Újabb kormányzati hadjárat a civilek ellen

Erődemonstráció

Belpol

Még nem egészen világos, milyen civilellenes lépésekre készül a kormányzat, de amivel fenyegetőznek, az szinte biztosan alkotmányellenes lenne.

„Ezeket a szervezeteket minden eszközzel vissza kell szorítani, és azt gondolom, hogy el kell innen takarítani. És most ennek, úgy érzem, eljött a nemzetközi lehetősége az új amerikai elnök megválasztásával” – nyilatkozta a „Soros-birodalom álciviljeiről” Németh Szilárd Fidesz-alelnök január 10-én. Másnap az ATV reggeli műsorában a riporter kérdésére megerősítette, hogy többek között a TASZ-ra, a Magyar Helsinki Bizottságra és a Transparency International magyarországi irodájára gondolt.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes még december közepén nyújtotta be az Országgyűlésnek a kormány 2017. tavaszi törvényalkotási programját. Ebben szerepel a civilekről szóló törvény módosítása „a gyakorlati tapasztalatok alapján”, valamint a vagyonnyilatkozat tételére kötelezettek körének bővítése, valószínűleg a civil szervezetek vezetőivel. A program szerint a kormány áprilisban nyújtaná be a vonatkozó törvénymódosítást, júniusban pedig már szavazhatnának is róla a képviselők.

Az általunk megkeresett civil szervezetek egyelőre kivárnak. Egyesek abban reménykednek, hogy az újabb hadjárat célja elsősorban az ellenségkép felmutatása és a figyelemelterelés, a kormánynak pedig kényelmesebb retorikai szinten tartani az akciót, mint szembenézni a nemzetközi partnerek borítékolható bírálataival. Mások attól tartanak, hogy a Norvég Civil Alap elleni kudarcba fulladt támadás után Orbán Viktor már csak dacból is konkrét eredményekre törekszik. „Az már most látszik, hogy viharos tavaszunk lesz” – mondja Demeter Áron, az Amnesty International emberi jogi szakértője.

Politizálnak?

A civileket nem lepte meg az újabb nyilatkozatdömping, maximum Németh Szilárd szavainak durvasága jelentett némi újdonságot. A kormányzati sorosozás nyitó aktusának egy 2013 nyarán megjelent Heti Válasz-cikk tekinthető. Az ebben kipécézett NGO-kat rángatta elő a Miniszterelnökség egy évvel később a 444.hu azon kérdésére, hogy konkrétan mely Norvég Civil Alap által támogatott szervezetekkel van baja a kormánynak.

Mint arról beszámoltunk (lásd: Ha megdobnak pénzzel, Magyar Narancs, 2014. június 19.) a Miniszterelnökség rögvest a 2014-es parlamenti választás után azzal vádolta meg a norvég kormányt, hogy szabálytalanul választotta ki a norvég finanszírozási mechanizmus civil pénzeit Magyarországon kezelő konzorciumot, a konzorciumvezető Ökotárs Alapítványt pedig törvénytelen pénzosztással gyanúsította Lázár János államtitkára. A feljelenté­sek végül nem jutottak el a vádemelésig, és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálata sem tárt fel érdemi visszásságokat. A norvégok csendben újraindították a korábban felfüggesztett összegek folyósítását (a pénzt az uniós közös piachoz való hozzáférésért cserébe fizetik számos tagállamnak), a kormány pedig ráfordult másfél éves menekültellenes kampányára.

Ám nem állt le a civilek ekézésével sem. „A kampányban az informálisabb menekültsegítő szervezetek mellett mi is megkaptuk, hogy direkt Magyarországra küldjük az illegális bevándorlókat. A kormánypárti média intenzíven támadta Soros György menekültválsággal kapcsolatos publikációit is” – mondja Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság társelnöke. A civiltörvény-módosítás és a vagyonnyilatkozati kötelezettség kiterjesztésének ötlete eredetileg egy 2015. májusi kormányhatározatban merült fel. Az intézkedések határideje 2015. szeptember 30. volt, de a kormány valamiért csak most érezte szükségét a téma felmelegítésének. Orbán Viktor decemberi, 888.hu-nak adott nyilatkozata – „a következő év Soros és az általa szimbolizált erők kiszorításáról fog szólni” – már egyértelműen jelezte az irányt, Németh Szilárd pedig azután tartotta meg elhíresült sajtótájékoztatóját, hogy a brit Guardian felkapta a jó egy hónappal korábban előterjesztett, de addig szinte visszhangtalan törvényalkotási programot.

A civilellenes törvénycsomag leginkább kézzelfogható eleme egyelőre az NGO-k vezetőinek vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége. „Nincs takargatnivalónk, de ez a kormányzati szándék egyértelműen Alaptörvény-ellenes, és ellentmond a józan észnek is” – véli Martin József Péter, a TI Magyarország igazgatója. Szabó Máté Dániel, a TASZ szakmai igazgatója arra hívja fel figyelmünket, hogy a vagyo­n­nyilatkozat-tételi kötelezettség a magánszféra korlátozásának számít, így csak megfelelő indoklás és igazolás mellett lehet alkotmányos. Politikusok esetében a közhatalom gyakorlása ilyen indok, a civil vezetők azonban nem rendelkeznek hasonló pozícióval és döntési jogosultságokkal. „Kimondva-kimondatlanul azért vonatkozna ránk ez a kötelezettség, mert elmondjuk a véleményünket” – magyarázza Martin József Péter.

Másfelől az úgynevezett jelentős költségvetési támogatásban részesülő – évi legalább 50 millió forintnyi költségvetési pénzt felhasználó – civil szervezetek vezető tisztségviselőinek már a hatályos szabályozás szerint is vagyon-nyilatkozatot kell tenni. A betartatás hatékonysága ugyanakkor kérdéses, nekünk legalábbis egyetlen vagyonnyilatkozatot sem sikerült fellelnünk az ezek közzétételére hivatott Civil Információs Portálon.

Szinte valamennyi beszélgetőpartnerünk megemlíti, mennyire abszurd, hogy a kormánypárti megszólalók a „politizálást” vádként hozzák fel a civil szervezetek ellen, holott ők egyik legfőbb feladatuknak épp a közügyekben történő véleménynyilvánítást tartják. „A kormányzati érvelés szerint csak az mondhat véleményt az ország ügyeiről, aki megfelelő legitimációval rendelkezik, azaz megválasztották. De a választási győzelemmel a kormány nem nyerte el a véleménynyilvánítás szabadságának monopóliumát. Éppen ellenkezőleg, a közhatalom gyakorlóiként a kormánytagoknak fokozottan tűrniük kell az őket érő, akár sértő kritikákat is” – összegez a TASZ-os Szabó Máté Dániel.

Átláthatók?

A politizálás mellett a célkeresztbe került civilekkel szembeni másik vádként az hangzott el, hogy működésüket átláthatatlan külföldi forrásokból finanszírozzák. Ezzel szemben tény, hogy törvényi kötelezettségének eleget téve a TASZ, a Helsinki és a Transparency is feltöltötte honlapjára 2015. évi közhasznúsági jelentését. A jelentésekből részletesen megismerhető a bevételek, támogatások megoszlása és felhasználása, de még a vezető tisztségviselők éves fizetése is kikereshető. A Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítványok pedig külön kiadványt készített arról, hogy 2015-ben milyen szervezeteket és mekkora összeggel támogatott. A kormánykedvenc Civil Összefogás Fórum ugyanakkor egy jóval szűkszavúbb jelentésben csak összesített pénzügyi adatait közölte, bár külön kiemelte, hogy 2016-ban a Fidesz pártalapítványától, magyar cégektől, vállalkozásoktól és polgároktól fogadtak el adományokat.

Néhány esetben azt sem könnyű eldönteni, mettől számít egy támogatás külföldinek. Martin József Péter például megemlíti, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványoktól és a Norvég Civil Alapból kapott összegek is magyarországi bankszámlákról érkeztek hozzájuk. A Helsinki Bizottság az Európai Bizottságtól és az ENSZ-től is kapott pénzt, Magyarország mindkét szervezetnek tagja. Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója kiemeli, hogy az egyesüléshez való jog leválaszthatatlan részeként a szervezetek ott kereshetnek működésükhöz forrást, ahol ez jólesik nekik. „Nevetséges feltételezés, hogy a támogatók meg akarnák határozni a támogatottak tevékenységét, és ezáltal befolyásolni akarnák a magyarországi politikát. A norvég mechanizmusban a donorok olyan prioritásokat jelöltek ki, mint a demokratikus részvétel vagy a fenntarthatóság erősítése. Ezek alapján mi írtuk ki a pályázatokat, a konkrét programterveket pedig a pályázók adták be” – magyarázza.

Nem csak a külföldről (is) finanszírozott szervezetek „kitakarítása” minősülne az egyesülési szabadság törvénytelen korlátozásának, de valószínűleg már az is, ha a nemzetközi forrásokhoz megbélyegző szankciókat kapcsolna a magyar jogalkotó. Bár hasonló ügyben nemzetközi jogi precedens még nincs, több orosz civil szervezet beadványa fekszik a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. Az orosz szabályozás a „külföldi ügynök” jelző viselésére kötelez minden politikai tevékenységet végző és külföldi támogatásban részesülő NGO-t, a címke elhagyását pedig súlyos pénzbírsággal szankcionálja. Meglehet, a magyar kormány inkább az idén januárban bevezetett izraeli szabályozást mérlegeli, amely csak a legalább 50 százalékban külföldi pénzből működő szervezeteket kötelezi e tény közlésére az összes nyilvános megszólalásukban. Az izraeli példát a KDNP-s Hollik István kifejezetten megemlítette. Közös pont, hogy mindkét kormánynak ad politikai kommunikációs tanácsokat az amerikai Arthur J. Finkelstein.

Móra Veronika és az Ökotárs a USAID civil jelentésének magyarországi partnereként évek óta kutatja a hazai civil szektor állapotát. Azt mondja, 2012 óta nemzetközi összehasonlításban jól látható a visszaesés, az elmúlt 3-4 évben a kormányzati támogatás aránya is csökkent a civileknél. Bár ez nem eredményezi automatikusan a nemzetközi források felé fordulást, bizonyos területekre – demokratikus részvétel, szexuális kisebbségek jogvédelme – nagyon nehezen áldoz a költségvetési támogatásokat elosztó Nemzeti Együttműködési Alap. Az ilyen témákra szakosodott szervezeteknek különösen fontos volt a 2009–2014-es finanszírozási időszakban kiosztott 4 milliárd forintnyi, civileknek szánt norvég támogatás (a projekteket 2016 tavaszáig kellett lezárni).

A 2014–2021-es időszak előkészítő tárgyalásai jelenleg is zajlanak, a donor országok (Norvégia mellett Izland és Liechtenstein) egyelőre csak Romániával és Szlovákiával állapodtak meg. Az előzmények után a magyar kormány vélhetően mindent megtesz majd azért, hogy a támogatások civil szeletéről is ő maga vagy egy hozzá közel álló szervezet dönthessen. Ehhez erős szövetségest is kaphat. Az Euobserver de­cemberi cikke szerint a norvég támogatások legnagyobb haszonélvezőjeként a konzervatív lengyel kormány is szeretné a kritikus civil szereplőktől minél távolabb tudni a norvég pénzeket.

Nem mindig büdös

Az elmúlt héten a sajtó bőséggel tárgyalta egyes kormánypárti politikusok múltbeli Soros-kötődését. Orbán Viktor miniszterelnök például a 90-es évek elején a Soros-alapítvány ösztöndíjasaként tanult külföldön, de 2007-ben a most megtámadott TASZ jogi képviseletét is elfogadta az Igazságügyi Minisztériummal szembeni perében. A civilek és terroristák együttműködéséről értekező Kovács Zoltán kormányszóvivő az 1994–1995-ös tanévben volt Soros támogatásával az oxfordi Queens College diákja, továbbá 2002-ben a Soros alapította Közép-európai Egyetemen (CEU) szerzett PhD-diplomát. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter még joghallgatóként dolgozott a Helsinki börtönmegfigyelési programjában.

Talán ennél is érdekesebb, hogy a Helsinkinek máig együttműködési megállapodása van a Büntetés-végrehajtással, a Bevándorlási Hivatallal és az ORFK-val, a Transparency pedig októberben kötött integritási megállapodást a Miniszterelnökséggel az M6-os autópálya építésének monitorozására. A megkérdezett civil szereplők úgy látják, a retorikai háború ellenére alsóbb kormányzati, állami szinteken nem lehetetlenül el az együttműködés, bár volt, aki némi óvatosságot, elbizonytalanodást érzékelt már állami alkalmazottak részéről. A legemlékezetesebb hisztéria abból lett, amikor 2014-ben a kormánypárti sajtó megírta, hogy az ombudsmani hivatal egy munkatársa egyeztetett a TASZ-szal egy a jogvédő szervezet kezdeményezésére indult vizsgálat nyilvánosságra hozatalának időpontjáról. Székely László ombudsmant az ügy miatt beidézte az Igazságügyi Bizottság, az érintett munkatárs pedig megrovást kapott.

Neked ajánljuk