Jeszenszky Orbán politikájáról: „személyes csalódás, fájdalom”

szerző
M. László Ferenc
publikálva
2018. aug. 29., 12:08
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az elsők között szorgalmazta a jobboldalon, hogy Orbán Viktor legyen a tábor vezetője, 2014-ig a kormány támogatója, oslói nagykövetként a képviselője volt. Ma már úgy látja, Orbán a vesztébe viheti az országot, a Nyugat-ellenessége pedig történelmi vétek.

Magyar Narancs: Az 1990-es évek végétől támogatója volt a Fidesznek, az első Orbán-kabinet idején amerikai, 2011 és 2014 között norvégiai nagykövet volt. Mikor történt meg a törés, és érezte úgy, hogy a Fidesz politikája vállalhatatlan?

Jeszenszky Géza: A Magyar Narancs is a Fidesz lapja volt régen (hivatalosan csak 1990 nyaráig – a szerk.). Hát, most ebben egymásra találtunk (nevet). Kérdésére válaszolva: 2014-ben oslói nagykövetként számomra felfoghatatlan volt, hogy a Norvég Alap támogatásai miatt miért kell összeveszni a norvég jobbközép kormánnyal.

Világéletemben centrista politikus voltam, szememben a jobboldalt a nyilasok, a baloldalt pedig a kommunisták kompromittálták. Egy atlantista liberális konzervatív vagyok. Ebbe már semmiképpen nem fért bele, ahogy a diplomácia minden játékszabályát negligálva a magyar kormány nekiment NATO-szövetségesünknek, a norvég kormánynak. Számomra ez személyes csalódás, fájdalom is volt: még az MDF-ben az elsők között javasoltam Orbán támogatását azzal, hogy csak ő verheti meg Horn Gyulát. Azután Washingtonban többször is nagyon jól szerepelt miniszterelnökként. 2002 nyarán egy amerikai magyarokkal szervezett baráti találkozón még a Potomac folyóban is úsztunk együtt.

(…)

MN: Honnan ered a 2014 után a Fideszben csúcsra járatott Nyugat-ellenesség?

JG: Ebben benne vannak a rossz magyar reflexek is, régi, évszázadokon átívelő hagyományok: „egyedül vagyunk”, „a Nyugat mindig cserben hagyott minket”, „keleti nép vagyunk”. Minden kis nemzetnek vannak kisebbségi komplexusai és valós sérelmei. Ezekben tehát sok részigazság van, de összességében nem igaz, ráadásul 1956-ban és 1989-ben az egész világ csodált bennünket, majd a NATO- és az EU-csatlakozásunkkor lehetőséget kaptunk a felzárkózásra. Ezek a rossz reflexek viszont Orbán gondolkodásába már korábban bekerültek, és úgy fest, mára meghatározóvá váltak. Talán a személyiségéből is adódik ez a fajta dac, a plebejusattitűd: „bebizonyítom, hogy nekem, a lentről jöttnek van igaza”.

MN: Rögeszméjévé vált mára a Nyugat alkonya?

JG: Attól tartok, igen. Noha rendkívül pragmatikus politikus, s ha megváltozik a nemzetközi helyzet, alkalmazkodik. De itt már nem igazán várok fordulatot. Úgy véli, a Nyugat a vesztébe rohan. (…)

Az Antall-kormány külügyminisztere, Orbán kétszeres nagykövete az interjúban arról is beszél, miképpen manőverezik a miniszterelnök a nagyhatalmak között, és ennek milyen következményei lehetnek. Beszél arról is, Martonyi János 2010 és 2014 között miképpen tartotta korlátok között Orbán szárnyaló fantáziáját, és hogyan használták ki a négy évvel ezelőtt menesztett külügyminiszter súlyos betegségét az orosz–magyar hitelszerződés kitervelői.

A hetilap a standokon megvásárolható, vagy itt előfizethető.

Magyar Narancs – Archívum részletes

2017. október 14. Mond ez a dátum valamit bárkinek is? Ekkor jelent meg Sárosdi Lilla színésznő Facebook-bejegyzése az őt ért szexuális zaklatásról. A rá következő napokban olybá tűnt, megindul valamiféle öntisztulási folyamat a magyar kulturális életben, kisvártatva napvilágra kerültek Kerényi Miklós Gábor viselt dolgai is, s nem is maradtak közvetlen következmények nélkül sem az ő, sem a Sárosdival erőszakoskodó Marton László tettei.

szerző
M. László Ferenc
publikálva
2018. aug. 29., 12:08
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 4
    naki
    2018. szeptember 03., hétfő 12:01
    No nézd csak, a felejthetetlen szakállú Jeszy már-már mea culpázik. Bizony, Jeszykém, Orbánc már annak idején is annak látszott, ami: kisszerű, kicsinyes, kisstílű tolvajnak. Ma ugyanaz, mint akkor. Ma már szaros pelenkával is öregbíti hazánk hírnevét. Kitaláltátok ki, hogy Orbánc legyen AntallJózsi politikai örököse, de alábecsültétek. Magyarország hóhéra ő, minden határon túl, sőt, az egész Kárpát-medence Csauseszkuja, az egykori fehér hunok szállásterületéig bezárólag.
  2. 3
    rworse
    2018. augusztus 30., csütörtök 06:47
    De már "88-ban is... :)
  3. 2
    szegedi789
    2018. augusztus 29., szerda 23:02
    '89-ben ? Már? Ami ma? Hűha.........

    Rworse, adj esélyt a (párt)történelmünknek . . . ! :)
  4. 1
    rworse
    2018. augusztus 29., szerda 22:16
    Mindig nehéz volt értenem Orbán félreismerését, mert mint mondani szoktam, már '89-ben is tisztán látszott, hogy micsoda, akkor is ugyanaz volt, ami ma - no persze nyilván ez egyértelműbben látszik a kilencvenes évek közepe óta. Ámbár megjegyzendő, anno én se fogadtam el mindent abból, amit Debreceni 2009-10-ben a '10-es választás előtt megjósolt arról, hogy mi lesz Orbán kétharmados hatalma esetén aztán szóról szóra a leghihetetlenebb is bekövetkezett, sőt.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra