"Ezt meg tudom csinálni" (Kovács László, az MSZP elnöke)

szerző
Varró Szilvia
publikálva
2000/3. (01. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kovács László nem tekinti riválisának Németh Miklóst, mert hasonló elképzeléseik vannak a szocialista pártról. Ha Kovács lesz a párt miniszterelnök-jelöltje, nem fogja elővenni a Németh Miklóst támogatók listáját. A pártelnök-frakcióvezető szerint a posztkommunista jelző a választók többségét nem érdekli. A jelenlegi jobbközép pártok közül Kovács László senkivel sem tudná elképzelni az együttműködést.

Kovács László nem tekinti riválisának Németh Miklóst, mert hasonló elképzeléseik vannak a szocialista pártról. Ha Kovács lesz a párt miniszterelnök-jelöltje, nem fogja elővenni a Németh Miklóst támogatók listáját. A pártelnök-frakcióvezető szerint a posztkommunista jelző a választók többségét nem érdekli. A jelenlegi jobbközép pártok közül Kovács László senkivel sem tudná elképzelni az együttműködést.

MaNcs: Ön a TV 2-nek adott interjúban nemrég leírta Horn Gyulát: azt mondta, neki már nem lesz aktív szerepe. Ezt megelőzően viszont hármasban találkoztak Németh Miklóssal. A jelek szerint Horn nélkül nem lesz döntés az MSZP miniszterelnök-jelöltjéről vagy bármi másról.

Kovács László: Én nem leírtam Horn Gyulát, hanem azt mondtam, figyelembe véve, hogy korábban a párt elnöke és miniszterelnök is volt, nem hiszem, hogy neki más tisztséget föl lehetne ajánlani. ´ maga is többször elmondta, hogy nem vágyik pozícióra. Újra pártelnökként, miniszterelnökként pedig akkor kellene őt számításba venni, ha valamilyen rendkívüli helyzet adódna, mondjuk a párt népszerűsége jelentősen visszaesne, és csodafegyverre lenne szükség. Ma nem ez a helyzet: a párt népszerűsége a biztos szavazók körében ötven százalék körül van, soha a párt történetében nem volt ilyen magas. Előnyünk a Fidesszel szemben stabil, 15-16 pontos. Szükség van mindenkire, aki szavazatot hozhat. Erre pedig mindhárman képesek vagyunk. Ami a döntéseket illeti, azokat a párt vezető testületei hozzák. Mindez nem változtat azon, hogy Horn Gyula sok szavazatot jelenthet a szocialista pártnak.

MaNcs: Meg sokat el is vihet. Korábban Horn bírálta leginkább a készbe beülni szándékozó Németh Miklóst. Mi változott?

KL: Horn Gyula nem bírálta Németh Miklóst, hanem azt mondta, hogy ha hazatér, és szerepet akar vállalni a szocialista pártban, akkor azt alulról vagy elölről kell kezdenie. Mostanában ezt nem mondja.

MaNcs: Ön szerint szerencsés üzenet-e a cukrászdai posztkommunista hármas látszategysége? Ön állandóan fiatalításról, új arcokról beszél, ehhez képest a három őskövület találkozója volt az utóbbi idők legfontosabb szocialista eseménye.

KL: Lehet, hogy én őskövület vagyok, lehet, hogy hozzám képest Orbán Viktor maga a modern európaiság, azt gondolom, ezt a választók fogják majd eldönteni. A posztkommunista jelző pedig legfeljebb politikai ellenfeleink számára jelent kapaszkodót, de azt gondolom, a magyar választók nagy többsége nem ilyen kategóriákban gondolkodik, hanem az fontos nekik, hogy egy politikus szakmailag alkalmas-e egy poszt betöltésére, és a köz javára vagy a saját hasznára használja-e pozícióját.

MaNcs: Honnan tudjuk Némethről, hogy szakmailag alkalmas? Még 1988-89-ből?

KL: Németh Miklós sikeres miniszterelnök volt, igaz, más körülmények között, Horn Gyula ´94-98 között egy összességében sikeres kormány vezetője, én pedig sikeres külügyminisztere voltam, és a közvélemény-kutatásokban elég hosszú ideje szerepelek a második helyen.

MaNcs: Ha én Kovács László volnék, aki szürke, de szimpatikus külügyminiszterből az elmúlt másfél évben markáns politikussá nőtte ki magát, engem nagyon idegesítene, hogy egy külföldi bank jól kereső személyzetise kihívást kellene hogy jelentsen.

KL: Németh Miklós akkor jelentene számomra kihívást, ha mindennél fontosabbnak tekinteném a saját pozíciómat, vagy ha neki egészen más politikai elképzelései lennének a szocialista pártról, mint nekem. Egyik eset sem áll fenn.

MaNcs: Vannak neki elképzelései? Tudjuk, mit gondol a munkanélküliségről, a múltról, a jelenlegi kormányról?

KL: Ezeket ő konkrétan valóban nem fogalmazta meg, de mint az EBRD tisztségviselője egyelőre nem is teheti. De ha meghozza a döntését, és visszatér, akkor elképzeléseit részletesen meg fogjuk ismerni. Arra is lesz idő, hogy megtapasztaljuk, hogy a jelenlegi körülmények között milyen poszton tudna a legtöbbet tenni a párt győzelméért.

MaNcs: Imidzsformáló csapata viszont - a Népszabadság szerint - már van.

KL: Nem tudom, milyen csapat dolgozik Németh imidzsén, azt sem tudom, kik azok az úgymond befolyásos szocialista politikusok, akik Némethből miniszterelnök-jelöltet akarnak csinálni. Ha azonban a csapat jól dolgozik, és Németh Miklóst nagyon jól megcsinálják, az nemcsak Németh Miklósnak, de a szocialista pártnak is javára válik.

MaNcs: Nem ették meg önök a fideszes PR-maszlagot? Orbán Viktort építette ugyan egy csapat, de Orbán akart valamit. Némethről ezt nem mondhatjuk el.

KL: Nem értek egyet azzal, hogy Németh nem akar semmit. Ha visszatér a politikába, akkor a szocialista párt színeiben fog politizálni, és érdekelt lesz a szocialista párt győzelmében. Jelenleg ennyi elég.

MaNcs: Hogy reagál a párt közvéleménye a háromszoros disszidensre, aki előbb a függetlenek közé ült át, aztán felfüggesztette mandátumát, majd elhagyta az országot? Miért van az, hogy mindezek ellenére mégse egyértelmű, hogy Kovács László legyen a miniszterelnök-jelölt?

KL: Másfél éves munkám alapján a pártban és az országban sokan gondolják úgy, hogy én a siker reményével tudnék megmérkőzni Orbán Viktorral, az én vezetésemmel a párt nyerni tudna. Mások szerint viszont Németh volt miniszterelnökként és messziről jött emberként új színt hozhat a politikába, legfeljebb ezt nem mondják a képembe.

MaNcs: A választások után ön megfelelő vezetőnek tűnt, aki tartja a hátát az ellenzékiség első évei alatt. Ma a frakciótagok többsége elismeri önt, de vannak, akik Orbánnal szemben mégiscsak Németh Miklóst tartják megfelelő ellenfélnek.

KL: Négy év sikeres külügyminiszterség és elég széles körű elismertség után nem minden félelem nélkül fogadtam el a jelölést a frakcióvezetői és pártelnöki posztra. Éreztem magammal szemben a kételyeket, amiket ön kérdésében is megfogalmazott, és amiket többen megfogalmaztak: hiányolták belőlem a belpolitikai ismereteket, a bozótharcos elszántságot, a mindenáron való győzni akarást. Sokan gondolják úgy, hogy sikeres politikus csak az lehet, aki mindenen és mindenkin át tud gázolni. Én nem vagyok ilyen. Azt gondoltam, megpróbálom bebizonyítani, hogy a politikában lehet e nélkül is boldogulni. A legtöbb nyugat-európai országban például nem szükségesek a politikához ezek a tulajdonságok, inkább a tőlünk keletre meg délre fekvő országokra jellemző, hogy a nyertes az, aki előbb rántja elő a fegyvert, és előbb lő. Azt gondoltam, egy másfajta stílussal is lehet sikeres egy párt a Fidesz rendkívül agresszív, egész pályás letámadásnak nevezett módszereivel szemben. A közvélemény-kutatási adatok engem igazolnak.

MaNcs: A frakciótagok szerint hiányzik önből a szervezőkészség. Azt mondták, ön nem foglalkozik eleget a pártszervezéssel és befolyásnöveléssel.

KL: Egy pártelnöknek nem a szervezésben kell elsősorban kitűnnie, ez a pártigazgató feladata. Egy pártelnök-frakcióvezetőnek inkább politikai irányvonalat és stílust kell adnia a pártnak, és azt gondolom, én ezt meg tudom csinálni. Ami a befolyásnövelést illeti, én azt akarom, hogy súlyom a pártban a teljesítményemtől függjön, és ne attól, hogy hány ember tart tőlem, vagy hányak számára jelentem az előrejutás lehetőségét. Kezdetben azt is a szememre hányták, hogy nincs csapatom, nincs körülöttem egy véd- és dacszövetség, akik minden körülmények között kiállnak mellettem, és én is kiállok mellettük, akkor is, ha bármelyikünk valami disznóságot csinál. Ilyen csapatom nincs, nem volt, és nem is lesz. Nyitott csapatban gondolkodom, amelybe bárki bekerülhet, aki jó teljesítményt nyújt és tisztességes. Egy pártot kétféleképp lehet irányítani: tekintélyelvűen vagy demokratikus módon. Én az utóbbi híve vagyok.

MaNcs: Mikor ér véget Németh többfelvonásos káderkeresése? A frakció általam megkérdezett tagjai között bizonytalanságot tapasztaltam: nem merik az arcukat adni Némethhez, de ön mellett sem teszik le nyíltan a voksukat.

KL: Nem örülök, ha ez az egész ilyen érzéseket kelt, mert ez úgy értelmezhető, mintha mi ketten szemben állnánk egymással, és aki győz, annak az emberei fognak pozíciókat kapni. Ez azt jelentené, hogy ha Németh Miklós lesz a miniszterelnök-jelölt, akkor Katona Béla, Gál Zoltán és mindazok, akik rendkívül nagy aktivitással dolgoznak hazatérésén, miniszteri posztokhoz jutnak, akik pedig engem tartanának a megfelelő jelöltnek, azok parlamenti képviselőjelöltek sem lesznek. Ha én lennék a párt miniszterelnök-jelöltje, nem jutna eszembe elővenni a névsort, hogy kik azok, akik Németh Miklóst támogatták.

MaNcs: Az új alapszabály szerint a párt vezető testületeiben húsz-húsz százalékban garantálni kell a nők és a 35 év alattiak bejutását. A fiatalok szerint viszont a kvótarendszer sem elégséges garancia arra, hogy az öregebbek háttérbe húzódjanak.

KL: A párt fiatalítása megkezdődött, a választások óta körülbelül négyezren léptek be, háromnegyedük ötven éven aluli, egyharmaduk tizen-, huszonéves. A párt első vonalában is vannak új arcok, például Szili Katalin, Lamperth Mónika, Burány Sándor, Juhász Ferenc vagy Molnár Gyula. A kvótát azért hoztuk, hogy szinte kényszerítsük magunkat, hogy hozzunk be fiatalokat és nőket a vezetésbe. A politikus-utánpótlást fel kell építeni, kiválasztani, képezni.

Az elmúlt másfél év arról győzött meg, hogy az ország szempontjából nem jó, ha valakinek az első munkahelye a miniszteri, államtitkári poszt. A sajtóhoz fűződő jó kapcsolataimat arra is használom, hogy megpróbálom a figyelmüket ráirányítani ma még szinte ismeretlen fiatalokra.

MaNcs: Vagyis ön szabja meg, kinek dob labdát, kinek nem.

KL: Ebben valóban lehet esetlegesség, szubjektivitás, de nem tudok jobbat. Ha senkit nem nevezek meg, senkinek nem lesz lehetősége.

MaNcs: A jelenlegi kormány a polgári középrétegeket célozza meg. Hogyan próbálják önök ezt a réteget és a lakosság más csoportjait megszólítani?

KL: A Fidesz által polgárinak nevezett középréteg Nyugat-Európában a lakosság legalább kétharmadát jelenti, nálunk viszont még az egyharmadot se éri el. A kormány lépései, például családtámogatási rendszere elsősorban ennek a szűk rétegnek kedvez, de ettől az nem szélesebb, csak tehetősebb lesz. Úgy gondolom, a társadalom stabilitása szempontjából sürgetőbb a középréteg kiszélesítése. Mi ezt akarjuk. Vagyis a Fidesz a már polgárt, mi a polgárosodás folyamatát támogatjuk, ők a már odatartozást, mi a bekerülést. A Fidesz családtámogatási rendszerének zászlóshajója az adókedvezmény, amit csak az tud igénybe venni, akinek a jövedelme elég nagy ahhoz, hogy abból azt le tudja írni. A családok negyven százaléka ezt egyáltalán nem vagy csak kis részben tudja igénybe venni. Az általunk elképzelt családtámogatási rendszer alappillére a családi pótlék, amely mindenkinek jár, vagyis eljut a legrászorultabb családokig. Ezért mi nem az adókedvezményt, hanem a családi pótlékot emelnénk.

MaNcs: Ellenzékben könnyebb széles rétegeknek tetsző demagóg dolgokat mondani, mint Szekeres Imre, aki nemrégiben kétszeresére akarta emelni a minimálbért.

KL: Hadd mondjak egy ellenpéldát. A szocialista párt alternatív költségvetési javaslata 138 milliárd forinttal csökkentette volna a kormány működési kiadásait, a MEH, a titkosszolgálatok, a minisztériumok és az ÁPV Rt. működési költségeit. Ezt a 138 milliárd forintot az önkormányzatokra, az egészségügyre, az oktatásra és a mezőgazdaságra, illetve nyugdíj- és családipótlék-emelésre, a közszférában dolgozók fizetésére fordítottuk volna.

MaNcs: Mit jelent a baloldaliság az MSZP számára? Mit gondolnak a leszakadókról?

KL: A polgárosodás támogatásával egyenrangúan fontos kérdés a leszakadás folyamatának megállítása. A Fidesz-kormány teljesen érzéketlen ezen csoportok iránt. Szerintünk viszont elviselhetetlen, ha egy országban milliók élnek a létminimum környékén.

MaNcs: Nem volt ez másképp akkor sem, amikor önök kormányoztak.

KL: Kormányzásunk idején nem azért nem tettünk eleget a leszakadókért, mert nem akartunk, hanem mert az ország pénzügyi stabilitásának helyreállítása volt a legsürgősebb, és ezt követően már nem maradt elég időnk, hogy az emberek életkörülményeit lényegesen javítani tudjuk.

MaNcs: Mely pártokkal tudna együttműködni az MSZP? Mit szól ön Nagy Sándor ötletéhez, aki a jobbközép és keresztény pártok felé nyitna?

KL: Ha Magyarországon létrejön egy olyan jobbközép párt, amelynek az értékrendje nem esik túl messze a mi értékrendünktől, amely elkötelezett a demokrácia iránt, megfelelő szociális érzékenységet tanúsít és európai politikai kultúrát képvisel, akkor semmi nem zárja ki az együttműködést. A jelenlegi, magukat jobbközépnek mondó pártok közül azonban egyik sem ilyen.

MaNcs: Egyes kisgazdák pedig egyre kedvezőbben nyilatkoznak önökről: egyikük szerint ideje abbahagyni a komcsizást, másikuk a háromhetes parlamenti munkarendet bírálta az ellenzék védelmében.

KL: A mostani kisgazdapárt megnyilatkozásait és magatartását látva, nem látok erre esélyt. De nyitott vagyok, mert ha csak visszagondolok, miket mondott Orbán Viktor a parlamentben az Antall-kormánnyal szemben, amikor én is pirosra tapsoltam a tenyeremet, és megnézem, miket mond és tesz ma, azt mondom, hihetetlen változásokra képesek a magyar politikusok, és hátha nem csak rossz irányban.

MaNcs: Több szocialista politikus sértődött meg a volt koalíciós partner egyes, az MSZP-t bíráló megjegyzései miatt.

KL: Az utóbbi hónapokban valóban elhangzott néhány szabad- demokrata politikustól ránk nézve nem éppen hízelgő mondat, bevallottan azzal a szándékkal, hogy visszahódítsák a Fideszhez pártolt szavazóikat. Azt gondolom, ez nem lesz eredményes, de nem vonom kétségbe a jogukat, hogy kipróbálják, és maguk jöjjenek rá, hogy ez sehova sem vezet. Az a fontos, hogy a két párt viszonyában semmi olyan ne történjen, ami jóvátehetetlen károkat okozna, ezért nem válaszolunk a szabaddemokraták támadásaira. Egyébként sem akarjuk a kormánypártoknak azt az örömet megszerezni, hogy páholyból élvezzék a mi konfliktusunkat. Különben is, mi nem a szabaddemokratákat akarjuk legyőzni a választásokon, hanem a Fideszt.

Varró Szilvia

szerző
Varró Szilvia
publikálva
2000/3. (01. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra