Interjú

„Ez egy kommunikációs színjáték”

Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő a felhatalmazási törvény elutasításáról

Belpol

Alaptörvény-módosítást és a választási törvény módosítását is tervezi a kormány, miután megszavaztatta a parlamenttel a veszélyhelyzet meghosszabbítását. A felhatalmazási törvényt elutasító Szabó Szabolcs független képviselőt kérdeztük a benyújtott javaslatokról, az ellenzék esélyeiről és a Momentummal kötött friss szövetségükről.

Magyar Narancs: A múlt héten jelentették be (az interjú még novemberben készült - a szerk.), hogy Hadházy Ákossal és Szél Bernadett-tel közösen szövetségre lépnek a Momentummal. Ki keresett meg kit?

Szabó Szabolcs: Még a Momentum tisztújítás előtti elnöksége kezdeményezett beszélgetést velünk hónapokkal ezelőtt arról, hogy ki mit tervez a következő években, és egyre több közös akciónk is volt. Most, hogy megalakítottuk a képviselői csoportunkat (Tisztességgel és Bátorsággal Magyarországért Szövetség), ez a csoport állapodott meg egy stratégiai együttműködésben a Momentummal. Intenzívebben fogunk együtt dolgozni annak érdekben, hogy a 2022-es választáson minél sikeresebb legyen az ellenzék, és azon belül a Momentum mint párt és mi is.

MN: Beviszik majd a parlament elé a Momentum javaslatait?

SZSZ: Erre volt már példa korábban is, de igen, ez is a megállapodás része, bár azt hozzá kell tenni, hogy ennek inkább csak marketingszerepe van, hiszen ellenzéki javaslatok nem nagyon szoktak átmenni a házon. De az együttműködésnek része a parlamenten kívüli együttműködés is – mind a hárman hiszünk az utcai politizálásban, és volt is már több közös akciónk a Momentummal. Ezek gyakoribbak lesznek.

MN: Miért pont a Momentum? Más pártokkal nem merült fel az együttműködés?

SZSZ: Ilyen megkeresés más párttól nem érkezett.

MN: A képviselői csoportba vennének be másokat?

SZSZ: Hárman hoztuk létre, akik jól ismerjük egymást, egyelőre nem merült fel a bővítés. Nyilván, ha lenne jelentkező, akkor megbeszélnénk, de mivel ilyen nem volt, ez egyelőre hipotetikus.

MN: A választási törvény frissen benyújtott módosítása hogyan írja át az ellenzék 2022-es terveit?

SZSZ: Sokszor húz érdekeseket a Fidesz, de a legtöbb esetben szoktunk hallani pletykákat a háttérből. Ez viszont teljesen váratlanul jött. Ha megnézi az ember a szöveget, akkor bár a nagyobb része technikai jellegű módosítás, van benne néhány olyan elem, amiről nem is teljesen tiszta, hogy miért akarja a Fidesz. Biztos nem azért találták ki, hogy 27 helyett 50 egyéni képviselőt kell állítani országos lista állításához, mert az a kamupártok elleni küzdelemhez kell, ez teljesen világos. Mindenki, aki egy kicsit is ért a magyar választási rendszerhez, pontosan tudja, csak úgy lehet a kamupártok ellen hatékonyan fellépni, ha a többes jelölést kivezetjük, és a kampányköltségek elszámolását számlákhoz kötjük. Ha ezt a kettőt megcsinálták volna, akkor meg lenne oldva a probléma, de teljesen világos, hogy ez a módosítás nem erről szól.

 

 
Fotó: Németh Dániel

MN: Elvileg az ellenzéknek még jó is, ha a jelen formájában egy közös listára terelik őket.

SZSZ: Az ellenzéki pártok mindegyike most már úgy nyilatkozik, hogy nincsenek nagyon az egy közös listás indulás ellen, abban meg már korábban is volt egyetértés, hogy lehetőleg egy körzetben egyetlen ellenzéki jelölt induljon. A 2022-es választást ez a módosítás önmagában érdemben nem befolyásolja. A legkülönfélébb hipotéziseket hallottam már arról, hogy mi lehet a hátterében. Lehet az is egy magyarázat erre, hogy a kommunikációban így egyszerűbb lesz minket revolverezni Gyurcsánnyal vagy bármi mással, de van olyan elképzelés is, hogy ez dedikáltan a Jobbik ellen szól, vagy hogy a Mi Hazánkat akarják kiszorítani, mert attól félnek, hogy a Fidesztől visznek el szavazatot. Valamire készülnek, az biztos – de hogy mi az oka, az most még nem világos. Ezt csak akkor fogjuk megtudni, ha újabb elemek jelennek meg vagy még a mostani vitaszakaszban, vagy még ebben az évben, mert december 31-ig van lehetőség a választási törvény módosítására. Összességében viszont ez a módosítás szerintem rossz irányba viszi el a rendszert, mert kizárja a kisebb pártokat. Ha ez hosszú távon bebetonozódna a magyar választási rendszerbe, akkor csak közepes és nagy pártok maradnának, és a kétpólusú berendezkedés felé tolná el markánsan a magyar politikai rendszert. Szerintem az a jó egy országnak, ha színes a politikai paletta, és ha a kormány is koalíciós keretek között működik, mert akkor eleve van egy folyamatos egyeztetési és kompromisszumkötési kényszer. Az elmúlt tíz év azért is csúszott el ennyire, mert nemcsak a magyar alkotmányos berendezkedésből vették ki a fékek és ellensúlyok rendszerét, hanem a kormányzati munkából is azáltal, hogy nem koalícióként működnek. A KDNP-t ugyanis ne tekintsük pártnak, az gyakorlatilag a Fidesz.

MN: Ön szerepelne egy közös listán vagy ismét egyéniben indulna?

SZSZ: Kétszer indultam egyéniben Csepelen és Soroksáron, Budapest 17-es egyéni választókerületében, kétszer megnyertük. Nyilván ezek után az ember azt mondja, hogy akkor ezt folytassuk. Én mindenképp szeretnék elindulni a 2022-es választáson egyéniben.

MN: Felmerült, hogy mind a 106 egyéni körzetben legyen előválasztás. Ön támogatná ezt?

SZSZ: Ez egy érdekes választástechnológiai kérdés, de a választókat a legkevésbé sem érdekli. Részben ez is a baja a magyar ellenzéki politikának az utóbbi 6–7 évben, hogy a mondanivalónk nagy része jórészt ebben merül ki. Hiába volt néhány próbálkozás, az ellenzéki kommunikációs térbe nem nagyon lehet bevinni tartalmi kérdéseket, konkrét témákat, mert túl sokat beszélünk választástechnikai kérdésekről. De hogy a kérdésre is válaszoljak, nincs még pontosan kitalálva, hogy hogyan lehet ezt jól megcsinálni. Részben a technikáját is ki kellene dolgozni, és azt is fel kellene mérni, hogy melyik körzetben ki kit szeretne indítani, és ki szeretne indulni nem pártjelöltként. Fontos lenne, hogy itt-ott civileket is be lehessen vonni.

MN: Az új választásitörvény-módosítás mellett az Alaptörvény módosítását is a veszélyhelyzet parlamenti meghosszabbítása után nyújtották be. Önök hárman előre jelezték, hogy a felhatalmazási törvényt nem fogják megszavazni. Sejtették, hogy mi jön?

SZSZ: Amikor a tavaszi ülésszakban bevezették a rendkívüli jogrendet, akkor két ok miatt volt nagyon rossz érzésünk. Egyrészt az egy határidő nélküli felhatalmazás volt, a kormányzati többségre bízták a visszavonását; másrészt semmiféle garancia nem szerepelt a javaslatban arra, hogy csak a járvánnyal összefüggésben él a kormány a rendkívüli felhatalmazásával. Azóta be is igazolódott a félelmünk, mert több esetben is visszaélt a kormány a rendkívüli felhatalmazással, számtalan olyan kormányrendeletet hoztak, amelyeknek semmi közük nem volt a járványhelyzethez, hanem kifejezetten a Fidesz politikai céljait szolgálták, és az ellenzéket próbálták gyengíteni. Amikor a nyáron kivezették a rendkívüli jogrendet, helyette az egészségügyi törvénybe beletettek egy olyan passzust, hogy a kormány saját hatáskörben egészségügyi válsághelyzetet hirdethet – és erre hivatkozva szinte azonnal kihirdették a válsághelyzetet, amely papíron december 18-ig tart. Amikor szeptembertől egyre jobban romlottak a járványügyi adatok, a válsághelyzetre hivatkozva a kormány gyakorlatilag bármilyen döntést meghozhatott volna, a kijárási korlátozást és a gyülekezési jog korlátozását kivéve. Minden felhatalmazásuk megvolt ahhoz, hogy saját hatáskörben döntsenek a járvány elleni védekezésről, de ezt nem tették meg. Amikor a kormány – hat nappal a parlamenti szavazás előtt – 15 napra megint bevezette a rendkívüli jogrendet, arra hivatkozva sem hoztak érdemi járvány elleni intézkedést, helyette elkezdték ezt a fura kommunikációt, hogy megvárják, az Országgyűlés meghosszabbítja-e. Logikátlan az egész, mert nem volt rá szükségük. Az volt ebben a trükk, hogy bár a hosszabbítást most csak 90 napra kérték, nem volt és továbbra sincs semmiféle garancia arra, hogy nem élnek ezzel vissza. Ilyen körülmények között szerintem egy rendszerkritikus ellenzéki képviselő nem teheti meg azt, hogy megszavazza a javaslatot. Mi be se mentünk a parlamenti vitára, mert ez egy kommunikációs színjáték. Az meg teljesen abszurd, hogy aznap délután ahelyett, hogy részletes kormányrendelet jelent volna meg a közlönyben, hogy mit kell csinálni éjféltől, dőltek be a javaslatok az alkotmánymódosítástól a választási törvény módosításáig.

MN: Ezeket a javaslatokat amúgy is benyújthatták volna – mi értelme volt ennek az időzítésnek?

SZSZ: Formálisan ezeket nem is a rendkívüli jogrendre hivatkozva nyújtották be. Megkapta a kormány a rendkívüli felhatalmazást, azt megszavazták még az ellenzéki pártok is, bár szerintem nem kellett volna, ennek ellenére nem a járvánnyal foglalkozott a kormány már megint, hanem alkotmánymódosítással, genderezéssel, sorosozással, meg a választási törvény izélgetésével. Ez visszaélésszerű kormányzás és jogalkotás, mert ha egyszer rendkívüli jogrend van, akkor a kormánynak kutya kötelessége lenne csak és kizárólag azzal a problémával foglalkozni, ami miatt a rendkívüli jogosítványait megkapta. De nem ez történik. Semmit nem tudunk az egész járványkezelésről, nem adnak ki adatokat, információkat, nincsenek érdemi egyeztetések. Ha egy politikus azt mondja, őt meglepte az, hogy a Fidesz visszaél a járványhelyzettel, az nem nagyon érti, milyen országban él. Pontosan lehetett látni, hogy ez fog történni, és abban is biztos vagyok, hogy a következő hetekben bőséggel adnak ki majd olyan kormányrendeleteket a rendkívüli jogrendre hivatkozva, amelyeknek megint semmi közük nem lesz a járványhoz.

MN: Az Alaptörvény-módosításba bekerült egy olyan passzus, amely szerint „hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti neveléshez” van joga a gyerekeknek. Ez mit jelenthet?

SZSZ: Amikor aznap este átolvastam ezt a kilencedik alkotmánymódosításról szóló kormánypárti javaslatot, akkor két dolog szúrt szemet. Az egyik ez, a másik a közpénz defi­niá­lása. A keresztény nevelésre vonatkozó résznél magának a mondatnak sincs sok értelme, de az biztos, hogy nem elfogadható egy szekularizált államban, ha az állam által szervezett közoktatásban direkt vallási alapú értékeket emleget a magyar alkotmány. Hogy miért akarják ezt beletenni? Szerintem azért, hogy például törvényesen és alkotmányosan lehessen mesekönyveket betiltani. A magyar választók egy részének marhára tetszett, hogy Dúró Dóra ledarálta azt a mesekönyvet, és ebbe a típusú gyűlöletkeltő kampányba a Fidesz is nagyon aktívan beszállt.

MN: És a közpénzre vonatkozó rész?

SZSZ: Dőltem a röhögéstől, amikor Gulyás Gergely képes volt kijelenteni azt – ő egyébként az egyik legképzettebb jogász Magyarországon, ezt még ellenzéki képviselőként is elismerem –, hogy a közpénznek az alkotmánymódosításba beleírt meghatározása nem szűkíti a közpénz fogalmát. A fenét nem! A magyar bírósági gyakorlatban eddig sokkal tágabban értelmezték a közérdekű adatigénylésnél a közpénz fogalmát, ezért volt a tao meg a mindenféle alapítványoknak juttatott pénz közpénz, és az is, amely magáncéghez került állami támogatásként, amennyiben abból közfeladatot valósítottak meg vagy közérdekű célra használták. Amit most bele akarnak írni, az végletesen leszűkíti ezt az értelmezést, hiszen a tao nem az állam bevétele, épp az a lényege, hogy nem az államhoz folyik be.

MN: Az alapítványokba átcsoportosított pénzek is elveszítik közpénzjellegüket…

SZSZ: A Budapesti Corvinus Egyetemet fenntartó alapítvány például eredetileg csak vagyonkezelésbe kapott részvényeket, majd később már tulajdonba. A módosítás szerint az onnan származó összes bevétel, tehát amit osztalékként a fenntartó alapítvány a részvények után kap, az nem lesz közpénz, hiszen nem állami bevétel. Ugyanez a helyzet a Ma­thias Corvinus Collegiumot fenntartó alapítvánnyal, de számtalan ilyen alapítványt tudnék még mondani. Ha valamit odaadtak az alapítványnak, az hiába termel valamit, az már nem lesz közpénz, magyarul arról soha a büdös életben nem fogunk tudni semmit, miközben fideszes politikusokat ültettek be kuratóriumi elnöknek és kuratóriumi tagnak, az igazságügy-minisztertől kezdve Orbán Balázsig. Gyakorlatilag maguknak csináltak alapítványokat, kisíboltak oda állami pénzt és állami vagyont, és most jórészt ezeket kiemelik a közpénz fogalma alól is.

MN: Önök a parlamenti munka bojkottjára szólították fel az ellenzéket.

SZSZ: Nekünk határozottan az a véleményünk, hogy annak a fajta parlamenti munkának – hozzászólni, kérdezni, interpellálni, felkészülni és részt venni a vitákban – nincs értelme, amit az ellenzék az elmúlt tíz évben egyébként becsülettel csinált. Semmiféle hatásuk nincs a kormányra vagy a többséget alkotó kormánypártokra, sőt egyszerűen kinevetik az embert. Magát a vitát is kiüresítették, hiszen a legtöbb esetben érdemi érveket sem nagyon hallunk, csak megy a permanens sorosozás, migránsozás, genderezés. Ha kritikusan akarunk hozzáállni a NER-hez, akkor egy fontos lépés lenne, hogy ezekkel próbáljunk meg szakítani. Menjünk be szavazni, legyen egyértelmű, hogy ezt nem támogatjuk, de a felesleges vitákban kár részt venni. Ráadásul a 2022-es választásra fel kellene készülni, és ha azt az energiát, amit csak ezen a héten a beérkezett törvénymódosítások értékelésére fordítottak az ellenzéki parlamenti képviselők és a nekik dolgozó emberek, mondjuk az előválasztás részletszabályaira fordítanák, akkor már lehet, hogy azok készen is lennének.

MN: Mikor vált értelmetlenné az ön számára a parlamenti munka?

SZSZ: Folyamatosan éreztük, hogy egyre értelmetlenebb, de bennünk most alakult ki végképp ez az álláspont. Másodszor játsszák el ugyanazt: bevezetik a rendkívüli jogrendet, és azonmód ellenünk fordítják. Ez a sokadik olyan példa, ami után már azt gondolom, hogy érdemes lenne a bojkotton komolyan elgondolkozni. Mi már korábban visszavettünk a parlamenti munkából, és az energiáinkat másra fordítottuk, összegyűjtöttünk például több százezer konzultációs ívet. A bizottságokban aktívan szoktunk dolgozni, ott néha még volt is szakmai vita, bár amióta járványhelyzet van, azóta ez a munka is nagyon ellaposodott. Gyakorlatilag nyomtatógéppé vált minden bizottság.

Az interjú a Magyar Narancs 2020. november 19-i számában jelent meg.

Neked ajánljuk