Brüsszel, Pozsony, Prága, Újdelhi és Varsó magyar kulturális intézményeinek élén szeptember elsejétől új igazgatók dolgoznak. A kinevezési procedúra (pályáztatás, szakbizottsági javaslat, miniszteri kinevezés) Varsó kivételével minden helyre gond nélkül lezajlott. A lengyel fővárosban működő Magyar Intézet új vezetőjének megválasztását azonban furcsa sejtések övezik.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában (NKÖM) az április 26-i bizottsági ülés, ami a posztokra benyújtott 41 pályázatot zsűrizte, olyan simán ment, hogy Csapody Miklósné, a Külföldi Magyar Kulturális Intézetek Igazgatóságának vezetője szerint másfél óra alatt le is zavarták az egészet. Az ott elfogadott javaslatokat Bozóki András miniszter néhány nappal később jóváhagyta. Így megy Petőcz György Brüsszelbe, Krasztev Péter Pozsonyba, Varga György Prágába, Lázár Imre pedig Újdelhibe. A Varsóba kinevezett Gordon Istvánnal sem lett volna semmi probléma, ha a bizottsági ülésről kiszivárgott információk nem arról szóltak volna, hogy vagy az '56-os Intézetből pályázó Tischler János történész, vagy a Műcsarnok igazgatóhelyettesi székéből startoló Jerger Krisztina lesz a befutó. A két aktív polonista tudta, hogy Gordon mintegy 15 éve nem is dolgozott lengyel témában - hoppon maradásukkal azonban csak a május 10-én megjelent hivatalos értesítéskor szembesültek.
Az NKÖM honlapjának szemérmes tájékoztatója a győztesről annyit közöl, hogy "jelenleg a Józsefvárosi Kulturális Központ igazgatója, de két korábbi kihelyezése alkalmával mint igazgatóhelyettes már szerzett tapasztalatokat a varsói intézet irányításában". Pedig talán nem mellékes, hogy Gordon tapasztalatai más társadalmi dimenzióban gyökereznek. Első, titkári kinevezését a Szolidaritás által felfűtött Lengyelországba kapta a 70-es évek végén. Nem igazgatóhelyettes volt tehát, habár abban az időben a titkárokat bekötésük alapján akár igazgatóhelyettesnek is tekinthették. A második, 1991-ig tartó kinevezése óta Gordon polonistaként nem funkcionál - hacsak az nem jelent folytonosságot, hogy továbbra is jó kapcsolatban maradt Hárs Gábor volt varsói nagykövettel, aki most éppen Józsefváros delegáltjaként ül a parlament külügyi bizottságában.
Gordon a 90-es években újságíróként feltűnt a Kurír és a Playboy vezetői körében, 2002-től pedig a Penthouse magyar kiadását főszerkesztette. 2002-ben Komlósi médiastúdiójában sajtótanácsadott a Miniszterelnöki Hivatal alkalmazottjaként, s az utóbbi időben a kultúrházvezetés mellett Stockholmból írt az Új Szónak és a Népszabadságnak.
Arra, hogy mik a mostani tervei Lengyelországban, nem kapok választ. Pedig a Józsefvárosi Kulturális Központban többszöri keresés után Gordon István végre a telefonhoz lép. Azt mondja: nem mond semmit. A pályázatáról sem. Keressem meg egy év múlva - Varsóban.
"Gordon István pályázata komplex volt és a bürokrácia szemével nézve a leginkább egységes" - mondta Csapodyné, majd hozzátette: a külsős szakértők közül Sz. Bíró Zoltán külön is méltatta a pályázatot. Megkérdezem Sz. Bírót - lapunk állandó szakíróját -, aki aztán kéri, hogy szó szerint idézzem. "A leghatározottabban cáfolom, hogy annak az embernek a nevét egyáltalán kimondtam volna" - mondja a történész, s azt is állítja, hogy amikor felálltak a bizottsági ülésről, akkor Varsóba két jelölt volt. Mindez összecseng azzal, hogy Bozóki miniszterhez igen közeli munkatársak lapzártánkkor is esküsznek: csak Jerger és Tischler neve ment fel a főnökhöz.
"Ez nem igaz! Ha nem hiszi, nézze meg a jegyzőkönyvet!" - mondja indulatosan Csapodyné, aki állítása szerint a Népszabadság újságírónőjét is meggyőzte a jegyzőkönyvvel. Átad Faragó Andrásnak, aki a bizottság titkáraként nevével igazolta az oldalak hitelességét. Amit a titkár elém tesz, akár egy mosógép használati utasítása is lehet, ugyanis néhány sor kivételével minden oldala le van takarva. A láthatóvá tett gépelt sorokban jelöltként tényleg ott szerepel Gordon, Jerger és Tischler neve is. Alatta s. k. írva a miniszteri döntés. Ez utóbbi kapcsán némi zavart keltek, amikor szóvá teszem, hogy Varsó mellett Jerger Krisztina neve szerepel. Igaz, a név szaggatottal alá, majd többször is át van húzva, így mögé épphogy kifér Gordon István neve, de a két név más színű tintával van írva. Jelzem is Faragónak, aki erre egészen ráhajol a papírra, nézi-nézi, és csak aztán mondja, hogy tényleg. Borzasztó zavarban van, ahogy hátradől a székén. Ezután már gyorsan véget ér a látogatás.
Kifelé jövet felhívom Bozóki Andrást. Kérdem, hogy miért húzta át Jerger nevét, és mivel nyert nála Gordon. Annyit mond, mielőtt leteszi, hogy "Varsóban Gordon István lesz az igazgató, Jerger Krisztina pedig a helyettese". A Műcsarnok igazgatóhelyettese erről semmit sem tud. ' is azt hallotta május 10-ig (állítása szerint "tűz közeli forrásokból"), hogy rajta kívül csak Tischler neve került a miniszter elé. Éppen azt fejtegeti, hogy akkor ő akarja-e ezt a helyettesi felkérést vagy sem, amikor visszahív Schneider Márta, az NKÖM művészeti és nemzetközi kapcsolatok helyettes államtitkára (a bizottság többi tagját hiába kerestem), és elmondja: Jerger pályázatára szavazott - Jerger bólint, ezt is tudta.
Tovább nem jutok. Csapodyné azért még kioktat, hogy minek generálok ügyet, amikor "nincs ügy". És igaza van, mert a miniszter az összes benyújtott és formailag megfelelő pályázat közül bármelyiket győztesnek titulálhatja.
