Túl hideg volt, és az eredmények is túl későn jöttek ahhoz, hogy hatalmas tömegek várják Orbán Viktor triumfálását a budapesti Vörösmarty téren - mi másra gondolhatnánk, ha nem jött ki öt-tízezer ember megünnepelni a jobboldali szövetség valóban történelmi sikerét. Pedig ok lett volna rá: a közel ezres közönségnek már nem is a győzelemvárás rántotta görcsbe a gyomrát, hanem a kétharmad első fordulós abszolválása. A kényelmes kormánytöbbséget az összegyűltek borítékolták, a minősítettet csak remélték. Már aki, mert akadt olyan aktivista, aki tudósítónknak hosszan fejtegette: a kétharmad veszélyes, túl nagy teher, bele is lehet rokkanni, márpedig jó lenne legalább két ciklusra berendezkedni.
A színpadon fellépő örömzenészek többek között Bikini- ("Mielőtt végleg elmegyek"), Queen- ("We are the champions"), Cseh Tamás-dalokkal tartották ébren a lelkesedést, amit a voksmizéria és az eredményhirdetés elhúzódása némileg kikezdett. A Michael Jackson-imitátor sokkoló volt, főleg, hogy előtte a kivetítőn a HírTv riportere éjjel háromra valószínűsítette az urnazárást és a kampánycsend végét - de még ez sem hozta ki a béketűréséből az összegyűlteket. A fidelitasos ifjak pólót árultak háromezerért, a többség zsebre dugott kézzel fázott, néhányan trikolórt lobogtattak - az árpádsáv rég a Jobbiké -, legfeljebb az OVB-t szidták.
Kilenc körül mozgásba lendültek a szóvivők. Szijjártó Péter Jack Bauert meghazudtoló módon rohangált, szervezett, instruált a walkie-talkie-jával. Szapáry György az újságírók közül nézte a választási kommentátorokat a tévében. Később feltűnt néhány előkelőség, előkerültek a jobboldali celebek: Bayer Zsolt már eredményeket is tudott, Pálffy István enyhe borillatot árasztott, a téren tiszteletét tevő Andy Vajna céljait nem sikerült azonosítani; állítólag vannak jobboldali barátai. Vezető politikus jó ideig egy szál se.
Végül az OVB-nál felszállt a füst, a téren beindult a dübörgés. Az eredmények - 99 százalékos feldolgozottságnál - hirtelen dőltek a közönségre, tarolt a Fidesz. Orbán percekig képtelen volt elkezdeni a beszédét a sajtótájékoztatóján, meg kellett várni, amíg a tömeg az irodaház előtt abbahagyta a tombolást. Aztán semmi duhajkodás, csak szerénység, óvatosság: "A győzelem nem a Fideszé, ez a győzelem az önöké, Magyarországé." Mi több: "Látom, felhőtlen az öröm, tényleg óriási a siker, de közben minden idegszálammal érzem, hogy életem legnagyobb feladata előtt állok." A téren pedig: "Tudatában vagyunk annak, hogy... a velünk szembeni elvárások is történelmi jelentőségűek." És megint tegeződött, miként a boldog kilencvenes években. Még Kósa Lajost is megpuszilta, rég megbocsátott a 2006-os "táltosos" beszólásért, meg a "kardrántásért". <
