Évi 200 millióval és csinos ingatlannal kedveskedik a Kogartnak a kormány

  • Hamvay Péter
  • 2015. január 2.

Belpol

A milliárdos bankár alapítványa anyagi gondokkal küzd, de Orbán Viktor kisegíti 600 millióval. A kiszemelt épület pedig információink szerint nem más, mint a Várkert Bazár.

Kovács Gábor alapítványa, a Kogart (Kovács Gábor Művészeti Alapítvány) használatba vehet egy állami tulajdonú épületet, hogy itt helyezhesse el – részben állami segítséggel létrejött – gyűjteményét. A december 30-án megjelent kormányhatározatban az áll, hogy a kormány felhívja „a nemzeti fejlesztési minisztert, hogy a Kovács Gábor Művészeti Alapítvánnyal együttműködésben intézkedjen az alapítvány gyűjteményének bemutatására alkalmas, állami vagyonba tartozó, budapesti, belvárosi ingatlan(ok) feltérképezése érdekében, és tegyen javaslatot a megfelelő ingatlannak az alapítvány használatába adására”. Mindezt január 31-i határidővel.

De ez még semmi: a hárommilliárdos tőkével alapított Kogartnak nem egyedül kell viselnie az új kiállítóhely működtetésének terheit, ugyanis három éven keresztül, 2015-től 2017-ig évi 200 millió forinttal támogatja az ingatlan üzemeltetést és az alapítvány programjának megvalósítását az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Nem zár be

Mint lapunk beszámolt róla, a korábban a szocialistákkal barátkozó milliárdos bankár, Kovács Gábor alapítványa súlyos gondokkal küzd. A stáb mára minimálisra csökkent, néha a fizetések is késnek. Az alapítvány az elmúlt években néhány külső helyszínen megvalósuló kiállítást kivéve alig mutatta az élet jeleit. Üresen kong az Andrássy úti Kogart Ház, honlapjuk szerint a legutolsó két kiállítás 2014 májusában zárt be. Az egyik a műgyűjtő saját kollekciójából válogatott, a másikat pedig – a hivatalos magyar külpolitika irányának megfelelően – Azerbajdzsán budapesti nagykövetsége szervezte, ottani művészek munkáiból. Nagyobb tárlat a 2012-es Tihanyi Lajos-kiállítás óta nem volt. Időközben, úgy hírlik, a Kogart Ház is eladóvá vált. A Kogart belső ügyeire rálátó források szerint e nélkül a támogatás nélkül valószínűleg már év elején lehúzták volna a rolót.

Kogart Szalon 2005 - jobbra Kovács Gábor

Kogart Szalon, 2005 – jobbra Kovács Gábor

Fotó: MTI

Kovács Gábor korábban már eladta a két szomszédos ingatlant. Korábban is felmerült, hogy a Kogart kiköltözik az Andrássy úti palotából – amely egyébként az alapító tulajdonában van –, és keres egy flexibilisebb helyszínt, most azonban nem a terjeszkedésről, hanem a túlélésről van szó.

A magyarnarancs.hu több forrásból úgy értesült, hogy az a bizonyos épületet, amelyet elvileg most kezd el keresni a Kogart és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, valójában már rég „megtalálták” – a Várkert Bazár kiállítótereiben. Még december közepén kaptuk az információt, hogy a Kogart 200 millió forintot kapna idén a Várbazár kiállításainak megrendezésére. Ezzel az információval megkerestük az alapítványt és a Miniszterelnökséget (ide tartozik a Várkert Bazárt üzemeletető Várgondnokság), de mindkét helyen cáfolták a hírt. Most újra elküldtük a kérdést, hogy vajon a Várbazárt kapja-e a Kogart. Az évi 200 milliós támogatást firtató kérdésünkre a kormányrendelet már válaszolt.

A Várbazár hívogató fényei

A Várbazár hívogató fényei

Fotó: MTI

Ennek a forgatókönyvnek kétségtelen előnye, hogy így hivatalosan nem a Várkert Bazárnak keresnek üzemeltetőt, amit azért mégiscsak illene meghirdetni, hanem az alapítványnak új helyszínt. Az látszik, hogy az ingatlan kezelője, a Várgondnokság képtelen megfelelően hasznosítani a testőrpalotákban működő kiállítóhelyeket, ahol eddig egyetlen észrevehető, a közönség érdeklődésre számot tartó tárlat sem nyílt a tavaszi átadás óta. Ahogy koncepció sem született az egybe nyitott lakásokból álló, nagyobb műveket és installációkat befogadni képtelen, a korszerű muzeológia számára szinte használattalan terek működtetésére. Volt olyan terv, hogy Gulyás Gábor rendez ott Csontváry-kiállítást, de kiderült, nem férnek be a művész monumentális művei.

Legalább megtöltik

Három kiállítással nyitott áprilisban a Várkert Bazár: az egyik a felújítást dokumentáló fotó kiállítás volt, a másik a Budapesti Történeti Múzeumban már korábban bemutatott régészeti kiállítás, amely az építkezés során előkerült tárgyakat ismertette meg a közönséggel. A harmadikat, az Ybl Miklós életműve előtt tisztelgőt nevezhetjük egyedül önálló tárlatnak, amelyet rohammunkában állított össze az Építészeti Múzeum. Utóbbin egyetlen eredeti tervrajz sem szerepelt, ugyanis nem voltak olyan műtárgyvédelmi, biztonsági eszközök, amelyek ezt lehetővé tették volna. Később – és többek között – ezek pótlására költöttek el további 300 milliót.

A második átadás

A második átadás

Fotó: Németh Dániel

Kiállítások azonban csak nem jöttek, a híres magyarok személyes tárgyaiból összeálló Hungarikonok című tárlatot, és a Design Hét két kiállítását sikerült ide hozni. A harmadik, ma is látható tárlat, az NKA-s támogatásban részesült művészek ún. beszámoló kiállítása pedig leginkább a korábbi cikkünkben feltárt pénzügyi trükközéssel keltett figyelmet.

Így tehát kétségtelenül jól jön egy profi csapat, akik, ha nem is forradalmian újszerű kiállításokkal, de legalább megtöltik a tereket. Persze furcsa, hogy az elsősorban 19-20. századi magyar festészeti anyaggal rendelkező Kogart mit tud hozzá tenni a szomszédos Magyar Nemzeti Galéria (MNG) kiállításaihoz? Különösen, ha hozzátesszük, hogy a Kogart jelentősebb időszaki tárlatainak legfőbb kölcsönzője éppen az MNG volt. Az sem világos, hogy miért kell 600 millió forintot kifizetni egy magánalapítványnak, és miért nem egy állami fenntartású múzeum látja el kiállításokkal a Várbazárt. Akár az Iparművészeti Múzeum – ahogy még Zumbok Ferenc korábbi kormánybiztos tervezte.

A Kogart ugyanakkor kisegítette már kiállítással a Nemzeti Múzeumot, legutóbb pedig Lázár János szűkebb pátriájában, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban nyitott nagyszabású Koszta József-kiállítást, amit a miniszterelnökséget vezető politikus nyitott meg. A Kogart túlélését a vidéki és külföldi helyszíneken létrehozott néhány „bérkiállítás” jelentette az utóbbi időben.

Hillertől Fekete Györgyig

A Kovács Gábor Művészeti Alapítványnak Hiller István is bőségesen és több éven át juttatott adóforintokat. Igaz, a szocialisták csak évi 50 millió forintot ígértek a Kortárs Művészeti Gyűjtemény építésére, amihez Kovácsék az állami forrás dupláját tették hozzá. Az öt évre tervezett, de csak három évet élt program keretében 2008-2010 között 107,5 millió forint állami pénz jutott a Kogartnak. A többi múzeum számára rendelkezésre álló állománygyarapítási forráson túli extra támogatás szembefordította a Kogarttal a szakmát, az AICA – Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége magyar tagozata a Hiller Istvánnak írt nyílt levélben tiltakozott.

Hogy mi várható most? E sorok írójának adott interjújában (HVG, 2013/24.) Kovács Gábor arról beszélt, hogy akár Fekete Györgynek is készítenének szalonkiállítást. Annál is inkább, mert maguk is csináltak már ilyet a Kogart Házban. „Meg is róttak érte a trendi művészettörténészek, és bojkottálták  a kiállítást” – panaszkodott Kovács Gábor. Hozzátette: „Szerencsére kiderült, van rajtuk kívül is művészet Magyarországon. Nem Isten ellen való a szalonkiállítás, mert ott szabadon megmérettetnek a művek.”

 

Javítás

Mint egyik kommentelőnk felhívta a figyelmünket, az alapítványnak elsősorban 20. századi művei vannak: Csernus Tibor, Szalay Lajos és Boros Miklós hagyatéka, illetve rendelkezik egy kortárs gyűjteménnyel is. Kovács Gábor személyes gyűjteménye áll 19-20. századi magyar képzőművészeti anyagból, de miután ez rendszeresen ki van állítva az alapítvány által szervezett kiállításokon, így nyilván a Várbazár tárlatainak is ez adja majd a gerincét.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.