A NAV idei eljárási tervei szerint a "jövedelmezőség szempontjából ellenőrizendők: kenyér, friss pékáru gyártása; közúti áruszállítás". Ha e két szektor valamelyikében működő vállalkozás jövedelmezősége (eredmény per nettó árbevétel) alacsonyabb, mint az adott térségre, gazdálkodási formára megállapított jövedelmezőségi mutató 50 százaléka, akkor az a cég kiemelt hatósági revízióra számíthat. Az elvárt jövedelmezőséget fel nem mutató vállalkozások ellenőrzése kiterjed a nyilvántartásokra, a szerződéses kapcsolatok dokumentáltságára, a bevétel- és költségelszámolások valóságtartalmára, az adó- és járulékfizetési kötelezettség teljesítésére - vagyis minden olyan területre, ami egy átlagos magyar vállalkozásnak fejfájást okoz. Az adóhivatali elvárás szerint a dél-dunántúli régióban kell a legjobban teljesíteniük a pékeknek: az elvárt jövedelmezőségi szint ott 7,7 százalék, míg például a Dél-Alföldön minimum 6,6 százalék, a Nyugat-Dunántúlon 5,1, a Közép-Dunántúlon pedig csak 4,7 százalék. A stresszmentes alváshoz ezen értékek ötven százalékát kell produkálnia annak a mintegy 1100, hozzávetőleg 23-25 ezer munkavállalót foglalkoztató sütőipari kis- és középvállalkozásnak, amely pillanatnyilag a piacon hivatalosan jelen van. A legális sütőipari forgalom évente 148-150 milliárd forint, amire rájön még az ágazati fekete-szürke gazdaság teljesítménye, az előbbi összeg körülbelül 25-30 százaléka - azaz összességében egy 200 milliárd körüli piacról beszélünk.
Ki lett számítva
Adódik a kérdés: mi alapján kalkulált az adóhivatal? A szakmai átlagot szakágazatonként határozzák meg, a társaságiadó-bevallások adatai alapján. Az elemzések során azokkal a szakágazatokkal számolt a hivatal, ahol legalább 300, bevallást benyújtó adózó található - mondta lapunknak Burillák Attila, a NAV szóvivője. A kockázatosabb szakágazatoknak azokat tekintették, ahol alacsony a nyereséges cégek aránya, illetve ahol a nyereségesség számtani átlaga és a leginkább előforduló középérték között jelentős a különbség. Ezt követően az adóhivatal ezekből kiválasztotta a legkevésbé ellenőrzött, illetve a korábbi ellenőrzések során komolyabb összegű adókülönbözetet "produkáló" ágazatokat. A jövedelmezőség szempontjából vizsgálandó ágazatokat végül a NAV kapacitását is figyelembe véve jelölték ki. Az adóhatóság szóvivője hangsúlyozta: a nagy értékhatár fölött bevallók (vagyis a számottevő piaci szereplők) nem kerültek az ellenőrizendő körbe.
A célterület a sütőiparban tehát a kis- és középvállalkozások világa, amelynek ágazati szervezete a Magyar Pékszövetség. Septe József elnök lapunknak úgy nyilatkozott, hogy nehezen érthető az adóhatóság eljárása, hiszen köztudomású, hogy a hazai pékszakma jelenleg ezer gonddal küzd. Az üzletet két irányból öli a konkurencia: egyrészt alig akad már olyan nagyobb bevásárlólánc, amely ne létesített volna helyben sütő pékrészleget, másrészt megjelentek a balkáni "mindig friss" boltok - az utóbbiak száma mára 4-600-ra tehető, és egyre nagyobb vásárlóerőt kötnek le.
A multikkal a magyar pékek évek óta csatáznak. Velük az a legnagyobb gondjuk, hogy a vonatkozó törvényekkel ellentétes módon önköltség alatti értékesítés zajlik. Az akciós áron hirdetett 149 forintos fehér kenyér ugyanis semmilyen legális költségkalkuláció szerint sem gyártható le ennyiért ma Magyarországon. A nagy cégek viszont magabiztosan lobogtatják a könyvelésüket: a gyártáshoz szükséges energia az üzlet általános költségeinek igazából soha pontosan el nem különíthető része, nincs logisztikai költség (hiszen helyben készül az áru), az alapanyag nagy része pedig akcióból visszamaradt, de hibátlan minőségű termék. (Ehhez a konkrét ügyeket jól ismerő informátorunk annyit tett hozzá, hogy érdemes megfigyelni: ha lejáratközeli trappistát tesz ki az akciós pultra a multi, akkor a saját pékségben hirtelen reklámcikk lesz a sajtos stangli.) Ezeket az üzleti trükköket azonban hivatalos versenyeljárásban bizonyítani még egyszer sem sikerült.
Ennél is bonyolultabb a helyzet az úgynevezett albán pékségek esetében. Pedig a gondokat látja a hivatal is: az elmúlt hónapban például az Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság több hatóság együttműködésével jó néhány szegedi pékségnél tartott egyidejű ellenőrzést: lejárt szavatosságú alapanyagokba, hibás termékmegjelölésekbe és nem megfelelően hűtött húskészítményekbe botlottak az ellenőrök, akik a vizsgált helyszínek háromnegyedénél találtak szabálytalanságot. Akadt olyan üzlet, ahol elfelejtettek számlát adni, vagy éppen bejelenteni az ott dolgozókat, de volt példa arra is, hogy a pénzkészlet nem egyezett a nyilvántartással, és előfordult, hogy az online pénztárgépek megrendelésénél voltak mulasztások. A NAV számára a legnagyobb fejtörést az okozza, hogy a legtöbb helyen kideríthetetlen, kié is az adott üzlet. (Például azonos székhelyre két év leforgása alatt 17 kft.-t jelentett be egy szerbiai személy, de az ellenőrzés pillanatában egy alig egy hónapja bejegyzett cég volt az üzemeltető, amely a korábbi cégekkel semmiféle személyi kapcsolatot nem mutatott.) Ezek a boltok szinte éjjel-nappal nyitva vannak, sok vásárlót pedig igazából csak az érdekel, hogy tényleg friss, amit kap - ha másnap már ehetetlen, nem számít, megy a szemétbe.
Ezzel a műfajjal nehéz versenyezni - mondja Septe József pékszövetségi elnök, aki abban bízik, hogy a vásárlók visszatérnek a hagyományos kovászalapú technológiával készült, magyar termékekhez. De addig is ki kell bírni valahogy.
Az pedig nem lesz könnyű. Az adóhatóság nem véletlenül most érdeklődik élénken a pékipar iránt. Június végén lejár az az európai uniós határidő, ameddig a gabonaszektorban az úgynevezett fordított áfa intézményét alkalmazhatta Magyarország. Ebben a konstrukcióban csak az értékesítési lánc végén keletkezik áfafizetési kötelezettség, a leggyakoribb gabonatermék, a liszt esetében például az üzleteknél, pékségeknél. Az adóhatóság tehát a forgalmazás legérzékenyebb pontján nyúl bele a rendszerbe akkor, amikor kötelező jövedelmet ír elő a sütőipari vállalkozások számára.
Kényszerből feketén
A Pékszövetség mindenesetre egyeztetésre készül az ügyben, a NAV-tól kapott információnk szerint viszont a célmeghatározás év közben aligha változtatható meg. Az pedig egyértelmű feladata az adóhatóságnak, hogy a legfertőzöttebbnek tartott gabona- és lisztkereskedés fokozott ellenőrzésével visszaszorítsa mind a feketeforgalmat, mind az ezzel együtt járó, egyes becslések szerint akár tízmilliárdos nagyságrendben is zajló áfacsalást.
A lapunk által megkérdezett pékségek vezetői - többnyire némi hezitálás után - azt mondták, hogy a kötelező jövedelemszint kimutatása könyvelői feladat: "belövik a számot" valahova a hivatalosan elvárt szint meg az ellenőrzési minimumnak kijelölt ötven százalék közé, és kész. Csakhogy a pékek tartanak mástól is: a hazai sütödék zöme kényszerűségből már ma is játszani kénytelen a számokkal. A rendszer nagyjából úgy működik, hogy a terítős rendszerben (amikor a pékség kocsija viszi ki hajnalban az árut a boltokba) a tételek csak szállítólevéllel közlekednek. A terítő sofőr a szállítólevélen szereplő tételek árát napközben (többnyire akkor, amikor visszfuvarban "hazaviszi" a szállítórekeszeket) nettó, vagyis áfamentes áron beszedi a boltostól, akivel egyeztet a másnapi rendelésről. Hónap végén rövid alkudozás után megegyezik a boltos a pék könyvelőjével, hány darabról készüljön hivatalos számla, aminek az áfáját természetesen ki kell fizetni. Akad hely, ahol a teljes forgalmat rendesen lepapírozzák, de akad olyan kis üzlet is, ahol csak a szállított áru tíz százalékát - azt remélve, hogy mindez utólag ellenőrizhetetlen adóhatósági eszközökkel. De hát a revizorok sem kevésbé dörzsöltek, és egy komolyabb ellenőrzésnél viszonylag könnyen kibuktathatják a nagyobb feketézést. Például a közüzemi számlákból: ha valaki vállalkozóként heti sok száz gázköbmétert használ fel, és csak fél mázsa eladott kenyérről van számlája, azt az adóhivatal kiadósan - és valószínűleg eredménnyel - megmogyorózza.
