A Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) első fokon eljáró bírója, Vasvári Csaba semmi mást nem tett, mint a tények és a józan ész alapján életszerűen rekonstruálta a történteket. Vagyis megtette azt, amit az ügyészség elmulasztott megtenni mind Dávid Ibolya 2008. szeptemberi ügyészségi beadványa, mind a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) későbbi feljelentése nyomán. A vádhoz kötöttség okán persze (a bíróság vizsgálata nem érintheti a vád tárgyát nem képező eseményeket) mindent nem tárhatott fel e szerfölött bonyolult ügyhalmazban. Ám azzal, hogy az ügyészség könnyen megfejthető okból ugyanazon vádpadra ültette a négy egykori - két-két szocialista és MDF-es - politikust, megteremtette a bíróságnak a lehetőséget arra, hogy a korábbinál nagyobb rálátása legyen a biztonsági magáncég, valamint a gazdasági-politikai elitbe tartozó megrendelőik viselt dolgaira.
Konstrukció
Az UD Zrt. botrányával és annak egyik szálával, az MDF belügyeibe való beavatkozási kísérlettel többször is foglalkoztunk (például Védvári vitézek, Magyar Narancs, 2009. július 30., vagy legutóbb: Lassan, de biztosan, Magyar Narancs, 2012. február 23.). Az ügyészség értelmezésében Szilvásy György akkori titokminiszter (elsőrendű vádlott) és Tóth Károly, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának volt szocialista alelnöke (másodrendű) azzal valósított meg bűncselekményt, hogy előbbi a bizottság felszólítására átadta az UD-ügy törvényes lehallgatás során keletkezett hanganyagait a nemzetbiztonsági (C típusú) átvilágításon átesett testületi tagoknak, és ezzel megsértette Demeter Ervin, Kövér László és Almássy Kornél személyiségi jogait. (A felvételeken a fideszes politikusok többször is beszélgetnek az UD egyik vezetőjével, míg Almássy - más hangfelvételeken - a beszélgetések tárgya.) Az ügyészség szerint Szilvásy az érintettek beleegyezése nélkül, a formális bizottsági ülést tudatosan mellőzve adta át az anyagokat - a fideszes testületi elnök ugyanis nem volt hajlandó összehívni a bizottságot -, egyébként saját titkárságán keresztül a távol maradó fideszes tagoknak is. Szilvásy ezzel folytatólagosan elkövetett, személyes adattal visszaélés bűntettét követte el - állítja a vád. Tóth is jogosulatlanul kezelt személyes adatokat, így ő felbujtóként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettét valósította meg a vádhatóság szerint.
Dávid Ibolya és Herényi Károly pártbéli politikai ellenfelüknek, Almássy Kornélnak okoztak jelentős érdeksérelmet azzal, hogy az MDF elnöke 2008. szeptember 12-én nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt. Dávid Ibolya (harmadrendű vádlottként) két rendbeli, egy esetben társtettesként elkövetett személyes adattal visszaélés vétségét, valamint kényszerítés bűntettét követte el, míg a negyedrendű Herényi társtettesként élt vissza személyes adattal. Az ügyészség szerint Dávid Ibolyának tisztában kellett lennie azzal, hogy a hozzá eljuttatott CD személyes adatokat tartalmaz, a felvételek pedig csak titkos adatgyűjtés során keletkezhettek. A kényszerítés bűntette pedig abban állt, hogy Dávidék további felvételek nyilvánosságra hozatalával fenyegették meg Almássyt, ha nem lép vissza az elő-elnökjelöltségtől.
A per első furcsasága a két ügy (a Szilvásyéké és a Dávid Ibolyáéké) egyként kezelése volt - ezt az eljárás indulásakor a bíró is értetlenül fogadta. Továbbá az ügyészség mintha nem vett volna tudomást arról, hogy sem Szilvásy, sem Tóth Károly nem hozott nyilvánosságra lehallgatott telefonbeszélgetéseket (ellenben a nem nemzetbiztonsági bizottsági tag Répássy Róbert és Szijjártó Péter igen), Dávid Ibolyáék pedig anonimizálták a sajtónak bemutatott anyagokat.
Az ügyészség a vádat tanúk felsorakoztatásával kívánta bizonyítani: ezek a tanúk jobbára a hangfelvételeken is szereplő egykori és jelenlegi politikusok vagy kormányzati hivatalnokok, valamint az UD Zrt. vezetői voltak. A védelem nem élt a tanúállítás lehetőségével, sőt Tóth Károly ügyvédet sem bízott meg, a védelmét maga látta el. (Tóth megvádolására - négyük közül az ügyészség őt hívta utolsóként perbe - normális magyarázatot amúgy is nehéz találni.)
Dekonstrukció
Az ügyészség álláspontja kezdettől furcsa volt: Szilvásynak végső soron azt rótta fel, hogy eleget tett a munkakörében foglalt előírásoknak, Dávid Ibolyáéknak pedig azt, hogy egy ellenük irányuló politikai támadást egyrészt a nyilvánosság előtt kívántak lejátszani, másrészt az ügy tisztázása érdekében az illetékes állami hatósághoz - az ügyészséghez - fordultak. A vádhatóság nemcsak Dávid Ibolya beadványát utasította el igen gyorsan (a rendőrségi feljelentéskiegészítés elrendelését is pillanatok alatt felülírva ezzel), hanem érdemben soha nem foglalkozott az UD-ügy nemzetbiztonsági vonatkozásával vagy bűncselekménygyanús mozzanataival sem. Az ügyészség mind Szilvásyék, mind Dávidék ügyét kizárólag önmagában, a történtek kontextusából kiszakítva volt hajlandó vizsgálni. Más kérdés, hogy a vád még így is rendkívül ingatag alapon állt - például továbbra sem világos, hogy egy titokminiszternek az ügyészség szerint pontosan mit is kellene tennie a törvényesen szerzett és a nemzetbiztonságra veszélyesnek ítélt információkkal azon kívül, hogy a kezelésükkor betartja a törvényi előírásokat. A bíróságnak éppen ezért Szilvásy és Tóth ügyében volt könnyebb dolga: a két volt szocialista politikus a munkáját végezte, ami a PKKB elsőfokú ítélete szerint Magyarországon nem bűncselekmény.
A volt MDF-politikusok ügye sokkal aprólékosabb bírói munkát igényelt. A vád tanúinak - az UD- MDF-ügy Dávid-ellenes szereplőinek - a vallomásai ugyanis helyenként olyannyira konfúzak, illetve ellentmondásosak voltak, hogy a következetlenségek lajstromozása 30 oldalnál is többet tesz ki - ez utóbbit Vasvári Csaba említette az ítélet indoklásakor. A bíró egyrészt óráról órára rekonstruálta a szeptember 12-i eseményeket (a botrány kipattanásának a napja, amelyen az elő-elnökjelöltségre pályázó Dávid Ibolya és Almássy Kornél sorban tartotta a sajtótájékoztatóit), másrészt a megismert tények és az eljárásban tett vallomások alapján összerakott történetből levezette a tényállást. Az ügyészség és az ügyészségi álláspont alakulását azonmód közkinccsé tévő jobboldali sajtó szerint az esélyes Almássy Kornél elnökjelöltet Dávid Ibolya elnök és körének hallgatólagos szövetségese, a gyurcsányista MSZP tette hidegre titkosszolgálati eszközökkel. A környezetében furcsa dolgokat észlelő Almássy az UD Zrt.-től kért segítséget, és a cég így került a politikai leszámolás kellős közepébe. Dávid Ibolya köztiszteletben álló vállalkozókat és politikusokat kevert gyanúba azzal, hogy nyilvánosságra hozta az emlékezetes "szervuszelnökuras" beszélgetést.
A bíróság ezt a konstrukciót szedte ízekre, megcáfolva minden egyes elemét. "A vádlottak vallomásai önmagukkal és egymással is összhangban álltak, semmiféle következetlenség nem volt tapasztalható - mondta a bíró a szóbeli indokláskor. - (...) Szemben a vádlottak vallomásaival, a tanúk egy jelentős része a bíróság szerint elfogult volt és szavahihetetlen. A bíróság mindenben egyetértett a Kúria azon jogerős megállapításával, miszerint a rendelkezésre álló beszélgetésekben elhangzottakkal érintett tanúk - idézet a Kúria ítéletéből - 'a hangfelvétel ténybeli valótlanságának megállapítására autentikus tanúknak nem tekinthetők. Egyrészt, mert a nem kétségesen jogellenes, de legalábbis súlyosan erkölcstelen politikai cselekedet elismerése részükről életszerűen nem várható, másrészt senki sem köteles önmagát bűncselekmény elkövetésével vádolni.' Ebből következően sem dr. Csányi Sándor, sem Tombor András, sem Almássy Kornél, sem Tóth János, sem Horváth József nem voltak olyan tanúk, akik aggálytalanul tanúvallomást tehettek volna." (A hivatkozott Kúria-ítélet az Almássy Kornéllal szemben Dávid Ibolyának igazat adó harmadfokú ítélet - lásd már említett 2012. február 23-i cikkünket.)
Márpedig a vád elsősorban az ő vallomásaikon alapult. Az UD Zrt. vezetőinek (Horváth József, Tóth János) azon vallomásain, hogy ők csak Almássy Kornél lakásának poloskátlanítását végezték el. (Vagy nem végezték el; hol ezt, hol azt mondták.) Almássy, Tombor András (Orbán Viktor volt külpolitikai tanácsadója) és Almássy pártbéli támogatóinak azon vallomásain, amelyekben kényszerítésről beszéltek, vagy - mint Tombor - arról, hogy semmi komolyabb kapcsolatuk nincs az UD Zrt.-vel. Pedig Tombort speciel "törzsvásárlónak" nevezi az UD egyik vezetője egy vele folytatott beszélgetésben; sőt egy UD-akció tervezésekor konkrétan felmerült, hogy Tombor segítségével kellene "betechnikázni" a megfigyelt ügyvédi irodát.
A kényszerítés vádja pedig többek között azon alapult, hogy Almássy egyik munkatársát - Balla Györgyöt - 2008 szeptemberében úgymond elrabolták, és Almássy 2008. szeptember 13-i visszalépésében e momentum döntő jelentőségű volt. A PKKB kikérte az "emberrablás" nyomozati anyagát az illetékes Somogy megyei rendőrhatóságtól. A bíró az ítélet indokolásakor alig leplezett iróniával ismertette, mi történt valójában: "És hát volt a non plus ultra, ez a bizonyos Balla-ügy, hogy az MDF egyik Somogy megyei prominensét hát elrabolták nemzetbiztonsági személyeknek látszó valakik, és fogva tartják, és az édesanyja sem tudja, hogy hol van. A bíróság beszerezte ezt a Balla-ügyet, és hát kiderült, mondhatjuk, hogy tragikomikus ez az állítás. Kinél hol a hangsúly, a tragédián vagy a komédián. A lényeg, hogy nem tűnt el, egy túlbuzgó, önmaga szerepét fontosabbnak állítani szándékozó személy kérésére önként elment egy általa régebb óta ismert helyre, az édesanyja segített neki összecsomagolni, szóval így tűnt el, és innen jöttek a hírek, hogy olyan borzasztó dolog történt, emberrablás és a többi, ami miatt dobja mindenki a Dunába a telefonját. Elindult egy olyan láncolata az eseményeknek, amely egy olyan irreális helyzetértékeléshez vezetett, ami okszerűen vezetett oda, hogy a bíróság ezen tanú vallomására tényállást alapítani nem tud."
A lényeget azonban a bíróság akkor mondta ki, amikor kijelentette: Dávid Ibolyának alkotmányban biztosított joga volt fellépni a pártját kívülről manipulálni szándékozókkal szemben. "Ezzel kapcsolatban is idéznék a Kúria jogerős ítéletéből: 'Dávid Ibolyának nyilván nem róható a terhére, hogy a párton belül néhány személlyel a tudomására jutott tényeket közölte, és annak megfelelően eljárt.' A bíróság is így gondolja. Az a társadalmi igény, amit Dávid Ibolya ezzel a cselekedetével kielégített, sokkal magasabb rendű az adatvédelmi igénynél. Dávid Ibolya ezen cselekménye semmilyen veszélyt nem jelentett a magyar társadalom számára, az alkotmányosan indokolt volt. (...) A pártok működése védett jogi érdek, amelynek szabadon tevékenykedése egy olyan, a jogalkotó által elsődleges prioritással kezelt cél, amelyet Dávid Ibolya magatartása inkább elősegített, mintsem veszélyeztetett. (...) A bíróság azt az érvelést sem tudta elfogadni, hogy a telefonbeszélgetéseknek személyes jellege volt, így nem kerülhettek volna adásba. A jelen ügyben is szóban forgó beszélgetések egy politikai párt, az MDF belső életével voltak kapcsolatosak, így fogalmilag a közérdek részét képező ügyeknek minősültek."
Kontúrok
A bíró az események oksági láncolatát ismertetve röviden vázolta az egész UD-MDF-sztori hátterét is: az Almássyt bábként mozgató kampánysegítőket (Tomboron kívül a jelenlegi kormányszóvivőt, Giró-Szász Andrást megnevezve) éppúgy említette, mint azt a magáncéget, az UD Zrt.-t, amely nagy hatalmú gazdasági szereplőkkel (Csányi Sándor) - és politikusokkal (Kövér László, Demeter Ervin), tesszük hozzá - kapcsolatot tartva ténykedett.
Arról viszont már a bíró sem tudhatott, hogy a Fővárosi Törvényszék az elsőfokú ítélet kihirdetésének napján bejelentette: az állam peren kívül megegyezett a magyar államot és az NBH-t a személyiségi jogai megsértése miatt perlő UD Zrt.-vel. A magyar államot jelenleg működtető Fidesz-adminisztráció pontosan egyelőre nem ismert, de a kamatterhekkel együtt 1,5-2 milliárd forint körüli összeget készül kifizetni a cégnek. Hiszen az UD Zrt. az állam ellene indított rágalomhadjárata miatt tönkrement, és ezért neki kártérítés jár. Az UD volt társtulajdonosa, Horváth József a 2010-es kormányváltás után a Katonai Biztonsági Hivatal operatív főigazgató-helyettese lett.
(Az elsőfokú ítélet indoklásának MDF-re vonatkozó része vágatlanul hallható a www.magyarnarancs.hu oldalon.)
