A Századvég nyomozná ki, mit csinálnak a tanárok a Facebookon

  • narancs.hu
  • 2018. augusztus 29.

Belpol

Kérdőív. A Századvégtől. Persze.

„Szakmai felmérésnek álcázott nemzeti konzultációval bombáznák a tanárokat szeptemberben” – írja a Népszava, amit arra alapoz, hogy a kormány olyan kérdőívet szándékozik szétküldeni szeptemberben, amelyben nem csak a pedagógusok munkájára, de hírlevél-feliratkozásaira, szakszervezeti és más szervezeti tagságaira, sőt Facebook-csoporttagságaira is kíváncsi.

Az egészben az a legszebb, hogy a kutatást eredetileg a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) kezdeményezte, és a tanárok munkaterhelését vizsgálták volna.

A PDSZ azonban már kedden elhatárolódott ettől az egésztől. Nagy Erzsébet, a PDSZ Országos Választmányának tagja sajtótájékoztatón mondta el, hogy kezdeményezésükre még az előző kormányzati ciklus végén kaptak pozitív választ, bár a minisztérium kikötése az volt, hogy a felmérést a kormányközeli Századvég kutatócégnek kell lebonyolítania. Ebben még nem találtak kivetnivalót, szakmai javaslataikat meg is küldték a minisztériumnak, erre kaptak egy olyan kérdőívtervezetet, ami szerintük: vállalhatatlan.

„Az óraszámokra, munkaterhelésre általánosságban kérdeznek rá, mintha a kérdező sem tudná, hogyan épül fel egy pedagógus munkahete. Emellett olyan kérdések vannak benne, amelyek nem relevánsak a munkaterhelés vizsgálata szempontjából. Ráadásul a kitöltőnek meg kell adnia az oktatási azonosítóját, amivel már az anonimitás sem biztosított” – mondta Nagy a napilapnak, hozzátéve, hogy ráadásul mind a 170 ezer pedagógusnak elküldik a kérdőívet ahelyett, hogy egy tudományos alapon meghatározott reprezentatív mintával dolgoznának. Mint mondta: „A felmérés lényegében csak egy pedagógusok körében végzett nemzeti konzultáció lesz.”

Szűcs Tamás PDSZ-elnök szerint ez a kérdőívtervezet nem áll készen arra, hogy szeptemberben szétküldjék a pedagógusoknak, a kormány azonban nem akar várni, mert még az őszi időszakban módosítani akarnak a pedagógus munkaterheket érintő jogszabályokon, és ahhoz a kérdőív eredményeit is fel szeretnék használni.

Noha az elnök szerint nagy szükség lenne egy átfogó, szakmai alapokon nyugvó, korrekt felmérésre, valószínűleg nincsenek illúziói.

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?