Fidesz 7, az MDF meg 4-5 százalékos gazdasági növekedést hirdet? Mert ez eltérő gazdaságpolitikai prioritásokat is jelenthet.
CSM: Természetesen, hiszen ha mondjuk a hétszázalékos gazdasági növekedés sikerül, akkor nemcsak a Postabankot lehet konszolidálni, hanem a magyar kultúrát, a magyar oktatást is. A két program között én nem látok súlyponti különbséget, kormánypárti közgazdászok is tarthatónak vélik a 3,5-4,5 százalékos növekedést. Az már politikai döntés kérdése, hogy mire fordítják azt a többletet, ami e között és a hét százalék között keletkezik. Az első helyen nyilván a szociális problémakör, a közbiztonság, a környezetvédelem áll.
MN: Az MDF-nek és a Fidesznek is szociálisan igen érzékeny programja van: a család, a szociálpolitika hangsúlyozása, gyes, gyed alanyi jogon, mindez erősen a szociáldemokrácia felé mutat.
CSM: Én ezt nem szociáldemokrata, hanem pragmatikus programnak tekintem, hiszen olyan erős a prés, hogy ha ebből egyfajta kivezető utat találunk, azzal a társadalmi mobilitást és az esélyegyenlőséget növelem. Ma egy csepeli proligyerek egyetemre jutásának esélye rosszabb, mint a Horthy-rendszerben. Minden kormányzat szabadságképéről, szabadságértelmezéséről az árul el a legtöbbet, hogy milyen a kultúrához való viszonya. A mai, liberálisnak mondott kultúrpolitika az alapítványok rendszerével és az újraállamosítással valójában egy meglehetősen rövidlátó, etatista, újraközpontosító politika.
MN: Érdekes. Akkor az MDF ezek szerint egy ennél liberálisabb oktatási és kultúrpolitikát követne.
CSM: A szó szoros értelmében valóban liberálisat, hiszen ma súlyos elfogultságok érzékelhetők a szellemi élet számos területén, gondolok itt a könyvkiadásra, a színházra, a koncertvilágra. Természetesen nem vagyunk ellenségei az Internetnek, de az iskolákban olyan kavalkádja van az oktatási rendszereknek, hogy az már követhetetlen, a NAT-ról már nem is szólva. A gyakorló pedagógusok túlnyomó többsége nem is akarja a NAT-ot.
MN: Miért van az, hogy ebben a ciklusban ellenzéki oldalon inkább a Fidesz erősödött, nem pedig az MDF? Ez még mindig a kormányzati négy év maradványa, vagy bejöttek új faktorok?
CSM: Bejöttek új faktorok - illetve kimentek: az MDNP 1996-os megalakulására gondolok, a Fidesz gyakorlatilag azóta jön föl. Amikor az MDNP kivált az MDF-ből, akkor a választópolgárok bizalma bennünk is megrendült. Ha valami, ami addig megvolt, kettétörik, akkor mindegy, hogy valóban kettétörik-e, vagy csak egy kis darab törik le belőle. Szabó Ivánék feltalálták a fából vaskarikát: az MDNP szűz abban az értelemben, hogy kormányzati felelősség nem terheli, viszont van kormányzati gyakorlata. Ebből pedig ránk nézve az következik, hogy bár nem nálunk vannak az MDF-kormányzat bukásához vezető tényezők, mi viseljük az előző négy esztendő kormányzati időszakának terheit. A másik tényező, amiből a Fidesz profitálhat, az a kereszténydemokraták hosszú évek óta húzódó - nem is válsága, hanem szétverése.
MN: Jó, de ha én KDNP-s szavazó vagyok, miért nem az MDF-be vetem a bizalmamat, miért abba a pártba, amely akkor az MDF-KDNP-kormányzat kőkemény liberális ellenzéke volt?
CSM: A KDNP önmagán belül osztotta el a lehetséges pozícióját; ha egyben marad, talán az MDF felé húz, így azonban két pólus alakult ki Giczyék és a Kereszténydemokrata Szövetség körül. Természetesen kisebb mértékben a kisgazdapárt és a MIÉP is profitált ebből a KDNP-s helyzetből. A másik az, hogy az immár hangsúlyozottabban nemzeti elkötelezettségű, ugyanakkor pragmatikus Fidesz iránt él egy nagyon erős generációs várakozás a magyar társadalomban. És ez már valóban várakozás, ´94-ben még csak rokonszenv volt. Négy év alatt a Fidesz komoly parlamenti, közéleti és nemzetközi tapasztalatokat szerzett, képes volt egyfajta perspektivikus jövőkép felvázolására. Ezzel párhuzamosan javult és erősödött Orbán Viktor személyes imázsa is.
MN: Ami jelenleg vita tárgya a Fidesz és az MDF között, az könnyen lehet, hogy egyszerű matematikai probléma lesz május közepén: a kisgazdák hatalomba emelése, ha önöknek nincs meg az abszolút többsége. Ezt a Fidesz egyelőre hárítja, az MDF azonban kész "kapocs" lenni a polgári szövetség és az FKgP között. A programokat és a személyi állományt tekintve azonban ez nem lesz könnyű menet. Hogy állnak a háttérbeszélgetések?
CSM: Nincsenek háttérmegbeszélések. Ami a Batthyány Lajos Alapítvány szervezésében nemrég lezajlott, az nem pártok közti megbeszélés, hanem magánemberek politikai tartalmú kezdeményezése volt. Ma már a kisgazdapárt elnöke sem zárkózik el az első forduló utáni helyzet értékelésétől - magyarul, látni kell, kinek hány zsetonja van. Akkor adódhatnak a kombinációk. Az MDF azért mondja, hogy adott esetben kapcsolódó elem lehet a Fidesz és a kisgazdapárt között, mert még a két forduló közti háttértárgyalások sem a közös kormányzásról, hanem a második forduló megnyeréséről szólnak majd. Igaz, hogy program- és stílusbeli különbségek vannak, de ez még annyira a jövő zenéje, hogy május 24-én kell újra elővenni a parlamenti matematikát. A lényeg azonban az, hogy engedjük-e az MSZP-t tovább kormányozni, vagy nem engedjük. Mert, ha nem engedjük, akkor meg kell keresni az együttműködés útjait.
MN: A kisgazdák esetleges kormányzati szerepéről még csak forgatókönyv sincs? Például, hogy milyen tárcákat kapnának?
CSM: Nincsenek ilyen elképzelések. Többször volt arról szó, hogy leülnek a pártelnökök, de gyakorlati szinten semmilyen elnöki egyeztetés nem történt. A választás első fordulójáig szerintem nem is fog.
MN: A Batthyány Alapítvány részéről Tar Pál úgy nyilatkozott, hogy az MDF állítólag hajlandó lett volna fölvenni a listájára az MDNP egyes jelöltjeit, ha az nem állít országos listát.
CSM: Az MDNP-vel kapcsolatban felvetődött ez a lehetőség, hiszen az MDNP most egyfajta öngyilkos merénylő a politikai porondon: mai helyzetében nem tud bejutni, viszont az elhagyott pártnak is súlyos károkat okoz. Ezért elképzelhetőnek tartottunk egy olyan megoldást, hogy az MDNP-sek egy része valamelyik szerződött párthoz csatlakozik. Az MDNP ma is felrója az MDF-nek, hogy megvétózta a hármas választási megállapodást, így ők ebből kimaradtak. Mi azt kértük ugyanis, hogy legalább a 78 közös MDF-Fidesz-jelölttel szemben ne állítson az MDNP ellenjelöltet. Erre azonban ők meglehetősen határozottan nemet mondtak.
MN: Van még egy polgári párt, az SZDSZ. Õk nem férnek bele a polgári szövetségbe?
CSM: Melyik SZDSZ? Amelyik elvtelenül és kiszámítottan antikommunista szlogenekkel hangoskodott, vagy amelyik magyar polgárokból áll? Az az SZDSZ, amelyik gyűlölte az orwelli totalitarianizmust, gyűlölte Kádárt, és a háta borsódzik Horn Gyulától, vagy az az SZDSZ, amelyik a kondér közelsége miatt belement a közös kormányzásba? Az SZDSZ, amelyik rendszerváltó párt volt, a tettestárs szerepét játszotta el ebben a koalícióban.
MN: EU-csatlakozás szempontjából kulcsfontosságú négy év jön. Sokak szerint lelassulna az integráció, ha az ellenzék kerülne hatalomra. Még az Economist is szkeptikus a Fidesszel szemben.
CSM: Angliában is és az Egyesült Államokban is meglehetősen sokféle vélekedés van erről a politikai döntéshozók körében. Enyhe mosolyt csal az arcomra, hogy egy jobbközép kormány alatt veszélybe kerülne Magyarország euroatlanti integrációja. Tévedés azt hinni, hogy van egy magyar baloldali eurokrácia, amelynek egy életre bérelt kabinja van a brüsszeli strandokon.
Seres László
