Esztétikus átvágások - Plasztikai sebészet Magyarországon

  • Kempf Zita
  • 2006. július 20.

Belpol

Évente mintegy húszezer szépészeti műtétet végeznek Magyarországon. Szeretné, ha ezekből jó párat ön is finanszírozna? Elképzelhető, hogy már meg is tette.
Évente mintegy húszezer szépészeti műtétet végeznek Magyarországon. Szeretné, ha ezekből jó párat ön is finanszírozna? Elképzelhető, hogy már meg is tette.

Elálló fül, nagy orr, terebélyes has, túl kicsi vagy éppen megereszkedett mell - ezek a leggyakoribb panaszok. Minden negyedik magyar változtatna valamit a külsején, s közülük jó néhányan akár kés alá is feküdnének. Ahhoz viszont pénz kell. Egy komolyabb plasztikai műtét ára úgy százezer forintnál kezdődik, s a felső határ milliós nagyságrendű.

Az 1997-es egészségügyi törvény szerint "az egészségbiztosítás terhére nem vehetők igénybe nem gyógyító célú, kizárólag esztétikai célból nyújtott egészségügyi szolgáltatások". Hogy mi értendő "esztétikainak" és "gyógyítónak", a miniszteri rendelet konkretizálja. Az egészségbiztosítás nem fizet többek között külsőfül-alaki korrekciót, orrkorrekciót, ráncplasztikát, hajátültetést, emlő-, illetve emlőbőrplasztikát.

Hacsak nincs kiskapu.

De kiskapu van.

Sokan szeretnének például mellműtétet, s a jól értesültek pontosan tudják is, mi a teendő, kit kell keresni és mit kell mondani, ha valaki olcsón akarja megúszni. A cél a "méltányosság" elnyerése. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) ugyanis az egészségügyi szolgáltatások térítési díjának egy részét vagy egészét átvállalhatja, de ehhez produkálni kell valami tünetet. Nagy mellnél ilyen lehet például a súly miatt kialakuló hátfájás, ami gerincelváltozásra utalhat, ám ehhez a testtömeg fél százalékának kivételét igénylő vagy harminc százalékban aszimmetrikus emlő "kell", hiszen bizonyos határ alatt nincs orvosi indok. E határt még csak-csak lehet tologatni, ám akinek kicsi a melle, gondban van, csakúgy, mint a megereszkedett mellű. Náluk szó sincs a törvényben meghatározott "funkciózavart okozó veleszületett vagy szerzett testi rendellenességről". Mégis sok nő gondolja úgy: ha pszichiáteri igazolást hoz arról, hogy lelki zavarokat okoz jelenlegi állapota, akkor az elég az ingyenességhez. Talán valamikor így volt, ám azóta jóval szigorúbb az elbírálás. A törvényes lehetőségek ezzel el is fogytak. Tehát olyan intézményt kell keresni, ahol a dolgozók nem akarják vagy nem tudják helyesen alkalmazni a törvényt. A magánklinikák nem tartoznak az államilag finanszírozott körbe. Maradnak a kórházak, de csak néhány rendelkezik plasztikai profillal. Ám ma már mindenütt kerek perec elutasítanak mindenkit, aki szépészeti beavatkozást szeretne az állam pénzén. Az utolsó mentsvár a Fővárosi Önkormányzat Szent Imre kórháza.

"A Szent Imrében tébére

műtenek, így csak az implantá-tumot kell fizetni, darabja százhúszezer forint. Kettőszáznegyven plusz hálapénzből megvan." "Kertelés nélkül megmondtam, hogy állandó gond nincs, csak szeretném, ha öltözködni tudnék. De van olyan is, hogy bemész az orvoshoz Budapesten, és ő fél éves előjegyzéssel megcsinálja, kér negyvenezer forintot. Ezt az információt több lánytól is hallottam. Láttam az eredményt is."

Az ember persze nem hisz el akármit, ezért körbekérdeztük a szakmát. H. K. budapesti plasztikai sebész: "Mellfelvarrást nem finanszíroz a tébé, nagyobbítást sem. A hivatalos verzió kell, ugye? Nem? Hát jó, név nélkül. Tudok arról, hogy egy-két helyen csinálják, nagyon sok csalás van. Átkódolják a dolgot. Nem fogom kimondani, de mindenki tudja, hogy hol. Tök nyíltan megy, rengetegen állnak sorban. És nem szépen varrják ám fel, harminc évvel ezelőtti a technika. Hatalmas keloidos hegekkel jönnek nekem sírni a betegek, hogy kilátszik a fürdőruhából. Mit lehet mondani? Hogy olcsó húsnak híg a leve? Pedig jó sebészek dolgoznak ott, csak hát... Ha tudom, hogy van egy jobb technika, nem lehetne nekem annyi paraszolvenciát fizetni, hogy megcsináljam. Nem értem azt a kollégát... Van egy ilyen szakmája, amivel jól kereshetne, nem kéne, hogy hálapénzből éljen. Bár baromi kényelmes, a kórházon belül kisebb a felelőssége. De hogy miért nem kapnak egyetlen OEP-ellenőrzést sem?"

Erre mi is kíváncsiak voltunk. Mint megtudtuk, van ellenőrzés. Az eredmények a legmesszebbmenőkig megnyugtatóak. Például a 2004-es év az ellenőrzési rendszer reklámja lehetne. A társadalombiztosítási finanszírozásra lejelentett 1700 páciens közül 181 olyan volt, ahol egyértelműen felmerült a gyanú, hogy szépészeti műtét történt. Ám sorra-rendre kiderült, hogy pusztán "kitöltési hibáról" van szó - tájékoztatta a Narancsot Ajtay András, az OEP Szakmai Ellenőrzési Főosztály vezetője. Lemarad az aláírás, hibásak az azonosító adatok és a többi. Az OEP végül tizennyolc esetben szankcionált, ebből mindössze kilenc volt besorolási hiba (a Szent Imre Kórházban egy). Minden tévedés jóhiszemű volt - mint ahogyan korábban is mindig. "Olyan esetet, hogy szépészeti műtétet szándékosan rekonstrukciósnak tüntettek volna fel, nem találtunk sem ebben az intézményben, sem másutt, és ilyenről az előző éveket tekintve sem tudunk." A főosztályvezető azt is elmagyarázta, miért botorság mást feltételezni. "Gondoljon bele, az orvos - ha bérelt műtőben dolgozik - ezzel veszélyeztetné a bérleti jogát! Csak azért, hogy pár száz ezres pluszjövedelemre tegyen szert?!"

Huszár András, az Egészségügyi Minisztérium Egészségpolitikai Főosztályának vezetője egyetért ez-zel. "Úgy vélem, hogy ilyen vissza-éléseknél a várható haszon nincs arányban a kockázattal, hiszen a biztosítási összegek nem az orvoshoz folynak be, hálapénzt pedig így is, úgy is kap." Budapesten befogadott OEP-térítéssel a Szent István, az Uzsoki Utcai, a Központi Honvéd és a Szent Imre Kórházban végeznek plasztikai műtéteket. A Szent Imre és a Honvéd Kórház vezeti a mezőnyt a maga 1000-1500-as műtéti számával. Ezek jelentős része mellműtét, melyek közül a helyreállítók térítése hozzávetőlegesen 150 ezer forint. Lehet kérni szépészeti beavatkozást is, ilyenkor a páciens fizet a kórháznak - ami a hivatalos tarifákat illeti, a kórházakban a magánklinikák árainak körülbelül a felét kérik. A mellplasztikai műtétek ára a magánszférában 340-400 ezer forint között mozog, ha nagyobbításra is szükség van, akkor ehhez hozzájön még a protézis ára (280-470 ezer forint).

Anyagilag mindenképp

jól jár, aki az olcsóbb szolgáltatót választja; neki mindegy, hogy pénztárba vagy zsebbe fizet. A paraszolvenciát elfogadó orvosnak viszont nem mindegy, hogy a műtétre szánt pénz osztódik-e a pénztár és a zsebe között. De ha még az egészségbiztosító is gavallér, akkor máris kétszer fizettek ugyanazért. Az orvos mintegy magánpraxist építgethet anélkül, hogy műtőt bérelne, felszerelést, altatóorvost fizetne és persze adózna. Mivel a finanszírozás a műtétszám után jár, minden intézménynek érdeke, hogy magas legyen a kihasználtsága. A "plasztikai ügyfél" pedig bevételt hoz, költeni sem sokat kell rá, másnap hazamegy, gyógyszerigénye elenyésző. "Egy kórház nem teheti meg azt, hogy esztétikai műtétről nem ad számlát, ilyen esetben a páciens befizeti a meghatározott díjat az intézmény kasszájába. Vagyis pontosan kiderül, ha egy ilyen beavatkozást hozzánk is lejelentenek." Hogy esetleg nem pont azt a műtétet jelentik le, amiről számlát adtak? "Ha előfordul olyan eset, hogy egy kórház lenyeli a páciens által befizetett összeget, azzal mi nem tudunk mit kezdeni. De kizártnak tartom, hogy ilyen gyakorlat folytatható legyen úgy, hogy ne bukkanjunk a nyomára" - zárja rövidre a dolgot Ajtay András. Csakhogy az ellenőrzés főként a kórház dokumentációjára hagyatkozik - bár elvileg behívhatják a beteget adategyeztetésre. A számlák, beteglapok és zárójelentések valószínűleg rendben lesznek. S hogy a beavatkozást átkódolták-e (azaz manipulálták-e a dokumentumot), a papírokból úgysem derül ki. Ahhoz beszélni kell a pácienssel.

Viszonylag hamar találtunk olyan személyeket, akik azt állítják: esztétikai célú plasztikai műtéten estek át, amiért nem fizettek. "Mellfelvarrásom volt tébére - meséli Ilona. - Már régen szerettem volna, de egy kolléganőmtől megtudtam, hogy ingyen is lehet. Nem kellett fizetni semmit, csak azoktól kértek pénzt, akik nagyobbítottak. Nyilván adtam hálapénzt, fantasztikusan rendesek voltak, és fájdalommentes volt. Amúgy félmillió körül lett volna." Ha Ilona nem csupán nagyot mond, és valóban a biztosító állta a cechet, akkor ez máshogy nem történhetett, csak hamis kódolással, úgynevezett bújtatott műtéttel, azaz az esztétikai beavatkozást rekonstrukciósnak "adták el". De mit kockáztat az, aki ilyesmit csinál? Huszár András, Egészségügyi Minisztérium: "Ez lehet jóhiszemű is, esetleg egyszerűen rosszul értelmezik a jogszabályt." "Nem nehéz meghúzni a határt - szögezi le Ajtay András. - Egyértelmű, hogy egy nőgyógyászati hüvelyplasztika vagy egy farkastorok-korrekció rekonstrukciós műtétnek számít-e." Gresz Miklós vezető főtanácsos szerint "ha valakinek csupán nem tetszik, amit a tükörben lát, az egyértelműen szépészeti kérdés. Ha azonban a betegnek például a melle súlya miatt tartási rendellenessége, gerincfájdalma van, akkor ez egészségügyi probléma." Huszár András még annyit mond: "A finanszírozáshoz szervi elváltozás szükséges. Minden más esetben esztétikai műtétről beszélünk, ezekhez pedig térítési hozzájárulás még méltányosságból sem vehető igénybe."

Mi a helyzet akkor, ha sikerült értelmezni a jogszabályt, de nem sikerül alkalmazni? Huszár: "A bújtatott műtéti tevékenység összegtől függően

szabálysértés vagy bűncselekmény,

egyben okirat-hamisítás, amiért mindenki el fogja nyerni a méltó büntetését, akinél ez bebizonyosodik. A felhasznált összegeket viszsza kell fizetni." Benoist György, a Magyar Orvosi Kamara etikai bizottságának elnöke szerint "kizárt, hogy egy kórházi elszámolás egy-egy orvostól menjen az OEP felé. Ha pedig az illető a saját intézményét is megtéveszti, ez etikai vétség és bírósági ügy."

A következmények tehát súlyosak. Az OEP Ellenőrzési Főosztályának vezetője szerint az ilyesmi kivitelezhetetlen. "Egyszerűen nem lehetséges hamis tényeket feltüntetni, hiszen ott a műtéti jegyzőkönyv, ráadásul egy operációnál sokan vannak jelen, asszisztensek, altatóorvos... Tíz évre visszamenően vannak adataink egy-egy betegről, az előzetes dokumentációt pedig nem lehet manipulálni. Egy tumornak, egy traumának nyoma kell hogy legyen." De nem minden betegségnek van előtörténete. Esetleg kicsit több időt kell fektetni a kozmetikázásba; ahogyan H. K. plasztikai sebész fogalmaz: "Például elküldenek egy mikroszkopikus emlőmennyiséget szövettanra, azt írják, hogy emlőtumor-eltávolítás, lehet az jóindulatú is. Fibroadenoma. Mint emlőműtét megy a felvarrás, ennyi." Egy másik orvos, F. P. ezt mondja: "Fülplasztikánál bevérzés, orrnál porcreszekció, hasnál hasi sérv. Ilyen egyszerű." Ajtay szerint a téves besorolások egészen másból adódnak. "Az orvosok megszokták a régi magyar-latin diagnózis használatát, és nem szeretik az új statisztikai rendszert."

László Imre, a Szent Imre Kórház főigazgatója a negatív információkat hallva készséggel válaszolt a kérdéseinkre. "Semmi olyan dolog nem történt, aminek nem lehetne megtörténnie, annál is inkább, mert az OEP nem fizet ki olyan dolgokat, amik nem korrektek. Szépészeti-kozmetikai műtét egyébként nincs is a kategória-rendszerben. Egyik közvetlen munkatársamnak a lányát műtötték itt bent térítésesen. El tudja képzelni, hogy ha itt ilyen stiklik vannak a háttérben, akkor pont a saját kutyánk kölykének kellene fizetni? Tizenegy éve vagyok intézmény-igazgató, és ezalatt egyetlenegyszer sem fordult elő az, hogy ilyen gondom lett volna. Természetesen a belső vizsgálatot elrendelem. De őszintén kétlem, hogy kifejezetten szépészeti célból OEP-finanszírozott formában történtek volna ezek a műtétek."

*

Felhívtunk két kórházat:

"- Honvéd Kórház, plasztika, tessék!

- Jó napot kívánok, szülés után megereszkedett a mellem, ezt szeretném korrigáltatni. Vállalnak önök ilyesmit?

- Igen.

- Mennyibe kerül?

- Száztizenötezer, plusz az altatás.

- És nem mehet ez valamiképpen tébétámogatással?

- A jogszabályok értelmében nem tudjuk tébétámogatással vállalni, csak ha betegség utáni helyreállításról van szó."

"Üdvözlöm. Ön a Szent Imre Kórház automata kezelőjét hallja. Amennyiben ismeri a hívott melléket, billentyűzzön, vagy várjon a kezelő jelentkezésére!

- Plasztikai sebészet, tessék!

- Jó napot kívánok, mellfelvarrással kapcsolatban szeretnék néhány dolgot kérdezni.

- Be kellene jönni valamelyik rendelésre, és úgy tudunk felvilágosítást adni.

- Annyit meg tudna mondani, hogy mennyibe kerül?

- Idén még tébétámogatott, jövőre nem tudjuk.

- Akkor is, ha esztétikai célról van szó? Mert nálam egészségügyi ok nincs a háttérben.

- Persze. Persze.

- Azért nem értem, mert azt olvastam a törvényben, hogy esztétikai célút semmiképp nem támogat a tébé.

- Itt nálunk még igen.

- Kicsit engem aggaszt, hogy ez ilyen ingyenes, hogy akkor a minőség...

- Hölgyem, itt kiváló sebészek dolgoznak.

- És mennyi a tapasztalat? Gondolom, csináltak már jó pár ilyet...

- Hát igen... egyet-kettőt igen."

*

A főigazgató tanácsára Jósvay János osztályvezető főorvoshoz fordultunk.

Magyar Narancs: Főorvos úr, milyennek találja a plasztikai sebészeti ellátás jelenlegi finanszírozási rendszerét?

Jósvay János: Nagyon sokat kellene változtatni rajta. A legfőbb problémánk, hogy a törvény általánosan fogalmaz, nincsenek egyértelmű szabályok. Eléggé ingoványos a terep. Ezt nyilván a szakmának kellene rendbe hoznia, és akkor nem lehetnének félreértések.

MN: Mire gondol?

JJ: Például hol a határ az esztétikai és a rekonstrukciós műtét között? Borzasztó nehéz ezt megfogni. Teszem azt, valaki szült négy gyereket, a melle a köldökénél van. Ha ezt most a helyére tesszük, az hova számít? Helyreállítottuk az eredeti viszonyokat? Vagy abból a valamiből mellett csináltunk, és akkor az egy esztétikai műtét? De ez csak egy példa. Az ember nem tud dönteni. Orvostól függ, hogy mit hova sorol.

MN: Ön pártolná, hogy a biztosító esztétikai operációt is támogasson?

JJ: Igen, a megfelelő indikációk mellett.

MN: Milyen esetekben?

JJ: Görbe orr vagy elálló fül, a sok szoptatás után megereszkedett vagy a nagy mell.

MN: Az ön osztálya nagyon népszerű. Az a hír járja, hogy itt több mindent megcsinálnak, mint másutt.

JJ: Esetleg liberálisabbak vagyunk, ennyi. De remélem, nemcsak ezért vagyunk népszerűek. Aminek egyébként örülünk, csak nehezen győzzük.

MN: De talán nem szerencsés, hogy ugyanaz a műtét az egyik kórházban több mint százezer forint, itt meg ingyenes.

JJ: Egyetértek, jó lenne elsimítani a különbségeket.

*

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jelenleg csak intézményt finanszíroz. Hiába emlegetik vagy tíz éve a szektorsemlegességet - az OEP beengedi saját finanszírozási területére a magánegészségügyet -, mert ami megvalósult például a körzeti orvosi, a fogorvosi gyakorlatban, az épp az egyik markánsan privát területen, a plasztikai sebészetben nem működik. Molnár Csaba, a Magyar Plasztikai Helyreállító és Esztétikai Sebész Társaság elnöke úgy véli, az OEP furcsán gondolkodik. "Nem engedi a magánszférába a helyreállító műtéteket, mert azt gondolja, ezzel tud spórolni. Ehelyett a fordítottja történik: rengeteg pénzt kifizet olyan műtétekre, amik valójában nem történnek meg. Az egész azért felháborító, mert közben spórol-ni kell az antibiotikummal, nincs vécépapír, kézmosó, gyógyszerek hiányoznak az állami egészségügyben." E helyzet következménye az is, hogy adott esetben a betegnek az ország másik végébe kell utaznia ahhoz, hogy megkapja az ellátást, hiába van majd mindenhol jól képzett szakember. Seffer István országos szakfőorvos bizonyos esetekben a teljes műtéti sort egy kézbe adná; minden törekvése az, hogy a magánintézmények ennek érdekében szerződhessenek az OEP-pel. "Nem mindegy, hogy egy nagy jártasságú plasztikai sebész operálja az emlőtumort, vagy egy általános sebész csonkítja meg a beteget. A plasztikai sebészek szívesen átvállalnák ezeket a beavatkozásokat." Molnár Csabának hét éve volt utoljára lehetősége arra, hogy helyreállító műtétet végezzen. "Azóta bármennyire szeretnék és tudnék is ezzel foglalkozni, nem tehetem." László Imre főigazgató is egyetért azzal, hogy nem kellene megosztani a feladatsort.

A kompetencia-szűkítésről

azonban hallani sem akar. "Azt mondják, hogy ők akarják csinálni? Persze. Ebből élnek. Mi kiszűrjük azokat a hölgyeket, akiknél gond van, megoperáljuk és kezeljük őket. A rekonstrukciót mint egy technológiai sorban a befejező részt adjuk át valakinek? Hogy hova fordul az, aki a szemhéját akarja felvarratni, emlő- vagy hasszépítést szeretne, döntse el a piac. Ne haragudjanak ránk, ha mi olcsóbban csináljuk! Megértem, hogy ez fájó dolog. Sajnálom."

Szolnoki Andrea főpolgármester-helyettes az intézménytulajdonos Fővárosi Önkormányzat képviseletében elmondta: tisztában vannak azzal, hogy "a plasztikai sebészet a finanszírozott állami egészségügyi ellátás és a magánpraxis relációjában évek óta rendkívül komoly feszültségekkel terhelt". A hozzánk eljuttatott állásfoglalásból az is kiderül, hogy az egészségpolitikai irányítás foglalkozik azzal az elképzeléssel, amely kiemelné a plasztikai sebészeti ellátást az állami kórházakból, és teljességgel a magánpraxisok irányába csoportosítaná át. Ugyanakkor nem csoda, ha egy kórházigazgató ragaszkodik a mégoly ellentmondásos status quóhoz is. Hiszen a feladatkörök élesebb elhatárolásával az állami intézmények dolgozói még inkább kizáródnának a profitot hozó tevékenységből, amit most még kis ügyeskedéssel el lehet bújtatni a helyreállító műtétek leple mögé. "Nagyarányú csalás folyik az egészségügyben - szögezi le Molnár Csaba -, ami ellen mindenképpen tenni szeretnénk, hiszen alapvető érdekünk, hogy tiszta viszonyok uralkodjanak. Meg kell szüntetnünk azt a gyakorlatot, ami mindenkinek hátrányos, kivéve annak a néhány embernek, aki életben tartja ezt a szisztémát."

Egy félhivatalosan zajló gyógyító folyamatból hiányoznak a garanciák. Ha a páciens elégedetlen, nem tud hová fordulni. A kórházat beperelheti, de azzal mindenki csak rosszul jár. "Sokszor jönnek hozzánk a klinikára panasszal, hogy állítsuk helyre, ami máshol rosszul sikerült - mondja Seffer István. - És látjuk, hogy mondjuk zsírcsomó-eltávolítás volt lekódolva, de egy brutálisan sikerült tokaműtét lett belőle. Minden variáció előfordul. Van olyan hely, ahol a kórházigazgató maga végzi ezeket a műtéteket, vagy éppen az osztályvezető főorvos magánkeresete a plasztika. Márpedig egyértelmű, hogy kihat a minőségre, ha futószalagon csinálják a beavatkozásokat, hiszen ez egy nagyon nehéz műtéttípus, megfelelő higiénés háttér szükséges hozzá, ha valaki jól akarja elvégezni." Molnár Csaba megerősíti mindezt: "Jönnek hozzánk a panaszok, hogy az illetőt megoperálták, de nincs róla valós zárójelentés, sőt tudomásunk van arról, hogy társszakmák képviselői - akiknek nincs plasztikai sebészi szakképzettségük - elvégeznek esztétikai célú beavatkozásokat."

Huszár András, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője azt mondja, a jövőben ilyen nem fordulhat elő: "Az OEP keményebben fogja ellenőrizni, hogy az elszámolások fedik-e a valóságot. A kormányzat határozott törekvése, hogy ha ilyen esetek előfordulnak, feltárja azokat, és példát statuálva megakadályozza, hogy megismétlődjenek. Az első szempont az, hogy a rendelkezésre álló keretet a legtakarékosabban használják fel. Ha kiskapu van, azt be fogjuk zárni."

Neked ajánljuk

A világképlet nyomában

  • Kovács Róbert

Az Ásatás legújabb részében megnézzük, hogy vélekedtünk 2000-ben A tér és az idő természetéről