„Elsősorban kicsiben, az individuumok szintjén, az emberek gondolkodásában szeretnénk változást elérni, de természetesen örülnénk, ha a döntéshozókhoz is eljutna a felvonulás híre” – összegezte a magyarnarancs.hu-nak a harmadik budapesti SlutWalk, azaz RibiSéta célját Gombos Anna szervező. A nemi erőszak áldozatainak hibáztatására rámutató nemzetközi kezdeményezés 2011-ben indult Torontóból, miután egy helyi rendőr egy egyetemi prevenciós előadás során azt találta mondani, hogy „amennyiben a lányok szeretnék biztonságban tudni magukat, ne öltözzenek úgy, mint a ribancok”.
| ||||
Szeptember 14-én délután nagyjából száz aktivista gyűlt össze a Deák téri indulásra, ami a szervezők szerint megegyezik a tavalyi létszámmal, a 2011-esnek viszont nagyjából a fele. Nehéz eldönteni, hogy a Facebook-visszaigazolásokhoz képest is gyér érdeklődés a rossz időnek vagy a Demokratikus Koalíció azonos időben tartott évadnyitójának volt köszönhető (bár azért van egy tippünk). Abban viszont már aligha lehetett szerepe Gyurcsány Ferencnek, hogy az elvileg polgárpukkasztónak is szánt rendezvényen meglehetősen kevés kurvás öltözéket láthattunk, azt is a konszolidáltabb fajtából. A tömeg egyébként is csendben, kicsit talán lagymatagon tudta le a másfél órás sétát, némi színt a Rhythms of Resistance dobosai csempésztek a délutánba. Rajtuk kívül a SlutWalk megafonon közvetített szlogenjeit lehetett még hallani, melyek arra próbálták felhívni a figyelmet, hogy a szexuális közeledésre mondott nem akkor is nemet jelent, ha az áldozat szép arcú fiú vagy mély dekoltázsú szobalány, de az sem számít sokat, ha az elkövető történetesen a Nemzetközi Valutaalap elnöke. A nemi erőszak hétköznapibb formáira is történtek utalások, hiszen egy látszólag jól működő párkapcsolat – ahol korábban mindig „igent mondtak” – sem menthet fel senkit a szexuális bűncselekmények alól.
A rendezvény egészen az Akácfa utcáig igencsak túlbiztosítottnak tűnt a két rendőrségi kisteherautóval, ekkor azonban egy ablakból váratlanul egy PET palackot, majd egy üveget is a vonulók felé dobtak, így végül lett dolguk a kivezényelt rendfenntartó erőknek. Kétséges, hogy a szemtanúk beszámolója szerint erősen ittas és németül ordibáló férfi tette politikai jellegű volt-e, az viszont biztos, hogy senki sem sérült meg, a rendőrök pedig még órákkal később is helyszíneltek, és végül valószínűleg bevitték a balhés úriembert.
| ||
A vonulás során többektől hallottam, hogy belterjes jellege van a SlutWalk-nak, ráadásul konkrét kiváltó eseménye Magyarországon nincs is, így nem csoda, ha nem érdekli a nagyközönséget és a médiát. Ennek fényében is örvendetes, hogy a Fogasházban tartott kerekasztal-beszélgetésen a szakértők – nemierőszak-esetekkel foglalkozó jogászok és pszichológusok – egyrészt kifejezetten önvizsgáló kérdéseket is felvetettek, másrészt a probléma aktualitásával is foglalkoztak. A feminista mozgalom szemszögéből kérdésként vetődött fel például, hogy a társadalom felé mennyire jó kommunikációs eszköz a megbotránkoztatás, illetve szó volt arról is, kifizetődő-e az áldozatokra való koncentrálás. A NANE és a PATENT egyesület szakjogászai beszéltek a közelmúlt jogszabályváltozásairól, kárhoztatták, hogy a jogalkotók még mindig nem tették magukévá a minden beleegyezés nélküli aktust erőszakosként feltüntető szemléletet, illetve elítélően nyilatkoztak arról is, hogy az új Btk. szerint egy 17 éves fiú már legálisan közösülhet egy 12 éves lánnyal. A jogalkalmazás terén leginkább az jelent problémát, hogy a nemi erőszakot bejelentő nők ellen gyakran rágalmazás miatt eljárás indul, ami megszégyenítő lehet az áldozatok számára (a közönségből többször beszélt egy nő, akivel így járt el a rendőrség és a bíróság). Társadalmi szintre terelve a problémát a NANE-s Wirth Judit egyenesen úgy fogalmazott, hogy „valójában minden ember feministának születik, amennyiben nem kedveli az igazságtalanságot, ezt a hajlamot a szocializáció ölheti ki bennünk később. Az egyenlőtlenség a férfiaknak a hatalmi pozíció miatt kényelmes, a nők pedig a formális és informális elnyomás okán gyakran fel sem ismerik valódi helyzetüket, érdekeiket.” Némi feltűnést keltett még a Magyar Nemzet újságírója, aki a média védelmében hozta fel, hogy ő a polgári napilapnál is próbál foglalkozni a témával.
Minden médiamunkás és az aktivisták erőfeszítéseire is szükség lesz, ha a Fogasházban elhangzó elméleti és gyakorlati megfontolásokat egyszer törvényeinkben is szeretnénk viszontlátni. A szexista taplóság jelenkori parlamenti eluralkodását figyelve nem fogadnánk nagy tételben a mozgalom belátható időn belüli sikerére.
