"A magyar közgazdaságtanban is le kell folytatni a neoliberalizmussal szemben a vitátÉ Ennek érdekében az előadások hátralévő részében azt a módszertani alapelvet követjük, hogy az egyes neoliberális alapelvekkel, értelmezésekkel vitatkozva fejtjük ki az új világrendhez illeszkedő álláspontot. Ebben támaszkodunk a klasszikus politikai gazdaságtanra és a XX. század közgazdasági eredményeire. A neoliberalizmus mindkettőt eltorzítja vagy elhallgatja" - olvasható a tantárgy előadásainak anyagában.
A mikroökonómia is csak olyan társadalomtudomány, mint a többi: a gazdaság bizonyos folyamatait és azok kiszámíthatóságát vizsgálja - alulnézetből. Vagyis a fogyasztók, a vállalatok és az iparágazatok oldaláról. A Budapesti Corvinus Egyetemen oktatott tananyag hozzá-vetőleges kivonata az internetre is felkerült (http://www.uni-corvinus.hu/mikro). Ez a vázlat azonban némiképp eltér a korábban megszokottaktól.
"Szomorú tudomány"
A link alatt található dokumentációt, illetve annak felelősét, Trautmann László tanszékvezetőt néhány közgazdász élesen bírálta. Nem sokkal ezután Pete Péter, a makroökonómiai tanszék vezetője egy 12 oldalas vitairatban egyetemi berkekben is kirobbantotta a vitát. Trautmann, a tárgy előadója tavaly ősztől az egyetem közgazdaság-tudományi karának dékánja is. Szilárd meggyőződése szerint a közgazdaságtant értékelvű tudományként kell művelni, ami legalábbis forradalmi újítást jelent egyetemi elődeinek tradicionálisabb, deskriptív kutatási szemléletéhez képest. Az általa képviselt mikroökonómiai iskola vitatkozik azokkal az állítólagos érvekkel, melyek "szomorú tudománynak" tekintik a közgazdaságtant, szerinte ugyanis az általános jólét és biztonság igenis elérhető állapot.
A Szabadlovas Közgazdász Egylet tagjai, Ilyés Márton és Szepesi Balázs írásában (az összes vitaanyaggal együtt az egylet honlapján - www.ingyenebed.hu - is) a következő bírálat olvasható: "Mivel az emberek azt se tudják maguktól, mire van szükségük, képtelenek értelmes dolgokra költeni a pénzüket és nem elég erkölcsösek, ezért a trautmannista közgazdászoknak kéne végre a helyes irányba terelni őket. Tehát az új közgazdaságtan feladata a szükségletek befolyásolásaÉ Mindezek jegyében (a kurzus - a szerk.) értékellenesnek nyilvánítja a magas sarkú cipő hordását (4. ea 4. o.), a levesporokat és a mirelit termékeket (6. ea. 1. o.), erkölcstelennek azt, aki terepjáróba ül (5. ea. 2. o.) - valószínűleg a terjedelmi korlátok miatt nem tud értékelni minden lehetséges fogyasztási cikket, pedig nagyon érdekelne minket, mi van például a konzerv babbal, milyen újságot kell olvasni, melyik focicsapatnak kell szurkol-ni -, már ha erkölcsösek akarunk lenni, pusztán tudományos alapon persze."
A mikroökonómia a legtöbb tudományhoz hasonlóan a világon mindenütt deskriptív eljárásokkal operál, és igyekszik minél nagyobb ívben elkerülni a véleményalkotást; tehát valóban gyanús és sajátos világnézetet sejtet, ha valaki a fennálló módszerekkel nem előre jelezni, hanem befolyásolni igyekszik a gazdasági folyamatokat. A kritikusoknak így minden okuk megvan arra, hogy tudománytalannak tartsák az ilyen elméleteket. Ráadásul a tananyag szerint a közgazdászok kezében van a világgazdaság kulcsa, vagyis a mikroökonómiában megszokottnál valamivel nagyobb felelősséget tulajdonít a gazdaság szakembereinek. Az idézett írás ezzel szemben így fogalmaz: "a közgazdászokat okolni a világ működéséért olyan, mintha Tolsztojt tennénk felelőssé a háborúért meg a békéért is egyben". Az elemzés arra hívja fel a figyelmet, hogy a közgazdaságtant a közízlés befolyásoló eszközévé alacsonyító, és nem mellesleg önkényuralmi vonásokkal is terhelt megközelítés hallgatók generációi számára teheti érthetetlenné és nehezen befogadhatóvá a mikroökonómiát - amelyet a közgazdaság-tudomány nyelvének is neveznek -, hovatovább ellehetetlenítheti a nemzetközi szinten amúgy is presztízsproblémákkal küzdő Közgázt. Pete Péter összefoglaló tanulmányában többek között arról ír, hogy a közgazdaságtan mibenlétéről zajló vitáknak ideológiai hátterük is van, és ezen ideológiák taglalásának nem a bevezető mikroökonómiai kurzuson van a helyük, továbbá hogy a "neoliberális" szemlélet ostorozása valójában a Variant (a tárgy hivatalos tankönyve: Hal R. Varian: Mikroökonómia középfokon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 2001) támadja, s ezzel az előadások anyaga jellegénél fogva súlyosan ellentmond a tankönyv anyagának.
Befolyás
Az ügyben kari eljárás indult, többen hozzászóltak, írásban is, szóban is. A tanszékvezető-dékán gyors karrierje különböző találgatások célpontja volt, s nem lehetett tudni, hogy a vele kapcsolatos szakmai nézeteltéréseknek lesz-e érdemi kimenetelük anélkül, hogy személyi presztízsharcokká alacsonyodna a dolog. A három héttel ezelőtti kari tanácsi ülésen a Pete Péter vezette kommandónak sikerült elérnie, hogy létrejöjjön egy szakmai bizottság, amely nyilvános vita kíséretében vizsgálja és ellenőrzi a tananyagot, illetve - az egyik tanszéki hozzászóló, Galasi Péter javaslatára - azt is megszavazták, hogy szeptembertől kísérletképpen induljon két párhuzamos előadás; majd a vizsgaeredményekből leszűrhetik, hogy a hagyományos vagy a Trautmann-féle megközelítés gyümölcsözőbb-e a hallgatóknak.
Trautmann László ellenérvei szerint az általa oktatott szemlélet megegyezik a tanszékvezetői pályázatban foglaltakkal, kinevezésekor azt mindenkinek ismernie kellett. A pályázatot annak idején a felkért tanszéki bizottság némileg radikálisnak ítélte, és egy másik pályázót javasolt tanszékvezetőnek, a kari tanács és az egyetemi tanács mégis Trautmannt támogatta, így kapta ő a rektori kinevezést. Mindezt magától az érintettől tudtuk meg, aki úgy véli, a jogi részletek nem olyan érdekesek, mint a szakmai megközelítésben fellelhető eltérések. Ami a Variant illeti, azt a 2000-től 2003-ig regnáló tanszékvezető, Kertesi Gábor vezette be alaptankönyvnek. Kertesi alapvetéseiből jól látszik, milyen látványosan rugaszkodik el az új tananyag a régitől: már a bevezetőjében fontosnak tartja tisztázni például, hogy "a közgazdaságtan empirikus, gyakorlatias tudomány. A mikroelmélet elsajátítása nem azt a célt szolgálja, hogy öncélúan élesítsük elménket, hanem azt, hogy a bennünket körülvevő világot megértsük, az elmélet előrejelzéseit ellenőrizzük, megmérjük, és mérési eredményeinkből gyakorlatias következtetéseket vonjunk le."
Trautmann írásos hozzászólásában (és lapunknak is) megerősítette, hogy a vizsgakövetelmények derékhadát továbbra is a Varian ké-pezi, amelyet maga is a standard mikroökonómia esszenciájának tart. A tanszékvezető mindezek mellett elismeri, hogy őrá valóban a szokásosnál jellemzőbb a gazdaságpolitikai irányultság, és maga is látja, hogy erősebben képviseli az értékrendi nézőpontot, mint a tárggyal foglalkozó kollégái. Kérdésünkre kiemelte, hogy a budapesti Közgázon nincs külön "Bevezetés a közgazdaságtanba" vagy "Mi a közgazdaságtan?" tantárgy, ezért a más tanszékeken dolgozó kollégákkal együtt ő is feladatának tartja, hogy az első egy-két előadáson a különböző filozófiai megközelí-tésű definíciókat is tisztázza. Trautmann meggyőződése szerint a klasszikus kapitalizmus kritikájára épülő hagyományos közgazdaságtant új kihívások érik, például a fenntartható fejlődés kérdése vagy a harmadik világ felzárkóztatása, és ezekre is keresi a válaszokat. Szerinte a neoliberális mikroökonómia alapja, hogy leírjon gazdasági folyamatokat, és azoknak az automatizmusára építsen, miközben közömbös az iránt, hogy milyen valós vetületük van a világgazdaságra és az emberek jólétére nézve. Trautmann célja, hogy a tisztességes, illetve a tökéletes versenyt szembeállítsa a szabad versennyel, "mert a hazai gazdálkodói gyakorlatban fontosnak tartottam hangsúlyozni, hogy a hosszú távú profitszerzés csak a jogszabályok követése alapján képzelhető el". Úgy látja, alapvetően fontos a közgazdász felelőssége a rend fenntartásában, és ő erre kénytelen felkészíteni a hallgatóit. Ezért fontos az a normatív szempont, amit a vele vitázók túlzott ideológiai megközelítésnek neveztek.
Trautmann hangsúlyozta, hogy a vádakkal ellentétben nem tartja helyesnek a személyes szabadság megsértését, mindössze arról van szó, hogy léteznek olyan gazdasági modellek, amelyek nagyobb fogyasztói tudatosságra ösztönöznek. Ilyés Márton kérdésünkre úgy fogalmazott: szó sincs arról, hogy a környezettudatosság vagy a kritikai tudományként művelt közgazdaság-elméletek elhanyagolhatók lennének; egyszerűen az ilyen megközelítések Trautmann-féle, tudománytalan, felületes és a marxizmust félreértve túladagoló módjával van baj.
