Az Európai Unió áfabizottsága - noha több mint egy éve az ellenkezõjét hajtogatta - végül is elfogadta a magyarországi egyszerûsített vállalkozói adót (eva). Ez százezer egyéni és társas vállalkozást nyugtatott meg Hegyeshalomtól Záhonyig.
Az uniós áfabizottság lényegében elfogadta a magyar érveket, miszerint az evának nincs áfatorzító hatása, továbbá az adórendszer egyszerûsítését és az adóelkerülés visszaszorítását szolgálja, valamint elõnyös a kisvállalkozásoknak. Csupa olyan jellemzõ, ami összhangban áll az uniós gazdaságpolitikai célokkal. Valóban, az egyszerûsített vállalkozói adó - a szocialisták egyik látványos és beváltott 2002-es választási ígérete, ami ráadásul nem is vált kárára a költségvetésnek -
pontosan az, amit
az elnevezése sugall: az adóalany kiállítja áfás számláját, majd a bruttó bevétel 15 százalékát befizeti eva gyanánt a közkasszába. A rendszer nyilvánvalóan azoknak jó, akik korábban nettó áfabefizetõk voltak; és ki-ki saját maga döntheti el, hogy él-e az egyszerûsített adózási formával, amibõl ki is lehet jelentkezni, ha változik az adott vállalkozás helyzete.
2003-ban, az eva bevezetésének évében az éves bruttó bevételi határ még 15 millió forint volt, a második évben 25 millió. Jelenleg is ennyi, vagyis ez az adózási forma elsõsorban a kicsiknek szól. Egy jellemzõ példa: akadt megye, ahol a több mint 2000 evás közül a 15 milliós limitet csak egyetlen vállalkozás érte el. A nyitányon 66 ezren léptek át az evába, ez a szám 2004-ben csaknem húszezerrel nõtt, s 2005-ben már a százezret is túlhaladta. A sajtó mindig is kitüntetett módon foglalkozott az evával, aminek roppant egyszerû oka van: az újságírók (pontosabban az újságírók "vállalkozásai") a többi értelmiségi csoporttal együtt csak elõnyét látják ennek. (Mostanában felröppent, hogy 50 millióra tolnák ki az evahatárt, amit egyes információk szerint Brüsszel már nagyon nem nézne jó szemmel.)
Magyarországon 3000 adózó - az adózók körülbelül egy százaléka - adja az összes adóteljesítmény kétharmadát és a nettó pénzforgalom több mint felét, miközben több mint 1,2 millió élõ adószámmal rendelkezõ egyént, vállalkozást, szervezetet tart nyilván az adóhivatal (APEH). Vagyis nemzetgazdasági szempontból sokkal fontosabb három-négy multi, mint a százezer evás.
Az evások - ez valahogy nincs benne a köztudatban - a 15 százalékos adón kívül a munkabérrel járó közterhet ugyanúgy viselik, mint más egyéni vagy társas vállalkozások. Elõfordul az is, hogy az evás még többet is fizet: a törvény például számukra a szakképzési járulék fizetését a minimálbér kétszeresének alapján határozza meg, függetlenül attól, hogy mennyit is adnak alkalmazottaiknak (akik többnyire persze õk maguk). Más esetekben viszont az evások járnak jól: például iparûzési adóként a bruttó bevételük 1 százalékát kell megfizetniük, ami többnyire a fele a helyileg kivetett ilyesfajta adónak.
em lenne persze magyar a magyar, ha öt percen belül nem találta volna meg az eva addicionális elõnyeit. Mivel az evás cég csak bevételi nyilvántartás vezetésére kötelezett, nincs értelme áfás számlákat kérni a beszerzésekrõl - van viszont értelme ezeket egy nem evás cég nevére kérni, hiszen ott ezzel csökkenthetõ egyfelõl a befizetendõ áfa, másfelõl csökken a nyereségadó alapja is. Az evás vállalkozások kitûnõ "pénzmosodák" is: kiállítanak egy számlát, becsöngetik a 15 (+1) százalék adót - a 84 százalékkal pedig azt tesznek, amit akarnak. Az APEH hamar
rájött e trükkökre,
olyannyira, hogy idei, nyilvánosan meghirdetett ellenõrzési irányelveiben külön is megemlíti az evásokat. 2005-ben õk - illetve az evás számlák befogadói - számíthatnak revízióra; ami inkább jóindulatú figyelmeztetésnek tekinthetõ, hiszen az adóhivatal a bevételeit, mint említettük, elsõsorban nem a kis-halaktól szerzi be.
Már 2003-ban a tervezettnek több mint a kétszeresét adózták az evások, és a túlteljesítés azóta is folyamatos. A legfrissebb adatok szerint a 2004-re elõirányzott 54,5 milliárd helyett az evások 67 milliárd forintot fizettek be. Ne gondoljuk persze, hogy ez valami nagy dolog: egy-egy evásra - átlagosan - 5,4 milliós átlagbevétel jutott. (A fõállású egyéni vállalkozók átlagos bevétele 2002-ben már 7,4 millió forint volt.) A 2005-re kigondolt 75,3 milliárd is bizonnyal túlteljesül, hiszen ez az elõirányzat éves szinten evásonként átlag kb. 5 milliós bevétellel kalkulál. Az evások a kisebb árbevételükre is több adót fizetnek, mint mondjuk az egyéni vállalkozók. Az APEH 2002-es statisztikái szerint a 195 117 fõállású egyéni vállalkozó átlagos eredménye (nyeresége) ezer (!) forint volt, az átlagos vállalkozói kivét összege pedig ugyenebben a körben 542 ezer forint. Élhetünk a gyanúperrel, hogy ez a kör kreatív könyveléssel csinált és számolt el költséget és csökkentette a minimumra az adóalapot. Erre az evásoknak semmi szükségük nincs - az eva tehát puszta létével az
adóelkerülés ellen hat.
Végül ez gyõzte meg az uniós áfabizottságot is. Az eva fölötti viharfelhõk elvonultával érdemes lenne az adónem további finomításán gondolkodni. Például két év "nem evás" lét kell ahhoz, hogy egyéni és társas vállalkozások ezt az adónemet választhassák; aminek körülbelül annyi az értelme, mint a házasodási szándék bejelentésének 30 nappal a frigy megkötése elõtt. Tavaly a költségvetési vitában fel-merült, hogy az egyéni vállalkozók azonnal (a vállalkozói igazolvány kiváltásakor) bejelentkezhessenek az evakörbe; ez azonban nem lett volna versenysemleges a bt.-kkel vagy a kft.-kkel szemben, nem is lett belõle semmi.
Az uniós áfabizottság egyévi töprengés után belátta tehát, hogy az eva nem veszélyes, sõt. Számos magyar kisvállalkozónak erre néhány perc is elég volt.
Ballai József
