Első lett, mégis megbukott – az „oktatásügyi” ámokfutás újabb, váci áldozatáról

  • Matkovich Ilona
  • 2015.11.11 16:11

Belpol

Szenvedélyes hangú beszámoló a váci Boronkay György középiskola gimnáziumi oktatásának tervezett megszüntetéséről. A szerző kollégánk, aki a váci önkormányzat független képviselője is.

Napokkal ezelőtt megszületett a döntés, és alig hisszük el, hogy egy tollvonással el lehetett törölni nemzedéknyi pedagógus és több nemzedéknyi diák munkáját. Az immár a Nemzetgazdasági Minisztérium fenntartásába került váci Boronkay György Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium is áldozatul esett a kormány „több szakmunkást a magyar iparnak” című projektjének. Történt ez annak ellenére, hogy a Boronkay idén első helyre került a kompetenciavizsgák, érettségi- és versenyeredmények alapján összeállított országos szakközépiskolai rangsorban. A döntés értelmében idén már nem vehetnek fel tanulókat a gimnáziumi osztályokba. Az utolsó utáni pillanatban az NGM annyit engedélyezett, hogy két turisztika szakos osztályt indíthatnak helyette, csakhogy ilyen szakon a városban másik két középiskolában is tanulnak. Érthető, hogy ott is lázonganak a láthatóan előkészítetlen, hasraütésszerűen meghozott döntés miatt.

Legújabb információnk, hogy az NGM visszakozott, és engedélyezte két két tannyelvű osztály indítását a Boronkay György Műszaki Szakközépiskolába és Gimnáziumban, de ezt még nem erősítették meg írásban az NGM honlapján.

 

 

 

Önkormányzati képviselőként és szülőként végig abban bíztam, hogy nem lesz belőle politikai ügy, nem kell aláírást gyűjteni, tüntetni, levelekkel bombázni az illetékes minisztériumot, elég lesz ez a legjobbkor jött dicső első hely azok mellé a nem mindennapi tanulmányi- és sporteredmények mellé, amelyek az iskolát húsz éves fennállása óta mindig is jellemezték. A városban viccesen szoktuk mondogatni, hogy Vácon háromféle embertípus létezik, aki volt boronkays, aki most az, és aki majd lesz.

A 2005-ben az egyházi kárpótlás során a város szélére felépített iskola nem elhelyezkedésével vagy könnyű megközelíthetőségével jelent vonzerőt. Népszerűségét az itt kínált értékek teremtették meg és növelték tanévről tanévre. Mára bebizonyosodott, hogy a különböző képzések jótékony húzó hatással vannak egymásra, tágítják az itt tanuló diákok látókörét és képességét az új, a más befogadására. Az iskola egyik emblematikus tanáráról, Boronkay Györgyről elnevezett két tanítási nyelvű gimnázium és szakközépiskolában 1400 diák tanul és 80 pedagógus dolgozik, az intézmény idén nyerte el másodszor a Kiváló Tehetséggondozó címet. A Boronkayt nemcsak Vác kiváló tanulói jelölik meg rendre a jelentkezési lapon első helyen, de a térségből is rengetegen jönnek, folyamatosan 5-6-szoros a túljelentkezés.

A Boronkay 2005-ben az egyházi kárpótlás sodrában került ki a város szélére addigi belvárosi épületéből. Vácon, hiszen katolikus egyházmegyei központról beszélünk, számos egyházi iskola működik. Szinte minden felekezetnek van óvodája, a belvárosban van katolikus általános iskola, piarista gimnázium és katolikus főiskola.  Nincsen viszont a belvárosban állami fenntartású gimnázium, ami jelentősen rontja a közismerten rossz közlekedéssel sújtott közeli nógrádi falvak tanulóinak iskolaválasztási esélyeit; a város szélére száműzött két állami gimnáziumból (Boronkay és Madách) ugyanis elég bonyolult délután hazajutni a környező falvak többségébe Az egyházi kárpótlás értelmében 2005-ig kb. 2000 diák kényszerült kiköltözni a városközponttól távol eső, üresen álló volt Esze Tamás laktanya területére, ahol három középiskolát helyeztek el. Azóta itt működik a két állami gimnázium mellett a kereskedelmi és vendéglátó szakközépiskola, amely egy váratlan fordulattal két éve került a református egyház fenntartásába.

Nem tudom, hogy a vegyes típusú középiskolák – amelyekben gimnáziumi és szakközépiskolai képzés folyik – tervezett megszüntetését orrontotta-e meg a Boronkay vezetése, és azért jutott 2013-ban arra az elhatározásra, hogy ők is kérik az egyházi fenntartásba való átvételt, vagy más önkormányzati iskolák példáját követve a részleges szabadság és az egyházi iskolákra inkább jellemző kiegyensúlyozott finanszírozás reményében tette ezt. Tény azonban, hogy a Boronkay is szeretett volna bekéredzkedni valamelyik egyház palástja alá, és végül a Baptista Egyház be is fogadta a kérésüket. A szülők és a tanárok először megdöbbentek, de ismerve az iskola országos tanulmányi és sporteredményeit, a felsőfokú oktatási intézményekbe felvettek 90 %-os arányát, úgy döntöttek, hogy beleegyezésüket adják. Az én négy gyermekem addigra már kijárta az iskolát, és amikor rákérdeztem egy-két érintett „hitetlen” szülőnél, mégis, hogy képzelik el az iskolai vallásgyakorlatot, azt a kitérő választ kaptam, hogy nem is a Baptista Egyházhoz, hanem a Baptista Szeretetszolgálathoz kerül az iskola, és az más. Az átigazolást akkor a váci képviselő-testület is támogatta. Az utolsó pillanatban azonban az akkori fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériuma elkaszálta a tervet; városi pletykák szerint, az EMMI osztályvezetője nem akart megválni az egyik legjobb iskolájuktól.

false

 

Idén májusban azonban fordult a kocka. Egy kormányrendelet értelmében 300 szakképző iskolát helyeztek át az oktatási tárca fennhatósága alatt lévő KLIK-től a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz. Csakhogy ezek között volt 31, a Boronkayhoz hasonlóan vegyes típusú oktatási intézmény, amelyekről, ígérték az oktatási tárcánál, személyre szabott döntések születnek majd. Persze, az érintett intézményeket veszélyeztette a kormány nem titkolt törekvése, hogy korlátozná a gimnáziumi létszámot, és növelné a szakközépiskolai és szakiskolai képzésben részt vevők arányát. Ennek végigvitelében egyébként hangsúlyos szerep jutna a Parragh László vezette Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának. Orbán Viktor több fórumon is azt nyilatkozta, hogy „a szakmunkásképzésnek a becsületét vissza kell adni. Az a logika, hogy mindenki vagy nagyon sok család azt hiszi, hogy a sikeres élethez egyetlen út vezet, gimnázium, érettségi, valamilyen egyetem vagy főiskola, tévedés”-hangoztatta. Azt, hogy a korábban olykor kényszerűségből létrejött, gyengén teljesítő gimnáziumok helyett szakképzettséget adó iskolák működjenek, akár jó törekvésnek is tarthatjuk – csakhogy a Boronkay esetében szó sincs erről. Az iskola évfolyamonként két gimnáziumi osztálya a tanulmányi teljesítményét tekintve városunk két legeredményesebb osztálya. Ezek megszüntetése azzal a nem kívánt következménnyel járhatna, hogy Vác és a térség legkiválóbb végzős általános iskolásai közül többen máshol folytatnák. Idetartozik még, hogy az iskola az országban egyedülálló fizikai laboratóriummal rendelkezik, egyik fizikatanára életműve ez, amelyet az iskolának adományozott, és amelyre a megváltozott képzési forma miatt aligha lesz továbbra szükség. A gimnáziumi osztályokban folyó, kiemelkedő szintű természettudományos oktatás ugyanis megszűnik, a gimnázium helyett átmenetileg engedélyezett turisztika szakos osztályokban nem lesz fizika, földrajz és kémia, és a heti öt óra matematika helyett heti kettő lesz. Ennek persze egyenes következménye, hogy a Vácról érkező, eddig kiemelkedő természettudományos tudású boronkaysok hamarosan nem „rúgják már be” a Budapesti Műszaki Egyetem, a Corvinus vagy az orvosi egyetem kapuját.

Sovány vigasz, hogy az országban nem mi vagyunk az egyedüliek, hiszen a győri Krúdy Gyula sikergimnázium is hasonló sorsra jutott, azzal a különbséggel, hogy ott, látva a szülők és a diákok ellenkezését, Borkai Zsolt fideszes polgármester bátran kiállt az iskola gimnáziumi képzésének megtartása mellett. Borkai erről a Népszabadságnak azt nyilatkozta, hogy „a gimnáziumi helyek megszüntetésére semmi szükség sincs, sőt azok hozzátartoznak egy sokoldalúan művelt város oktatási lehetőségeihez”. Kara Ákos győri országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára pedig a döntést követő második napon már azt jelentette be, hogy „a Nemzetgazdasági Minisztérium nyitott volt a helyi emberek, a város polgármestere véleményére, s úgy döntött, megmaradhat a gimnáziumi képzés a Krúdyban. Ezzel szemben Vácon a füle botját sem mozdította a testület, ami azért is fájdalmas, mert a város egyszer már átélt egy sokkot az állami iskolák városközpontból való kitelepítésekor; ez minden társadalmi és vállalkozási szektort érintett, ugyanis az a kétezer fős 14-19 éves korosztály, amely most a város szélén tanul, korábban szerves része volt a váci belváros életének. A mostani döntéssel egyébként a 32ezres lakosú Vácon jelentősen az országos átlag alá csökkenhet a gimnazisták számaránya, ráadásul kalkulálni kell azzal is, hogy az immáron a Boronkayt nem választható fiatalok (és szüleik) nem automatikusan fogják a másik két váci gimnáziumot (Madáchot vagy a Piaristát) megjelölni. Ennek a folyamatnak a beindulása biztosan nem érdeke a városnak.

Sokan tudjuk szülőként és diákként, hogy a Boronkay sikerének kulcsa az egységes, szakmailag és érzelmileg elkötelezett tanári kar. A nyelvórák és más természettudományos órák számának csökkentése most sok tanárnak, kiváló eddigi teljesítményük ellenére egzisztenciális problémát okoz, és mivel a közismereti tanárok számára Vácon nincs plusz álláslehetőség, könnyen ez elköltözésükhöz vezet. Ugyanekkora baj, hogy szakmai tanárokból kevés van, a jelenlegi helyeket sem tudják mindig betölteni a szakiskolákban és szakközépiskolákban. Vácon arról sincs szó, hogy az ipari beruházások nagy száma indokolná a szakmunkásképzés felfuttatását, hiszen a helyi ipari szakközép- és szakiskolában sok egyéb mellett gépészeti, villamosipari, faipari szakembereket képeznek, akik csak kis számban tudnak elhelyezkedni a városban az alig néhány közepes üzemben. Évtizedek óta üresen állnak, hogy csak a legnagyobbakat említsük, a Forte gyár, a Hajógyár ipari csarnokai, de a régi „Izzó” helyére költözött General Electronic is elhagyta már a várost.

Hiába ösztönöztem a város vezetőit egy egyesületből bejutott képviselőként a közbenjárásra, a kormánypárti képviselők oldaláról elutasításban volt részem akkor is, amikor egy általam megfogalmazott, szakmai érveket tartalmazó levél aláírására kértem őket. Annyit értem el, hogy a váci képviselő-testület megszavazta: támogatja a Boronkay egybentartását, de ennél tovább, véleményem szerint a Fidesz-KDNP-s képviselők kormányhoz való rosszul értelmezett lojalitása miatt nem jutottunk. Bizonyára váltottak szót a minisztérium valamelyik emberével, de hogy egyáltalán eljutott-e a testület határozata a döntéshozók elé, máig nem derült ki. Az önkormányzati újságban egyetlen egyszer sem említették meg, hogy a testületi ülésen egyáltalán előkerült a Boronkay ügye, a lakosság erről csak a facebook-on keresztül értesülhetett. Hiába nyilatkoztam a városi televízióban, ez a húsbavágó téma a híradóba sem fért be. Többször javasoltam, hogy Harrach Péter országgyűlési képviselőnkön keresztül hozzuk a minisztérium tudomására a testület állásfoglalását, úgy tudom, ez nem történt meg; talán ellenzéki képviselőként „túlságosan rárepültem a témára”. A szülők azonban mindeközben leveleket írtak, aláírásokat gyűjtöttek és juttattak el a Nemzetgazdasági Minisztériumba, sőt a térség számos polgármestere kérte a Boronkay gimnáziumi képzésének megtartását.

Ma sem tudom, városi politikusként helyes volt-e elfogadni Fábián Gábor iskolaigazgató nyomatékos kérését, hogy „ne legyen politikai ügy a Boronkayból”, ő ugyanis az utolsó utáni pillanatig bízott benne, hogy a szakmai teljesítményük elég lesz az iskola megmentéséhez. Más városok sikeres lobbitevékenységét látva – mert nem a győri Krúdy volt az egyetlen olyan vegyes típusú középiskola, ahol megmaradhatott a gimnázium – ma úgy gondolom, hiba volt csupán a szakmai egyeztetésektől eredményt várni. Egyáltalán, milyen szakmai egyeztetés előzhette meg azt a döntést, amely egyik nap még csupán a gimnázium megszüntetéséről szólt, majd másnap a turisztika szak indítását engedélyezte? Információim szerint egyébként a Boronkay sorsa az oktatási tárca és a Nemzeti Szakképzési Hivatalért felelős Nemzetgazdasági Minisztérium erőpróbája is. Most mindenesetre ott tartunk, hogy az idén már a Váci Szakképzési Centrum egyik iskolájaként működik a Boronkay. Habár a fenntartó NGM különféle magyarázatokkal áll elő, szerintem csak idő kérdése, hogy a Boronkayban szép csendesen megszűnjön a nehezen kierőszakolt turisztikai képzés is, és az országelső iskola szinte észrevétlenül fog beállni a szakmát nyújtó szakiskolák sorába.

A szerző újságíró, váci független képviselő

Neked ajánljuk