„84 éves volt, én 79 leszek pár nap múlva. Úgy éreztem, mintha a bátyám lett volna” – mondta Feldmár András, amikor arról kérdeztünk, milyen emlékei vannak a szerdán elhunyt neves pszichológusról. A pszichoterapeutát Vancouverben értük utol telefonon nem sokkal a lesújtó hír megjelenése után. „Hiányozni fog. Nagyon kevés olyan embert ismerek Magyarországon, aki olyan tisztán, olyan egyszerűen, olyan felvilágosultan beszélt és gondolkodott, ahogyan ő”.
„Tudtam, hogy beteg, de nem gondoltam, hogy ennyire. Váratlanul ért” – válaszolta Horn György, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) pedagógiai vezetője, aki sokat dolgozott együtt Vekerdyvel, hiszen a pszichológus az iskola alapítványának elnöke volt több mint 10 évig.
„Az élemre állított”
„A nagy emberek sajátja, hogy nincs bennük tekintélytisztelet. Zavarta, ha felnéztek rá”. Horn számára mindig megtisztelő volt, hogy barátjának tekinthette Vekerdyt. „Harcos liberálisként az élemre állított, hogy nyilatkozzak egyes kérdésekben.”
| ||
Vekerdy rendszeresen meglátogatta az iskolai szobájában, ahol sokat beszélgettek. „Talán a legjobb tulajdonságainak az egyike az volt, hogy fantasztikusan kérdezett."
Értett a szülők nyelvén
Feldmár András szerint a legszimpatikusabb gondolatot Vekerdytől egy nyilvános beszélgetésük során hallotta. Azt mondta ugyanis, a szülőnek az az egyetlen dolga, hogy a gyereke cinkosa legyen. „Rögtön egyetértettem ezzel. Akármi van, a szülő soha ne álljon szembe a gyerekével! Még akkor sem, ha az iskola szemben áll vele! Akkor sem, ha mások elítélik a gyerekét!” – tette hozzá.
Ugyanakkor Vekerdy nem volt könnyű helyzetben, mert úgy akart a tanárokkal, szülőkkel kommunikálni, hogy közben ne szégyenítse meg őket. „Nem lehet lehülyézni azokat sem, akik esetleg bántják a gyerekeket. A tanárokkal sem lehet így bánni, mert csak még dühösebbek lesznek” – fejtette ki Feldmár András, aki szerint Vekerdy Tamásnak megvolt a képessége, hogy se a gyerekeket, se a szülőket ne sérte meg.
„Egy szenvedélyes ember volt, aki komolyan vette azt, amit csinál. Ésszel, érzelemmel, egész lényével, mindig kiállt amellett, amit mondott”. Azt mondta, mindig akkor kerültek a legszorosabb kapcsolatba, ha közösen léptek fel valahol, és az eseményre várva beszélgettek. „Mindig izgult. Soha nem volt megelégedve magával. Amikor felment a színpadra, ellazult, akárcsak a színészek” – mondta Feldmár András.
| ||
Horn György szerint Vekerdy Tamás a gyerekközpontúság hiteles közvetítésében volt a legjobb, illetve – hasonlóan Feldmár állításával – értett az apukák és az anyukák nyelvén. „Viccesen mondtam neki, hogy majd ha visszavonul, adja oda nekem a Nők Lapjában futó rovatát. Az tette őt naggyá. Hülyén hangzik, de az anyukáknak címzett üzenetei miatt lett «celeb», pedig semmilyen celeb tulajdonsága nem volt. Mégis az összes újság címlapján most ő látható. Nincs még egy ilyen gyermekpszichológus, azt hiszem” – mondta.
| ||
Nélküle nincs Waldorf-oktatás
„Nagyon sokszor hallottam tőle ugyanazokat a mondatokat. Én is azt gondolom, hogy az iskola egy rettenetes hely, annak ellenére, hogy iskolában dolgozom 40 éve. Mindig igyekezett ezt az állítását korrigálni. «Nem rettenetes, csak rosszul csinálják» – mondta, pedig ő is úgy gondolta, ahogyan én” – mondta az AKG pedagógiai vezetője hozzátéve, hogy mind az oktatáspolitika, mind pedig az ország egyéb dolgaiban nagyon keserű volt.
„Vekerdy kiállt az elesett tanulók mellett, és hangot adott annak, hogy minden gyerek más és más” – válaszolta megkeresésünkre Szüdi János, aki 2009-ig a Kulturáis és Oktatási Minisztérium államtitkára volt. „Ennek komoly jelentősége van akkor, amikor minden gyermeket egységes dobozokba akarnak bedugni. Ez teljesen ellentétes a Vekerdy nézetével, amit úgy fogalmazott meg az egyik könyvében, hogy «hagyni kell az ebihalat kimászni a partra», nem szabad a gyerekek fejlődését erőltetni, mert úgyis utolérik önmagukat”.
Szüdi szerint az alternatív oktatás jogi és működési szabályozásának létrehozása jelentős mértékben kapcsolódik Vekerdy nevéhez: először a nyolcvanas évekbe találkoztak, amikor a Waldorf-oktatás képviseletében egyszer bement a minisztériumba.
| ||
Az iskola van a gyermekért
„Megoldást kellett találni arra, hogy a Waldorf-iskolák működhessenek. Teljes szaktekintélyét latba vetette az ügy érdekében. Végül meg is kapták a lehetőséget, hogy a saját tantervet hozzanak létre, meghatározzák a programjukat, az iskolák felépítését” – mondta Szüdi János, aki egyben megjegyezte: az Országgyűlés jelentősen megnehezítette a közelmúltban az alternatív iskolarendszerek helyzetét a köznevelési törvény módosításával, tehát már megint visszafelé lépkedünk a múltba.
| ||
Úgy látja, abban teljesen igaza volt Vekerdynek, hogy az iskolákban „sok fölösleges dologgal tömik” a gyerekek fejét, ráadásul a tananyag 80 százalékát amúgy is elfelejtik. „Azt gondolta, hogy nem a gyermek van az iskoláért, hanem az iskola van a gyermekért. Ez a magyar pedagógiai hagyományokkal ellentétes, pedig a gyerekközpontú oktatás az ország érdekeit szolgálná. Őszintén bízom abban, hogy a munkássága nem veszik el”.
Feldmár szerint Vekerdy nem bírta elviselni azt a hatalomorientált oktatási rendszert, ami jelenleg is uralkodik Magyarországon. „Amikor arról beszélt, hogy a felnőttek és az iskolák miképpen kínozzák a gyerekeinket, abban nem volt vicc” – fogalmazott. Attól tart, hogy Vekerdy Tamás tevékenysége gyorsan marginalizálva lesz, mert azok, akik jelenleg hatalmon vannak, el akarják feledtetni.
„Amíg élek, én mindent megteszek, hogy ne felejtsék el. Amit ő mondott, gondolt, a hatalom és a kontroll ellen van. Ne tanítsuk a gyerekeket engedelmességre! Ne tanítsuk a gyerekeket arra, amit nem akarnak megcsinálni!"
