Pénteken és szombaton Balatonaligán tanácskozott az MVSZ vezetősége; mint a szövetségben elmondták, takarékossági okokból utaztak el Budapestről. A friss vidéki levegő jótét hatással volt, hiszen Csoóri Sándor kimondta: nem indul elnökjelöltként az ez év május 26-27-én megtartandó tisztújító közgyűlésen. Annak ellenére sem, hogy az MVSZ budapesti szervezete, melynek élére nemrégiben régi ismerősünk, Pálfy G. István került, már jelölte őt. Csoóri ugyanakkor kijelentette, hogy van egy titkos jelöltje, de favoritjának kilétét nem fedte fel, ami jelzi: kavarógépként még nagyon is lehet rá számítani.
Egyszeri alijázás
Csoóri - írói munkássága kárára -1991 óta kormányozza az MVSZ hajóját, ami saját értékelése szerint is egyre süllyed. A folyamatos viszálykodások miatt (a tavalyi botrányokról lásd: Agyarra, magyar!, MaNcs, 1999. június 10.) az MVSZ inkább pénzzabáló masinához hasonlított az utóbbi időkben: általában 200 milliós támogatást kaptak a költségvetésből, idén úgy 260 millióból gazdálkodnak összesen, ennek java a tavaszi világkongresszusra és a millenniumi ünnepelgetésre folyik el. Idei gigaprodzsektjük A hazatérés esztendeje: "Szeretettel várjuk haza a világban szétszórtan élő magyarságot." Az MVSZ számára pedig 2000 a "megújulás esztendeje", ami alatt az értendő, hogy "szeretnénk megmutatni jobbik arcunkat, ezért választottuk ünnepi találkozónk központi gondolatának az élet szentségét". De hogy az MVSZ szakralizálódása milyen fenomént takar, azt jelenleg csak isten tudja, mi nem.
Csoóri Sándor azonban az újabb fejleményeket követően már nem lesz kinn naponta a reptéren. Azt ugyan nem tudjuk, hogy ki intett be neki, ám annyi bizonyos, hogy "kifogyott alóla az egykori MDF-es támogatás" (is), a nyugati magyarság képviselői már régóta ellene vannak, most meg ráadásképpen kifarolt mögüle a határon túliak egy része is, ezen belül is az erdélyiek. Utóbbiak a háromszáz tagú tisztújító közgyűlésen (az anyaországi, a határon túli és a nyugati régió MVSZ-tagszervezetei száz-száz küldöttet delegálnak) hatvan helyre ülhetnek be. A Világszövetség Erdélyi Társasága (VET) még Csoóri bejelentése előtt az elnöki tisztségre javasolta saját elnökét, Patrubány Miklóst, az MVSZ jelenlegi elnökhelyettesét. Patrubány - noha saját szavai szerint Csoóri nagy tisztelője - folyamatosan konfliktusban állt a jelenlegi elnökkel, többek között az MVSZ pénzügyeinek átláthatatlansága, az etikai bizottság döntéseinek semmibevétele és a szervezet ideológiai egyoldalúsága miatt.
Patrubányt javasolja elnöknek az argentínai tagszervezet is, ami jelzi: a Csoórival elégedetlen nyugatiak - az erdélyiekkel társulva - könnyen királycsinálóvá válhatnak. A dolog azonban nem ily egyszerű, mert szombaton - tavalyi ígéretét beváltva - lemondott Papp László régióalelnök, a nyugatiak vezetője, aki Csoóri egyik legelszántabb bírálója volt a költő antidemokratikus vezetési stílusa miatt. De Papp azt is kijelentette, hogy anyaországi, mégpedig a legmagasabb körökből származó elnökjelöltet kell találni - vagyis coki Patrubánynak.
Elnökjelöltként merült fel Tőkés Lászlónak, a jelenlegi tiszteletbeli elnöknek a neve is, továbbá Duray Miklósé, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető elnökéé is (hja, itt mindenki elnök egy-két helyen). Patrubány gyorsan kijelentette: Tőkés ellenében még véletlenül sem indulna (három évtizedes barátság köt össze bennünket, mondotta), és Duray is hasonló értelmű kijelentést tett a pozsonyi Új Szóban, bár később ezt ugyanott módosította: "Nem a Tőkéssel való megméretést nem vállalnám, hanem helytelennek tartanám, hogy versenyre keljek vele." Hogy e mondat pontosan mit is jelent, azt legfeljebb csak Wittgenstein tudná megmagyarázni, ha élne.
Annyit azonban kiolvashatunk e visszakozásokból, hogy a legtöbb szál
Tőkés kezében fut össze
A püspök még nem nyilatkozott egyértelműen, ám ha nem indul, Patrubány befutása biztosra vehető. Patrubány ígéretei szép jövőt vetítenek a magyar vászonra: a szervezet erkölcsi és szervezeti megújulását tűzte ki céljául az erdélyi számítógépes szakember, aki információink szerint a Ceausescu-érában az első román számítógép megkonstruálója volt (mivel mondott nemzetvezető a kisollótól kezdve az űrhajóig mindent román gyártmányként akart látni), a rendszerváltás óta pedig egy komputeres vállalatot igazgat, amely német bérmunkában dolgozik. Patrubányt általában pragmatikus embernek írják le krónikásaink, aki ideológiailag nem különösebben keményvonalas, és ennek tanúbizonyságát is adta az MVSZ elnökhelyetteseként: inkább a könyveléssel foglalkozik, mintsem (eszmeileg kitekert) könyvek írásával, mint Csoóri. Az erdélyiek amiatt is kedvelik, mert - másoktól eltérően - nem Pestről magyarázgatja meg, hogyan kell a határon túl élni, inkább hetente többször ingázik a magyar főváros és Erdély között; böcsületes székely embernek tartják, aki otthoni ügyeket finanszíroz saját zsebéből, és MVSZ-honorjáról is lemondott (ergo számára nem biznisz az MVSZ-kedés). Patrubány a depolitizálás híve, és szervezetileg sem a kormány csecsén függőként képzeli el a jövőt.
Nem kizárt az sem, hogy újabb hasadások keletkezhetnek az erőviszonyokban: az RMDSZ-ben marginalizált Patrubány és az RMDSZ-t egyre jobban bíráló Tőkés szövetsége - via Fidesz - MPP - tovább mérgesítheti az RMDSZ és a jelenlegi magyar kormányzat, az MVSZ és általában a határon túli magyar szervezetek viszonyát egyaránt. Ez utóbbira lehet példa az MVSZ által "befogadott", nemrégiben alakult Délvidéki Magyarok Szövetségének (DMSZ) az esete, amely a Magyarországon letelepedett vajdasági magyarokat tömöríti. A DMSZ-t eddig az MVSZ mellett csak a MIÉP pátyolgatja, miközben a DMSZ-nek éppen csak a vajdasági magyar szervezetekkel nincs kapcsolata; vagyis könnyen párhuzamos struktúrák alakulhatnak ki mind a határon túli politikai szervezetek körében, mind a határon túliakkal Magyarországon törődő szervezetek között.
Szerbhorváth György
MVSZ-alternatíva
A Magyarok Világszövetsége - már ahogyan ez errefelé szokás - magát a világ magyarságának egyedüli legitim szervezeteként definiálja, amely összefog boldog-boldogtalant, ha az magyar. Mint ilyen, tizenötmillió magyar szervezete tehát.
A korábban csupán a Felvidéken és Kárpátalján tevékenykedő, budapesti székhelyű Rákóczi Szövetség (RSZ) újabban már a Vajdaságban és Erdélyben is létrehozott pár helyi irodát. Civil szervezetként ugyan évente maximum csak hárommilliót kaphatnak a magyar állami költségvetésből, de éves büdzséjük információink szerint 25-50 millió között mozog. Elnöke az a Halzl József, aki az MDF-es időkben a Magyar Villamosműveket igazgatta, majd MDF-pártigazgató is volt, jelenleg meg - többet között, mert felsorolni nincs hely - az Illyés Alapítvány kuratóriumának az elnöke.
Névtelenséget kérő, egykor a Rákócziban ügyködő, ma a szövetséghez eléggé kritikus informátorunk szerint az RSZ megindult a világszövetségesedés útján, de javukra legyen mondva, mondja, hogy kevesebb pénzből többet tesznek, mint az MVSZ, bár maguk is hívei a határon túliak Budapestre buszoztatásának (például október 23-án a hivatalos program keretein belül fáklyás menetet rendeztek a fővárosban). A jelenlegi kormányzattal szoros viszonyban lévő Halzl által vezetett szervezet izmosodása - körülöttük botrány is sokkal kevesebb van, mint az MVSZ-ben - arra utal, hogy olykor könnyebb egy másik szervezetben nyomulni, mintsem a már meglévőbe benyomni a saját embereket.
Olaszok világszövetsége
Természetesen az MVSZ nem unikális jelenség a nagyvilágban; például 1989-ben Olaszországban törvényt hoztak a Külföldön Élő Olaszok Tanácsának (CGIE) létrehozásáról, melybe részben a helyi választási gyűléseken delegál tagokat a Külföldön Élő Olaszok Bizottsága a (COMITES). Ez utóbbi célja, hogy az adott ország területén előmozdítsa az olasz közösségek szociokulturális és gazdasági tevékenységeit, védelmezze őket a diszkriminációtól stb. A CGIE viszont az olasz kormánynak ad tanácsokat, többek között az olasz határokon túl élő olaszok állampolgárságának és választójogának kérdésében. Persze az olasz is olasznak olasza: mind a CGIE-t, mind a COMITES-t erőteljesen bírálja az egyesült államokbeli székhelyű Olaszok a Nagyvilágban nevezetű politikai mozgalom: a CGIE-t azért, mert csak ígérgetnek, de semmit sem tesznek, a COMITES-t meg azért, mert üléseik titkosak, így valójában a nyilvánosság kizárásával döntenek olyan kérdésekről, amelyek másokat is érintenek.
A helyzet tehát ismerős, ám javukra legyen mondva, hogy az MVSZ-szel ellentétben az olaszok világszövetsége(i) éppen a Magyarországon most az érdeklődés homlokterébe került ügyben - a határon túli nemzettársak állampolgársága, választójoga kérdésében - aktívak. Az MVSZ viszont még meg sem nyikkant a tervezett státustörvény ügyében, noha elvileg illetékes elvi társak. Igaz, a státustörvény tervezete egyelőre olyan, mint a Loch Ness-i szörny: sokan beszélnek róla, de látni még senki sem látta.
