„Ilyen erős induló lendülettel, tudásanyaggal, kapcsolatrendszerrel, nemzetközi renoméval bizony előrébb is tarthatnánk annál, ahol ma állunk” – mondja némi önkritikával a Momentum 106 egyéni képviselőjelöltjének egyike. A tavalyi NOlimpia kampánnyal a főváros olimpiai pályázatának visszavonását kikényszerítő, azóta hivatalosan is párttá alakult mozgalmat januárban 0 és 3 százalék közé mérték a közvélemény-kutatók. A kampánystart előtt kevés politikai elemző fogadna arra, hogy a párt április 8-án eléri az 5 százalékos parlamenti küszöböt, és bejut az Országgyűlésbe.
Nyomtatott lapszámunk Momentummal foglalkozó cikkében annak jártunk utána, mi állhat a mögött, hogy a pártról az utóbbi időben leginkább a lemondások és belső veszekedések kapcsán cikkeztek.
Az elmúlt hónapok momentumos bénultságában szerepet játszott egy „fideszes tégla”, aki egy minden párttag számára elérhető Facebook-csoportból szivárogtatott az Origónak. Emiatt azután a vezetőség kevesebb információt osztott meg a tagokkal. „Legkésőbb szeptember óta nyilvánvaló, hogy valaki belülről a Momentum ellen dolgozik, de nem tudjuk, ki az. Ez komoly bizalmatlanságot teremtett egy alapvetően bizalomra épülő közösségben” – mondja egy momentumos forrásunk, de hozzáteszi, kizárólag olyan információk kerültek ki, amelyek természetes velejárói egy párt életének. Fekete-Győr András is úgy látja, bár eleinte okozott némi paranoiát a beépített ember, mostanra megtanultak együtt élni azzal, hogy a párt belső élete a nyilvánosság előtt zajlik.
A cikkből kiderül még, mivel készül a Momentum a kampányra, miben bíznak és milyen választói csoportot céloznak meg a momentumosok. Azt is megpróbáltuk felmérni, hogy mely esetekben lenne hajlandó visszalépni a párt más ellenzéki jelöltek javára.
Teczár Szilárd írása a Magyar Narancs 2018. február 15-i számában olvasható.
