Közelkép
Fotó: Sióréti Gábor
Innen oda
Az NFÜ közleménye szerint mintegy 300 milliárd forintot csoportosítanak át az egyes operatív programok között, illetve azokon belül - ebben éppúgy érintett a közlekedés, mint a pedagógusképzés. Az összeg nagyságához vagy az Új Széchenyi Terv köztéri marketingjéhez képest igen szerény felületen tudakolta a társadalom véleményét az ügynökség: a honlap "Partnerség" menüpontjától két kattintásra lehetett megtalálni azt a fórumot, ahol 12 napon keresztül lehetett hozzászólni a 300 milliárd forintos forrásátcsoportosításhoz. De hiába biztatta például az LMP egyik oktatáspolitikusa, Zarándy Zoltán a párt honlapján az érintetteket, hogy tegyék ezt meg, mindössze harmincegyen éltek a lehetőséggel, köztük a gázüzemű egyesület elnöke. Pedig úgy néz ki, hogy súlyos és mélyreható változásokat idéz elő a közoktatásban a kormány lépése: a döntés következtében ténylegesen eltűnik a prioritások közül a közoktatás minőségi fejlesztése és az esélyegyenlőség javítása.
Szakértők szerint a döntésen világosan felismerhető az oktatási államtitkárság keze nyoma: Hoffmann Rózsa és tanácsadói nagyon határozottan tudják, hogy mit nem akarnak (kompetenciaalapú, integrációra épülő és méltányos közoktatást), azt viszont sokkal kevésbé, hogy mit igen. Amit mégis, az meg nem vállalható: hiszen olyan fejlesztésre az unió nem ad pénzt, aminek elsődleges célja középosztálybeli fehér gyerekek szegregált és alapvetően múlt századi módszerekkel zajló oktatása egyházi fenntartású intézményekben. Végső soron ezért kerülnek át fejlesztési források az amúgy is kivérzett közoktatásból a valóban sokkal jobb "abszorpciós képességű" felsőoktatáshoz és felnőttképzéshez. E két utóbbi területről amúgy is jelentős költségvetési forrásokat von ki a kormány: a felsőoktatási finanszírozás csökkentése eldöntött tény, a munkaerő-piaci képzésekre rendelkezésre álló pénzeket pedig a közmunkaprogramok nyelik majd el. Ezeket a forrásokat részben legalább helyettesítheti a Támop vonatkozó prioritására átcsoportosított, pályázati rendszerben lehívható uniós pénz.
Az alapkérdés ezek után az, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium valóban onnan vonja-e el a forrásokat, ahol úgymond beragadtak, potenciális veszteséget okozva a mostani és a következő, 2014-2020-as pénzügyi periódusban ("Akcióterv"), vagy pedig élő pályázati lehetőségeket számolnak fel anélkül, hogy más, az "abszorpciós képességet", azaz a pályázati pénzek "felszívásának" javítását szolgáló megoldásokat keresnének.
A Támop 3.3-nál például - mint az NFÜ közleménye is megállapítja - jelentős az elmaradás a pályázatok kiírásában és a szerződéskötésekben. Ezt az érintettek is csak megerősíteni tudják, hiszen különböző csatornákon keresztül egy éve ostromolják a kormányt, hogy írassa ki a pályázatokat - hiába.
Mulasztások
A Támop 3.3.9. alatt található kiírás ("A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók iskolai lemorzsolódását csökkentő intézkedések támogatása") hétmilliárd forintot meghaladó kerettel többek között a tanodák számára jelentené az egyetlen finanszírozási forrást. Ezt a pályázatot tavaly ősz óta nem engedik kiírni, és kérdésünkre most is ugyanazt a választ kaptuk, mint eddig minden alkalommal: a kiírással az új közoktatási törvényt kell megvárni, és - bár az ügynökség pályázati menetrendje változatlanul ez év októberére (!) ígéri a kiírást - jelen állás szerint erre tavasszal kerül sor. Az már most megjósolható, hogy a tanodapályázatok tavaszi kiírása valóban abszorpciós problémákat okoz, lévén, hogy nem lesz már senki, aki "fölszívja" a kipályáztatott pénzt: ezeket a félig-meddig intézményeket zömmel kis civil szervezetek működtetik, amelyeknek nincs tőkéjük arra, hogy finanszírozás nélkül átvészeljenek másfél-két évet. (Erről lásd: Tanodabezárási hullám - Ti ne gyertek!, Magyar Narancs, 2011. szeptember 15.) Tavaszra már rég túl lesznek mindenen: a pedagógusok szétszélednek, az infrastruktúrát széthordják, és az a több száz gyerek, aki eddig legalább esélyt kapott arra, hogy a tanoda nyújtotta támogatással kitörhessen a nyomorból, majd tudomásul veszi, hogy ennek vége, nincs többet mentorálás, fűtött, világos, emberi környezet a délutáni tanuláshoz, a felzárkózást mindenkinek a saját erejéből kell megoldania. Mindezek fényében sajátos az NFÜ-nek a terület jövőjét firtató kérésünkre adott válasza: "A Támop 3 prioritás esélyegyenlőséget támogató konstrukciói (Támop 3.3 művelet keretében) nem érintettek forráselvonásban, és a tervezés szintjén sem merült föl, hogy ezekből a konstrukciókból forráselvonás lenne szükséges vagy lehetséges."
A tárca és az NFÜ állításait, miszerint továbbra is elegendő forrás áll rendelkezésre az eddigi célokra, kétkedve fogadják az érintettek. A Fidesz vezető oktatáspolitikusai sem tudják, hogy pontosan milyen szempontok szerint és mely fejlesztési területektől vonnak el pénzt - forrásaink szerint a Magyar Géniusz Programhoz kötődő pályázati konstrukciók is kárvallottjai lesznek az átcsoportosításnak, holott a tehetséggondozás eddig a kormányzat deklarált prioritása volt, és megfelelő támogatást is kapott. Az érvelés pedig azt a benyomást kelti, hogy a tárca közleményeinek legfontosabb célja nem a tájékoztatás, hanem az érintettek dezinformálása. Így aztán a forrásátcsoportosítás jelentőségét ignoráló közlemények nyomán nem sok jóra számíthat a Támop 3.1.4. jelű konstrukció sem (kompetenciaalapú oktatás, egyenlő hozzáférés - innovatív intézményekben). A Támop 3.1.4. a közoktatás-fejlesztés lelke, ún. "felvevő konstrukció": a 3-as prioritás rendszerében az a funkciója, hogy a többi pályázat által létrehozott fejlesztési eredményeket a tartalomfejlesztéstől a módszertani innovációkon át a minőségbiztosításig segítse beépíteni az intézmények gyakorlatába. A fejlesztői zsargonban ez a disszemináció, az elterjesztés: e konstrukció a egész prioritás célja. A pedagógusok körében komoly hírnévre szert tett 3.1.4. körül mára kialakult innovatív iskolák lehetetlen feltételek közepette is sikerrel pályáztak erre a konstrukcióra. (E tantestületek bármelyike tud legalább egy olyan sztorit, amelyik arról szól, hogyan tudtak megírni egy háromszáz oldalas pályázatot tizenkét óra alatt. Ennyi ideig volt nyitva a "pályázati ablak", azaz a reggel nyolckor kiírt pályázati keret a jelentkezők nagy száma miatt este nyolcra lényegében elfogyott, tehát aki nem volt képes tizenkét óra alatt beadni a kész dokumentumot, annak esélye sem volt.) Ehhez képest enyhén bicskanyitogató az a kormányzati állítás, miszerint e konstrukcióknál forrásvesztési kockázat áll fenn - különösen annak fényében, hogy a vonatkozó fejlesztési területre a pályáztatást az NFÜ másfél éve felfüggesztette, miközben a pályázatokból fejlesztő iskolák ugrásra készen várják a kiírásokat. Sokat elárul az is, hogy a kormányzat a 3.1.4-re szánt 60 milliárdos keretet ez év januárjában megfelezte, hogy aztán a mostani átcsoportosítással is elvegyen további húszat a megmaradt 30 milliárdból.
Még mindig lehetne
Az eredeti keret egyhatodából folytatódik tehát a közoktatás modernizációja - hacsak nem sikerül jobb belátásra bírni az NFÜ-t. A forrásvesztés, azaz a betervezett, de le nem hívott pályázati források valóban kárt okoznak minden érintettnek. Az unió fölöslegesen tartja készenlétben azt a pénzt, amire az adott ország az akciótervben sikertelenül pályázott; a következő hatéves periódusban (2014-2020) ezért az adott területen reálisan csak a mostani periódusban sikeresen lehívott források mértékéig lehet pályázni. Érthető a kormányzat és az NFÜ idegessége, hiszen így minden egyes euró forrásvesztés a következő akcióterv kereteit szűkíti - mondják a szakértők.
(Amúgy ez az ára egyben az ún. politikai természetű megfontolásoknak - nyilván nem volna ekkora a baj, ha nem nem lennének másfél-két éve felfüggesztve jelentős volumenű pályázati kiírások.) A mostani döntések mögött nyilván a kármentés szándéka húzódik; de maguk a döntések kapkodásról, a lobbierők befolyásáról - a felsőoktatás és a felnőttképzés érdekérvényesítő ereje jóval nagyobb, mint a közoktatásé - és a döntések politikai motivációiról árulkodnak.
Fejlesztési szakemberek szerint azomban még mindig volna lehetőség a Támopon belül rendelkezésre álló, nagyjából 120 milliárd forint értelmes és eredményes pályáztatására. Szemben a közkeletű vélekedéssel, nem a "brüsszeli bürokraták" ragaszkodnak ahhoz a pályázati és elszámolási szisztémához, amely Magyarországon ilyen mértékben korlátozza a hozzáférést a forrásokhoz, és egyben pokollá teszi a pályázók és a bonyolításban részt vevők életét. A magyar pályázati rendszer sajátossága, hogy egy negyvenmilliós pályázat finanszírozása megakad, ha egy buszjegy elszámolásával probléma adódott. Forrásaink szerint a brüsszeli monitoring bizottság három ízben is hivatalosan javasolta a magyar félnek, hogy egyszerűsítsenek az eljárásokon - mindhiába. Holott lehetne "nyitni egy ablakot" egyszerű pályázati feltételekkel, egyszerűbb szervezeti formákkal és elszámolási módszerekkel, és ezen a módon jelentős pénzeket lehetne a közoktatás fejlesztésébe pumpálni. Igaz, erre nincs sok idő: mivel csak az akcióterv ideje alatt lezáruló tanévet lehet az adott periódusban finanszírozni (ez esetünkben a 2012-13. tanév), legkésőbb 2012-ben ezeket a pénzeket már folyósítani kellene - ehhez viszont az eddigi tapasztalatok szerint nagyon rövid időn belül, legkésőbb februárban meg kellene jelennie a pályázati kiírásnak. De egyelőre úgy néz ki, a kormány a másik utat választotta.
