Az Orbán-kormány 1999-ben határozattal jelölte ki a fővárosi millenniumi rendezvények helyszínét, a volt Ganz Művek üzemterületét. Az elképzelés szerint a felépülő ideiglenes kulturális centrum üzleti utóhasznosításából megtérült volna a befektetés. A terület - amely Bel-Buda legértékesebb telekegyüttese - számos spekuláció tárgya lehetett (lásd: Holt telkek, Magyar Narancs, 2001. június 7.). A kulturális centrum létrehozása és üzemeltetése körüli visszaélések gyanúja viszont akkor merült fel először, amikor a feladattal megbízott Millenáris Kht. élén csere történt: a társaság új ügyvezetője, Mizsei Zsuzsanna átvilágítást rendelt el, majd nemrég feljelentést tett.AMillenáris Park létrehozása és az Orbán-kormány alatti két és fél éves működése mintegy 14 milliárd adófizetői forintba került. Az ideiglenesre tervezett "Álmok álmodói - Világraszóló magyarok" kiállítást a B- és a D-jelű ipari csarnokokban rendezték be (a területen hat épület van; e kettőt a C köti össze). Az E és G épületet eredetileg is üzleti célú hasznosításra hozták létre: az E a teátrum és a tévéstúdió helyszíne (hozzá tartozik a szabadtéri színpad is). A G-t reprezentatív célokra - fogadónak - szánták, és az eredeti terv szerint az ünnepfolyam múltával minél előbb lebontották volna.
Nyertesek
A kulturális centrum hasznosításában kisebb szerepet kapott a terület rehabilitálásával és a kulturális központ fölépítésével megbízott Kisrókus 2000 Kft., nagyobbat a kiállítás és a rendezvénysorozat megtervezésére és lebonyolítására létrehozott közhasznú társaság: a Millenáris Kht. A Miniszterelnöki Hivatal által alapított kht. megbízásából egy szakértői stáb - 8-10 ember - 2000 első felében látott neki a kiállítás koncepciójának részletes kimunkálásához: összeállították az "Álmok álmodói"-kiállítás kiemelt témáit és a tudományos háttéranyagokat, elkezdték a tárgyi anyagok feltárását, összegyűjtését. 2000 végére elkészült a tematika és a látványterv is.
Időközben - 2000 májusában - új ügyvezető került a kht. élére Berkecz Jánosné személyében. Berkeczné a kiállítás-, illetve a rendezvénysorozat megvalósítására két közbeszerzési pályázatot írt ki. A közpénzből gazdálkodó szervezetek számára - bizonyos értékhatár felett - törvény írja elő a szolgáltatások, beszerzések versenyeztetését. Az is előírás, hogy az összevonható tételeket, szolgáltatásokat - amelyeket egy ajánlattevő képes teljesíteni - össze kell vonni. A Millenáris Kht. 2000 végén, 2001 elején lebonyolított két közbeszerzési eljárása épp ebből a rendelkezésből űz csúfot: a közbeszerzések tárgya ugyanis a kiállítás- és rendezvénysorozat megtervezésétől, előkészítésétől a kiállítási tárgyak felkutatásán, valamint a kiállítás megvalósításán át a kommunikációs feladatok ellátására, sőt a központ karbantartási, őrzési és üzemeltetési feladataira is kiterjedt. Benne volt az ajándéktárgy-beszerzés és az álló- és mozgóképes dokumentációs és műsorkészítési feladatok ellátása is. Nyilvánvaló, hogy e szakmailag nagyon különböző feladatok színvonalas ellátására nem lehetett képes egy-egy cég. Vagyis várható volt, hogy a közbeszerzési eljárás nyertesei alvállalkozókat vonnak be a munkába, ami két szempontból is aggályos: egyrészt a kht. a kormányhatározattal ráruházott, állami pénzből végrehajtandó közfeladatot magáncégekre testálta, így a közpénzek felhasználását kivonta az állami ellenőrzés alól. És ez jelentősen megdrágította a kivitelezést - legalább 15 százalékkal, amennyi a fővállalkozó haszna. A tenderkiírás módjával a kht. másrészt eleve lemondott arról, hogy a végtermék minősége számonkérhető legyen. Az egyetlen igazodási pont az elköltendő pénz mennyisége volt; mind a konkrét feladat, mind a megvalósítás módjának meghatározása az ajánlattevők feladata lett.
A nyertesekkel megkötött keretszerződéseket eseti szerződésekkel egészítették ki, ezekben a szerződés feltételeivel kapcsolatban kikötötték a titoktartást.
Csapolás indul!
A kiállítás megtervezésére és megvalósítására vállalkozó Millenáris Rt. ajánlatával a Fidesz közeli vállalkozók 2001-ben 2 milliárd forint, 2002-ben egy újabb pályázattal további 1 milliárd elköltésére szereztek jogot. (Az "anyag" infantilizmusa, ostobasága és színvonaltalansága elképesztő, egyszersmind nagyfokú cinizmusról árulkodik - hiszen pontosan tudhatták, akármivel "pályáznak", a lé úgyis dőlni fog. (Lásd Egy félkegyelmű olvasónaplója című keretes anyagunkat.) A színes és ötletes kiállítás persze nem a dakota mondásokkal teleszőtt pályázati anyagból nőtt ki, hanem Jerger Krisztina művészettörténész és a munkatársai által előkészített koncepcióra épült.
Az eredeti ütemterv szerint a rendezvényhelyszíneknek és a kiállításnak 2001. március 15-én kellett volna megnyílniuk a nagyközönség előtt. A zárást a millenniumi év végére, 2001. december 31-ére tervezték. Csakhogy mind az épületek átadása, mind a kiállítás megnyitása jelentősen megcsúszott, több mint kilenc hónapot. A kulturális programokra és a kiállítás üzemeltetésére szánt összeget azért sikerült elkölteni már abban az évben: a kiállítás megnyitása után két héttel üres volt a kassza, így az idei működést csak a márciusban felvett 1,5 milliárdos hitelből tudták biztosítani (épp ezért az újabb közbeszerzési eljárást nem is lett volna szabad meghirdetni), sőt ennek a pénznek is (90 százalékban) a seggére vertek május végéig. 2001 januárja és 2002 júniusa között összesen 5 milliárdnyi költségvetési forintot költött el a Millenáris Kht.-n átfolyatva a tendernyertes Millenáris Rt. és a Pentaton Kft. Lássuk, mire!
Az informatikai és a vagyonvédelmi átvilágítás megállapította: a kiállítás műszaki színvonala gagyi. Ideig-óráig még üzemeltethető, de problémát okozhat, hogy hiányzik egy rakás licencszerződés, jótállási papír, amiknek pedig meg kellene lenniük - hacsak nem illegális beszerelés történt. A szoftverek, CD-k, filmek, MP3-alkalmazások tartalék mentését, archiválását nem végezték el; vírusirtó program nincs, a belső hálózatokat védő úgynevezett tűzfal hiányzik.
Vagyonvédelemre elment ugyan 108 millió forint 2001-ben, az épületek őrzése mégis szakszerűtlen volt: a védelmi rendszeren jókora réseket találtak az ellenőrök. Az épületekben járőrtevékenységet egyáltalán nem folytattak, a riasztóberendezéseket a késői takarítás miatt be sem kapcsolták. A Zöld Péter játszóteret 2001 novemberétől ez év szeptemberéig egyáltalán nem őrizték. Ugyanakkor az alvállalkozókkal kötött szerződésekből - legalábbis 2001-re vonatkozóan - inkább a túlzott védelemre lehet következtetni.
A kht. és az alvállalkozók közötti szerződések május 31-ig szóltak, az Orbán-kormány a választások után ugyanis bezárta volna a kiállítást. Az új vezetés tehát a nyár folyamán új szerződéseket kötött. A vállalási díjak aránytalanságát jól mutatja: míg az épületek és a külső terek takarítására az előző vezetés 2001 júliusától havi 12,3 millió forintos átalánydíjat fizetett a Millenáris Rt.-nek - beleszámítva például a kiállítási vitrinek állandó nappali és éjszakai takarítását is, miközben a kiállítás csupán december közepén nyílt meg -, ugyanezt a munkát az új takarító cég 2002 júniusától havi 5,1 millióért végzi. A rendezvényközpont és a park üzemeltetésére és karbantartására a Millenáris Rt. havi bruttó 20 millió forintot megközelítő átalánydíjas szerződést kötött Berkecznével - 2002 júliusától egy új vállalkozó azonos feltételek mellett 2,5 millióért dolgozik.
A kht. által kezelt állami pénz kiáramlásának legnagyobb tételét a rendezvényszervezési, illetve a filmkészítési tevékenységekre elkönyvelt összegek jelentették: 2001-ben körülbelül 1,3 milliárd forint ment ki ilyen célra.
Gründolási láz
A sajtóban korábban felmerült: a Millenáris Park E épületében egy magántelevízió technikai feltételeit teremtették meg. Filmes körökben egy ideje arról is pletykálnak, hogy a Millenáris "titkos" stúdiójában készültek a Bánk bán-film utómunkálatai.
Az E épületben valójában két stúdió működött. Az egyik a földszinti - szakemberek szerint az országban létező legmodernebb - televíziós stúdió, amely egyben rendezvények tartására és közvetítésére is megfelel. A helyiség egyik sarkában híradó készülhet, miközben a kétoldalt kihúzható nézőtérrel ellátott középső részben látványos kvízműsort lehet felvenni. De vannak itt koncertfelvételhez szükséges kiszolgálóhelyiségek is, és a plafon tele úgynevezett intelligens lámpákkal (darabja kábé hatmillió forint). A tévéstúdió tehát kiválóan megfelelt volna egy kereskedelmi televízió igényeinek, nem felelt meg azonban arra a célra, amire létrehozták. A 2001 januárjában rendezvényszervezésre kiírt tender magában foglalta ugyan egy stúdió kialakításának a tervét, ennek azonban az lett volna a feladata, hogy rögzítse és archiválja, illetve közvetítse a millenniumi kulturális rendezvényeket. Ehhez szükségtelen volt például súgógépet vagy többtucatnyi monitort beépíteni - valaki a stúdióban ezt úgy fogalmazta meg, hogy "kamionnal szállítanak egy doboz gyufát". Elengedhetetlen lett volna viszont a hangosítást biztosítani (ami a tévéstúdióhoz nem kell); ezt a kht. bérelt felszereléssel oldotta meg, egy év alatt majdnem félmilliárdos (!) nagyságrendben - miközben egy mobil hangstúdió piaci ára 30-40 millió forint. Miután a stúdió felépítése szakemberek iránymutatásai alapján készült, ezek az üzemeltetés szempontjából súlyos "tévedések" aligha véletlenek: a stúdiót vélhetően nemcsak a deklarált célokra használták, és a hangtechnikai felszerelés is azért volt hiányos, hogy bérelni kelljen, azaz a bérleti díj oda folyjon be, ahová kell.
A stúdió felszerelését nem csak a kht. finanszírozta. A Kisrókus 2000 Kft. is hozzájárult a maga - pontosabban az állam - forintjaival. A kiállítás és a stúdió világítástechnikai berendezéseinek bérlésére a Szapáry Üzletház Kft.-vel kötött szerződést, a stúdiótechnikai berendezéseket a Stúdió Rent Kft. szállította; a 28 hónapos futamidőre a két cégnek összesen csaknem félmilliárd forintot fizetett ki. Mindkét vállalkozás tulajdonosai Várhegyi Attilának - a tender elbírálójának - a szolnoki köréhez tartoznak. (Lásd A Millenáris-klán című keretes írásunkat.)
Merőben szokatlan módon a stúdió és a kiállítás világítási rendszeréhez szükséges eszközök bérléséhez a szerződést a Kisrókus Kft. már januárban megkötötte a bérbeadó céggel (Szapáry Kft.), sőt ugyanabban a hónapban 50 millió előleget is kifizetett. (A bérleti szerződést ráadásul 2003-ig kötötték meg, miközben a kiállítást december végéig tervezték nyitva tartani.) A bérbeadó "egymilliós kft.", ha netán nem rendelkezett volna a drága felszereléssel, az előlegből már részben meg is vehette, részben lízingelhette, aztán a bérleti díjból folyamatosan fizethette, s a cucc azóta már az övé - illetve az Axoné.
A stúdió karbantartására, világosítására, üzemeltetésére a kht. havi 20 millió forintot fizetett a Millenáris Rt.-nek. A rendezvények televíziós rögzítéséért a filmeket készíttető cégek további milliókat vettek fel: a Pentaton 3 milliót, később a Millenáris Rt. félmilliót - filmenként. A haszonkulcsot érzékeltetendő megjegyezzük: az egyik - a Magyar Narancsnak nyilatkozó, de neve elhallgatását kérő - rendezőnek egy film elkészítéséért (beleértve az utómunkálatokat is) 150 ezer forintot számláztak, ami a televízióknál kapható gázsinál jobb, de nem kiugróan magas. Rajta kívül már csak néhány embert kellett megfizetni, hiszen a többi költséget fedezte az átalánydíj.
Nem csoda hát, ha a kht.-nak csak a filmkészítésből százmilliós vesztesége származott. E filmeket egyébként a Wermer András érdekeltségi körébe tartozó Ezüsthajó Produkció készítette. A leltározás során kiderült, hogy az archívumot mégsem sikerült létrehozni, a filmek többsége ugyanis hiányzik. Az értékesítésre készült produkciókat egy-egy BETA kazettára rögzítették, másolat nem készült. Sok kazettát - miután valamelyik közszolgálati televíziónak értékesítették a filmet - átadtak a vevőnek, ugyanakkor a gyártási jog továbbra is a kht.-é.
Két VIP
A kht. a tévéstúdiót nem tudta kihasználni a rendezvények archiválására; de hát az nem is erre, hanem tévéstúdióként való üzemeltetésre lett kitalálva. Az további vizsgálatok tárgya lehet, hogy miféle hasznosítás történt az elmúlt másfél év alatt. Egy biztos: a technikai eszközök bérletére kifizetett pénzből már meg lehet finanszírozni egy kereskedelmi televízió infrastruktúráját, legyen az hír- vagy akármilyen tévé.
A földszinti modern tévéstúdió filmes utómunkálatokra nem alkalmas. Erre a célra az E épület első emeletén egy másik stúdiót alakítottak ki; ide Wermer András és Káel Csaba közös cége, a Well Done költözött, tanúk szerint még 2001 nyarán. Filmes körökből származó értesülések szerint itt folytak a Bánk bán-film, illetve a Happy End- és az Ezüsthajó-produkciók utómunkálatai, ebből az ott dolgozók nem is csináltak titkot. Készült itt több reklám- és Fidesz-kampányfilm is. Gyaníthatóan használták a tévéstúdiót is, hiszen mi másért költöztek volna ide. A két stúdió kiegészíti egymást: az egyik felvételre, a másik montírozásra, utómunkálatok elvégzésére alkalmas. A stúdiónaplót a Millenáris Rt. őrzi, azt tehát csak hallomásból lehet tudni, ki mindenki dolgozott ott. Ami tény: a kht. 2001-ben egyetlen vasat nem kapott a Well Done-tól stúdióbérleti díj fejében. Ami - ha igaz, hogy a cég már 2001 nyarán beköltözött a Millenáris Parkba - annyit jelent, hogy a kampányfilmek költségeiből legalább a stúdióbérletet sikerült megspórolnia a Fidesznek. 2002-ben a papírokra már jobban ügyeltek: a kht. bizonyos százalék fejében átadta a stúdió üzleti hasznosításának jogát az rt.-nek, innentől az elszámolás - lévén az rt. nem állami cég - követhetetlen.
Balek vagy csendestárs
A vizsgálatok eddigi állása szerint valószínűsíthető a közpénzből gazdálkodó cég milliárdos nagyságrendű vagyonvesztése. Bármelyik területet nézzük, szinte ijesztő mértékű a költekezés. Úgy tűnik, mintha a pénz kezelője szentül eltökélte volna, hogy az év végéig elkölti a rendelkezésére álló teljes keretet. Az állami források felhasználását és ellenőrzését a kht. és a Miniszterelnöki Hivatal közötti közhasznú szerződés szabályozza. A szerződés - amelyet 2002 végéig kötöttek meg - előírta: a kht. negyedévente köteles beszámolni a társaság működéséről, az alapító pedig írásban értesíti az ügyvezetőt a társaságot érintő döntéseiről. (Az egyeztetéssel megbízott személy Tóth István Zoltán, az Országimázs Központ vezetője volt.) A 2001. év számviteli beszámolóit a felügyelőbizottság megtárgyalta és továbbküldte az alapítónak. Az átvilágítás során azonban semmilyen egyéb kapcsolattartásra utaló dokumentumot nem találtak. Berkeczné időnként bement ugyan a Miniszterelnöki Hivatalba, de a megbeszélésekről még csak emlékeztető sem készült. Ez korántsem jelenti azt, hogy az ügyvezető saját kedve szerint igazgathatta volna a Millenárist - épp ellenkezőleg. A vagyonvesztésért viselt felelősséget ugyanakkor nem lesz könnyű feletteseire hárítania. A nemrég büntetőeljárás alá vont Berkeczné ugyanis a kiállítás és rendezvényközpont működtetésére nem alakított ki külön, felelős vezető irányítása alatt álló szervezeti egységet, minden döntést egyszemélyben hozott meg, illetve olyan személyekre ruházott át, akik nem álltak a kht. alkalmazásában (csupán megbízási szerződéssel, külsős vállalkozóként). Így, ha a Millenáris üzemeltetése körül bármilyen gazdasági bűncselekmény gyanúja beigazolódik, neki kell elvinnie a balhét.
Az előállítása során alaposan megfélemlített jámbor Berkeczné azonban nyilvánvalóan csak a kéz; kérdés, hogy a nyomozás képes lesz-e elérni a kezet mozgató agyat.
Mihalicz Csilla
A Millenáris-klán
A Millenáris Rt. és a vele technikai eszközök bérbeadására szerződött, a Fidesz közeli Axon cégcsoport által létrehozott fantomcégek (Stúdió Rent Kft., Szapáry Üzletház Kft.) több szálon kapcsolódnak egymáshoz:
A Millenáris Rt.-t 2000. november 24-én jogelőd nélkül, 20 milliós alaptőkével alapították. A társaság tagjai:
1. (2001. október 24-ig) Titanium Investments Inc. (Delaware) US. Benne
2. Közgép Rt. (volt Közúti Gépellátó Vállalat)
Fővárosi székhelye azonos az Axon egyik fióktelepének címével, egyik fióktelepe Szolnokon azonos a Szapáry Üzletház Kft. címével.
Felügyelőbizottsági tag: Tóth Tamás (aki tulajdonosa annak a szolnoki Axon Bérlet Kft.-nek, amely a Stúdió Rentet létrehozta).
3. Nábob Lízing Kft.
A Wermer-cégek melletti jogi teendőket ellátó Réti András érdekeltsége volt. 2002. május 28-án a Millenáris Rt.-ben birtokolt tulajdonrészét egy szolnoki magánszemély (Farkas Antal) vásárolja meg.
H
Az Axon-csoport kiterjedt céghálója Szolnokon kívül szegedi, debreceni, karcagi, Pest megyei és fővárosi székhelyekkel, fióktelepekkel rendelkezik. Csak Axon néven több mint 50 céget tartanak nyilván országszerte. Köztük 5 szolnoki, 10 csongrádi. A kulcsemberek - akik egytől egyig megtalálhatók a Stúdió Rent mögötti cégháló ügyvezetői és tulajdonosi körében, illetve a Szapáry Kft.-ben - az alábbiak:
A Kun testvérek: Kun Árpád, a Várhegyi-per vesztegetéssel vádolt hetedrendű vádlottja, illetve Kun Zoltán.
Tóth Tamás: az Axon cégcsoport egyik meghatározó embere.
Kányási Tibor: a Szolnok Városi Önkormányzat vagyongazdálkodási osztályának vezetője Várhegyi Attila polgármestersége idején. A Várhegyi-perben tanúként meghallgatták. Az Axon-csoport egyik nemrég megtartott közgyűlésén több céget is képviselt.
Koleszár István: a Magyar Kereskedelmi Bank szolnoki fiókjának vezetője, az Axon pénzügyi tranzakcióinak felelőse.
Krasznai Consulting Kft.: több Axon-cég és a Millenáris Rt. könyvvizsgáló cége.
Egy félkegyelmű olvasónaplója
Mission impossible: Magyarország
"Figyelj, van zsír! Hogyhogy mennyi? Egy bödön, bazmeg. Kicsit sok, sokacska, de csak frankón megy, érted, megtervezés, előkészítés, megvalósítás, vágod, nem? Közbeszerzés, bazmeg, közbeszerzési eljárás, büfé, hidegtál. Jó lenne, ha tennél ajánlatot! Tegnapra. Bankgarancia, e-mail-cím, anyád neve, három példányban."
"Lehet levenni az arcodból, küldjél futárt, van pályázat, hogyhogy mire? Anyádra. Magyar, vannak benne dakota mondások, egy. Az. Milyen kiállítás? Hát persze, hogy millenniumi, van linóleumi is, rossz a térerő. Bevállalom, mi az, hogy: merek, mit férfi merhet, ki többet mer, nem ember - ez Sekszpír volt, faszikám, az a ti bajotok, hogy nem volt gyerekszobátok, érted, a számlaszámom ott van, ahol hagytam, a szeptemberi Popó magazin társasági rovatára írva, tudod a főnököd képe alatt."
Nos, ez egy teljesen képzeletbeli párbeszéd, nem is az ezredfordulóról való, csupán személyes rosszindulatom szülötte. De mit csináljak, pont ez jutott eszembe. Hogy miről, az nyilván az én bajom: a Millenáris Produkció Kulturális Szolgáltató Rt., Millenniumi Kiállítás megtervezése, előkészítése és megvalósítása közbeszerzési eljáráshoz című nagyívű dolgozatáról, konkrétan annak is "a kiállítás stratégiai kérdéseit" érintő fejezetéről (kb. 250 oldal), melynek címét jelen értékelésünk alcímébe emeltük.
A milliárdos pályázat megkapó ajánlással kezdődik, miszerint: "Ha egy szerzőtől kölcsönzöl, az plágium. Ha többtől, az kutatás." Ja. S alatta végeláthatatlan idézetgyűjtemény s néhány szemelvény egy-két régóta publikus közvélemény-kutatásból. Mit mondott Orbán Viktor és Valerij Bogomolov orosz újságíró. Tényleg, mit mondott Leonardo da Vinci, az öreg Tímár, az öreg Kis, az öreg Nagy? Na jó, a Tímárt elárulom: "ez az ulti nem ulti már", a többit kötelező tudni, végül is bárkivel megeshet, hogy ajánlattételre szólítják föl, pár milliárdért, azt ne álljon már ott mint egy hülye. Leonardót eláruljam? Csipiszt! Ingyér?
A kedvencem a pályázatban, ha csak az ajánlat annyit ért, amennyit (2001-ben 2 milliárdot), nyugodtan használhatják önök is: nem az idézet a lényeg, hanem a megjelölése.
Pampampara pa pamm - "Szomorodja Bibó István a kelet-európai kisállamok sorsáról írva." Világos. Ül az asztalnál, lóg az a nagy feje, búsul, mint a ló, aztán egyszer csak odaszomorodik a papirosra vagy fél liternyit, ej muramista, muramista, hogy a hálás utókor egy jelentősebb összeget a zsebében tudva, rögtön alatta úgy folytassa: "Kicsi vagyok, székre állok, úgy védem meg Vietnamot! E versike politikai karrierje jól példázza, hogyan működik a dolog."
Ami azt illeti, nagyon nehéz nekem elmesélni, mit olvastam: annyi hülyeséget, hogy az még szódával is lemarná a rozsdát a Titanic roncsairól. Hülyeséget, cinizmust, Széchenyi István, Eötvös József, holnapig sorolhatnánk, és persze Antall József, Orbán Viktor és vég nélkül kétkezi nímandok nevében, a semmiről. A dakota lóról, rossz szóviccekben, kerítésszaggató magyartalanságok tömegével, alpári stílusban, egy tonna árvalányhajjal. Szót nem ejtve arról, amiről vállalása szerint a dolgozatnak szólnia kellett volna.
Ezzel az irománnyal csak egyet lehetne csinálni. Kötelező olvasmánnyá tenni - történelemből is, irodalomból is. Nyelvemlék a Fidesz villanásnyi országlásának idejéből. Szégyen és gyalázat, de eltűnt, mint egy szellentés bűze, hamar.
- ts -
