Eva-tanfolyam, 2. óra: Örök megújulás

szerző
Asszonyi Krisztina
publikálva
2002/40. (10. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A napokban kerül az Országgyűlés elé az egyszerűsített vállalkozási adóról (eva) szóló törvény legújabb - feltehetőleg még mindig nem végleges - változata. Ez az a jogszabály, melyet az MSZP a választások folyamán a Kánaán ígéreteként lebegtetett választói előtt. Ez az, ami a kis- és középvállalkozások minden adózással összefüggő problémáját megoldani hivatott mind pénzügyi, mind adminisztrációs oldalról. A Magyar Narancs annak járt utána, hogy kinek lehet és érdemes az új adózási módot választani 2003-tól.

A napokban kerül az Országgyűlés elé az egyszerűsített vállalkozási adóról (eva) szóló törvény legújabb - feltehetőleg még mindig nem végleges - változata. Ez az a jogszabály, melyet az MSZP a választások folyamán a Kánaán ígéreteként lebegtetett választói előtt. Ez az, ami a kis- és középvállalkozások minden adózással összefüggő problémáját megoldani hivatott mind pénzügyi, mind adminisztrációs oldalról. A Magyar Narancs annak járt utána, hogy kinek lehet és érdemes az új adózási módot választani 2003-tól.Mivel az Országgyűlés elé kerülő törvény szövege várhatóan változik, elöljáróban le kell szögeznünk: az alábbi elemzés a Pénzügyminisztérium honlapjáról letöltött www.penzugyminiszterium.hudokumentumok/OGY benyujtott_eva_torveny 0923.ht változaton alapul. (Nyár végi elemzésünk kiindulópontja egy még korábbi változat volt, lásd: Mint a mesében, Magyar Narancs, 2002. augusztus 29.)

Ki választhatja?

Nem idegen a magyar adójogszabályoktól, hogy bizonyos adózási könnyítéseket az adózók kisebb csoportjához kötnek. Nincs ez másképp az evával sem: választhatják egyéni vállalkozók, kkt.-k, bt.-k, kft.-k - és a legutolsó variáció szerint szövetkezetek, erdőbirtokossági társulatok, végrehajtói, szabadalmi ügyvivői és ügyvédi irodák. Ez utóbbi azért különösen érdekes, mert a közhit szerint nem az ügyvédek szerepelnek abban a körben első helyen, ahol a kényszervállalkozókat szokás fölsorolni, noha az eva-törvény deklaráltan e vállalkozói kört célozza meg. A megfelelő társasági forma - vagy a jó szakmaválasztás! - persze nem elegendő a belépéshez, mivel a törvény szigorúan kizárja azokat, akiket a választás pillanatáig az adóhivatal minimum kétszer megbüntetett számla- vagy nyugtaadás elmulasztása miatt.

Erről két dolog juthat mindjárt eszünkbe: 1. a törvény egy lefülelt vétséget kétszer büntet: először pénzbüntetéssel, másodszor a paradicsomból való kizáratással; 2. aki a múltban ily módon - csalással - próbált adómentes jövedelemhez jutni, lebukott, és emiatt nem választhatja az evát, feltehetőleg a jövőben sem fog számlát adni, pedig evás adózóként lehet, hogy megtenné - és még adózna is. De hát aki rossz útra tévedt, maradjon is ott.

Az egyik legfontosabb kritérium, hogy a vállalkozás 2001-ben kimutatott bruttó (áfás) bevétele a 15 millió forintot ne haladja meg, és "ésszerűen" 2003-ra se várjon ennél többet. Tetszetős a kifejezés - "ésszerű" - a törvény szövegében, de semmi értelme nincsen, legfeljebb a gyereknevelésben. Különösen, hogy az eva-választás pillanatában - amikor a derék honpolgár azt a 12 oldalas kérdőívet, amely az "Adatlap a 2003. évtől egyszerűsített vállalkozói adózási rendszert választó egyéni vállalkozók, közkereseti társaságok, betéti társaságok, korlátolt felelősségű társaságok, szövetkezetek, erdőbirtokossági társulatok, végrehajtói, ügyvédi és szabadalmi ügyvivői irodák APEH általi regisztrációjához" címet viseli, kitölti, és a 23. kérdésre: "2003-ban ésszerűen várható bevétele meghaladja-e majd a 15 millió forintot?, azt válaszolja, hogy nem (pedig titkon igent remél), akkor az APEH vajon hogyan dönti el (egyáltalán eldönti-e), hogy igazat mondott-e? Vagy igazolni kell? Ésszerűségi bizonyítvány közjegyző által hitelesített másolatával? Emlékezzünk: az eva első változata még 10 milliós bevételi határt húzott - ehhez képest a 15 milliós új javaslat nagyvonalú engedmény a politika részéről.

Van még néhány kizáró tényező: az evás vállalkozás nem folytathat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete vagy a Szerencsejáték Felügyelet engedélyéhez kötött tevékenységet (ezek a cégek - már ha működnek - 15 milliónál többet kaszálnak egy évben), nem folytathat vámmal, vámeljárással, vámigazgatással, jövedéki engedéllyel kapcsolatos tevékenységet. (A szigor oka prózai: ezeknek a cégeknek a belső adminisztrációja - munkásságuk jellegéből fakadóan - mindenre részletesen kiterjed, ott az egyszerűsítés - ami az eva lényege - kizárt.)

A törvény első változatainak legtöbbet vitatott része a magánszemély tulajdonosok több cégben való részesedésének tiltása volt. Ez a feltételrendszer, amely az elemzők szerint a vállalkozások egy jelentékeny részét eleve kizárta volna az evából, mára teljesen eltűnt a törvény szövegéből. A gazdasági társaságokkal kapcsolatosan csupán annyi maradt, hogy a tervezet kiköti a csak magánszemélyekből álló tulajdonosi kört, és tiltja az evát választó cég számára, hogy más társaságban tulajdonrésszel rendelkezzen. Egyéni vállalkozók esetében azonban nem tiltja a más cégben való tulajdonlást, csak annyit, hogy 10 százalékot meghaladó részesedés esetén a kapcsolt cég nem lehet az eva alanya.

A legújabb változat érdekessége - ami miatt némi rosszmájúsággal akár éberségi törvénynek is hívhatnánk - az, hogy az eva alá való bejelentkezés egy évre szól. Amennyiben a t. adózó az esztendő végén nem erősíti meg, hogy evás kíván maradni a következő évben is, automatikusan megszűnik eva-adóalanyisága a következő négy (!) évre. Ez példátlan, érthetetlen és megmagyarázhatatlan szigor és szankció. (Ellenben célszerű lenne a házasságkötésnél bevezetni: évente kellene újraházasodni, és amennyiben a felek elfelejtik vagy nem teszik meg, a házasság megszűnik. Mindjárt nem lennénk vezető helyen a válások számát tekintve.)

A törvényalkotó külön fejezetet szentelt a "nyilvántartási kötelezettség" pontos meghatározásának. A könyvelők küzdöttek talán e bekezdésért, így bekerült a törvénybe, hogy eva ide vagy oda, az egyszerűbb adminisztrációt számos esetben a "kettős könyvvitel" testesíti meg. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gazdasági társaságoknak a kibocsátott számlákat kettős könyvvitel rendszerében kell nyilvántartaniuk, mégpedig a számviteli törvény kettős könyvvitele szerint. (Azért fontos ezt hangsúlyoznunk, mert a vállalkozói kettős könyvvitel az a) hivatalos kassza, b) fekete [szürke] kassza nyilvántartását jelenti.) Van ugyan egy ennél egyszerűbb nyilvántartási rendszer is, ami cégformától (egyéni vállalkozó, bt., kkt.) függően választható; ezzel legfeljebb az lehet a gond, hogy - divatos szóhasználattal élve - nem EU-konform (ámbár mindenképpen előnyös annak, aki alkalmazhatja).

Kinek éri meg?

Először azt kell számításba vennünk, hogy mennyi az az adó, amit az evát választó adózónak mindenképpen be kell fizetnie a költségvetésbe. Ez a bruttó, azaz az áfát is tartalmazó bevétel utáni 15 százalék. Az adóalapba azonban duplán számít a kapcsolt vállalkozás részére kibocsátott számla összege. Az APEH tehát - a törvényjavaslat alkotóinak feltételezése szerint - 2003-tól biztosan "tudja", hogy a "haver" részére fél áron számláz a társaság, míg eddig csupán "vélelmezte" ezt.

Változatlanul be kell fizetni - bár ezt a politikusok a törvény népszerűsítésekor nem hangsúlyozzák - a társaságnál munkát végző személyek jövedelemadóját, nyugdíjjellegű adóit és az egyéb, személyes tevékenység miatt fizetendő adókat. Magyarán: aki eddig a saját munkáltatója volt, az ezután is az lesz, annak költségeivel és adminisztrációs tevékenységével együtt.

A 15 százalékos eva kiváltja viszont a társasági adót (18 százalék), az osztalékadót (20 vagy 35 százalék) és a cégautó adóját. Mielőtt bárki diadalittasan felkiáltana, hogy hurrá, anyukám, megfogtuk a Jóisten lábát!, megjegyezzük: a 15 százalékos eva a bruttó bevételt sújtja automatikusan, míg a társasági és osztalékadó a kimutatott nyereséget. A Magyar Narancs számításai szerint annak a vállalkozásnak éri meg evát választani, amelynek a 2002-ben elszámolt tényleges - ez esetben áfa nélkül kalkulált - költségei a bevétel 68 százalékát nem haladják meg, és a következő évekre "ésszerűen" nem várja ezek növekedését. Az, hogy 2003-ban az eva miatt a vállalkozás bevételei áremelés nélkül is az áfával (12 vagy 25 százalékkal) emelkednek, csak tiszta nyereség. Mielőtt bárki egy egyszerű matematikai képlet segítségével kiszámolja, hogy mennyi a költséghányada, gondolkodjon el azon: vajon az összes számításba vett ráfordítása valóban vállalkozása érdekében merült-e fel. Kényszervállalkozói körökben ugyanis divatos a "számlavásárlás", amely a társasági és osztalékadó-alapot hivatott csökkenteni, de valójában nem takar érdemi, azaz szabályosan elszámolható költséget. Az eva egyik célja éppen az, hogy az utcasarkon üres számlatömbbel seftelőket tisztességesebb foglalkozás felé terelje - bár az előrejelzések szerint csak a számlát adók köre és nem a száma fog változni. A törvény hatálybalépése után ugyanis érdemes lesz az evás vállalkozásoknak maguknak is "számlagyárrá" válniuk, különösen akkor, ha áfás számlát bocsátanak ki. A rendszer külön érdekessége, hogy miközben az evás cég nem alanya az áfa-körnek - következésképpen kibocsátott számlái után áfa-fizetési kötelezettsége sincs -, addig a számlát kapó vállalkozás a költségvetésbe az evás által be nem fizetett áfát visszaigényelheti.

Mik a teendők?

Amennyiben a vállalkozó a körülmények ismeretében az eva mellett dönt, a bejelentési kötelezettségen túl különböző számviteli teendőkkel is szembetalálja magát. A választási ígéretek egyik sarkalatos pontja volt, hogy az új törvény legalizálja a házipénztárakban felgyülemlett "virtuális" összegeket, majd "eltünteti". Ez a közfelfogásba a "házipénztár lenullázása" fedőnéven vonult be, holott csupán egy olyan egyszeri adózásról van szó, amelynek kísérőjelensége a házipénztár pénzkészletének csökkenése. Alapvetően arról van szó, hogy az érintett vállalkozások vélt (és tegyük hozzá: minden bizonnyal valós) közös jellemzője az, hogy a bevételként elkönyvelt összegek nem költségelt részét a tulajdonosok az idők folyamán felhasználták személyes szükségleteikre. Ezek az összegek számvitelileg a pénztárakban jelentek meg, hiszen a bankszámláról felvett és az élelmiszerboltokban, ruházati boltokban és egyéb helyeken elköltött összegeket költségként - anélkül, hogy büntetőadó ne sújtotta volna őket - nem lehetett elszámolni. Ez a jelenlegi számviteli rendszer szerint nyereséget jelentett, amely után a vállalkozások az adót már megfizették. Ahhoz, hogy a társasági adó leperkálása után a fennmaradó összeget személyes szükségletre törvényesen elkölteni lehessen, osztalékadót kellett volna elébb fizetni; ez utóbbi adónem a gazdasági társaságoknál nem kötelező tétel. Márpedig azt az adót, amit nem muszáj befizetni a költségvetésbe, a magyar ember nem is fizeti be. Maradt tehát a házipénztárak készletének virtuális, ámde nyomasztó valósága.

A törvénytervezet három évre elosztva 20 százalékos osztalékadó- fizetési kötelezettséget ír, ezzel igyekezvén megakadályozni, hogy legyenek olyan társaságok, amelyek az osztalékadót kikerülve juttatják magánszemély tulajdonosaikat szabadon elkölthető pénzekhez az eszközökbe nem fektetett összeg után. A 20 százalékos mérték önmagában is könnyebbség, mivel az esetek nagy részében 35 százalékot kellene a vállalkozásoknak fizetni. A házipénztár készlete technikailag tehát lenullázható.

Mit ígértek?

Az MSZP a választások alatt az evát azzal reklámozta, hogy bevezetésével a kis- és középvállalkozások számára megszűnnek az adminisztrációs terhek, ráadásul az új adó az összes eddigit kiváltja.

A törvényjavaslat szövege alapján mennyiben valósul meg az ígéret?

Tény, hogy az eva valóban egyetlen adó, de az is tény, hogy nem szünteti meg az összes többit. Tény, hogy amit kivált (társasági adó, osztalékadó, cégautóadó), ahhoz képest lényegesen kedvezőbb a vállalkozók egy részének. A személyekhez kapcsolódó adók fizetési és adminisztrációs terheit azonban egy forinttal és egy vesszővel sem csökkenti.

Tény, hogy a vállalkozás adminisztrációs terheit csökkenti, de nem feltétlenül kell a könyvelő szűrét kitenni. Legalábbis nem minden esetben; bár elképzelhető olyan vállalkozás, amelyik ennek a törvénynek a hatására dönt úgy, hogy belevág a kettős könyvviteli rendszer szakember igénybevétele nélküli prezentálásába. (A kettős könyvvitel nehézségi foka nem a választott adózási rendszertől függ.) A kifizetendő egyszeri 20 százalékos adó pluszterhet ró ugyan a vállalkozásra, de az is tény, hogy egy adóellenőr több százezres "virtuális" pénztárkészletet aligha nyelne le anélkül, hogy elhagyná ajkait a "sikkasztás" hangsor.

Tény tehát, hogy a tervezet az ígéretből sok mindent bevált, de nem mindent.

A legfontosabb mégis az, hogy az eva-törvény már akkor eléri a célját, ha egy adózónak segít, és egynek sem árt. És itt azért többről van szó.

Asszonyi Krisztina

szerző
Asszonyi Krisztina
publikálva
2002/40. (10. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra