Fekete-Győr: sokkal súlyosabb a helyzet, mint állítják
fgya_L1A8341top_top_story_lead.jpg

Fekete-Győr: sokkal súlyosabb a helyzet, mint állítják

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2020. április 9.

Belpol

Elsősorban az emberéleteket kell megmenteni, a pártpolitikának most nincs itt az ideje. Ennek ellenére a kormány a járvány okozta válsághelyzetet is arra használja fel, hogy saját hatalmát erősítse, és ellehetetlenítse az ellenzéket - mondja a Momentum elnöke. Ízelítő a friss Magyar Narancsból.

Fekete-Győr Andrással, a Momentum elnökével készült interjút teljes terjedelmében a csütörtökön megjelent Magyar Narancsban olvashatják.

Magyar Narancs: Hogyan tud reagálni egy ellenzéki párt a válsághelyzetben? Cselekedni elsősorban a kormány tud.

Fekete-Győr András: A pártpolitika jelenleg nem releváns. Ebben a helyzetben csak a kormányzati és az önkormányzati pozícióban lévő szereplők teljesítménye számít. Az önkormányzati az a szint, ahol kiderül, milyen teljesítményre képesek a momentumos polgármesterek. Elmondhatom, hogy minden polgármesterünk Zalától Bács-Kiskunon át Budapestig, kézben tartja és uralja a helyzetet. Maszkokat varratnak önkéntesekkel, szociális támogatást adnak több tízezer forint értékben a rászorulóknak, segélycsomagokat osztanak ki, gondoskodnak az idősekről és a munkanélküliekről is. Most ez a fontos. Tavaly volt két választás, akkor a pártpolitikán volt a hangsúly, most nemzeti összefogásra van szükség. Szomorúan látjuk, hogy Orbán Viktor továbbra is a polgárháború szításában érdekelt.

false

Magyar Narancs: Kap a Momentum a nyilvánosságnál részletesebb tájékoztatást a járványhelyzetről az Operatív Törzstől, a kormánytól vagy más fideszesektől, akár informálisan?

Fekete-Győr András: Nem. De nem is az a probléma, hogy én pártvezetőként nem kapok tájékoztatást, hanem az, hogy a bajai, a gödi vagy a józsefvárosi városvezetés nem hogy állami segítséget nem kap, de információkat sem. Magukra vannak hagyva a városvezetők, ezzel együtt igyekeznek saját hatáskörben, kreatívan kezelni a válságot. Zalában egy momentumos nagyközség vezetője azt mesélte, hogy a megyében még a fideszes polgármesterek sem kapnak információt, ami miatt ők is rettenetesen mérgesek. A kormány őket is magukra hagyta. Miközben Orbán Viktor akcióhősként tetszeleg, valójában mind a 3200 önkormányzatot az út szélén hagyta.

Nemcsak önkormányzatokkal, de az egészségügyben dolgozókkal is napi szintű kapcsolatban vagyok, olyanokkal, akik a járványellenes védekezés első vonalában dolgoznak. Ők rendre arról beszélnek, és nem csak Budapesten, hogy sokkal súlyosabb a helyzet, mint amit a kormány és az Operatív Törzs kommunikál. Viszont teljes hírzárlat van, az orvosok nem nyilatkozhatnak a sajtónak, és ők az ilyen irányú utasításokat fegyelmezetten be is tartják. Nyugaton az ilyen jellegű információk nyilvánosak, itthon viszont erős kontroll van a kormány kezében. Így az esetleges hibákat el lehet tussolni, mert nincsenek arra ösztökélve, hogy kijavítsák, és nem is derül ki, hogy valójában hogyan kezelik a járványhelyzetet. Ezek a legnagyobb bajok most az országban, nem pedig az, hogy a teljhatalomtörvény pontosan mikor kerül hatályon kívülre. Előbb-utóbb érvényt fogunk szerezni a demokráciának is, de előbb túl kell lenni a közvetlen válsághelyzeten.

A teljes interjút a csütörtökön megjelent Magyar Narancsban olvashatják.

Digitális vásárlásra és előfizetésre itt van lehetőség.

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.