Leginkább arról, hogy a két nagy párt - s különösen a Fidesz - ajánlószelvény-gyűjtési mozgalma a vártnál nagyobb galibát okozott a kisebbeknek. Mindenekelőtt ennek a következménye, hogy 2002-höz képest kevesebb az egyéni jelöltek (1014 az akkori 1244-gyel szemben), a területi listák (142-155), s ily módon az országos listát állított pártok száma. Mind a 176 egyéni választókerületben (evk) csak a Fidesz-KDNP, az MSZP és az SZDSZ járt sikerrel. (A Fidesz két helyen az MDF emberét támogatja, az MSZP és az SZDSZ pedig 10 körzetben közösen próbálkozik.) A negyedik parlamentbe jutásra esélyes formáció, az MDF 165-ig jutott; az viszont egy percig sem volt kétséges, hogy meglesz a maximális számú (20) területi listája. Lapzártánk idején az Országos Választási Iroda (OVI) hivatalos összesítése szerint a MIÉP-Jobbiknak is megvan valamennyi területi listája, továbbá 114 egyéni jelölttel vág neki az 5 százalékos küszöb meghaladásának.
A választási törvény szerint területi listát az a párt állíthat, amely az adott megyében, illetve Budapesten az egyéni körzetek minimum negyedében, de legalább két helyen képes jelöltet állítani. (Ez utóbbi kitétel nyolcnál kevesebb evk-ból álló megyékre érvényes, például Nógrádra [4 evk], Baranyára [7] vagy Vasra [5].) Mivel 15 megyében e feltételnek két próbálkozóval is meg lehet felelni,
ügyes szervezéssel
az országos lista állításához szükséges minimálisan előírt 7 darab területi lista mindösszesen 14 indulóval is abszolválható. Ehhez országos szinten 10 500 érvényes ajánlószelvény is elegendő már. (Egy-egy választókerületben átlagosan 40 000 cédulát postáznak a szavazásra jogosultaknak.)
Ez a lehetőség persze már korábban is meglódította a végső győzelemre esélyes pártok fantáziáját. Az ellenfél gyengítésére felettébb tanácsos bal- vagy jobboldali pártocskák felkarolása, kváziszervezetek létrehozása, amelyek jó névválasztással akár tízezres nagyságrendben is elvihetnek szavazatot az ellentérfél nagyjától. A legkirívóbb - mert a legprimitívebb és legsikertelenebb - vállalkozás négy éve az Új Baloldal (ÚB) nevű formáció volt. Hogy a korabeli kommentárok kimondva-kimondatlanul is nettó fideszes kreatúrának tekintették e szervezetet, azt nem csupán az akkori kormánypárti aktivisták alig leplezett cédulagyűjtési segedelme indokolta, hanem fideszes politikusoknak az "igazi" baloldalról tett nyilatko-zatai is, vagy Szűrös Mátyás látványos karrierje a Magyar Nemzet hasábjain. Megjegyzendő, hogy a 2002-ben 25 jelölttel és 7 területi listával próbálkozó ÚB - amelynek ugyebár minimum 18 750 ajánlószelvény kellett ennyi indulóhoz - Kövér Lászlóék legnagyobb bánatára mindösszesen 3198 voksot bírt összeszedni. Jellemző, hogy legismertebb alakjuk, Szűrös doktor a berettyóújfalui körzetében 361 szavazatot produkált.
Az idén ilyesfajta, a jobboldalon tákolt baloldali párt nincs. Ha igazak azok a nyilvánosan többször is elhangzott állítások, melyek szerint a fideszes gyűjtőcsoportok ezúttal a Munkáspártnak nyújtottak polgártársi segítséget, akkor
a Fidesz ezúttal
a már bejáratott brandre tett. Az OVI eddigi utolsó közlése szerint Thürmer Gyuláék ennek ellenére is jóval gyengébben muzsikálnak, mint négy éve: az akkori 20 területi listával szemben most csak 12-re tellett, és a 2002-es 148 egyéni jelölthöz képest két hét múlva csak 52-en izgulhatnak. Sokáig maga a pártelnök is szívóágon volt: csepeli nyilvántartásba vételét először elutasították, de a fellebbezés segített rajta.
A Munkáspártból kiszakadt Vajnai Attila-féle Munkáspárt 2006 - a Fidesz állításuk szerint nekik is a hónuk alá kívánt nyúlni - bevallottan is 2010-re gyúr (lásd: Már ketten fogynak, Magyar Narancs, 2006. március 16.). A Thürmerék Fidesz felé húzását bíráló Vajnaiéknak 7 jelöltre és 2 területi listára futotta.
A betakarítási szezont relatíve sikerrel vette a Kereszténydemokratapárt (KDP)-Keresztényszociális Unió. A KDNP volt, és bíróságilag leváltott elnöke, Bartók Tivadar fémjelezte csoport 27 jelöltet és 10 területi listát állított, azaz országos lista nevezésére is jogosult. Bár nyilvánosan senki, még a Fidesz sem vádolta az MSZP-t azzal, hogy tevőlegesen is segített volna a KDP-nek (ilyesfajta felvetés csak az MSZP-MDF relációban hangzott el), az nem vitatható, hogy - fogalmazzunk így - a szocialisták nem bánják e párt megjelenését mondjuk a nógrádi szavazólapokon, ahol a "kereszténydemokrata" hangsorra számosan különösen érzékenyek. (A KDP Nógrád valamennyi egyéni körzetében képviselteti magát.) De ez áll a klerikális szavazókból átlagon felül ellátott Vasra és Győr-Moson-Sopron megyére is, ahol a párt ugyancsak területi listás. Zalában azért nem sikerült a minimálisan szükséges két jelöltet összehozni, mert éppen Bartók Tivadar hasalt el az ajánlószelvények ellenőrzésekor: több hamisan kitöltött cédula mellett egyebek között helyben ismert szocialista személyek ajánlásai is megtalálhatók voltak; Bartók ezek után inkább visszalépett a versenyből.
Amúgy nemcsak a Munkáspárt látszik véglegesen elhullani a pártlétért folytatott evolúciós harcban; a jelek szerint
megszűntnek tekinthető
a Független Kisgazdapárt (FKGP) is, nem beszélve megannyi mutációjáról. Az anyapárt ez idő tájt 7 képviselőt szenvedett ki, s a hajdani nagyság mementójaként két helyen, Hajdú-Biharban és Békésben állított területi listát két jelöltje jogán. Hét évtizede Békésben kezdődött a Kisgazdapárt története. És most ott is fejezik be, s ezzel legalább stílusosan intenek búcsút a magyar politikának. Náluk többre vitte a két egykori kisgazda politikus, Bánk Attila és Atyánszki György. Előbbi csapata, a Magyar Vidék és Polgári Párt 18 egyéni indulóval és 7 területi listával - és várhatóan egy országossal - néz szembe a biztos bukással, de utóbbi szervezete is túlszárnyalta az FKGP-t: a Független Kisgazda-, Nemzeti Egység Párt 8 egyéni indulóig és 3 listáig tornászta föl magát. Nota bene: velük kapcsolatos az az MDF-ből származó információnk, miszerint egyik nyugat-magyarországi jelöltjük a sírással küszködve adta át addig összegyűjtött céduláit a fideszes vetélytársnak, aki egy volt kisgazdával érkezett barátian elcsevegni vele a helyes politikai magatartásról. Atyánszki - immár csak volt - harcostársa ezek után határozottan kinyilvánította abbéli szándékát is, hogy soha a büdös életben nem kíván már politizálni, csak hagyják végre békén.
Kupa Mihály vállalkozása, a Centrum is nagy vesztese az előversengésnek: 2002-ben 126 jelöltjük és 20 területi (plusz országos) listájuk volt, s 3,9 százalékos eredményükkel - 219 029 kapott szavazattal - talán a legnagyobb meglepetést okozták. Lapzártánk idején 30 indulójuk és 8 listájuk volt - az országos névsor tehát meglett, még ha nagy szükség nyilván nem lesz is rá.
Bár az MCF Roma Összefogás Pártnak lehet még országos listája - 8 területije van -, ugyanúgy az érdekesség kategóriába sorolandó, mint a Zöldek Pártja, a volt védegyletes vezető, Lányi András Élőlánc Magyarországért mozgalma vagy az egyetlen jelöltet felmutató Létalap Párt. Egyvalamiben mégis igazuk van, függetlenül attól, hogy egyébként komolyan vehető, perspektivikus társaságok vagy sem. A romák és a zöldek, ha tetszik nekik, ha nem, csak akkor képviselhetik érdekeiket hatékonyan, ha életképes pártot tudnak szervezni. Különben is: elegendő idejük volt szembenézni azzal, hogy a romák és a környezetvédelem csak a választások előtt fontosak a parlamenti pártoknak; és talán az is leesett sokuknak, hogy a civil mozgalmakra vagy a "közvéleményre" való állandó hivatkozással sem mennek sokra. Valódi alkupozícióba csak akkor fognak kerülni, ha megfelelő számú szavazóval legitimált parlamenti erővé válnak - idegenkedjenek bármennyire is (főleg a komolyan vehető zöld személyiségek és szervezetek) a pártosodástól.
Mert így pusztán az indulók számát duzzasztják egyes körzetekben - éppúgy, mint mondjuk a két szociáldemokrata vagy a 12 független jelölt. (A függetlenek közül a Zalaszentgróton induló volt kisgazda, fideszes, MDF-es Boros Imre, a környék erős embere akár be is kavarhat a végeredménybe.) Legfeljebb azért említik őket majd elvétve, mert az első fordulóban a legnépesebb mezőny tagjai voltak mondjuk Pásztón (10 jelölt), Kisvárdán vagy Baján (9-9).
