Fasiszta és bolsevik barbárságról beszélt Békéscsabán az ukrán önkormányzati vezető

Belpol

Az Ukrajna elleni orosz agresszió egyéves évfordulóján a békéscsabai ukrán nemzetiségi önkormányzat is megemlékezést tartott.

„Egyszerre fasiszta, bolsevik és középkori barbárság az, amit az orosz hadsereg és a putyini Oroszország folytat egy szabad és önálló ország, Ukrajna és védtelen polgáraival szemben. Tömeggyilkosságok sora történt meg, civil célpontokat támadnak nap mint nap, ez elfogadhatatlan” – mondta az Ukrajna elleni agresszió egyéves évfordulóján a békéscsabai Kossuth-szobornál tartott megemlékezésen Alexander Potapenko, a helyi ukrán nemzetiségi önkormányzat alelnöke.

A szónok azt hangsúlyozta, hogy ez a háború valójában nem 2022. február 24-én, de nem is a Krím 2014-es lerohanásakor, hanem meglátása szerint már 1709-ben, a poltavai csatában elkezdődött. Majd elismeréssel szólt az ENSZ nagy többséggel elfogadott határozatáról, amely az ukrajnai békét sürgette.

A valamivel több mint félszáz emlékező között hiába kerestük a békési megyeszékhely vezetőit vagy kormánypárti parlamenti és önkormányzati képviselőit, az MSZP és a DK képviselői viszont ott voltak.

Potapenko magyar és ukrán nyelvű beszéde után a megemlékezők egy rövid videós összeállítást néztek meg az egy éve indított agresszió borzalmairól, majd gyertyát gyújtva, néma főhajtással emlékeztek meg az ukrán halottakról és sebesültekről.

 
 

 

 
Fotók: Bod Tamás
 

 

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.