„Feltehetek és levehetek anyagokat, senki sem tudja megakadályozni”

  • - urfi -
  • 2017. szeptember 21.

Belpol

Tarjányi Péter nyilatkozott arról, hogyan működik különös hírportálja, a zoom.hu.

Hétfőn a 444 hívta fel a figyelmet arra a jelentőségteljesnek tűnő egybeesésre, hogy a zoom.hu főszerkesztője, Zappe Gábor pont azon a napon távozott, amikor az oldalról leszedték az Orbán család cégügyeivel foglalkozó hírt. Ami egyébként egy Magyar Nemzet-cikk szemlézése volt csak.

Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő, a zoom.hu ügyvezető igazgatója és résztulajdonosa most pont a Magyar Nemzetnek nyilatkozott az ügyről, és azt mondta, hogy a főszerkesztő távozása már korábban eldöntött tény volt, vagyis nincs direkt összefüggés a két eset között. Azt viszont elismerte, hogy ő szedette le a cikket, de nem az Orbánéktól való félelmében, hanem azért, mert – és itt kicsit kusza magyarázat következik. Tarjányi először azt mondja, hogy „Simicska Lajos miatt” vették le a cikket, mert a Magyar Nemzet az ő lapja. Amikor az újságíró megjegyzi, hogy rendszeresen szemlézik más cikkeiket, akkor már arról beszél, hogy az volt az „egyik alapelvárás részemről, hogy a Zoomon saját anyagokkal kell kijönni, legalább 90 százalékban” – vagyis azért szedték le a cikket, mert túl sok az átvett anyag. Utána viszont már azt fejtegeti Tarjányi, hogy a Magyar Nemzetnél nem foglalkoznak azzal, hogy „azok a torz piaci viszonyok, amelyek kialakultak, miért jöttek létre” – ami újságírói szempontból értelmezhetetlen kijelentés, hiszen valami olyasmi következik belőle, hogy csak az általunk makulátlan erkölcsűnek gondolt vagy simán nekünk szimpatikus médiatermékek híreire reagálunk.

Akárhogy is, Tarjányi felhívta a főszerkesztőt, és leszedette a cikket. Ez a tény nem akadályozza meg, hogy kijelentse: ő nem szól bele a szerkesztőségi munkába: „Én vagyok a tulajdonos, és a szerkesztőségi folyamatokba nem szólok bele, de ez egy érzelmi ügy volt.” Alig néhány mondattal korábban viszont ezt mondja: „Ha akarnám, csak hétfőn, szerdán és pénteken jelennének meg cikkek az oldalon, mert ez az én újságom. Feltehetek és levehetek anyagokat, senki sem tudja megakadályozni.”

Következetes érvelés!

Tarjányi amúgy nemrég elindított egy ellenzéki mozgalmat, amely a Jobbikon kívül az összes ellenzéki párt összefogását szeretné elérni. Mindeközben a mai napig nem tudni, hogy honnan jön a pénz a zoom.hu-hoz: a 444 szerint „Tarjányiék a felvételi beszélgetések során több jelentkezőnek sem árulták el, hogy pontosan kitől fogják majd a fizetésüket kapni”.

(444, Magyar Nemzet)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.