„Ha körülnézek, örül a lelkem. Gyönyörű itt minden, a táj csodaszép, összközműves az egész falu, aszfaltosak az utcák, van mindenféle klub, faluház, nyári diákszállás, saját helyi pénz, energiahatékony megoldások, csak éppen lassan ember nem lesz, akinek ezt az egészet csináljuk” – fakadt ki a Baranya megyei Alsómocsolád egyik önkormányzati képviselője, amikor az egykori mezőgazdasági pilótából polgármesterré lett, 1990 óta folyamatosan újraválasztott Dicső László a legújabb projektötletét vázolta.
Hiába erősödött a helyi gazdaság, hiába művelték meg a falu földjeit, hiába volt elég munka a környéken, hiába a sok program és fejlesztés, hiába a pályázati forrásokból elköltött 1,5 milliárd forint és a számtalan beruházás, ha alig 350-en maradtak.
Mindez öt éve történt. A falu nekilátott dolgozni és útjára indította a Jövő-szövő programot. Elsőként hozták létre a saját letelepedési könyvüket, amelyben összegyűjtötték mindazt, amit a falu adni tud az ideköltözőknek, és azt is belefoglalták, hogy mit várnak cserébe.
Azután mentorokat választottak maguk közül, akik vállalták, hogy tanácsaikkal, jelenlétükkel segítik a betelepülőket. Meghirdették az első letelepedési expót. De minden erőfeszítésük ellenére csupán 8-an jelentkeztek a felhívásra, akik közül végül egy sem ragadt meg a faluban – ismerte el Dicső László polgármester, a Kisközösségi Program, a Karátson Gábor Kör és az ELTE humánökológia szak közös múlt heti konferenciáján, ahol a magyar vidék újjáélesztése volt a téma.
| ||
Az alsómocsoládiak azonban nem adták fel. Ha egyedül nem ment, akkor összeálltak a környékbeli falvakkal, és újabb programot hirdettek. Ez sikeresebbnek bizonyult, többen is letelepedtek a faluban. Idén szeptember közepére újabb expót hirdettek, remélve, hogy az előzőnél többen érkeznek majd szétnézni. S közben azon dolgoznak, hogy az újonnan betelepülők és a helyiek szerves közösséggé formálódjanak, ne legyenek „régiek” és „gyüttmentek”, csak alsómocsoládiak.
Nem ők az egyetlenek, akik különféle akciókkal próbálnak új lakókat toborozni. De az elnéptelenedő falvak többsége az alsómocsoládinál sokkal egyszerűbb módszert vetett be: ingyen vagy jelképes összegért kínáltak építési telket, amelyet helyenként milliós építési, felújítási támogatással fejeltek meg. Nem sok sikerrel. A meghirdetett telkek iránti kezdeti lelkesedés gyorsan lelohadt, és az sem volt ritka, hogy egyetlen lelket sem sikerült rábírni a költözésre.
Mindezek után aligha meglepő, hogy a szakemberek és a lassan elnéptelenedő vidékek falvai is erős kétkedéssel fogadták a kormány legfrissebb politikai termékét, a Magyar Falu Programot, illetve a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) falusi változatát, a korábbi támogatási rendszer használt lakásokra való kiterjesztését.
Részletek nélkül
A Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely tavaly július végén, a Magyar Falu Program indulásakor jelentette be, hogy az 5 ezernél kisebb lélekszámú településeken a kormány jelentősen megemeli a csok összegét. Idén februárban kiderült, hogy a 150 milliárdos fejlesztési csomagból 25 milliárdot szánnak erre 2019-ben. Igaz, a számokkal meglehetősen szabadon bánnak a kormány képviselői.
A Miniszterelnökség a Magyar Narancs egyetlen kérdésére sem válaszolt, a kormánypárti Origónak viszont kimerítő interjút adott Gyopáros Alpár, a Miniszterelnökséghez tartozó Modern Városok Program, valamint az újonnan indult Magyar Falu kormánybiztosa. Ebben Gyopáros azt mondta, hogy a programmal akár 100 milliárd forint is a vidéki családokhoz kerülhet, s már most óriási az érdeklődés, holott csak július 1-jétől igényelhető a támogatás.
| ||
Gyopáros azt is mondta, hogy a falusi csokot kiegészíti a vidéki úthálózat javításának terve és a „helyi életminőséget javító” támogatási csomag, amire együtt további 125 milliárd forintot szán a kormány. Ez utóbbi valójában a Magyar Falu Program, amelynek első pályázati kiírásai április végén jelentek meg.
A „nemzeti és helyi identitás erősítése”, a helyi egyházi közösségi terek fejlesztése mellett egyelőre csak orvosi eszközökre, orvosi szolgálati lakásokra és rendelőkre kérhető támogatás. Az óvoda- és bölcsődeépítésekre ígért tenderek még nem jelentek meg.
A falusi csok részletszabályai az ígéret szerint egy-két héten belül lesznek elérhetők. Az érintett települések listáját viszont nyilvánosságra hozta a kormány. A kedvezményezetti kör alapját nem a települési jogállás, hanem a népességszám határozza meg. (A nyertesek 90 százaléka része a Magyar Falu Programnak is.)
A listát elméletileg a KSH adatai alapján állították össze, a kormányzati kommunikáció szerint a leghátrányosabb járásokban található 5 ezer főnél kisebb lélekszámú települések kerülhettek fel rá, ahol a népesség a 2003. január 1-jei állapothoz képest legalább 5 százalékkal csökkent. Ez alapján állt össze az 1799 települést tartalmazó első lista. Kisvártatva a kormány meg a kijáróemberek kicsit igazítottak rajta.
Gulyás márciusban már arról beszélt, hogy azok a falvak is bekerülnek, ahol akár csak 1-2 százalékkal lettek kevesebben. Mire a végső 2486 települést tartalmazó lajstrom meglett, ez a szabály is feloldódott a politikai háttéralkukban. A Népszavának tűnt fel először, hogy a listára számos olyan ukrán határ menti település is felkerült, ahol legalábbis papíron éppenséggel nőtt a lakosságszám az elmúlt években, mivel sok, magyar állampolgárságot kapott, de gyakran magyarul alig vagy egyáltalán nem beszélő (viszont a kormánypártnak igen hálás) ukrán jelentkezett be. (Például Kispalád, Ajak, Barabás településeken.)
Közben a Dunántúlon jó néhány 5 ezer fő alatti, de az elmúlt években több újonnan betelepülővel is büszkélkedő község kimaradt. Számos, „leszakadónak” semmiképpen nem nevezhető, kedvelt balatoni nyaralóhely viszont felkerült, mint például Fonyód, Balatonakali vagy Révfülöp. A legtöbb – 329 – támogatott település egyébként Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található, míg a legkevesebb Csongrádban, ahol mindössze 44 faluban vehető igénybe az új csok. De ettől függetlenül is heterogén a kedvezményezetti kör.
A lakosságszám felső határát súroló nagyobb községektől – sőt, városoktól – a néhány tucat lelket számláló falvacskákig, a megyeszékhelytől vagy nagyobb várostól alig pár perces autóútra lévő településektől az eldugott zsákfalvakig, a munkahelyben bővelkedő, illetve a szinte csak közmunkásokat felvonultató településig mindenféle található közöttük.
A falusi csok a meglévő kedvezményrendszer kiterjesztése. Azok a vissza nem térítendő támogatások, amelyeket eddig az általános csok az új házak, lakások építéséhez, vásárlásához biztosított – egy gyermeknél 600 ezer forint, két gyermeknél 2,6 millió forint, míg legalább három gyermeknél 10 millió forint –, a programban érintett településeken használt ingatlanok vásárlásához és korszerűsítéséhez vagy bővítéséhez is felhasználhatók.
De a pénznek csupán a fele költhető vásárlásra, a másik feléből fel kell újítani a házat. Ennél jóval meghökkentőbb engedmény, hogy az is kaphat támogatást, akinek az adott faluban van már ingatlana. (Ez aligha szolgálja azt a kormányzati célt, hogy növekedjen a lakosságszám.) Csak felújításra, bővítésre az alapösszeg fele kérhető. Az ingyenpénz mellett az állami kamattámogatású hitelek körébe is bevették a használt lakást vásárlókat. (Kétgyerekesek 10 millió, háromgyerekesek 15 millió forint kölcsönt kaphatnak.)
Ráadásként mindezt a tanyák esetében földrajzi korlátozás nélkül elérhetővé tették. Így állami támogatásból újulhatnak meg akár lovastanyák, vadászbirtokok, vidéki kúriák is – a jegyzőknek kell majd ellenőrizni az életvitelszerű ott lakást. (Nyilván egyik tanyát, falut a másik után járva vizsgálódnak majd a körjegyzők.) Említett interjújában Gyopáros hangsúlyozta, hogy a „becsületes, otthonteremtési szándékú” családokat segítenék. Állítólag ezért szabták feltételül – támogatási összegtől függően – az egy-két éves tb-jogviszonyt, az erkölcsi bizonyítványt, illetve azt, hogy tilos közeli hozzátartozótól, saját tulajdonban álló cégtől vásárolt ingatlanra igényelni a kedvezményeket.
Régiós probléma
Mire lehet elég ez a pénz? Az MNB adatai szerint a kistelepüléseken lebonyolított ingatlantranzakciók kétharmada 5 millió forint alatti. A területi eltérések persze nagyok: az ország keleti részében 4,6–4,9 millió az átlagár, a Dél-Dunántúlon csaknem 6 millió, Közép- és Nyugat-Dunántúlon pedig 10 millió forint körüli, míg az új házak átlagára 23 millió forint.
A csok bővítése sokak számára teremt kedvező alkalmat a vágyott családi ház megvételére – állítja Soóki-Tóth Gábor, az Otthon Centrum elemzési vezetője. Adataik alapján közel 1600 olyan település található az országban, ahol a falusi csok révén akár 80 négyzetméteres családi ház vásárolható. Leginkább azok a települések profitálnak majd e programból, ahol a térség gazdasági helyzete kielégítő, jók a közlekedési lehetőségek, illetve a közelben lévő nagyváros biztosítja a kívánt foglalkoztatási és oktatási, egészségügyi ellátási lehetőségeket.
Az elemzők többsége egyetért abban, hogy a kistelepülésekre meghatározott szigorúbb feltételek a társadalmi egyenlőtlenséget erősítik, miközben a program egyáltalán nem kezeli az alacsony bérek és a csekély elhelyezkedési lehetőség kérdését, ami az elnéptelenedő falvakban élők legnagyobb gondja. Ráadásul ez még kockázatosabb politikai termék, mint a Családvédelmi Akcióterv. Az Orbán Viktor által szintén idén meghirdetett népesedési program közgazdasági szempontból legkockázatosabbnak tartott eleme éppen a csok kiterjesztése a használt lakásokra.
Ez a Magyar Narancs forrásai szerint Varga Mihály pénzügyminiszter javaslatára került be a csomagba, ráadásul eleve nem a születésszám emelését várták tőle, hanem a fogyasztás felpörgetését. Az sem véletlen, hogy az Emmi illetékes államtitkársága igyekezett eltolni magától a falusi csok programot, ezért népszerűsíti azt a Magyar Falu Programmal együtt Gyopáros Alpár kormánybiztos.
| ||
A falusi csok valójában az eredeti lakástámogatási koncepció kényszeres javítása, mondja népesedési szakértő forrásunk. Az otthonteremtési kedvezmény ugyanis felgyorsította a falvak kiürülését, a falusi középosztály maradéka is elhagyta a leszakadó településeket. Azok a fiatalok viszont, akik szívesen otthagynák mondjuk a pécsi Uránváros lehangoló lakótelepét, elgondolkodhatnak azon, hogy bevállalnak-e fél-egy órás autózást a vágyott zöldért, nyugalomért.
A sors fintoraként azonban a kormány terveinek pont egy korábbi intézkedése tehet keresztbe. Az eredeti csok hatására ugyanis annyira felpörgött az újlakás-építés, hogy lasszóval is alig lehet szakembert fogni egy-egy felújításhoz. Az ingatlanárak is meglódultak fölfelé.
Litvánia évekkel ezelőtt meglépte ezt, az elnéptelenedő településekre költözők támogatását célzó program azonban csekély eredményt hozott. Ráadásul jogilag is támadható, hogy egyes települések miért maradnak ki, mások miért kerülnek bele a támogatotti körbe. Litvániában per is indult emiatt – mutat rá Hegedűs József szociológus.
Ennél is szomorúbb, hogy a látszólagos siker sem hosszan tartó, hiszen valódi népességmegtartó erőt csak az adott térség gazdasági fejlesztése biztosíthat. Hegedűs tamáskodó abban is, hogy a korábbi „szocpolos” visszaélésekhez hasonlatos stikliket ezúttal ki lehet-e védeni. Az ingatlanárak viszont minden bizonnyal emelkedni fognak, azaz a kapott támogatást lassan felfalhatja az intézkedés gerjesztette áremelkedés.
A vidék elnéptelenedése az egész térségben probléma. A magyar falu pedig a dualizmus óta válságban van, legfeljebb a válság mélysége változik – állítja Váradi Mónika, az MTA Regionális Kutatások Intézetének kutatója, aki a fentebb már említett konferencián arra is felhívta a figyelmet, hogy nem beszélhetünk egyszerűen vidékről, hiszen az nem egységes. Minden falu más, csak az elöregedés és a lassú leépülés folyamata azonos; ezt legfeljebb a város közelsége állíthatja meg.
A tanyavilágban jellemzően a legszegényebbek csoportjai mozognak, miközben a települések polarizálódnak: a leszakadók idővel szegénygettóvá válnak, a prosperálók további beruházásokat kaparintanak meg. A kutató ugyanakkor azt az eretneknek tűnő gondolatot is felvetette, hogy a települések eltűnése természetes, mint ahogy az újak születése is. Az elnéptelenedés pedig nem csak a szegény falvakat sújtja, hiszen ott is csökken a népességszám, ahol van aszfaltos út, munkahely és elérhető számos szolgáltatás.
A leszakadás mélyebb okai
A jó elképzelések önmagukban még nem biztos, hogy jó megoldások is, hiszen az eltérő adottságok miatt nem érvényesíthetők automatikusan mindenütt. Az Akadémia másik kutatója, Pálné Kovács Ilona a szétaprózott magyar önkormányzatiságban látja az egyik buktatót, mivel szerinte Magyarországon soha nem működött a föderalizmus logikája. A települési önkormányzatokból nem sarjadt helyi demokrácia, a kis közösségek nem is igénylik, hogy részt vegyenek a döntéshozatalban. A helyiek többnyire előkelő távolságból figyelik a szinte eszköztelen önkormányzat bukdácsolását, ilyen formán a sikeres falvak léte inkább devianciának tekinthető, mint a jövő zálogának.
A magyar települések 13 százaléka 200 főnél kevesebb lakosú, 60 falut a kihalás fenyeget. Ezekben együtt jelenik meg az elöregedés, az elvándorlás, a munkaerő-felesleg és -hiány.
A peremvidékek mellett a fenyegetett térségek közé tartozik a Közép-Tisza-vidék és a Dráva menti válsággócok. Az ok részben történelmi. A mezőgazdasági vidékek több hullámban lezajlott iparosítása sokakat a városokba űzött, a lakosságszám fogyatkozása pedig gazdaságtalanná tette a helyi szolgáltatások fenntartását. Bezártak a boltok, kocsmák, az óvoda, az iskola, a patika, a posta.
| ||
A hagyományos falusi közösségek szétestek. Mindezen nem segített a rendszerváltozás sem, a 2010 után meghirdetett állami földbérleti pályázatok pedig csak rontottak a helyzeten. Még a Horthy-korszakban sem volt ilyen magas a földkoncentráció, amit a támogatások koncentrációja gyarmati stílusúvá tesz – hangsúlyozza az ELTE humánökológia szakán oktató Kajner Péter, aki szerint a vidék leépítése szervezetten folyik.
Az elmúlt években a szántóföldek 10 százalékát vonták ki a művelés alól, helyüket üzemek, utak, parkolók foglalták el. Az összeszerelő üzemek árnyékában azonban nem találhat önmagára a vidék. Kajner úgy véli, Magyarország bezárkózó, gyűlölködő, konfliktusokkal terhelt társadalom felé, az „új középkor világa” felé csúszik. Ebből a lefelé tartó spirálból az egyetemi oktató szerint csak a kisközösségek megerősítésével léphetünk ki, a járadékvadászat zsákutca.
Ha a magyar vidéken nem segít is hosszú távon a falusi csok, a Fidesznek még jól jöhet. A Policy Agenda legutóbbi tanulmányából kiderül, hogy a falusi csok egyszerre jutalom és majdani szavazatvásárlás. A kedvezményezetti körbe bekerült falvakban már eddig is sokkal többen szavaztak a Fideszre, mint az ellenzékre. A Fidesz–KDNP a tavalyi országgyűlési választásokon az érintett településeken 10 százalékponttal több szavazatot kapott, mint az országos átlag – ráadásul ez 8 százalékponttal több volt, mint 2014-ben.
Az alap csok így 152 ezer pluszszavazatot hozott a kormánypártnak. A falusi csok is szépen hozhat a konyhára, hiszen az érintett településeken élők, ha megoldást nem is kapnak a kormánytól, de figyelmet és a problémájuk iránti érzékenységet, vagy legalább ennek látványos prezentálását igen. A Fidesz kampánygépezete be is indult, a falusi csok üzenete sorra megjelenik a 2486 település többségében. Ez már az EP-választáson is kamatozhat, de az önkormányzati voksolásokra bizonyosan beérik. A kormányzati intézkedés ezzel be is tölti a feladatát.
