Kölcsönből foltoz lyukat a kormány: különadó a banki kamatokon, égben az állampapír hozama

Eskü, hogy megadom

Belpol

Majdnem a duplájára emeli a kormány júliustól a kamatadót, az állampapír továbbra is adómentes lesz. Bár racionálisan az állampapír a legjobb befektetés, a befektetők mégis menekülnek tőle. Vajon miért? És jó megoldás-e ez ellen az adóemelés?

„Hát bazmeg, ezt nem hiszem el, sírni tudnék! Hogy fogunk bármi mást értékesíteni, mint állampapírt?” – fakadt ki Barbara a közösségi média egyik platformján. A nő egy hazai kereskedelmi bank alkalmazottja, és július elsejétől úgy kell a bank befektetési termékeit ajánlania, hogy előtte szépen el kell magyaráznia az ügyfeleknek, mennyivel jobban járnak, ha befektetési jegy, részvény vagy akármi más helyett állampapírt vásárolnak. Azt egyelőre még nem kell hozzátennie, hogy mindez olcsóbb, ha a bankfiók helyett a kuncsaft egyenesen a Magyar Államkincstár felületén teszi meg.

A séma ismerős, hiszen hasonlóra kötelezte a kormány annak idején a társasházakat, a közüzemi szolgáltatókat is, csak nekik arról kell dicshimnuszokat zengeni, hogy a rezsicsökkentés révén 2013-ig visszamenőleg mennyivel lett kevesebb a számla. És persze ugyanez az elv húzódik meg amögött is, hogy a boltoknak ki kell írni az árstop, illetve a kötelező akciók részleteit.

Persze nem csak a kormány elvárt ingyendicséretéről van szó. Barbarának azt is el kell mondania, hogy jelentősen emelkedett a kamatadó: júliustól már nemcsak 15 százalék szja-t, hanem 13 százalék szociális hozzájárulási adót is fizetni kell a hozam után. E rendelkezés az állampapírokra nem vonatkozik, vagyis 100 forint hozamból a befektető 100 forintot kap meg, ha állampapírja van, viszont csak 72 forintot, ha bármi mása. Vagyis a bármi másnak sokkal magasabb hozamot kell biztosítania ahhoz, hogy pariban legyen az állampapírral. És ez nem könnyű.

Álompapírok

Ma nincs még egy olyan befektetés, amely teljesen biztonságos, és akkora hozamot generál, mint az állampapír – ezen belül is az inflációkövető Prémium Magyar Állampapír, amely két év alatt akár 36 százalék hozamot is nyújt, az idén 16-ot, jövőre akár 20-at. Valami haszna csak van az Európa-bajnok inflációnak.

Első blikkre a júliustól életbe lépő rendelkezés egyedül Barbara és kollégái számára kellemetlen, hiszen nem tudják rásózni az ügyfelekre a túlárazott banki termékeket. A kormány pedig csak igyekszik megóvni a kevésbé tudatos kisbefektetőket a rosszindulatú és bónuszra áhítozó pénzügyesektől. A kormány kommunikációja nagyjából tényleg ez: tereljük a lakosságot a biztonságos és rendkívül jó hozamokat nyújtó állampapír felé. Elvégre rengeteg pénz parkol bankszámlákon, ami után a bankok nem fizetnek semmit. A lakosságnak is az az érdeke, hogy okosabb legyen, mint a bank. Motiváljuk hát a helyes döntést egy kis büntetőkamattal!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.