Erősítik a magyar kormánylobbit Washingtonban

  • narancs.hu
  • 2018. november 28.

Belpol

Két és fél hónapra szerződtették, munkájáért 50 ezer dollárt, azaz mai árfolyamon számolva több mint 14 millió forintot kap.

Az Átlátszó hozta nyilvánosságra, hogy a magyar kormány új lobbistát fogadott fel Washingtonban. A Barnes & Thornburg ügyvédi iroda egyik emberét szerződtették arra a feladatra, hogy segítse Magyarország washingtoni követségének munkáját.

Az amerikai igazságügy-minisztérium adatbázisába feltöltött szerződéből derül ki, hogy a követséget támogató munkaerőt november 7-e óta alkalmazzák, 2,5 hónapra pedig 50 ezer dollárt, azaz mai árfolyamon számolva több mint 14 millió forintot kap.

Ahogy írják, szerződésről először a washingtoni Politico adott hírt, eszerint a feladatot egy bizonyos Craig S. Burkhardt kapta meg. A szerződés szerint a férfi "az amerikai kormányzati kapcsolatokban segíti majd a követséget a vallásszabadság és a bevándorlás kérdéseiben".

Burkhardt életrajza szerint ez menni is fog, tekintve, hogy életrajza szerint szakterületei közé tartozik a külföldi klienseknek végzett lobbizás. Különösképpen a Fehér Házzal való kapcsolattartás. A 2016-os választások során dolgozott a Trump-kampánynak is, és máig rendszeres kapcsolatot tart fent a Fehér Ház több emberével is. George W. Bush elnöksége idején a Fehér Ház technológiai ügyekér felelős jogásza volt.

A magyar kormány egyébként híres arról, hogy jócskán költ az amerikai lobbira: az Átlátszó emlékeztet arra, hogy a 2014-ben felfogadott Connie Mack - egykori floridai republikánus képviselő - négy évig doglozhatott lobbistaként egy "washongtoni mértékkel is magas" ötmillió dolláros szerződéssel. A szerzők információi szerint az ő szerződése járt le szeptemberben, és ezt nem hosszabbították meg.

Tavaly a chicagói, a Los Angeles-i és washingtoni külképviseletek pedig Donald Trump izraeli kampánytanácsadóit fogadták fel hat hónapra, összesen 12 millió forintért.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.