Amikor a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt. bedőléséről írtunk (lásd: Kihuny a Halálcsillag, Magyar Narancs, 2019. február 7.), beszélgetőpartnereink feltűnően sokszor hozták szóba a Gallicoop Zrt.-t is. Egyrészt azért emlegették, hogy majd ott találhat munkát a szélnek eresztett mintegy 400 lámpagyári dolgozó, másrészt mert a cég a NER-oligarchák célkeresztjébe kerülhetett. Erdélyi István, a Gallicoop társ-cégtulajdonosa májusban lesz 70 éves – az esetleges utódlásról vagy eladásról nyilván ezért kezdtek beszélni a baromfi-feldolgozó szakmában és Békés megye vezető üzleti köreiben. Többnyire a NER mindenesét, Mészáros Lőrincet, illetve Csányi Sándort, az élelmiszeriparban erősen érdekelt OTP-vezért emlegetik lehetséges vevőként, és néhányan a megközelítő árat is tudni vélik: 8 és 10 milliárd forint közötti összegről hallani. Mészárosnak ráadásul már több érdekeltsége is van a Körös-völgyben: néhány évvel ezelőtt tulajdonosa lett a Csabatáj Zrt.-nek és az azzal szoros együttműködésben dolgozó Hidasháti Mezőgazdasági Zrt.-nek, valamint a bélmegyeri vadászkastélynak. A Hunguest Hotel-lánc nagyobb részének megszerzésével az övé a legnagyobb honi befogadóképességű szálloda, a gyulai Erkel Hotel is.
Amikor rákérdeztünk a több helyről is hallott vételi információra, Erdélyi István azt határozottan cáfolta és hangsúlyozta: nincs kényszerhelyzet, a gyermekei és tulajdonostársának fia révén – aki a cégnél dolgozik – az utánpótlás biztosított, hiszen mindannyian képzett és szorgalmas emberek. Arról nem is beszélve, hogy amíg szellemileg és fizikailag bírja, addig marad. Sőt, nemrég éppen ők vásárolták meg az Alföldhús Kft.-t, amely mára 3200 tonnás termelési nagyságra képes, benne a 650–700 tonna nagyon keresett és egészséges pulykakolbásszal. Így a Gallicoop a termelői háttérrel együtt már 2500 ember (és a családjuk) megélhetését biztosítja.
Be a résbe
A Gallicoop a honi pulykaágazat meghatározó szereplője, belföldi piaci részesedése megközelíti a 45 százalékot, de a világ minden részére is szállítja termékeit. A levágott élő állat mennyisége eléri a 40 ezer tonnát, míg a kibocsátott készítmények volumene valamivel több mint 8 ezer tonna. Ezt szeretnék a cégnél rövid időn belül 10 ezer tonnára feltornászni.
A hajdani szarvasi Dózsa Termelőszövetkezet vezetői, köztük Erdélyi István, 1989-ben egy izraeli kiállításon figyeltek fel a pulykatermékekre. A cég, részben izraeli tőkével, 30 évvel ezelőtt alakult, hogy a Magyarországon addig lényegében nem létező piaci szegmenst – az iparszerű pulykanevelést és -feldolgozást – elfoglalja. Bár az induláskor választott szövetkezeti vállalkozási forma nem bizonyult tartósnak, az izraeli befektető pedig 1992-ben kiszállt, a Gallicoop sikertörténet lett. Az orosházi központú Linamar után a második legnagyobb árbevételű Békés megyei vállalkozás, amely 2017-ben 30,6, míg tavaly – a még nem publikált, de már végleges adatok alapján – 34,5 milliárdos árbevétel mellett 1 milliárdos nyereséget ért el, ami jó közepes évnek számít. (E több mint 100 millió eurós forgalommal a honi cégek Top 500-as listájának a közepén helyezkedik el.) Az idei tervek még nem készültek el, de azt már tudni, hogy a költségeiket 400-400 millió forinttal növeli az energiadíjak és az élő állatok felvásárlási árának emelkedése. Mindez a munkabérekkel és az étkeztetéssel együtt 1,5 milliárdos költségnövekedést okoz, amit a termelési volumen kismértékű növelésével, finom áremeléssel és a költségek csökkentésével próbálnak kompenzálni.
A jelenleg használt technológiai feltételek mellett még sok élőmunka kell a pulykafeldolgozáshoz, főleg, hogy a kézi darabolású termékeik igen kelendőek a nyugat-európai piacon. A gépi pulykadarabolást azonban a cég sem úszhatja meg: az Egyesült Államokban nemrég épült egy gyár, ahol ezt az új technológiát alkalmazzák, és az eddigi tapasztalatok szerint ez minőségében közelít a kézi daraboláshoz. Egy szarvasi küldöttség ezért májusban ellátogat az USA-ba, és ha a látottak meggyőzik őket, alighanem komoly fejlesztésbe kezdenek.
Generációváltás
A „fejlesszünk vagy szálljunk ki” dilemmája az elmúlt években amúgy is központi kérdés lett a Gallicoopban. Bár a társaság elmúlt három évtizede a folyamatos fejlesztésről és előrelépésről szól, most, úgy tűnik, valóban mérföldkőhöz érkezett a társaság – és éppen emiatt tartják úgy a szakmát ismerő forrásaink, hogy a tulajdonosváltás nem puszta pletyka. Iparági szakemberek és a Békés megyei gazdasági élet néhány vezetője szerint ugyanis a Gallicoop továbblépését akadályozza, hogy a jelenlegi területen és tulajdonosi szerkezet mellett a cég elérte fejlődési lehetőségei, egyben kapacitásai határait. A zártkörűen működő részvénytársaság 85 százalékát Erdélyi István és Garai Andrásné birtokolja, míg a fennmaradó rész egy osztrák és egy angol pénzügyi befektetőé. A magyar, de különösen az európai piacon történő érdemi előrelépéshez viszont komoly technológiai beruházásra, tízmilliárdokban mérhető fejlesztésre és hitelre volna szükség, ami a jelenlegi tulajdonosi szerkezet mellett elérhetetlennek tűnik. Ehhez már Csányi vagy Mészáros tőkeereje, kapcsolatrendszere és banki háttere szükséges – állítják.
Erdélyi István sem vitatja, hogy nagy a harc az európai piacon, ahol a pulykanevelésben és -feldolgozásban az elmúlt időszakban Lengyelország átvette a vezető szerepet a franciáktól és a németektől. A Gallicoop vezetője szerint azonban érvényes lehet egy másik, a kis lépésekre alapozó haladás és fejlődés stratégiája. Ennek jegyében egy kisebb dunántúli vágóhidat szerezne meg a szarvasi cég, s azt integrálnák a Gallicoop működésébe, így növelve néhány ezer tonnával a termelést.
A magyar baromfi-feldolgozó szakma meghatározó cégeinek vezetői és tulajdonosai mára kiöregedtek, ami ugyancsak felveti az utódlás, az eladás vagy a kiszállás kérdését.
A debreceni Tranzit-csoport tulajdonosa, a 40 milliárdos vagyont felhalmozó Szabó Miklós nemrég a legnagyobb európai vállalatbirodalomnak, a francia LDC-csoportnak adta el a harminc év alatt felépített cégének 70 százalékos tulajdonrészét. A szentesi Hungerit vezetője, Magyar József, túl a hetvenen felmérte, hogy egy újabb több tízmilliárdos fejlesztésbe már nem lesz ereje belevágni, ezért nem is lepte meg a szakmát különösebben, hogy a honi agrárszektor egyik legnagyobb szereplőjének, Csányi Sándornak adta el az üzemét, iparági hírek szerint 16–17 milliárd forintért. Erdélyi szarvasi részesedését éppen a Hungerit-ügylet értéke alapján lőtték be 8–10 milliárd forint közé szakértő forrásaink.
| Emberek turbánban A munkaerőhiány miatti gondok a Békés megyei céget is elérték. A megszűnt szarvasi lámpagyárból nem sokan, 15–20-an mentek át oda dolgozni, ennél jóval több embert tudna foglalkoztatni a Gallicoop. Igaz, a lámpagyártás és a pulykadarabolás merőben más jellegű munka: a Gallicoopnál 15–20 kilós szárnyasokkal kell dolgozni, ami fizikailag roppant megerőltető, igaz, ezt honorálja is a cég. Tavaly a vágóvonalakon bruttó 302 ezer, míg vállalati szinten 289 ezer forint volt az átlagkereset. Térségi összevetésben ez igen komoly bérszínvonal. Ám a cég ennek ellenére nem tudja belföldről megoldani a munkaerő-problémáit. Például több mint egy évvel ezelőtt Kelet-Ukrajnából hozott dolgozókat – és azért nem Kárpátaljáról, mert a szakmában köztudott, hogy a Munkács és Ungvár környékéről érkezők nagyon rövid időn belül továbbállnak Nyugat-Európába. Bár ottani, 30–50 ezer forintnak megfelelő fizetésük sokszorosát keresték meg Szarvason, az Ukrajna távoli pontjairól érkező munkavállalókkal sem volt szerencséje a cégnek, az utóbbi egy évben a 30 emberből mára egy maradt hírmondónak. Azóta 30 mongol és 10 indiai (egészen pontosan szikh) foglalkoztatottja van a pulykafeldolgozónak. Erdélyi István azt mondja, az 5–6 ezer kilométer távolságból érkezett emberek – akiket a tervek szerint két évre szerződtettek le – jól teljesítenek. A Gallicoop tulajdonosa szerint a cégnél 70–80 ember hiányzik folyamatosan a termelésből, és ezt a környékbeli munkaerőpiac immár képtelen tartósan kielégíteni. Pedig buszt is vettek, amely szállítja a munkásokat, sokan biciklit is kaptak. |
