„Nem normális dolog az, ha a mentődolgozóknak az utcára kell kimenni”

Belpol

Mennyit keresnek valójában a mentődolgozók? Mennyi béremelést ígértek az életpályamodellben? Milyen reakciók érkeztek a demonstrációra? Lesz-e sztrájk? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kusper Zsolttal, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének elnökével.

Kusper Zsolt: (…) Jelenleg ott tartunk, hogy a munkavállalók megfogalmaztak egy igényt a munkáltató felé bér és munkaruha, illetve felszerelés tekintetében. A mentődolgozóknak most az a legégetőbb kérdése, miből fognak megélni. A múltkor kaptam egy levelet egy mentőtiszt bajtársnőtől, hogy köszöni szépen, ő nem bírja tovább, egyelőre feladja, kilép. Tudja, hová ment dolgozni? A McDonald’shoz. Anyagilag jobban jár, nincs akkora felelősség, nincs kitéve annyi egészségügyi rizikónak. Ami szintén fontos és sokszor elsiklunk felette: rengeteg kockázat van. Honnan tudhatja egy mentődolgozó, mikor és milyen betegséggel, fertőzéssel fog érintkezni? És kinek adja tovább? A mentőállomások egy részénél még mindig nincs fekete-fehér öltöző (egyben van az utcai ruha és a munkaruha), vagy lehetőség arra, hogy kimossa a ruháját a közös mosógépben, ehelyett hazaviszi, és otthon mossa ki a vérrel vagy hányással, testváladékkal szennyezett munkaruhát. Egy évre a mosatási hozzájárulás 6-8 ezer forint – mire elég az? Ezek azok a munkakörülmények, amelyek ellen felszólaltunk.

(…)

MN: A május végi demonstrációról milyen visszajelzéseket kaptak?

KZS: Ezt egy figyelemfelhívó demonstrációként aposztrofáltuk, ami elsősorban a munkáltató felé irányult. És a társadalom irányába is, hogy lássák a valóságot. A reakciókkal elégedett voltam, ahhoz képest, hogy meg vannak félemlítve a dolgozók, elég sokan voltunk, sokan oda mertek állni személyesen, sokan viszont csak lélekben. Például 200 kilométert utazott egy 12 fős csapat, odajöttek, köszöntek, majd négyen maradtak, a többiek kimentek a körút sarkára, és azt mondták, nem vesznek ezen részt, mert attól félnek, hogy lefotózzák vagy -videózzák őket, és hátrányuk származik belőle. Viszont mindenki örült, hogy történt végre valami, és bíznak benne, hogy folytatódik. Nem normális dolog az, ha a mentődolgozóknak az utcára kell kimenni és hallatni a hangjukat, mert keveset keresnek és rosszak a munkakörülményeik. De úgy tűnik, nincs más lehetőség.

Fülöp Zsófia interjúja Kusper Zsolttal a holnap megjelenő Magyar Narancsban olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.