Beszivárgás – Eladja-e a Mol az INA-t az oroszoknak?

  • Rényi Pál Dániel
  • 2014. augusztus 7.

Belpol

Horvát és orosz lapok szerint a Gazprom hamarosan többségi részvényese lehet az INA horvát olajvállalatnak, amely jelenleg 49 százalékban a Mol tulajdonában van. Megvizsgáltuk, kinek és miért állhat érdekében az üzlet.

Július második hetében a Gazprom első embere, Alekszej Miller Zágrábba látogatott, ahol találkozott Zoran Milanovic horvát miniszterelnökkel és Ivan Vrdoljak gazdasági miniszterrel. A találkozókon horvát lapértesülések szerint arról volt szó, hogy az orosz olaj- és gázóriás miként tudna többségi tulajdonrészt szerezni a horvát olajvállalatban. Az INA részvénycsomagjának 49 százaléka a Molé, 44,8 százaléka a horvát államé, és - ha lehet hinni a sajtóhíreknek -, az egyeztetések hamarosan felgyorsulhatnak az orosz, a horvát és a magyar oldal között. A jelenlegi tulajdonosok viszonya évek óta megromlott, és ez megbénította a vállalat stratégiai irányítását is. A korábban teljes állami tulajdonban lévő INA mindig is "nemzeti ékszerdoboznak" számított Horvátországban, és a horvát közvélemény - különösen a jelentősnek mondható nacionalista része - sosem emésztette meg, hogy a Racan-kormány 2002-ben elindította a cég privatizálását, és a magyarok betették a lábukat Zágrábba. Azóta a horvát állam tulajdonrésze 75 százalékról 50 alá csökkent, a Mol tőzsdei felvásárlás útján 49 százalékig tornázta fel magát; egy sokat vitatott megállapodás eredményeként 2009 januárjában az övé lettek a vállalat menedzsmentjogai is. A patthelyzetet az idézte elő, hogy ezzel párhuzamosan a Mol nem tudott többségi tulajdonra szert tenni a cégben. A horvát hatóságok később eljárást indítottak Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója ellen, mert a gyanú szerint 10 millió euróval megvesztegette Ivo Sanader akkori horvát kormányfőt, hogy az irányítási jogokat így is biztosítsa a Mol vezetése számára. 2012 végén Sanadert más ügyek mellett emiatt ítélte tíz év börtönre a zágrábi bíróság. (Lásd: Adja vagy nem adja?, Magyar Narancs, 2013. október 10.)

false

 

Fotó: MTI

Magyar érdek

Amióta az ügy durva politikai színezetet kapott, időről időre felmerül, hogy a Mol megválna tulajdonrészétől - ez azonban több okból sem egyszerű. Kézenfekvő lenne a helyzet feloldása azzal, ha a horvát kormány vásárolná ki az INA-t, csakhogy ehhez közelítőleg sem állnak rendelkezésre a szükséges pénzügyi eszközök. (A cég teljes értékét a hozzáértők nagyjából 4-5 milliárd euróra becsülik.) Másrészt saját kalkulációi szerint a Mol tíz év alatt több mint 1,4 milliárd eurót fektetett az INA-ba, és az évek során a horvát vállalat jelentős tagja lett a Mol-csoportnak. Az INA adja a teljes cégcsoport üzemi eredményének 30 százalékát, és a kutatási-kitermelési tevékenységből keletkező bevétel 40 százalékát. A szlovák mellett egyértelműen a horvát a legfontosabb külföldi állása a vállalatnak. Független piaci elemzők szerint az INA elengedését a Mol csak nagy kockázatok árán tehetné meg.

Rövid távon jól járhatna az INA-részesedés eladásával, hiszen az egyszeri bevétel mellett a Mol részvényárfolyama a jelenlegi 11 600 forintról akár 14 ezerre is felkúszhatna. Ám ha nem talál gyorsan megfelelő befektetési célpontot, az árbevétel 10 milliárd euróról hirtelen 8-ig is visszaeshet, a részvényárak 9 ezer forint alá zuhanhatnak, és felvásárlási célponttá válhatnak a piacon - fejtegette érdeklődésünkre egy piaci forrásunk. Márpedig a lapunknak nyilatkozó szakértők szerint egyelőre nem látszik, hol és milyen eredménnyel tudna hasonló volumenű és hasonlóan stabil termelői pozíciókra szert tenni a Mol. (A vállalat felső vezetéséből szerzett információnk szerint az Északi-tengeren, esetleg Kurdisztánban lehetne új állásokat kiépíteni, de nagy kérdés, hogy e kockázatosnak tűnő lépésekre miként reagálna a piac.)

Egyelőre nem tapossák le egymást a jelentkezők az INA-pakettért, ezért a Mol érdeke az lenne, hogy megpróbálja normalizálni viszonyát a horvát kormánnyal. Ezt lapunknak nem tagadták a cégnél sem. "A Mol célja továbbra is az, hogy eredményesen végződjék a horvát kormánnyal folytatott tárgyalás, amely így további értékteremtés alapja lehet. Ám ha a horvát kormány nem támogatja a piaci alapú működést, a Mol felelős tőzsdei vállalatként felkészült az INA-részesedés eladására. A Mol fenntartja a jogát arra, hogy részvényesei érdekében megfelelő időben a lehető legjobb stratégiai lehetőséget válassza. A döntés ideje azonban még nem érkezett el, a tárgyalások még tartanak. Hangsúlyozzuk, hogy a Mol nagyon erős pénzügyi pozíciója az elmúlt évben is tovább erősödött" - válaszolta kérdésünkre Szollár Domokos, a cég kommunikációs igazgatója.

Jelenleg a megegyezés mind politikai, mind vállalatvezetői szinten reménytelennek látszik. A horvátok máig kifogásolják, hogy a magyar fél - ellentétben a 2003-as, illetve 2009-es részvényesi megállapodásban foglaltakkal - nem fektetett be kellő mértékben a gázhálózatba, továbbá nem újíttatta fel a cég olajfinomítóit, és ezzel elmulasztotta teljesíteni kötelezettségeit a horvát kormánnyal szemben. A magyar olajcég egyik fő baja viszont az, hogy hiába vállalta, a horvát állam négy éve nem veszi át az INA gáznagykereskedő üzletágát. A Mol számára ez azért is kardinális kérdés, mert közben az állam hatóságilag szabályozza a lakossági gáz árát.

A lefagyott működés miatt keletkezett veszteségek mértéke heves vita tárgya. A horvát Jutarnji List májusban publikálta annak a 350 oldalas elemzésnek a megállapításait, amelyet a horvát kormány az amerikai AT&Karney és a horvát Oil & Gas Consulting tanácsadó cégektől rendelt meg arról, hogy mennyit bukott a cég 2009 óta, azaz amióta a Mol megszerezte a menedzsmentjogokat. A kimutatás szerint 6,2 milliárd dollárt. Ivan Vrdoljak azóta e kutatásra hivatkozva hangoztatja, miért lenne fontos kitakarítani a Molt Horvátországból. Az elemzés kitér arra, hogy 2009 óta a cég tartalékai majd negyedével csökkentek, a kitermelés pedig harmadával lett kevesebb, és elmaradtak a várt befektetések. A Mol vezetői állítólag nem hittek a szemüknek, amikor a horvát kormány prezentálta az elemzést. A magyar fél szerint az anyagot készítő Jasminko Umicevic a Mol egyik közismert horvátországi ellenlábasa, akinek üzleti érdekei sérültek a magyarok térnyerésével, így objektívnak aligha mondható. Az elemzés minőségéről mindent elmond - állítja a cég -, hogy míg a szöveg szerint az INA a horvát GDP 9,4 százalékát adja, a valóságban ez valahol 2 és 3 százalék között mozog. A magyarok arra is felhívták a figyelmet, hogy 2008 után a csőd széléről rántották vissza az INA-t azzal, hogy 460 millió dolláros kölcsönt folyósítottak a horvát vállalatnak. Azóta a cég adóssága csökkent, a kitermelésre fordított befektetések, a finomítókra és a kiskereskedelmi hálózatokra fordított források nőttek, a működés hatékonyabbá vált. A Mol szerint ráadásul 2011 után a horvát kormány egyenesen hátráltatta a cég működését azzal, hogy kulcsfontosságú kutatási és kitermelői engedélyeket vont meg.

Horvát érdek

Az álláspontok fényévekre vannak egymástól, és a vita szakmai alapon koordinálhatatlannak látszik. A Mol vezetőségéből szerzett hírek szerint a horvátok azért nem keresik a megoldást, mert abban bíznak, hogy jogi úton előbb-utóbb sikerül visszaszerezniük az irányítási jogokat. Mivel a vesztegetési ügyben született Sanader-ítélet pár hete jogerőssé vált, a horvát kormány feltehetően minden eszközt megragad, hogy semmissé tegye a menedzsmentjogokról szóló 2009-es megállapodást. Mindez nem a kiegyezés irányába mutat.

Az biztos, hogy ebben a kaotikus játszmában a magyar félnek nem jön rosszul, ha a horvát sajtó a Gazprom közeledéséről cikkez. A Gazprom esetleges INA-beli térnyerése ugyanis komoly kockázat a horvátoknak. Budapesten abban bízhatnak, hogy a Gazprom árnyéka a stratégia újragondolására készteti a horvát vezetést. A magyar félnek tehát mindenképp érdeke, hogy tűzben tartsa az orosz vasat, és az asztalán tudjon egy megfontolható ajánlatot.

A horvát kormány valóban nincs könnyű helyzetben. Alig egy éve, hogy Horvátország csatlakozott az Európai Unióhoz, azóta pedig - különösen a krími válság kitörését követően - elmélyültek az ellentétek Oroszország és a nyugati hatalmak között. A jelek szerint mind az Egyesült Államok és az Európai Unió, mind Oroszország fontos stratégiai állásként tekint Horvátországra. Idén márciusban és májusban Amos Hochstein, az Egyesült Államok energiapolitikáért felelős helyettes államtitkára Budapestre, majd Zágrábba is ellátogatott, és arról győzködte a magyar és a horvát felet, próbáljanak megegyezni az INA menedzseléséről. Konkrétan nem hangzott el, de világosan látszott, hogy az amerikai fél nem nézné jó szemmel, ha valamelyik orosz olaj- és gázcég Horvátországban is teret nyerne. A szociáldemokrata, unióbarát Zoran Milanovic helyzetét nehezíti, hogy jövőre választások lesznek Horvátországban, a miniszterelnök pedig sem a nyugati hatalmakkal, sem az évek óta a magyar vezetés ellen hangolt közvéleménnyel nem mer szembemenni. Még a kormányon belül sincs egység a kérdésben: Ivan Vrdoljak (HNS) gazdasági miniszter például sokkal bátrabban játssza ki a nacionalista kártyát és egyezkedik az orosz küldöttségekkel. Forrásaink szerint ez a zavar meglátszott a horvát kormány orosz és amerikai tárgyalásain is: mintha nem tudta volna a jobb kéz, mit csinál a bal. Könnyen lehet, hogy a kellemetlen helyzet miatt a horvátok félig-meddig tudatosan húzzák az időt, és megpróbálják a döglött lovat átcipelni a magyarok térfelére. Erre is utalhat a Vecernij List ama cikke, miszerint a labda igazából Orbán Viktornál van.

A valóság ezzel szemben az, hogy az üzlet csak a három fél együttes megállapodása esetén jöhet létre. Ha a Gazprom vételi szándéka komoly, nem elég a Mol INA-pakettjét felvásárolnia, szüksége lesz horvát kézben lévő részvényekre is. A sajtóhírek szerint az oroszok 19 százalék INA-részvényt vennének a horvátoktól, és ezt csapnák hozzá a ma még magyar kézben lévő részvénycsomaghoz.

Orbán Viktornak nyilván komoly informális eszközei vannak arra, hogy beleszóljon az ügylet alakulásába, de nem szabad ezeket túlbecsülni. Az INA áron aluli értékesítése Magyarországon egyszerre büntetné a cégvezetést és a politikai hatalmat. Orbán nem véletlenül nem exponálja magát az ügyben: számára egy ilyen döntés nyílt vállalása inkább nyűg, hiszen Kelet felé alig nyerne vele valamit, a nyugati szövetségesek előtt viszont ismét kellemetlen helyzetbe hozná magát.

Orosz érdek

De komoly-e a Gazprom szándéka, és ha igen, mi magyarázhatja? A cég erről hivatalosan nem nyilatkozott, de Miller zágrábi puhatolózásának már az orosz sajtóban is híre ment. Az biztos, hogy a Gazprom balkáni pozíciói ma is jelentősek. A szerb NIS olajipari vállalat többségi részvénycsomagja 2008 óta a Gazprom Neft tulajdonában van, és részesedésük van a Slovenian Petrolban is. A múlt hónapban Moszkvában Alekszandr Novak orosz energiaügyi miniszter Szerbiáról mint balkáni centrumról beszélt. A helyzet azért is pikáns, mert az oroszok éppenséggel a szerb NIS-en keresztül szerezhetnének többséget az INA-ban, amit elég nehéz lenne letolni a nemzeti retorikára érzékeny horvát publikum torkán. A NIS első embere, Kiril Kravcsenko tavaly mindenesetre tagadta a közeledést.

Az oroszok, miközben bezárták az újvidéki olajfinomítót, 500 millió dollár értékben újították fel a pancsovóit, és a hírek alapján hasonló manőverre készülnek Horvátországban is. A szárazföldi finomítókat logisztikai központokká alakítják át, a tengerparti egységekbe - a tervek szerint Rijekába - pedig óriási erőforrásokat csoportosítanak át. A Gazprom Európa-szerte - például Hollandiában, Németországban - vásárol olajfinomítókat annak ellenére, hogy közülük nem egy veszteségesen működik. Olajügyekben jártas szakértő forrásunk szerint ezt inkább geopolitikai, semmint pénzügyi okok magyarázzák. Hasonló magyarázata lehet az INA-hoz közeledésnek, mert az esetleges bevásárlás pusztán üzletileg nem feltétlenül indokolt. Az INA-nak - a Gazprom mércéjével - nincsenek olyan gáz- és olajmezői, amik miatt megérné újabb konfliktust vállalni az unióval.

Márpedig van konfliktus. Mindenekelőtt a Déli Áramlat miatt, amelynél a Gazpromnak szüksége lesz az Európai Bizottság jóindulatára, ha azt szeretné, hogy az uniós elöljárók engedélyezzék a vezetékrendszer működtetését. (Az unió és a Gazprom vitájáról lásd korábbi cikkünket: Sokba kerülő út, Magyar Narancs, 2014. április 30.) Egy másik értesülés szerint az oroszoknak főként az INA kiterjedt kúthálózata vonzó, amit el tudnának látni mind a Bariban működő, mind a szerbiai finomítókon keresztül is.

A nyomulás mögött egy Rosznyeft-Gazprom orosz rivalizálás is tetten érhető, amelyben a felek épp "mandátumkérési fázisban vannak": a Gazprom elsősorban a belföldi közvéleménynek, illetve egyenesen Vlagyimir Putyin elnöknek igyekszik demonstrálni, hogy továbbra is érdemes az orosz gázexport monopóliumára. Amit az elmúlt időben egyre harsányabban támad a Putyin régi harcostársa, Igor Szecsin vezette másik - többségben állami tulajdonú - olaj- és gázkonszern, a Rosznyeft, amely a Gazprom exkluzív exportjogainak csorbítására tör. Szecsin egyben Putyin energiaügyi bizottságának a vezetője is, így ambíciói nem megalapozatlanok. (És nincs is ezzel egyedül: a Putyinnal szintén bizalmi viszonyt ápoló Gennagyij Timcsenko és az általa vezetett független gáztermelő cég, a Novatek a belföldi piacon már megkezdte a Gazprom-pozíciók ostromát.) Szecsin már tavaly tárgyalt a horvát kormány elöljáróival Oroszország és Horvátország energiaügyi együttműködéséről.

Az ukrán-orosz konfliktus eszkalálódása - különös tekintettel a maláj utasszállító múlt heti katasztrófájára - vélhetően alaposan lelassítja az egyeztetési folyamatokat. A tragédia várhatóan az orosz-uniós kapcsolatokat is lefagyasztja a diplomácia legmagasabb szintjéig, így az energiapolitikai egyeztetések jó ideig szünetelhetnek. Egyelőre nehezen megjósolható, de nem lenne meglepetés, ha a jövő évi horvát választásokig nem történne előrelépés INA-ügyben. Utána majd lehet spekulálni tovább.

Neked ajánljuk