Erősítik a magyar kormánylobbit Washingtonban

  • narancs.hu
  • 2018. november 28.

Belpol

Két és fél hónapra szerződtették, munkájáért 50 ezer dollárt, azaz mai árfolyamon számolva több mint 14 millió forintot kap.

Az Átlátszó hozta nyilvánosságra, hogy a magyar kormány új lobbistát fogadott fel Washingtonban. A Barnes & Thornburg ügyvédi iroda egyik emberét szerződtették arra a feladatra, hogy segítse Magyarország washingtoni követségének munkáját.

Az amerikai igazságügy-minisztérium adatbázisába feltöltött szerződéből derül ki, hogy a követséget támogató munkaerőt november 7-e óta alkalmazzák, 2,5 hónapra pedig 50 ezer dollárt, azaz mai árfolyamon számolva több mint 14 millió forintot kap.

Ahogy írják, szerződésről először a washingtoni Politico adott hírt, eszerint a feladatot egy bizonyos Craig S. Burkhardt kapta meg. A szerződés szerint a férfi "az amerikai kormányzati kapcsolatokban segíti majd a követséget a vallásszabadság és a bevándorlás kérdéseiben".

Burkhardt életrajza szerint ez menni is fog, tekintve, hogy életrajza szerint szakterületei közé tartozik a külföldi klienseknek végzett lobbizás. Különösképpen a Fehér Házzal való kapcsolattartás. A 2016-os választások során dolgozott a Trump-kampánynak is, és máig rendszeres kapcsolatot tart fent a Fehér Ház több emberével is. George W. Bush elnöksége idején a Fehér Ház technológiai ügyekér felelős jogásza volt.

A magyar kormány egyébként híres arról, hogy jócskán költ az amerikai lobbira: az Átlátszó emlékeztet arra, hogy a 2014-ben felfogadott Connie Mack - egykori floridai republikánus képviselő - négy évig doglozhatott lobbistaként egy "washongtoni mértékkel is magas" ötmillió dolláros szerződéssel. A szerzők információi szerint az ő szerződése járt le szeptemberben, és ezt nem hosszabbították meg.

Tavaly a chicagói, a Los Angeles-i és washingtoni külképviseletek pedig Donald Trump izraeli kampánytanácsadóit fogadták fel hat hónapra, összesen 12 millió forintért.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.