Épp a 2026-os választások utánra sikerült kitolni a magántőkealapok új szabályozását

  • narancs.hu
  • 2024. december 5.

Belpol

A hazai offshore konstrukció csak a választások után lesz egy kicsit átláthatóbb legalább a hatóságok számára. 

Egy módosítással a parlament a 2026-os választások utánra tolta ki a magántőkealapokra vonatkozó szabályozás hatályba lépését – szúrta ki a Népszava a múlt héten elfogadott és már ki is hirdetett pénzügyi salátatörvényben.

A magántőkealapokra vonatkozó szabályozást 2014-ben szavazta meg a magyar parlament, ennek lényege, hogy legalább 250 millió forinttal már létre lehet hozni ilyet, amely aztán önálló entitásként kezeli a befektetett pénzt. Bár a jegybank nyilvántartást vezet róluk, a befektetők neve nem nyilvános, magyarul a magántőkealapokban kezelt pénzek forrásai titkosak maradhatnak, viszont maguk az alapok szabadon gazdálkodhatnak: alapíthatnak vagy vásárolhatnak céget, ingatlant, csak épp az nem derül ki, hogy ki a végső tulajdonos, és kinek a pénzéről is van szó. Így tulajdonképpen hazai pályán, offshore cégek igénybevétele nélkül lehet eltüntetni és tisztára mosni a vagyont, amelyek a magántőkealapokban követhetetlenek lesznek.

A magántőkealapok az elmúlt években egyre nagyobb szerepet játszottak, a bennük elrejtett pénzek végső tulajdonosaira pedig legfeljebb az alapkezelő cégekből lehetett következtetni, ezek alapján valószínűsíthető az, hogy egy-egy magántőkealap például Tiborcz Istvánhoz, Matolcsy Ádámhoz vagy Mészáros Lőrinchez köthető-e. 2023-ra mintegy 200 alapban több ezer milliárd forintnyi vagyont rejthettek el, bár pontos adatokkal 2021 óta nem szolgálnak a hatóságok. 

A Transparency International Magyarország (TI) viszont az Európai Bizottsághoz fordult azt kifogásolva, hogy a magyar gazdaságban egyre nagyobb szerepet játszó magántőkealapok valódi tulajdonosai ismeretlenek a nyilvánosság és sokszor a hatóságok előtt is, az uniós hatóságok pedig megállapították, hogy a jelenlegi szabályozás nem felel meg az uniós keretszabályoknak, illetve a pénzmosás elleni irányelveknek, emiatt 2024 júliusában kötelezettségszegési eljárás indult a magyar állammal szemben.

Erre válaszul a kormány benyújtott egy törvénymódosítást, amely eredeti formájában – az Európai Unió nyomására és az uniós jog elvárásai szerint – már jövő év elejétől némileg átláthatóvá tette volna Magyarországon bejegyzett magántőkealapok tulajdonosi szerkezetét és az alapokba fektetett (rejtett) vagyon mértékét.

 

Ám a végszavazás előtt a kormány saját, 50 oldalas törvényjavaslatához egy 45 oldalas kiegészítő módosítást nyújtott be, amit a fideszes többségű Törvényalkotási Bizottság (TB), majd a szintén kormánytöbbségű parlament habozás nélkül megszavazott. A TB-n keresztüli módosítás elvileg a jogharmonizációt szolgálná, de a kormány számára azért kényelmes a végszavazás előtt még a TB-n keresztül módosítani egy már megvitatott törvényt, mert ezekről a pontokról újabb vita már nem lesz, így a nyilvánosság is minimalizálható.

A TB módosítása eredményeként így végül

csak a 2026-os választások után ismerhetjük meg a magántőkealapok végső tulajdonosait.

A módosított rendelkezés szerint ugyanis a magántőkelapokra vonatkozó adatokat első ízben csak 2026. július elsején kell feltölteni a NAV adatbázisába, az indoklás szerint azért van szükség halasztásra, hogy a magántőkelapoknak „megfelelő felkészülési időt biztosítsanak”

Zeisler Judit, a TI szakpolitikai vezetője azt mondta, a törvény így túlzottan hosszúra szabott felkészülési időszakot tesz lehetővé, mindez akár arra is lehetőséget nyújt, hogy módosítsanak a magántőkealapok tulajdonosi struktúráján, illetve a kötelező, legalább 6 éves fenntartási időszak után felszámolják a már feleslegessé vált alapokat.

A módosítással 2026-ig semmilyen nyilvántartás nem lesz az alapok tulajdonosi szerkezetéről, de a NAV végső tulajdonosi adatbázisa 2026 júliusa után is csak a hatóságok számára lesz hozzáférhető, a korrupcióellenes civil szervezetek vagy a média még jogos igény esetében sem tekinthetne bele egykönnyen, annak ellenére, hogy ezt szintén előírja a legújabb pénzmosás elleni EU-s irányelv.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.