Horgas Péter a gyermekéhezés ellen indított akcióról

  • narancs.hu
  • 2015. november 12.

Belpol

Kihátráló Fidesz, magyarázkodó Harrach Péter, elutazó Hoffmann Rózsa, helyzetbe kerülő Jobbik - legfrissebb lapszámunkban Horgas Péter beszél a gyermekéhezés ellen indított akció sorsáról.

Magyar Narancs: Hónapokig egyeztettek a gyermekszegénység felszámolását célzó parlamenti határozati javaslatról, amit a Fidesz képviselője alá is írt, majd a bizottsági vitában kihátrált mögüle. Hogy élte ezt meg?

false

Horgas Péter: Az ügy szempontjából érdektelen, hogy én mit éreztem. Ne temessük a javaslatot, hiszen a Jobbik beviszi a parlament elé, tehát ugyanúgy szavazni fognak róla, akár két héten belül, mintha a bizottság támogatta volna.

(…)

MN: Semmilyen előjele nem volt, hogy a Fidesz–KDNP nem fogja támogatni?

HP: Semmilyen.

MN: Nem volt gyanús, hogy a KDNP nem írta alá a javaslatot?

HP: A párt részéről Hoffmann Rózsával voltunk kapcsolatban, aki valóban jelezte, hogy úgy érzi, ez egy kormányellenes szöveg, ugyanakkor azt is mondta, hogy alapvetően egyetért a tartalmával. Erre én azt válaszoltam, hogy nagyon sajnálom, hiszen a célunk épp a politikai semlegesség volt, ezért kértem, jelölje meg, melyek azok a szövegrészek, amelyeket ő támadónak érez, és azokat megváltoztatjuk. Erre nem érkezett válasz. Hoffmann Rózsa aztán külföldre utazott, ezért azt gondoltam, csupán ez az oka, hogy a koncert napján még nem volt aláírva a dokumentum.

(…)

MN: Komolyan gondolja, hogy a minisztérium majd szembemegy a párt hivatalos álláspontjával? Úgy vélem, amikor Harrach Péter baloldali kampánynak, sőt provokációnak nevezte az önök javaslatát, nem a személyes véleményét mondta el.

HP: Harrach Péter a bizottsági ülés után felhívott…

MN: ...és elnézést kért?

HP: …azt nem mondta ki, de azt igen, hogy homokszem került a gépezetbe…

 

A teljes interjú a friss Magyar Narancsban olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.