Különösebb zökkenők nélküli, nyugodt tanévkezdésről beszélt a köztévében Czunyiné Bertalan Judit, a harmadik Orbán-kormány köznevelésért felelős államtitkára. A poszton a kereszténydemokrata Hoffmann Rózsát váltó fideszes szakpolitikus „politikai célú hecckampánynak” nevezte az idei tanévkezdést is kísérő botrányokat, konkrétan az állami tankönyvek tartalma és egyes igazgatói kinevezések miatti vitákat. Éppen ez a kritikák előli elzárkózás bosszantja leginkább a tanárokat, akik – ha nem is tapasztalnak a tavalyi tankönyvkáoszhoz hasonló zűrzavart – világosan látják a Hoffmann rendszerébe kódolt anomáliákat. „Nem értem, miért nem lehet egyszer az életben azt mondani, hogy hibáztunk” – fakadt ki például sajtótájékoztatóján Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke, de a többi pedagógusszervezet – beleértve a köznevelési törvénnyel létrehozott, de választások útján felálló Nemzeti Pedagógus Kart – sem számol be teljes elégedettségről. Ugyanakkor az oktatásirányítás vezetőinek leváltása, egyes kiszivárgott belső dokumentumok és a legújabb nyilatkozatok is arra utalnak, hogy ha szemléleti változás nem is várható, legalább a végletesen központosított rendszer ésszerűsítését fontolóra veszi a kormányzat.
Igénytelenebb kultúra
„A rossz hír az, hogy a tankönyveket időre kiszállították, és a gyerekeknek átadták. Még rosszabb hír, hogy a diákok ezeket ki is nyitották, ezekből kezdődhetett meg az oktatás” – érzékeltette Mendrey László, hogy a vita súlypontja az idei tanévre a tankönyvek terjesztéséről a tartalmukra helyeződött. A 2013/14-es tanévben debütáló állami tankönyvterjesztő cég, a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (Kello) hibái miatt tavaly számos diák nem kapta meg időben a tankönyveit. Bár az államtitkárság sokáig tagadta, hogy komoly gondok lennének a Kello rendszerével, a 444.hu adatigénylésére adott válaszból (amely csak azután érkezett meg, hogy a portál beperelte a Kellót) kiderül, hogy 2013. október 1-jén 38 116 könyv hiányzott az iskolákból, de még decemberben is 1719 tankönyvre várt 50 intézmény.
| ||
A kormány idén megpróbált biztosra menni, ezért a tankönyvterjesztésbe a Kello mellett bevonta a Magyar Postát, az önkormányzatok közmunkásait és a rendőrséget is (utóbbi szerv feladata elvileg a berakodás „biztosítása” volt, de a beszámolók szerint egyes esetekben azért a rendőrök is beszálltak a cipekedésbe). Ennek ellenére előfordult, hogy a szállítmány nem az előre megadott időpontban érkezett meg, és a tankönyvcsomagok tartalma sem volt mindenhol teljes. Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke, a győri Révai Miklós Gimnázium igazgatója például elmondta, hogy hozzájuk a rendelt 779 csomagból 776 érkezett meg, amit jó aránynak tart, az viszont többször előfordult, hogy a szállítmány hibás elemeket is tartalmazott, vagy hiányos volt. A kormányzati kommunikáció igyekszik a kiadókra fogni a csúszást, a Kello honlapján elérhető egy „kiadói feketelista” is a szállítási kötelezettségeiket nem teljesítő vállalkozásokról. E nem teljesítés egyik oka az lehet, hogy számos kisebb kiadó teljesen kiszorult az állami fenntartású iskolák piacáról, az egyházi és alapítványi intézményekből érkező alacsony számú rendelést pedig képtelenek voltak rentábilisan teljesíteni, inkább vállalták a kötbérezést. A Narancs emellett tud olyan esetről is, ahol nem a piaci kiadókkal, hanem az állam által felvásárolt Nemzedékek Tudása Kiadó és Apáczai Tankönyviadó könyveivel akadtak problémák. Összességében elmondható, hogy ha a pótrendeléseket a tavalyinál hatékonyabban teljesíti a Kello, akkor a tankönyvellátási rendszer elfogadhatóan vizsgázik. Persze vélhetően nem ez a szint lebegett a döntéshozók szeme előtt, amikor állami feladattá tették a terjesztést.
A tankönyvi tartalmak közül a legnagyobb felhördülést Alföldy Jenő és Valaczka András hetedikes irodalomkönyvének „Nyugatimádat napjainkban” című passzusa váltotta ki. A szerzők sommás megállapítása szerint „egyelőre úgy tűnik, ma még nem az igazságosabb társadalom és az igényesebb kultúra iránti igény érvényesül sok embernél, hanem elsősorban a fogyasztási szokások átvétele. Hamburgert eszünk, Disneylandbe látogatunk, MTV-t nézünk (Music TV). A CNN-en figyeljük a legújabb katasztrófákat. Coca-Colát iszunk, Nike-ban járunk, és ha hazaértünk a plázákból meg a centerekből, valami microsoftos játékkal butítjuk magunkat, mert az olyan cool.” Az Origo egyik olvasója szúrta ki, hogy az ötödikes informatika-tankönyv CD-mellékletén található egyik Paint-animáción egy kislány fejét baltával szétverik. A minisztérium a lap érdeklődésére közölte: a kérdéses mellékletet kicserélik. Újfent az érdeklődés középpontjába került Bánhegyi Ferenc tankönyvszerzői munkássága is, ezúttal egy munkafüzeti feladata mutatja be sztereotip módon a különböző társadalmi rétegeket. Bánhegyi könyveit korábban a Történelemtanárok Egylete bírálta, mivel a szakmai szervezet szerint túlságosan is neutrálisan tárgyalják Hitler történelmi szerepét. Mendrey László a sajtóban elterjedt példákhoz hozzátette: a PDSZ-hez eljutott információk szerint a Tematikus feladatgyűjtemény fizikából című kiadvány tökéletesen értelmezhetetlen feladatokat is tartalmaz.
Kísérletező kedv
Az idei tanév újdonsága, hogy 1501 iskolában az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) által kiadott kísérleti tankönyveket is használják (27 tankönyv, 21 munkafüzet, 2 szöveggyűjtemény). E kiadványok áprilisban váltak közröhej tárgyává, amikor is a tankönyvrendelés határideje előtt nem sokkal közzétették a bemutató oldalakat. A végleges változatban a nagyobb szakmai bakikat korrigálták, a kísérleti könyvekkel szemben most már inkább koncepcionális aggályok fogalmazódnak meg, Nagy Zoltán szaktanár például a kísérleti nyelvtankönyvről írt részletes bírálatot. Sokan felhozzák, hogy az OFI rohammunkában fejlesztette a kiadványokat – egy év eleji kormányrendelet bízta meg őket a feladattal –, a pedagógusok pedig nem sokkal a tanévkezdés előtt ismerhették meg a tartalmukat. „A pedagógusok a kísérleti tankönyvekből úgy kezdenek el tanítani, hogy jóformán a gyerekekkel egy időben kapták meg őket, nem volt lehetőségük a tanári kézikönyv megismerésére, a részletes tanmenet elkészítésére” – sorolja fenntartásait Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke, aki azt is kifogásolja, hogy az OFI kiadványai nem estek át az Oktatási Hivatal ilyenkor szokásos tankönyvvé nyilvánítási eljárásán. Horváth Péter is úgy látja, szerencsés lett volna, ha a pedagógusok idejében megismerhetik a könyvek tartalmát. Az általa vezetett Révaiban idén nem rendeltek a kísérleti tankönyvekből, „ha a gyakorlati tapasztalatok pozitívak lesznek, talán a kollégák is megfontolják a változtatást” – tájékoztatott a pedagóguskar elnöke.
A kormány szerint mindenesetre a kísérleti tankönyvek makulátlanok, a vitákban kipécézett egyéb kiadványokat pedig még az előző kormányzatok alatt írták. Ehhez azonban nem árt tudni, hogy az állam a választások után megvette a Nemzedékek Tudása Kiadót és az Apáczai Tankönyvkiadót, és a kiragadott részletek az immár állami tankönyvekből származnak. Hoffmann Rózsa egy körlevele ráadásul kvázi monopolhelyzetbe is hozta e kiadványokat, az állami fenntartású iskolák a legtöbb évfolyamon és a legtöbb tantárgynál már csak a Nemzedékek Tudása, az Apáczai és az OFI munkái közül választhattak (a hatályos tankönyvtörvény évfolyamonként és tantárgyanként két könyvet engedélyez, azonban a tankönyvjegyzéken sokkal több kiadvány szerepelt; ezt a helyzetet oldották fel a „javasolt kiadványok listájával”). A tankönyvpiac államosítása egyébként azt is jelenti, hogy számos évfolyamnak menet közben kellett tankönyvcsaládot váltani, ami pedagógiailag semmiképp sem indokolt. Galló Istvánné mindehhez hozzáteszi: gyakorlatilag megszűnt a szülői munkaközösségek beleszólási joga, a pedagógusok pedig okkal érzik azt, hogy „módszertani szabadságukban korlátozzák őket”. Horváth Péter ellentmondásosnak látja a kialakult helyzetet, szerinte megfelelő cél, hogy mindenhol jó minőségű és nagyjából egységes tankönyvekből tanítsanak, az iskolák eltérő profiljához viszont korábban hozzájárult a sokszínű tankönyvpiac.
Ő lesz az igazgató!
A tanévkezdés legfurcsább, burleszkbe illő botrányát a miskolci Kazinczy Ferenc Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola miskolctapolcai tagintézményének igazgatóválasztása szolgáltatta. Az iskola vezetésére az eddigi igazgató és egy külsős pedagógus pályázott, a minisztérium azonban érvénytelenítette a pályázatot. Az intézmény szervezeti és működési szabályzata és a Miskolci Tankerület utasítása szerint az általános igazgatóhelyettes foglalta el a posztot, azonban a tanévnyitó ünnepség után nem sokkal megjelent Dávid Enikő, a külsős pályázó – akit sem a tantestület, sem a szülői munkaközösség nem támogatott –, és egy megbízólevelet felmutatva átvette az intézmény vezetését.
„A fenntartó magatartása jogszerű ugyan, ám aligha következetes” – kommentálta az esetet lapunknak Galló Istvánné. A pályázat érvénytelenítése ugyanis azt jelenti, hogy a minisztérium egyik pályázót sem találta alkalmasnak az ötéves igazgatói kinevezésre, az pedig több mint furcsa, hogy ezek után egyiküket megbízott vezetőként mégis beültetik az igazgatói székbe. „Az sem egyszerű kommunikációs zavar, hogy a tantestületet nem tájékoztatták időben a megbízásról. A külsős igazgatónak új státust kell létrehozni, ami órákkal jár, így biztosan felborítja az elkészített tantárgyfelosztást” – vázolja a további bonyodalmakat a PSZ elnöke. Felteszi továbbá a kérdést, mennyire lehet alkalmas intézményvezetőnek az a pedagógus, aki augusztus 15-i kinevezésétől számított két hétig még csak meg sem közelítette az iskolát, holott ilyenkor már javában dolgozni kell a tanév előkészítésén. Horváth Péter is nagy problémának tartja, ha egy igazgatót tantestületi támogatottság nélkül neveznek ki. „Humán típusú munkahelyek esetén a bizalom hiánya sokkal könnyebben okozhat gondokat, ennek pedig mindenképp a diákok látják kárát” – ecsetelte a pedagóguskar elnöke. A kar egyébként maga is beleszólhat az igazgatóválasztási folyamatba, írhat ajánlásokat egyes jelölteknek. „Már kértek is ilyeneket a kollégák, de minthogy területi szervezeteink felállítása folyamatban van, egyelőre nem tudtunk élni ezzel a jogosítványunkkal” – tájékoztatott Horváth. A pedagógusszervezetek sokallják a csak ideiglenesen megbízott intézményvezetők számát is. Idén nyáron 458 pályázatból 122-t érvénytelenített a minisztérium, tavaly pedig 192 helyen kezdődött a tanév végleges vezető nélkül. Ez a gyakorlat a kritikusok szerint bizonytalanságot eredményez a tantestületben, és fokozhatja a megbízott igazgató megfelelési kényszerét is.
Persze az igazgatók kinevezése végső soron a korábbi rendszerben is politikai döntés eredménye volt, ám az önkormányzat sokkal nagyobb és közvetlenebb politikai kockázatot vállalt, ha szembement a tantestület és a szülői munkaközösség véleményével. Nem véletlenül állapítja meg Péteri Gábor az Educatio folyóirat elmúlt négy év oktatáspolitikai fejleményeit értékelő számában, hogy „a központi kormányzat területi egységei, az ellenőrzést végző megyei kormányhivatalok, az oktatási hivatal és Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) tankerületei elsősorban igazgatási függelmi rendszerben, közvetlen lakossági-választói befolyás nélkül működnek”.
Nem ez az egyetlen probléma azzal, hogy 2013 januárjától az állam a Kliken keresztül átvette a korábban önkormányzati iskolák fenntartását, és a 3000 főnél kisebb településeken a működtetését is. A sajtóban is számos eset látott napvilágot elhurcolt bútorokról, hiányzó krétáról, tisztázatlan hatáskörökről. Horváth Péter igazgatóként is úgy látja, hogy egy olyan rendszer nem tud elég rugalmas lenni, ahol minden kérdésre csak a központban tudnak vagy mernek válaszolni. „A fenntartás és a működtetés sok intézményben szétvált, és emiatt időről időre jelentkeztek problémák. A vezetők hatásköre sem volt egyértelműen tisztázott” – sorolja tapasztalatait a Révai igazgatója. Galló Istvánné szerint a mamutszervezetet nagyon gyorsan hozták létre, méghozzá úgy, hogy sem a személyi, sem a tárgyi feltételeket, főleg pedig a pénzt nem biztosították. „Folyamatosan tapasztalták meg, hogy mennyibe kerül a közoktatás” – vélekedett a szakszervezeti vezető. Hasonlóan látja Radó Péter oktatáskutató is, aki a Narancsnak úgy nyilatkozott: a béreket többé-kevésbé rendesen fizette a Klik, de a dologi kiadásokat súlyosan alultervezték. Emiatt a központnak folyamatosan játszania kellett a rendelkezésre álló pénzzel, a tankerületi önállóság teljességgel elképzelhetetlen volt, minden igénynek a Nádor utcai székházba kellett befutni.
Jóllehet valós súlyukat soha nem ismerte el, idővel a kormány is érzékelte a Klik működési problémáit. Erre nemcsak az utal, hogy július elején elküldték Marekné Pintér Aranka elnököt – őt egyelőre ideiglenes vezetőként Hanesz József, Czunyiné Bertalan Judit államtitkár korábbi munkatársa helyettesíti –, hanem azok a belső jelentések is, amelyeket az index.hu korábban kiszivárogtatott. Szabó Balázs, a Klik működésének átvilágításával tavaly ősszel megbízott miniszteri biztos egyik jelentésében például az áll, hogy Marekné „nem képes hatékonyan működtetni a szervezetet”, a Klik nem költséghatékony, 2014-es költségvetésébe 57 milliárdos hiány van kódolva. Később az Emmi főosztályvezetője, Pölöskei Gáborné –Áder János köztársasági elnök húga – is jelentésben bírálta a fenntartó központ működését, hatékonyabb feladatmegosztást és decentralizációt javasolva a minisztériumnak. A kormányváltás után Pölöskeinét a köznevelési intézményrendszer fejlesztéséért felelős helyettes államtitkárrá léptették elő, ami azt mutatja, komolyan vették kritikai megjegyzéseit. Legutóbb Czunyiné Bertalan Judit beszélt arról, hogy szükségessé vált a Klik megyei szintjeinek megerősítése a kormányhivatalokkal együttműködésben, emellett hitet tett az igazgatók adatszolgáltatási terheinek csökkentése mellett. Egy júliusi kormányrendelet értelmében pedig Balog Zoltán miniszternek október 15-ig felül kell vizsgálnia a Klik kiadásait, és javaslatot kell tennie az éves költségvetés tartásához szükséges pluszforrások biztosításáról. Talán a Klik tehermentesítésére tett kísérletként értékelhetjük azt a bejelentést is, miszerint mintegy 500 szakiskola és szakközépiskola fenntartása 2015. szeptember 1-jétől a Nemzetgazdasági Minisztérium háttérintézményeként létrejövő Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalhoz kerül.
Az általunk megkérdezett pedagógusok örülnének az adatszolgáltatási kötelezettség csökkenésének és a pluszforrásoknak is, konkrét szakmai koncepció híján azonban részletekbe menően nem kívánták értékelni az államtitkári bejelentést. Radó Péter ellenben arra hívta fel a figyelmünket, hogy nem lehet a Klik minden problémájáért Marekné Pintér Arankát felelőssé tenni, az egy szervezet alá rendelt hatásköröket – fenntartás, iskolavezetés, oktatásfejlesztés, tanügyigazgatás, uniós programok koordinálása – ugyanis egyszerre szinte képtelenség jól ellátni. Az oktatáskutató szerint belső decentralizáció helyett jogi-szervezeti önállóságra, a többszereplős oktatásirányítási rendszer visszaállítására lenne szükség.
