Miután nem vált be a lefejelős technika, a Nemzeti Színház és a négyes metró körüli politikai szívatássorozat, a Fidesz már a szocialistákkal is kiegyezne, csak hogy megrendítse Demszky Gábor pozícióját. A cél érdekében miharabb meg szeretnék reformálni az önkormányzati rendszert, és ehhez a szocialistáktól szakmai segítséget kérnek.

Talán a pánikszerű útkeresés, a kényszeres kitörni vágyás vagy a kánikulai tompultság lehet az oka, hogy a fővárosi szocialisták a nyaralási szezon kellős közepén, amikor még Paszternák Lászlót is csak átizzadt, kigombolt ingben lehet látni, egyszeriben azzal állnak elő: itt az ideje, hogy visszavegyünk Demszky Gábor hatalmából, és adjunk vétójogot a fővárosi kerületeknek a városvezetéssel szemben. Az ötletről egy rendelettervezetet is készítettek, amely szerint a huszonhárom kerületi polgármester egyeztetőtanácsba tömörülne, ahol egyeztetnének, megvitatnának, konszenzust keresnének és szavaznának. Az ötlet lényege, hogy ha a szavazás feszült pillanatában fellendül a magasba legalább tizenkét darab tiszta polgármesteri kéz, akkor semmi sem érvényes. A fővárosi közgyűlés például nem dönthet a központi pénzek elosztásáról - más szóval a forrásmegosztásról - vagy a budapesti beruházásokról, vagy csőcseréről, vagy a villamosok színéről.

A szocialisták ötletét melegen üdvözölte Juharos Róbert, a Fidesz VIII. kerületi képviselője, a fővárosi közgyűlés fideszes képviselője és parlamenti képviselő, a Fidesz közigazgatási szakértője, és kilátásba helyezte, hogy ő bizony tovább menne ebben a fontos kérdéskörben, és nemcsak egy rendeletet, hanem egész törvényt alkotna, már ha a szocialisták is segítenének neki ebben a törekvésében. Merthogy az önkormányzati törvény módosítása kétharmados többséget igényelne, ehhez meg kéne a szocialista partnerek segítsége. Viszont Juharos olyan fővárosi törvényt alkotna, amelyet már a képviselők fele is megváltoztathatna, és amely véget vetne Demszky biztonságos teljhatalmának. Érdeklődésünkre Juharos elmondta, hogy 1994-ben Demszkyék megzsarolták a szocialistákat, amikor a koalícióért cserébe azt kérték, hogy szűnjön meg a kerületek közvetlen beleszólási joga a fővárosi önkormányzat döntéseibe, válasszanak közvetlenül polgármestert és főpolgármestert. A szocialisták meg belementek ebbe, "de ezt már az MSZP szakértői is mind megbánták".

Juharos Róbert saját bevallása szerint már évek óta az önkormányzati rendszer anomáliáival foglalkozik, és ragaszkodik a magyar közigazgatási hagyományokhoz. Ezért komolytalannak tartaná, ha a kerületi polgármestereket vétójoggal ruháznák fel, mert ilyesmi régen, például a századelő pezsgő budapesti világában nem létezett. Legszívesebben egy tradicionális föderatív önkormányzati rendszert látna a mai helyén, ahol a fővárosi közgyűlés egyenesen a kerületekből állna össze. Azt még el tudná fogadni, ha a képviselői helyek felét nem a kerületek, hanem a pártok töltenék fel saját belátásuk - azaz a pártlistájuk - szerint, de hogy semmilyen intézményes kapcsolat ne létezzen a fővárosi önkormányzat és a fővárosi kerületek között, az szerinte nem tartható sokáig. Tárgyalási alapnak elfogadná az 1990-es állapotot, amikor még a kerületek képviselői is ott ültek a fővárosi közgyűlésben. "Aztán ezt még egy kicsit tovább kéne csiszolni."

"Üljünk le, a Fidesz és az MSZP, nézzük meg, hogy hol találjuk meg a legkisebb közös többszöröst, és csináljunk már végre egy normális közigazgatási rendszert. Van rá két évünk" - adta ki a jelszót Juharos, aki annak ellenére letett szándékáról, hogy benyújtja a törvénymódosításról szóló javaslatát a parlamentbe, hogy "hamar meg lehet szövegezni egy törvényjavaslatot". Inkább egyeztetésre hívja a szocialistákat, akikkel közös érdekeket vélt felfedezni. "Nekünk is van jó pár polgármesterünk meg a szocialistáknak is."

Tüzetesen átvizsgálná az önkormányzati törvényt Lendvai Ildikó, az MSZP budapesti elnöke is, aki szerint szintén nem jó, hogy nincs kapcsolat a kerületek és a főváros között. De arról egyelőre hallani sem akar, hogy a szocialisták a Fidesszel összefogjanak.

"Eszünk ágában sincs a Fidesszel együtt szavazni", szögezte le a MaNcsnak; inkább a városházán belül intézik el az ügyet, a fővárosi koalíciós egyeztető tanácsban, mert ilyen is van a városházán. Lendvai Ildikó már csak azért sem vinné parlament elé az ügyet, mert olyan rém- álmok gyötrik, hogy a Juharos-féle elképzelések teljesen döntésképtelenné teszik a fővárost. Nem lenne időre költségvetés és forrásmegosztás, megbénulna az élet, és akkor jöhetne Demszky helyére egy Fidesz által delegált kormánybiztos. Ezt pedig nagyon nem szeretné Lendvai Ildikó. Inkább elvitatkoznak az SZDSZ-szel azon, hogy tényleg elfogultak és alkalmatlanok lennének-e a kerületi polgármesterek, ha egységes fővárosban kellene gondolkodniuk, vagy ezt csak Demszkyék gondolják így.

Hogy mit akar Juharos és a Fidesz, az világos, ám hogy mit akarnak ezzel az egésszel a szocialisták, az egyelőre rejtély. Hiszen 1994-ben részben ők alapozták meg a mostani rendszert. Ráadásul még tíz hónap sem telt el a legutóbbi önkormányzati választások óta, és a késő őszi koalíciós tárgyalásokon a kerületi polgármesterek hatásköre vagy az önkormányzati rendszer gyökeres megreformálása nem volt kabinetkérdés.

Kovács Róbert