A Pest Megyei Bíróság ítéletének érdekessége, hogy a horrorisztikus körülmények, az előzetes hatósági felszólítások és büntetett előélet dacára a kiszabott szabadságvesztés nem éri el a törvényes büntetési tételek középmértékét. Ugyanakkor - méltányossági alapon - engedélyezték a házaspárnak, hogy csak három hónap múlva kezdjék meg börtönbüntetésüket. Az indoklás szerint kénytelenek eladni házukat és számos állatukat. Pappék el is rendezték dolgaikat, azóta sem vonultak börtönbe, bár erről a magyar sajtó eddig nem számolt be.
A - halálos - ítéletet kizárólag a Sába, Sátán és Gandhi nevű kutyákon hajtották végre, az ORFK Dunakeszi Kutyavezető-képző Iskolájában, miután négy évet siralomházban töltöttek részben a gödöllői állatkórházban, részben Dunakeszin. Újsághírek szerint a méreginjekció beadása előtt Gandhi pacsit adott az állatorvosnak.
Az 1998-as magyarbánhegyesi esetben még csak első fokú ítélet született. A Battonyai Városi Bíróság
másfél év felfüggesztett
börtönre ítélte annak a német juhászkutyának és újfundlandinak a gazdáját, melyek februárban megöltek egy mozgássérült férfit. Az 1997 novemberi lábodi tragédia felelősei pároztatni akarták kaukázusi juhászkutyáikat, melyek éjjel átszöktek a szomszédba, és megöltek egy 65 éves asszonyt. A két fiatalember egy, illetve másfél év fogházbüntetést kapott, felfüggesztve.
Ennyi. Legalábbis a sajtóarchívumokban, más forrásból gyakorlatilag lehetetlen kideríteni, melyik ügyben milyen ítélet született. A legsúlyosabb esetekről többé-kevésbé pontosan számol be a sajtó, ezért valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha az újsághírek alapján állapítjuk meg, Magyarországon halálos vagy súlyos sérüléssel járó kutyatámadás miatt senki sincs börtönben.
A Lockheed-Martin-botrány fő haszna, hogy
Selmeczi szenátor
már nem ér rá pitbullozni. Ma változatlanul a Lex Selmeczi-Kövér számít a kutyatartást szabályozó fő tényezőnek. Mint emlékezetes, az 1996-ban elfogadott törvényerejű rendelet annyira hülye alapállásból született, hogy gyakorlatilag végrehajthatatlan. Az előírások szerint tilos a pitbull és keverékeinek importja és tenyésztése, a tulajdonosok pedig 30 napon belül kötelesek a jegyzőnél igazolni a tömeggyilkos Bodri ivartalanítását. A veszélyes állatok regisztrációja az Országos Állategészségügyi Intézet (OÁI) feladata; s mint azóta számos napilap csemegézett a dolgon, a rendelet hatálybalépése óta összesen két-három veszélyes ebet jelentettek be. Az OÁI-től kapott legfrissebb tájékoztatás szerint a mai napig négy veszélyes kutya került bejelentésre, de egy csepeli pitbullt időközben visszavont a gazdája.
Kutyaügyben elvileg az önkormányzatoknak kellene rendet tenniük, a helyi szintű szabályozást azonban ékesen példázza az ország első helyi pitbullrendelete. Balassagyarmaton a polgármester ír szerretére támadt egy pitbull, melyet a helyszínen polgári összefogással sikerült agyonverni. Ezután tiltották ki a városból a listába foglalt harci kutyákat. A példa hamarosan követőkre talált, elsőként a főváros XVI. kerületéből telefonáltak Balassagyarmatra, hogyan is kell pitbullrendeletet csinálni.
A feketelistákon
gyakran fordulnak elő az államigazgatás totális hozzá nem értéséről tanúskodó fajták, például a shar pei, a kínai harci kutya, mely túl azon, hogy évszázadokkal ezelőtt a kínai császári udvarban valóban gladiátorkutyaként használták, nem veszélyesebb, mint bármelyik vizsla. A "ki a pitbull, mi a pitbull?" polémia több éve tartó tévút. Egyrészt képtelenség, hogy egy utcai rendőr vagy egy jegyző nekiálljon pitbullt zsűrizni, amikor több állatorvos is arról számol be, a pitbullos ismerősök arra kérik, az állat oltási lapjára írjon keveréket. Ráadásul a sajtótörvény szellemében eljáró újságírók meg szokták kérdezni a pitbull jellegű kutyák tenyésztőit, akik szemrebbenés nélkül hazudják, hogy a staffordshire terrier teljesen más, mint a pitbull, nem is agresszív stb. stb.
A nevezetes pitbullrendelet végrehajtása annyi pénzbe kerülne, hogy abból akár egy flottányi Lockheed is kijön, miközben létezik egyszerű, ésszerű és főleg gyakorlatilag ingyenes megoldás, az Egyesült Államokban bevett gyakorlat meghonosítása (lásd a Csányi Vilmossal készült interjút).
Új törvény nem készül, a Fidesz-frakcióban már a Selmeczi-rendeletre is csak homályosan emlékeznek, nemhogy valami friss ötleten járna az eszük. A kisebbik kormánypárt többnyire különböző mezőgazdasági termékekről elnevezett bombaféleségben utazik, de az FKGP-nek legalább van egy elkötelezett kutyabarát jogásza, Timár György.
Timár György: Annak idején élesen szembenálltam a Selmeczi-Kövér-féle javaslat szellemiségével és részleteivel. A lehető legsúlyosabb tévedés a szabályozást a kutya felől megközelíteni: a kutya nem tudja elolvasni a jogszabályt és jogkövető magatartást tanúsítani. Azt senki nem vizsgálja, alkalmas-e a gazda a kutyatartásra, vagy hogy miért tenyésztünk ilyen rengeteg kutyát - nálunk évente százezer törzskönyvet adnak ki, míg Ausztriában hatezret, ugyanakkor az adóhatóság nem látja át a folyamatot.
- Készül valamilyen kisgazdatervezet?
- Barátommal, Balsay Istvánnal sokat dolgoztunk egy előterjesztésen. ´ kiváló partner volt, de mivel már nem államtitkár, nincs remény, hogy a javaslat az Országgyűlés elé kerüljön. Ha én mint képviselő terjeszteném be, legkorábban 2002-ben kerülne a parlament elé. Sajnos ez van, de ha a kormánytól jelzést kapok, hogy időt szánnak a dologra, egy hét alatt elkészítem a tervezetet.
*
Az ORFK dunakeszi kutyaiskolájában a három gödöllői pitbull óta összesen két kutyát altattak el, de gyakran kapnak megőrzésre "bűnjelet". Bűnjellé kutya akkor válik, ha minimum súlyos sérülést okoz, ami bűncselekmény. Kevesebb vérrel járó, 8 napon belül gyógyuló utcai harapás a hatályos jogszabályok szerint csak szabálysértés: "veszélyeztetés kutyával". A pénzbírság csekély, a lelki sérülés a magyar jog szempontjából közömbös. Ezekben az ügyekben a szabálysértési hatóság jár el, és ha a hatósági állatorvos elrendeli, két hét megfigyelésre a Fővárosi Állategészségügyi Telepre (vagy a többi, területileg illetékes intézménybe) kerül a szabálysértő kutyája.
Dr. Barsi András, a telep vezetője szerint náluk 1996 óta "elrendelt kiirtás" nem volt, ez azonban nem jelenti, hogy minden kutya túlélné a kéthetes megfigyelést. A tapasztalat szerint sok gazda egyáltalán nem jelentkezik, vagy lemond a kutyájáról, egy harapós kutyának pedig minimális az esélye, hogy valaki örökbe fogadja. Az otthagyott kutyákat idővel elaltatják.
Sok kutyaharapást lehetne elkerülni, ha az emberek tudnák, hogyan bánjanak az állatokkal. A
Nemzeti Alaptantervben
azonban nyoma sincs, hogy el kéne magyarázni a gyerekeknek, miként működik egy kutya, hogyan nyúljanak hozzá, és hogyan ne. A környezetismeret-órák tananyaga a "kutya" címszó alatt nagyjából a "gerinces, emlős" szintjén van, a részletesebb ismertetés a tanárra van bízva, a végeredményt el lehet képzelni. Nem kerülne sokba megértetni egy gyerekkel, hogyan kerülheti el a kutyaharapást, elég lenne elvinni egy kutyaiskolába, és megmutatni neki, milyen a "csibészelés". Meg kell nézni, mit csinál a csibész: kiabál, hadonászik, botot lóbál - na azt nem szabad. A kutyában, ahogy már Pavlov is tudta jól, nagyon gyorsan beidegződnek a feltételes reflexek. Ha iskolába viszik, megtanítják neki, hogy az ordibáló és hadonászó ember karjára rá kell ugrani és jól beleharapni, majd mindezért megdicsérik, puszta beidegződésből is támadhat egy ártatlan szituációban. Ehhez nem kell pitbullnak lenni; jellemző, hogy a leglelkesebb munkakutyák, a német juhászok (Rex felügyelő) második helyen állnak a kutyatámadások elkövetőinek listáján (pitbull: 19, német juhász: 7, rottweiler: 6 eset).
Tragikus, hogy a kutyaiskolákban ma is bevett feladat a kutyák emberre uszítása, nincs semmilyen korlátozás. Sokan élnek abban a tévhitben, hogy a kutya torokra támad, ezért ha egy agresszívnek látszó állattal találkoznak, ösztönösen a torkuk elé kapják a karjukat. Épp ez az a mozdulat, amire iskolai előtanulmányai alapján a kutya támadni fog; ha lehajtjuk a fejünket, legalább annyira védve lesz a torkunk, egy nyugodtan álló, nem hadonászó embert viszont szinte kizárt, hogy megharapjon. Hiányzik a jól ismert inger, a céltárgy (kar) lóbálása. De ezt a gyerekeknek senki sem tanítja, a parlamenti vendetták egyelőre mindenkinek fontosabbak.
Winkler Róbert
Kronológia
1993. április 17. Egy kecskeméti tanyán négy dog támad egy kisfiúra, aki belehal sérüléseibe.
1993. május 17. A szegedi egyetemi sportpályán három német juhászkutya támad egy egyetemista lányra, több mint nyolcvanszor harapják meg.
1994. október 5. Egy piliscsabai tenyésztőtől elszabadul egy rottweiler és egy pitbull. Maradandó sérüléseket okoznak egy 65 éves nőnek.
1994. október 6. A leghírhedtebb magyarországi kutyatámadás: három pitbull Gödöllőn az utcán öl meg egy 72 éves nőt.
1996. március 5. Budapesten, a VII. kerületben pitbull okoz 8 napon túl gyógyuló sérüléseket egy kisfiúnak.
1996. április 4. A Bimbó utcában, Budapest II. kerületében egy élelmiszerbolt előtt gazdátlan pitbull támad az emberekre. Bár nem harap meg senkit, altatólövedékekkel ártalmatlanítják.
1996. május 2. Zalaudvarnokon kuvaszok támadnak egy 69 éves nőre, lerántják a bicikliről, és halálra marcangolják.
1996. május 16. Budapesten, a VIII. kerületi Népszínház utcában egy nő kiskutyáját sétáltatja. Egy pitbull a kutyára támad, a nő felveszi, erre a pitbull őt harapja meg.
1996. május 29. Budapest XVI. kerületében egy hároméves kislányt sebesít meg életveszélyesen egy pitbull és egy német juhászkutya.
1996. május 31. A budapesti VII. kerületben gyerekek labdáznak. A labda egy addig békés pitbull terrier elé gurul. Az egyik gyerek a labdáért szalad, a kutya ekkor mar a felkarjába. A kórházban 40 öltéssel varrják össze.
1996. június 26. Szerecsenyben (Győs-Sopron-Moson megye) egy farkaskutya-keverék a kerítésen átugorva az utcán harapja át egy tízéves fiú torkát, aki életveszélyes sérülésekkel kerül kórházba.
1996. augusztus 5. Budapesten, a Bécsi úton egy szájkosár és póráz nélkül sétáltatott pitbull egy az óvodából édesanyjával együtt kilépő hatéves gyerekre támad. A közelben tartózkodó rendőr lelövi a gyerek nadrágját szaggató kutyát; személyi sérülés nem történt.
1996. szeptember 18. Egerszalókon (Heves megye) egy hétéves kisfiúra rottweiler támad, a gyereket súlyos sérülésekkel szállítják kórházba.
1996. november 20. Gönyüben egy elszabadult pitbull megtámad egy kislányt, majd a segítségére siető szomszédokat.
1997. március 27. Táton hétéves gyerekre támad egy pitbull.
1997. április 29. Polgáron (Hajdú-Bihar megye) egy német juhászkutya nyolcéves lányt marcangol halálra. A vizsgálat szerint az állat az Agrokémia telephelyét őrizte, de az eset a kerítéstől 300 méternyire történt.
1997. július 16. Mőzs községben (Tolna megye) egy hároméves kisfiút a család kutyái ölnek meg.
1997. július 22. Csepelen német juhászkutya támad egy 74 éves nőre és lányára.
1997. július 25. Csepelen egy kétéves kisfiút támad meg dobermann, a gyereket életveszélyes sérülésekkel szállítják kórházba.
1997. november 4. Lábod községben egy 65 éves nőre támad két kaukázusi juhászkutya. Az áldozat belehal sérüléseibe.
1998. január 2. Budapest XIV. kerületében egy kutyát sétáltató házaspárt, majd egy arra bicikliző kislányt támad meg egy kertből kiugró német juhászkutya.
1998. február 7. Magyarbánhegyes határában egy mozgássérült férfit marcangol halálra egy német juhászkutya és egy újfundlandi.
1998. február 28. Budapesten, Zuglóban hétéves kisfiút harap meg rottweiler.
1998. április (?) Verőcén egy pitbull lovakra támad. Először a kiscsikót, aztán a segítségére siető kancát is összeharapdálta, a lovas szerencsésen megmenekült.
1998. július 4. Szirmabesenyőn (BAZ megye) két utcára szabadult "harci kutya" támad meg egy 60 éves férfit, súlyos sérüléseket okozva.
1998. október 4. Mátrafüred közelében, az erdőben két kisgyerekre és az őket kísérő felnőttre támad két német dog.
1998. november 24. Budapesten, Zuglóban két pitbull harap meg egy kutyasétáltató nőt és a segítségére siető férfit.
1998. november 25. Két rottweiler egy gödöllői asszonyra támad, súlyos sérüléseket okozva.
1999. február 9. A Makó közeli tanyavilágban német juhászkutyák támadnak egy 76 éves férfira. Az egyes hírek szerint "felismerhetetlenségig összemarcangolt" embert életveszélyes állapotban szállítják kórházba.
1999. február 26. Egy rottweiler nyolcéves kisfiúnak okoz életveszélyes sérüléseket Budapesten, a IX. kerületben.
1999. március 24. A Tolna megyei Kurdon két boxer-staffordshire terrier keverék (más források szerint bullterrier) marcangol halálra egy 85 éves nőt saját udvarában. A kutyák a rossz kerítésen át a szomszédból jutottak be, letépték az áldozat két lábát és egyik karját.
1999. március 29. Két rottweiler támad egy bicikliző kisfiúra, súlyos sérüléseket okozva. A kutyák nem voltak beoltva veszettség ellen.
1999. április 7. Pécsett két pitbull támad egy járókelőre. A férfi saját autója tetejére menekül, így megússza kisebb lábsérülésekkel.
Ez 33 eset. A felsorolás csak a legalább súlyos sérüléssel végződő eseteket tartalmazza, azokat sem mindet. A kutyatámadásokról sem a Belügyminisztériumnak, sem az Országos Rendőr-főkapitányságnak nincs nyilvántartása. Szerintük ilyen nyilvántartás csak megyei szinten létezik. Nos, megyei szinten sincs, elvileg egy-egy város vagy fővárosi kerület rendőrsége tartja nyilván az eseteket. Elvileg. Náluk ugyanis csak vagy a vádlott, vagy a sértett neve alapján lehet érdeklődni, ezeket a neveket pedig a személyiségi jogok védelméből kifolyólag nem adják ki a bíróságok, az újságokban ugyanezért nem szerepelnek.
Tovább nehezíti az adatgyűjtést, hogy a rendőrség kerületi kapitányságain már nincs sajtóosztály - vagy szóvivő, aki pedig az adatok birtokában van, nemigen hajlandó egy újságíró kedvéért akták közt bogarászni. Ha megteszi, esetleg érdekes dolgokra bukkan. A sajtóarchívumokban szereplő két zuglói esetről például nem tudott a kerületi kapitányság segédhivatala, hat másikról azonban igen. - w -
A félelem szaga
Csányi Vilmos professzor, az ELTE Etológia Tanszékének vezetője
- Miért harapnak meg a kutyák elsősorban gyerekeket és időseket?
- Kezdjük a gyerekekkel. Aki hagyja, hogy a gyereke a házőrző rottweilerrel játsszon, egyszerűen elmebeteg. Bármikor előfordulhat, hogy az erős állkapcsú állat sértődésből vagy csak véletlenül odakap. Az állat nincs feltétlenül tisztában a saját erejével, ezért ebből a szempontból még egy német juhászkutyát is alaposan meggondolnék. Általában az őrző-védő kutyák túlságosan nagyok és erősek.
- Akkor milyen kutyával játsszon a gyerek?
- Vannak nagyon szelíd kutyák, mint a retriverek vagy a kis pásztorkutyák, amik állatokkal foglalkoztak, például a puli, pumi. Magyarországon nemzetközi összehasonlításban aránytalanul sok a kutya. Ugyanakkor nagyon kevés gazda törődik a kutyája szocializációjával, fel se merül bennük, hogy a kutyának lehet érzelmi élete. Pedig van. A kutya utálhatja a gyerekeket, mert kölyökkorában durván játszottak vele, vagy mert iskolába menet nap mint nap bosszantották a kerítésen át. Egyszer aztán a kutya kiszabadul az utcára, és kész a tragédia, ezért nem kellene lakásban vagy kertes házban nagy kutyát tartani. A kutya nem úgy házőrző, mint egy lakat vagy riasztóberendezés, hogy megvesszük, és kész: nagy kutyát csak megfelelő infrastruktúra mellett volna szabad tartani, a kerítés, kertkapu kevés.
- Miért bántják az időseket?
- Régen nem tépték szét a nénit a kutyák...
- Micsoda?!
- Régen csak a gazdagok tartottak nagy kutyákat, nekik pedig volt személyzetük, amely odafigyelt a kutyára. A kevésbé tehetősek nem tudtak nagyobb kutyát etetni, úgyhogy régen nagyon ritkák voltak az ilyen balesetek. New Yorkban érdemes megfigyelni: minden kutya kicsi. Nincs betiltva a nagy, de ahol több százezer dolláros kártérítéseket kell fizetni egy-egy harapás miatt, az emberek vigyáznak a pénzükre. Magyarországon sem olyan törvényeket kellene hozni, hogy vegyék nyilvántartásba a veszélyes kutyákat, és ivartalanítsák őket; elég lenne megemelni a súlyos testi sértés büntetését, vagy olyan kártérítési összegeket megállapítani, hogy az anyagi csőd fenyegesse azt, aki esetleg póráz és szájkosár nélkül sétáltat egy pitbullt. Nálunk alig ellenőrzik a kutyatenyésztést. A kutya hasonlít a gyerekre: köztük is vannak rosszindulatúak, bár etológusi pályám tapasztalata alapján állítom, a rosszindulatú kutya ritkább. Sok a neurotikus, kiselejtezendő kutya, melyek ugyanolyan veszélyesek, mint egy szabadlábon lévő agresszív elmebeteg. És általában ezek a kutyák okozzák a problémákat.
- Mit csináljunk, ha szembejön velünk egy póráz-szájkosár nélküli kutya, és úgy vesszük észre, mindjárt megharap?
- Járt egyszer nálunk egy ausztrál etológus lány. Elvittük egy erdélyi túrára, fel az esztenákra, hogy megfigyeljük a pásztorok szörnyű vad, a kuvasznál is keményebb keverékkutyáit. Nézegettük az állatokat, azok vicsorogtak. Tudni kell, hogy Erdélyben a pásztorok nagyon durván bánnak a kutyáikkal, ütik-rugdossák őket, mert azt hiszik, attól lesznek jó őrzők. A lány meg elindult a kutya felé. Az vicsorgott, a pásztorok megkértek, szóljak már neki, mert nem vállalják a felelősséget. A lány csak annyit felelt, az ő apja is nagy és vad kutyákat tart, bízzuk rá a dolgot. Két perc alatt szép lassan a kutyához ért, leguggolt hozzá, a következő pillanatban a fenevad már hanyatt fekve hagyta, hogy dögönyözze. A pásztorok először gyanakodva nézték a lányt, aztán gyorsan kijelentették, ez tulajdonképpen egy rossz kutya, most jut eszükbe, nem is ők tenyésztették. A lány utána elmondta, lassan kell közelíteni, hátratett kézzel, mély hangon nyugodtan beszélve. Ahogy odaérünk, és a kutya egy kicsit megnyugszik, lassan elővesszük a kezünket, hagyjuk, hogy megszagolja, attól kezdve azt csinálunk, amit akarunk.
- Igaz, hogy a kutya megérzi a félelmet?
- Igen, jellegzetes szaga van.
- Többször barátkoztam már úgy kutyával, hogy közben nagyon féltem, mégsem támadott.
- Megérzi a félelem szagát, számításba is veszi, de nem támad, ha nem járulnak a szaghoz hirtelen mozdulatok. Akkor Erdélyben ezt én is ellenőriztem, hisz ott álltam, mint az etológia professzora, ha nem tesztelem a lány módszerét, oda a renomé. A következő esztenán más pásztorokkal és kutyákkal, de magam is kipróbáltam, és persze féltem, de nekem is sikerült. Attól kezdve utáltak minket a pásztotok, "tönkretették a kutyáinkat", pedig mással később sem barátkoztak, csak velünk. A kutyák nagyon szeretnének barátkozni, csak a sok verés, rúgás miatt nem mernek, és inkább félelmükben vicsorognak, ha valaki barátságosan közeledik hozzájuk.
- w -
