Interjú

„Én vagyok a biztosíték”

Bodolai László jogász, az Index új első embere

Belpol

Miután Simicska Lajos érvényesítette opciós jogát az Indexre, a portál részvényeit egy alapítványra ruházta át. Bodolai László másfél évtizede az Index ügyvédje, most ő lett a lap igazgatóságának elnöke, az alapítvány kurátora és az alapítványt létrehozó cég tulajdonosa. Azt ígéri, az Index függetlenül és önfenntartóan működik tovább.

Magyar Narancs: Bár voltak pletykák Simicska Lajos opciós jogáról, az újságírók is április 20-án, az ügylet napján értesültek az Index tulajdonosváltásáról. Ön mikor tudta meg, hogy változás lesz, és ügyvédi pozíciójából kilépve új szerepet kell vállalnia?

Bodolai László: A kérdés második felére válaszolva: valamennyire a régi pozícióm is megmarad, terveim szerint a nagyobb jogi ügyeket továbbra is viszem az Indexnél. Hogy mióta veszek részt a folyamatban, az elég pontosan lekövethető a bírósági papírokból. Januárban alapítottuk meg az Index részvényeit később megszerző Magyar Fejlődésért Alapítványt. Az én szerepem a függetlenséget biztosító alapítványi konstrukció kigondolása és összerakása volt, hogy pontosan mi áll a háttérben, mikor kötötték a korábbi opciós szerződést, azt néhány nappal ezelőttig én sem tudtam, és nem is kellett, hogy tudjam.

MN: Konkrétan ki vonta be a folyamatba?

BL: Erre most nem szeretnék válaszolni.

MN: Miért döntöttek amellett, hogy egy alapítvány legyen az Index tulajdonosa?

BL: Míg egy cégbe nagyon nehéz befektetni, egy alapítványt bárki támogathat. Számítunk rá, hogy a sajtószabadság mellett elkötelezett emberek és cégek tesznek is valamit annak érvényesüléséért. Az alapítvány nyitott, bárki tehet be pénzt, anélkül persze, hogy bele tudna szólni az Index működésébe. A média – részleges – alapítványi tulajdonlása a fejlett piacgazdaságokban is bevett gyakorlat.

MN: Az nem volt szempont, hogy a szerkesztőségi függetlenséget, az újságírók megtartását úgy lehet biztosítani, ha a Simicskához köthető, az opciós jogot birtokló Pro-Ráta Holding Zrt. nem bukkan fel közvetlen tulajdonosként?

BL: Azt, hogy a Pro-Ráta Zrt. szempontjai mik voltak, nem tudom, nekem az Index tartalmi, szerkesztői függetlenségének a biztosítása volt a célom. Arra figyeltem, hogy a jogi konstrukció kikezdhetetlen legyen, és megfelelő működési kereteket biztosítson. Az újságírók függetlenségére inkább a személyem lesz a biztosíték, az alapítványi megoldás nem érne semmit, ha olyasvalaki állna a középpontjában, akinek a függetlenséggel szembemenő céljai vannak az Indexszel.

MN: Simicskáról azért nehéz elképzelni, hogy ne épített volna ki valamilyen biztosítékot, aminek a segítségével – ha kell – beavatkozhat az Index működésébe.

BL: A részvények az alapítvány kezében vannak, senki nem fogja elvenni őket. Jogilag nem látok lehetőséget a beavatkozásra. Én vagyok az Index igazgatóságának elnöke, én gyakorlom a munkáltatói jogokat. Az igazgatóság ha akarna se tudna semmit a hátam mögött véghezvinni. Persze, nem is akar.

MN: Ki döntött az Index másik két igazgatósági tagjáról?

BL: A tulajdonos Magyar Fejlődésért Alapítvány kurátoraként magamat és a másik két tagot is én neveztem ki.

MN: Mi alapján választotta ki éppen Nagy Ajtony Csaba ügy­védet és Kereszty Gábor közgazdászt?

BL: Kellett mellém még egy jogász, Kereszty Gábor pedig tapasztalt, független médiaszakember. De tévedésben van a sajtó, mert a nagyközönséget érdeklő tartalmi kérdésekben, abban, hogy mi jelenik meg az újságban, nem az igazgatóság dönt. Az Index igazgatósága az Index hosszú távú gazdálkodásáért felel, az operatív irányítás továbbra is az eddigi vezérigazgató, a lapigazgató és a korábbi operatív menedzs­ment kezében marad.

MN: A fő kapocs Simicskához Nagy Ajtony Csaba és Tóth Mariann, aki az alapítványt létrehozó Nanga Parbat Zrt. ügyvezetője lett.

BL: Szeretném világosan leszögezni, hogy a Nanga Parbat az alapítvány létrehozatalával elvégezte a feladatát, a továbbiakban nem lesz szerepe az MFA működésében, még kevésbé az alapítvány vagyoni elemeinek a működtetésében. Tóth Mariann szerepe adminisztratív feladatokra szorítkozik. A Nanga Parbat főrészvényese is én vagyok, ez elég biztosíték, a gyakorlatban semmilyen veszélyt nem jelent az ügyvezető személye, hiába kapta fel a sajtó.

MN: És Nagy Ajtony Csaba, aki korábban Simicska Lajos legfontosabb cégeinél, a Közgép vagy a Mahir Cityposter felügyelőbizottságában dolgozott?

BL: Ő sem jelent veszélyt az Indexre, ezt tudom mondani, és nincs is ilyen célja. Az igazgatóságon keresztül, egyedül senki sem tud befolyást gyakorolni az Index működésére. Nem lesz változás az újság vagy a cég életében, például az szmsz-t, az igazgatósági ügyrendet is csak egyhangúlag lehet módosítani. A folytonosságra én vagyok a biztosíték.

MN: Említette, hogy az alapítványi működés egyik előnye a támogathatósága. De túl az állampolgári adakozáson, honnan lesz pénze az alapítványnak?

BL: Nem az alapítványban kell pénznek lennie, hanem a cégben, az Index.hu Zrt.-ben. Alapvetően nem az alapítvány fogja támogatni a céget, éppen az a nehézség – és ezt az újságíróknak is próbáltam kommunikálni –, hogy kilépett mögülünk az a nagyon erős háttérrel rendelkező tulajdonos, aki baj esetén is tudta biztosítani a készpénzállományt. Mostantól saját működésének a költségeit magának az Indexnek kell megteremtenie.

MN: Szóval, ha az Index nem lesz nyereséges, Simicska Lajos nem tesz bele pénzt?

BL: Nem Simicska Lajos az Index tulajdonosa, hanem az alapítvány, amely szigorú önfenntartó működést fog megkövetelni az Index Zrt.-től, mert az Index esetleges hiányát nem tudja majd egyéb bevételeiből kipótolni.

MN: A cégadatokban egyelőre a 2015-ös adózott eredmény látszik, ez több mint 275 millió forint. Jelentős tartalékai vannak a portálnak?

BL: Nincsenek nagy tartalékai. A friss számokat én sem ismerem még teljesen, a könyvvizsgáló dolgozik rajtuk. De nem a mérlegeket kell nézni, inkább azt mondanám, hogy a napi működést nullára ki lehet hozni, bevételeink fedezik, talán egy kicsivel meg is haladják a kiadásokat. Pozitív eredményzónában leszünk, ezt célozzuk. Tisztességesen elketyeg a cég, a jelenlegi struktúrán valószínűleg nem kell változtatni, elbocsátásokat nem tervezünk.

MN: A több százmilliós eredmény azért nem áll rendelkezésre, mert a CEMP-csoporton belül máshova került, vagy eleve máshol keletkezett?

BL: Nem tudom, a korábbi működésben nem ezen a szinten vettem részt, a cég belső szerződé­seit sem én vittem, csak a sajtóperek tartoztak hozzám. Új helyzet állt elő, amelyben el kell vonatkoztatnunk a CEMP-től.

MN: Mi lesz a cégcsoport Indexhez szorosan kötődő tagjaival, a Portfolióval, a Velvettel, a Totalcarral?

BL: A portfolio.hu már fél éve nem a cégcsoport tagja. Ha vannak együttműködési szerződések ezekkel a cégekkel, azok valószínűleg érvényben maradnak, nem bontottuk fel őket.

MN: Cél, hogy az Index főoldalán eddig látott tartalom a tematikus aloldalakkal együtt fennmaradjon?

BL: Én szeretném, hogy fennmaradjon, és valószínűleg fenn is fog maradni. Attól, hogy az Index.hu Zrt. kijött a cégcsoportból, a jogi személyisége megmaradt, és az együttműködési szerződések élnek a CEMP többi részével.

MN: Arról van információ­ja, hogy Spéder Zoltán meg kívánja-e tartani a maradék CEMP tulajdonjogát?

BL: Erről őt kell megkérdezni, de tudomásom szerint a CEMP Zrt. részvényeiből egy darabot sem adott el. Bár Zoltánnak egyes személyiségi jogi perekben a jogi képviselője voltam, üzleti terveit nem ismerem.

MN: Az Index kiválása azért is okozhat problémákat, mert a reklámértékesítés eddig csomagban történt a CEMP médiaportfóliójában.

BL: A CEMP ügyeivel én nem foglalkoztam eddig, és ezután se fogok. Üzleti titkokat nem árulhatok el, de ezt a kérdést megfelelően kezeljük. Azt a bevételt, ami az Indexhez tartozik, azt az Index meg is fogja kapni.

MN: Ezt értem, de a marketingszerződések megkötésénél nyilván erősebb alkupozíciója volt az egész CEMP-nek, mint amilyen az Index.hu Zrt.-nek lesz.

BL: Erről meg a sales igazgató tudna nyilatkozni. Annyit már most tudok tőle, hogy az Index reklámértékesítése továbbra is versenyképes lesz.

MN: Az egész tulajdonosváltást mennyire előzte meg gondos pénzügyi tervezés? Vagy inkább arról van szó, hogy hirtelen kellett rögtönözni?

BL: A cégstruktúrában csak a részvények kerültek más kézbe, de ez nem kell, hogy módosítsa az Index bevételeit, hirdetőit. Az Index üzleti terve készen van, nem változik. Elsődlegesen eddig sem a tulajdonos finanszírozta az Indexet, hanem az Index finanszírozta önmagát.

MN: Azért a 2010-es évek elején mínusz 40-80 milliós üzemi eredmények is voltak.

BL: Voltak ilyenek is, én ezekben tényleg nem vettem részt, szeretném, ha a jövőben pozitív éveket zárnánk. De ez csapatmunka lesz, a pénzügyi, üzleti tervezést a menedzsment fogja koor­dinálni. Megvan a folytonosság, a hirdetőkkel, stratégiai partnerekkel ugyanaz az ember megy el tárgyalni, mint eddig.

MN: A napi ügyekbe nyilván nem, de a stratégiai tervezésbe például beleszól az igazgatóság?

BL: Ebben is inkább a me­nedzs­ment dönt, az ő feladata és felelőssége, hogy az üzleti tervet elkészítse, előterjessze. Itt vagyunk a választások előtt, az a célunk, hogy az Index ugyanilyen jó újság legyen egy, öt, tíz és tizenöt év múlva is. Nagy stratégiai tervezés most nem szükséges, valószínűleg a közeljövőben nem lesz címlapmódosítás, a jelenlegi állapot zavartalan fenntartása a cél.

MN: Az újságírók hogy fogadták az új felállást?

BL: Volt egy tájékoztatóm, bízom benne, hogy bíznak bennem. 16 éve vagyok az Indexnél, ez a negyedik tulajdonosváltás, amit megélek. Sokan kicserélődtek, de nagyon sok jelenlegi újság­írót is védtem már a bíróság előtt. Most egy kicsit nagyobb lett az ernyő, amit föléjük kell tartanom.

MN: Mit szólt Dudás Gergely főszerkesztő véleménycikkéhez, mely szerint „oligarchák mocskos mancsa közötti alku tárgya lett” az Index?

BL: Az említett véleménycikk is bizonyíték a szerkesztőség függetlenségére, nem szóltam bele, hogy ez a cikk megjelenjen-e vagy sem. Nem is kommentálnám.

MN: Korábban, a Spéder elleni kormányzati karaktergyilkosság kezdetén is írt egy cikket Dudás, ebből az derült ki, hogy a szerkesztőség deklaráltan nem foglalkozott behatóan a tulajdonos ügyeivel. Simicska Lajost illetően lesz hasonló távolságtartás?

BL: Simicska közvetve sem tulajdonos, a Magyar Fejlődésért Alapítvány a tulajdonos. A szerkesztőség pedig független, ezért nekik kell arról dönteniük, hogy mit írnak, de nem hiszem, hogy a tulajdonosi érintettség mérlegelése lesz a fő prioritás. Én egyetlen formában szólhatok bele a cikkekbe. Ha jogi kérdésük van vagy jogilag necces egy-egy írás, akkor elmondom, hogy támasszák alá jobban, hogy meg tudjam védeni a bíróság előtt. Mint a tulajdonos alapítvány képviselője és az igazgatóság elnöke nyilván nem akarom majd befolyásolni a szerkesztőségi munkát, és ezt másnak sem engedném.

MN: Azt tudja, miért éppen most hívta le Simicska az opciós jogot?

BL: Erről semmilyen információm nincs. Nagyon őszintén mondom, hogy a két előttem lévő tulajdonos közötti ügyletekről nem tudok, én annyit néztem meg, megszerzi-e az általam vezetett alapítvány a részvényeket vagy sem. Amikor volt a Népszabadság-történet, én is lementettem az összes cuccomat, nehogy úgy járjunk, mint ők. Tele volt mindenki félelemmel. Úgy jártam be dolgozni, hogy ha egyszer véletlenül nem engedett be a kártyám, megijedtem. Lehetett érezni, hogy készül valami, az egész ország tele volt a lehívható opcióról szóló pletykával, de egy idő után már senki nem törődött vele. Én sem tudtam róla. Nagyon nehéz volt ez a három hónap, amíg összeraktuk a konstrukciót. Nem azért nem tájékoztattuk az újságírókat és a főszerkesztőt, mert ki akartunk szúrni velük, hanem azért, hogy semmi ne szivárogjon ki.

MN: Felmerülhetett volna olyasmi, mint a Tv2-s ügyletnél, ahol Simicskának állítólag szintén volt opciója, mégis kiszervezték alóla a céget?

BL: Nem tudom, az Indexnek azért elég tiszták voltak a tulajdoni viszonyai.

MN: Akkor minek a kiszivárgásától kellett tartani?

BL: Ez az egész csak úgy működött, ha egyben, a kedvező végeredménnyel együtt tudja meg mindenki, hogy kihez került az Index.

MN: Hogy az újságírók ne álljanak fel Simicska neve hallatán?

BL: Ha odaállok eléjük azzal, hogy majd három hónap múlva én leszek a tulajdonos, azt vagy elhiszik, vagy nem. Az volt a cél, hogy minden álljon össze, váljon valósággá a konstrukció, de azért időben tájékoztassuk a szerkesztőséget, ne máshonnan tudják meg.

MN: Tehát a szerkesztőség tájékoztatása megelőzte a hivatalos közleményt?

BL: Beadtuk a módosítást a cégbíróságra, utána tartottam a tájékoztatót, és a tájékoztató közben ment ki a közlemény.

MN: Miért vállalta ezt a szerepet, miért ilyen fontos önnek az Index?

BL: Az életem az Index, nem volt még egyéves, amikor bekerültem a cégbe. Az Indexnek köszönhetem azt is, amit jogászként elértem, számos, az internetszabadsággal kapcsolatos stratégiai ügyet képviseltem a bíróság előtt, amivel bizonyos értelemben történelmet írtunk. Van egy előtörténetem is: a 2000-es évek közepén végignéztem, ahogy Széles Gábor szétveri a Magyar Hírlap szerkesztőségét. Nem vagyok egy depresszív típus, de akkor pánikrohamot kaptam egy autóban, nem bírtam sávot váltani, annyi sok szar folyt át rajtam. Lehet, hogy ezt nem bírtam volna még egyszer megélni. Azt mondták, szinte az egész országban csak bennem látják azt a személyt, aki az átalakulást biztonságosan le tudja vezényelni úgy, hogy bíznak is benne. Vállalom vagy nem? Anyagi előnyöm nem származik belőle, ugyanúgy az ügyvédi munkadíjamat veszem fel, mint eddig. Nem hiányzott stresszszinten az utóbbi két-három hónap, és a mostani támadások sem. De szívből csinálom.

MN: Tehát nem ön jelentkezett, hanem felkérte valaki?

BL: Ez egy hónapok óta folyó közös gondolkodás volt arról, hogy hogyan lehetne az Index hosszú távú független működését biztosítani.

MN: Hogy látja az Index jövőjét annak fényében, hogy a kormánypárti média rendesen beleállt a simicskázásba, és nyilván minden indexes információt megpróbál majd hitelteleníteni?

BL: Az Index-olvasók véleményét szerintem nem tudják megváltoztatni. Aki meg a Habony-médiát olvassa, azt is elhinné, hogy földönkívüliek dolgoznak az Indexben. Akkor vessék ránk az első követ, amikor az Index hangvételében, irányultságában tényleges változást látnak. Nem fognak.

MN: Említette az utóbbi hónapokban uralkodó félelemmel teli légkört, ami nyilván összefüggött Spéder helyzetének megváltozásával. Ez enyhült most vagy súlyosbodott?

BL: Annyira új a helyzet, hogy a szerkesztőségben még mindenki emészteni próbálja. Akkor fognak megnyugodni, ha látják, hogy nem történik semmilyen negatív változás.

MN: Ön szerint a kormányban vagy egyes tagjaiban van szándék az Index elhallgattatására, tönkretételére, kiszervezésére?

BL: Nem tudom elképzelni, hogy lehetne az újságírókat kiszervezni. Beépített emberekkel győzik meg az újságírókat, hogy álljanak fel? Vagy csinálnak egy másik újságot, és többet ajánlanak nekik? Nyilván csípi a szemüket, hogy van egy független, nagyon olvasott portál. A másik oldalról a kormánynak is jó, hogy rá tud mutatni: van még sajtószabadság, mert működik az Index. Nem lenne érdekük egy második Origót szervezni belőle. De nem tudok a kormánytagok fejével gondolkodni. Azt érzékelem, hogy miután a legfőbb kormányzati tanácsadóról kimutattuk, hogy közszereplő, sze­mélyesen, ügyvédként is megpróbáltak kikezdeni.

MN: Hogy tudják ügyvédként kikezdeni?

BL: Pert nyertem a Habony-média ellen, ahol olyanokat írtak, hogy offshore-ozó ügyvéd vagyok. Családomat is hívogatták különböző álinformációkkal, előadták, hogy valamelyik bulvárlaptól vannak, és nekem viszonyom van X. Y. újságírónővel. De ezeken már túl vagyok, megtanultam kezelni, azért is mertem most jobban beleállni az egészbe.

MN: A kormányban tudhattak Simicska opciós jogáról, vagy őket is meglepetésként érte ez a fejlemény?

BL: Az biztosan meglepetésként érte őket, hogy a Magyar Fejlődésért Alapítványhoz került az Index. Az opciós szerződést 2014 februárjában kötötték, és mivel az opciós jog megszerzője akkor még erős kormányzati kötődésű személy volt, erről nyilvánvalóan tudniuk kellett. De ezt én is csak feltételezésként mondom, logikai­lag így áll össze.

Neked ajánljuk