Magyar Narancs: Ön már 2016-ban azt állította, hogy megszűnt a jogállam Magyarországon. Emlékszik, melyik volt az a pillanat, amikor ezt először ki lehetett jelenteni?
Fleck Zoltán: Lehet arról vitatkozni, hogy melyik volt az az Alaptörvény-módosítás, amelyik végképp betett a jogállamnak; ez egy folyamatos és tudatos leépítés volt. A NER alapeleme a centralizáció, és ez szemben áll a jogállami elvekkel. Kulcsfontosságú, hogy a Fidesz kétharmados parlamenti túlhatalma következtében az Országgyűlés semmilyen értelemben nem ellenőrzi a kormányzati tevékenységet. Már csak formálisan vannak meg a kormányt ellenőrző autonóm intézmények. Az Alkotmánybíróság tagjait lecserélték, hatásköreit szűkítették, nincs minőségi alkotmánybíráskodás. Érdemes elolvasni egy alkotmánybírósági döntést, abból kiderül, hogy az AB mennyire nem kontrollálja már a döntéshozatalt. Ugyanez figyelhető meg a Nemzeti Választási Bizottságnál. Autoriter rendszerekben a hatáskörök és a tényleges döntési kompetenciák gyakran átcsúsznak a kormányzat kezébe. Ez lassan történik meg, először még van egy-két ellentmondó alkotmánybírósági döntés, aztán lassan a különvélemények is elhalkulnak.
MN: Erre szokták azt mondani, hogy a bíróság az utolsó intézmény, amely megőrizte függetlenségét.
FZ: De ez egy tévedés. Ezt azok szokták hangoztatni, akik éppen megnyertek egy pert, de politikai hiba és szakmailag megalapozatlan ezt állítani. Egyrészt azért, mert a bíróság semmilyen diktatórikus vagy autoriter rendszerben semmilyen módon nem lehet utolsónak megmaradt autonómia. A bíróság mindig osztozik környezete sorsában, soha nem lehet más, mint az a jogi-alkotmányjogi berendezkedés, amely körülveszi. Ha van egy jól működő jogállam, akkor van lehetőség arra, hogy jogállami módon működjön a bíróság, ha nincs jogállam, akkor a bíróság sem tud úgy működni, mintha jogállam lenne.
A bírói hatalomnak mindig két oldala van. Az egyik ága alkotmányos elvek és intézményi garanciák alapján valóban függetlenebb, mint minden más hatalmi ág. Pro forma még a totális rendszerek is deklarálják a bíróságok bizonyos szintű függetlenségét. Ezért aztán néhány független ítélet is előfordulhat. Egy-egy kormányzati gyakorlat megbukhat egy független döntésen, de a rendszer logikáját bírósági döntésekkel nem lehet megváltoztatni. És ne feledjük, a hatalom logikájával ellentétes ítéleteket hozó bírákat különböző finomságú retorziókkal nehéz helyzetbe lehet hozni, az ezzel kapcsolatos félelmek már Magyarországon is működnek. Ugyanakkor van egy másik ága is a bírói hatalomnak, ez pedig a mindenkori hatalom kiszolgálása. A diktatórikus hajlam nyomai megvannak a bírói ítélkezésben is. A bírók ugyanabban a rendszerben tanulnak, ugyanott szocializálódnak, a jogszabályokat is ugyanúgy kell értelmezniük, mint a többi jogásznak. Ha az egész jogrendszer logikáját átírják, akkor a bírók kénytelenek lesznek ezt alkalmazni. Ez egy zökkenőmentesen működő rendszer. A bíróságok soha nem csinálnak forradalmakat, bíróságokon soha nem bukik meg egy autoriter rendszer.
| ||
MN: A politikailag fontos pereknél kormánypárti politikusok is elmondják, mi az elvárt ítélet.
FZ: Vegyük például Ahmed H. esetét. Az ő cselekményének súlya és a rá kiszabott büntetés között óriási a diszkrepancia. Azt, amit Ahmed H. valójában elkövetett, komolyan vehető jogvédők szerint nem lehet terrorcselekményként értelmezni. Ehhez képest mégis terroristaként ítélték el, ezzel az ellentmondással pedig úgy lehet eszmeileg megbirkózni, hogy a bíró azt mondja, annyira nagy a terrorizmusveszély, hogy muszáj most keményebben fellépni. Tehát a politikai-ideológiai környezet önmagában súlyosbítja az ítéleteket, nem kell ehhez feltétlenül megváltoztatni a jogszabályokat. Bármilyen rossz is a magyar jogrendszer, a mostani szabályok is megengedik, hogy Ahmed H. tettét garázdaságként vagy más enyhébb cselekményként értékeljük, és ne terrorcselekményként, ami egészen súlyos minősítés. Az extrém súlyos tételek megjelenése az ítéletekben arra utal, hogy a bírók nem tudnak kimenekülni a környezeti hatások alól. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy maga a jogszabály, ami alapján elítélték Ahmed H.-t, mennyire szigorú. A terrorizmus elleni szabályok megjelenése a magyar Btk.-ban kifejezetten a kormányzati hisztériához kapcsolható. Más országokban is vannak ilyen jogszabályok, de ott konkrét esetekben a bírák különbséget tudnak tenni garázdaság és valódi terrorcselekmények között. Olvasni ítéleteket az 50-es évek Magyarországáról, hogy államellenes bűncselekményért ítélték el a tsz-ben dolgozó parasztot, mert eldugta a terményét, vagy az üzemből rendszeresen késő munkást, hiszen akadályozta az ötéves terv végrehajtását. Ezek ugyanazok a logikák, amiket most látunk, csak más formát vesznek fel.
A teljes interjút a Magyar Narancs e heti számában olvashatják.
Magyar Narancs – Archívum részletes
Hát, ez tényleg oltári jó móka volt! Mindenkinek baromira tetszett, de különösen a sajtónak, kivált a demokratikus sajtónak: médiatörténeti pillanat, sőt, történelmi, ilyeneket mondtak, afelett kitörő örömükben, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyik országgyűlési képviselőjelöltje csirkejelmezben kotkodácsolta végig a Magyar Televízióban minden választási pártnak, így nekik is biztosított 5 perces műsoridőt.
