Ellenzéki konszenzussal az egészségügy megjavításáért

Belpol

Mivel a Fideszt látják az egészségügyi reform és konszenzus gátjának, megegyeznének az ellenzéki pártok.

Gyógyítható-e az egészségügy címmel rendezett ma konferenciát a Political Capital és a Friedrich-Ebert-Stiftung, aminek második részében öt ellenzéki politikus beszélgetett arról, hogy vajon milyen változásra van szükség az egészségügyben? Vitának nehezen lehetne nevezni a panelt, a Fidesz ugyanis szokásához híven nem fogadta el a meghívást, pedig az előzetes programban még az szerepelt, hogy Rétvári Bence is jelen lesz – természetesen sem ő, sem más nem jelent meg.

Ott volt viszont Szakács László (MSZP), Szabó Tímea (PM), Lukács László György (Jobbik), László Imre (DK) és Hadházy Ákos (LMP). Bombera Krisztina kérdéseire reagálva az ellenzéki politikusok összeszedték a mai magyar egészségügy problémáit, felsorolták a szükséges változásokat, és néhány külföldi jó és követendő példát is megemlítettek.

Íme, a problémák:

– nincs mindenki számára azonos eséllyel elérhető és biztonságos egészségügyi ellátás

– rengeteg a tartósan (vagyis legalább hat hónapja) betöltetlen háziorvosi praxis, a háziorvosok több mint fele 50 év feletti, a szakma rendkívüli módon elöregedett

– óriási a humánerőforrás-hiány, alacsonyak a bérek, a négy év alatti béremelés semmire sem elég

– a gyógyszerkasszában is állandó a hiány

– az olyan háttérintézmények, mint az OEP vagy az OTH függetlenségének elvétele és az Emmibe olvasztása nagyon nagy károkat okoz

– a kórházi fertőzések száma egyre csak nő

– a tb és a kockázatközösség kinyírása azzal, hogy járulékból adót csinált a kormány, szintén nagy hiba volt

– a CT- és MR-vizsgálatok elvégzésére alkalmas méregdrága gépek ki nem használtsága

– az önálló egészségügyi minisztérium és egészségügyi miniszter hiánya, illetve az ágazat államtitkárainak súlytalansága.

A külföldi és átvehető jó példák

között a politikusok a Nyugaton bevett és sűrűn alkalmazott diplomás nővéreket említették, akiknek sokkal több kompetenciát adnak, mint nálunk, nagy terheket levéve ezzel az orvos válláról. A másik fontos, Magyarországról égetően hiányzó példa az átláthatóság volt: míg Franciaországban, ha egy adott orvosnál akarja megműttetni magát valaki, akkor az be van árazva és átlátható, hogy az összegből mennyi megy a kórház és mennyi az orvos zsebébe, addig Magyarországon a hálapénzt dugdossa mindenki a jóságos doktor úr zsebébe. Izrael pedig arra volt jó példa, hogy bár lehet az állami egészségügyi intézményekben magánrendelést lebonyolítani, kihasználva ezzel az államiban úgyis meglévő eszközöket, de mindezt számla, költségtérítés és átláthatóság ellenében, nem feketén, ahogy nálunk történik.

És hogy mi lenne az ellenzék szerint a teendő?

– a strukturális átalakítás az esélyegyenlőtlenségek kiegyenlítése érdekében

– rendes, mindenki számára elfogadható béremelés

– az alap- és sürgősségi ellátás megerősítése

– a betegjogok érvényesítésének lehetősége, megfelelő információáramlás

– a kockázatközösség és a járulékrendszer, illetve a háttérintézmények függetlenségének visszaállítása

– a közép-magyarországi régió ellátásának megoldása és hathatós megszervezése (tekintve, hogy ott nem kaptak uniós forrásokat, sok tekintetben nagy a lemaradás)

– az ellenőrző funkció visszaállítása, például az Egészségbiztosítási Felügyelet újbóli létrehozásával

– a magán- és az állami szektor közötti szürke zóna kifehérítése

– az idősellátás megfelelő megszervezése.

A Jobbik képviselőjének felvetése szerint azonban mindenekelőtt egy

ellenzéki konszenzus kell,

egy olyan minimum, amiben minden ellenzéki párt meg tud egyezni, egy olyan mag, amit a választás győztese meg tud valósítani, a többi párt pedig nem támadja ezért az épp kormányon lévőt, hanem támogatja. „De ha a Fidesz marad kormányon, ide nem fogunk eljutni, a konszenzus legnagyobb gátját ugyanis éppen a mostani kormánypártban látom” – mondta el Lukács László György. Szabó Tímea ehhez hozzátette: félre kell tenni a pártoknak az egyet nem értést, a szakmai kérdésekben és részletekben később is ráérnek megegyezni, a legfontosabb, hogy azzal egyet tudjanak érteni, hogy jelenleg 400 milliárd forint hiányzik az egészségügyből, amit sürgősen vissza kell tenni.

A konszenzus megszületni látszott, a közönség soraiban ülő Kincses Gyula exállamtitkár erre megjegyezte: „Akkor már csak valakinek itt meg kellene nyernie a választást.”

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.