Gödöllőn ítélték el az első hajléktalan embert tiltott közterületen tartózkodás miatt

  • narancs.hu
  • 2018. október 17.

Belpol

Nem világos, miként járt el a rendőrség, ha három alkalom helyett csak egyszer figyelmeztette a férfit, és rögtön eljárás alá vonták.

A gödöllői Kossuth Lajos utcában kedden kora este „érték tetten” a rendőrök azt a férfit, akit elsőként ítéltek el az alaptörvény módosítása nyomán született új szabálysértési törvény miatt, melynek a hajléktalanságban élőket érintő passzusa kimondja: tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás.

A férfi bűne az volt, hogy egy padon ült.

A 444.hu cikke szerint a rendőrök a helyszínen megállapították, hogy a férfi hajléktalan életmódot folytat, ezt nem is tagadta, majd miután közölte velük, hogy nem akar hajléktalanszállóra menni, inkább a közeli Erzsébet parkban aludna, bevitték a rendőrkapitányságra, szabálysértési őrizetbe helyezték, ahonnan szerdán bilincsben a Gödöllői Járásbíróságra szállították.

A hajléktalan férfi kirendelt védője elmondása szerint korábban mérnökként dolgozott, majd miután elvesztette lakását, hajléktalanná vált. A férfi nagyon rossz fizikai állapotban van.

A gyorsított szabálysértési eljárásban a rendőrség 30 napos (!) elzárást kért a hajléktalanra, de az eljáró bírósági titkár (szabálysértési ügyekben bírónak készülő bírósági titkárok döntenek) csak figyelmeztetésben részesítette a hajléktalan férfit, amit minden fél elfogadott, nem volt fellebbezés. A férfinak 20 ezer forint szabálysértési költséget kell megfizetnie. A holmiját átmenetileg ugyan elvették a rendőrök, de a tárgyalás végén visszakapta.

Nem világos, hogy a rendőrség mégis miként járt el az ügyben. Ezt erősítette meg Varga Zoltán ügyvéd a 444.hu-nak is, ugyanis az eljárás során nem derült ki egyértelműen, hogy a rendőrök mikor figyelmeztették volna a férfit.

Az új törvény szerint ugyanis csak akkor indítható eljárás hajléktalanság miatt, ha 90 napon belül három alkalommal figyelmeztetnek valakit a rendőrök.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.