Interjú

„Gyorsabban eljön a vége, mint gondolnánk”

Fekete-Győr András, a Momentum elnöke

  • Gera Márton
  • 2018.06.03 12:05

Belpol

Választási eredményükkel elégedett, és úgy látja, hogy Orbán Viktort a tömegek és a népszavazási kezdeményezések fogják megijeszteni. Vidéken kezdené a bázisépítést, és szeretné megszólítani a fideszes szavazókat is.

Magyar Narancs: „Nem tudom, mekkora aránnyal, de az 5 százalékot megugorjuk.” Ki mondta?

Fekete-Győr András: Biztos én.

MN: Mégpedig március elején, egy hónappal a választások előtt. Mit rontottak el abban az egy hónapban?

FGYA: A közösségünk elégedett a Momentum történetének első választási kampányával, utólag pedig már az eredménnyel is: a több mint 175 ezer szavazóval, akik minket választottak annak dacára is, hogy sorozatosan a bejutási küszöb alá mértek minket. A mi kampányunk fő kihívása az volt, hogy az ismertségünket növeljük az országban. Nem tudjuk még, hogy most hol állunk a tavaly decemberi 50 százalékhoz képest, de úgy éreztük, hogy a Momentum volt az egyetlen olyan politikai erő, amely nem a civakodással és az egymásra mutogatással volt elfoglalva, hanem a rendszerrel szembeni küzdelemmel. Megbírságoltattuk a Fideszt több millió forintra, a köztévében és a Kossuth rádióban Orbán Viktornak címeztük az emberek kínosabbnál kínosabb kérdéseit, Gulyás Gergelyt és Szatmáry Kristófot vitára késztettük, amit pedig az együttműködéssel el tudtunk érni, azt elértük.

MN: Ez biztos? Nem lett volna jobb sokkal korábban visszaléptetni a jelölteket, és nem az utolsó napokra hagyni?

FGYA: Jobb volt később, mint soha, mert ebben a kérdésben működött a választói tudatosság. Mi 12 helyen léptünk vissza, és több sikerre is vezetett: Szabó Szabolcs körzetében Dukán András Ferenc elnökségi tag lépett vissza, Oláh Lajos körzetében Soproni Tamás alelnök, én pedig a Belvárosban. Ezeken a helyeken győzött az ellenzék. Mi nem támasztottunk feltételeket, nem kértük, hogy a javunkra lépjenek vissza, sárdobálás nélkül működött az egyoldalú visszaléptetés gyakorlatilag minden párt javára.

MN: A választók felé nem az lett volna hatásos üzenet, ha a listához szükséges 27 egyéni jelöltön kívül mindenkit visszaléptet a párt?

FGYA: Lett volna értelme? A Momentumon múlott a kétharmad?

MN: Sokan azt szűrhették volna le belőle, hogy a Momentum a legelkötelezettebb a kormányváltásért.

FGYA: Az Együtt pontosan így tett, és 0,6 százalékos listás eredmény lett a vége. Annál nincs elkötelezettebb üzenet, hogy a Momentum elnöke és alelnöke visszalép a siker érdekében. Mi végig konstruktívak és következetesek voltunk az együttműködésben.

MN: A választás előtt az elnökség bejelentette, hogy lemond, ha nem jut az Országgyűlésbe a párt.

FGYA: Előre hozott tisztújítást tartunk június 10-én. A mandátumunk júliusig szólt volna, és az átmeneti időszakban felelősségteljesen vezetjük a szervezetet.

MN: Akkor lesz lemondás?

FGYA: Persze, csak nem azonnali hatállyal. Azt nem éreznénk felelősnek akkor, amikor a választási sokk óta tenni akaró emberek ezrei csatlakoznak a mozgalomhoz.

MN: A választások estéjén azt mondta: „Ne higgyétek, hogy ez a rendszer 2022-ig állni fog.” Tudja, ki mondott hasonlót a 2014-es választások után 2018-ra utalva?

FGYA: Gyurcsány Ferenc?

MN: Pontosan, és nem jött be. Most mitől lenne másként?

FGYA: A Momentumhoz a választások óta több mint ötezer ember csatlakozott, míg április 8. előtt ezerötszázan voltunk. A mostani jelentkezők túlnyomó többsége fiatal, és Budapesten kívül él, minden harmadik jelentkező pedig nő, ami egy politikai mozgalom esetében biztató arány.

MN: De ezek még nem vetítik előre, hogy a Fidesz nem tudja kitölteni a ciklust.

FGYA: 1988-ban sem látta senki előre, hogy rendszerváltás lesz. Akkor is pártállami rezsim volt Magyarországon, és most is az van. Ha képesek vagyunk szervezett mozgalmi cselekvésre, sokkal gyorsabban eljön ennek a vége, mint gondolnánk. 2020 fordulópont lehet a gazdaságban. Ha az uniós pénzcsapokat kicsit elzárják, abba a hatalom könnyen beleremeghet, és akkor ki tudjuk rántani alóla a szőnyeget.

MN: Örül, hogy ebbe a parlamentbe nem jutott be a Momentum?

FGYA: Kétharmados többség mellett a parlamenti politizálásnak nem igazán van tere.

MN: Milyen perspektívát lát a parlamenten kívül?

FGYA: Az elmúlt években az igazán nagy sikerek a parlamenten kívül születtek: netadó elleni tüntetés, NOlimpia, korrupcióellenes népszavazás. Ezek szervezett mozgalmi cselekvések voltak, a mi szerepünk ezekben áll. Emellett helyi antipropagandát kell kiépíteni, és helyi közösségeket életre hívni. Ehhez rengeteg szervezés, erőforrás kell, és egy hosszú folyamat, de mi vállaljuk.

MN: A választások után az mondta, elmennek mindenhová az országban, hogy hírét vigyék a Momentumnak.

FGYA: Ez egy szakadatlan, nonstop közösségszervezői munka, amire az ellenzéki pártok nem fordítottak elég figyelmet. A Momentum ifjúsági szervezete, a Tizenix már járja az országot, a nyár folyamán a teljes szervezet csatlakozik hozzájuk.

MN: Ez azt jelenti, hogy elmennek a legkisebb alföldi faluba is, vagy a nagyobb városokban akarja megvetni a lábát a Momentum?

FGYA: Koncentrikusan terjeszkedünk: megerősítjük magunkat ott, ahol már kibimbózott egy momentumos közösség. Ezek általában főiskolával, egyetemmel rendelkező városok. Amint ez megvan, megyünk tovább, egyre kisebb településekre.

MN: Hogyan? A párt budapesti politikusai beülnek az autóba, és elmennek vidékre egy napra?

FGYA: A Momentumnak volt 97 helyi jelöltje, helyben aktív emberek. A közösségszervezésben rájuk és az újonnan csatlakozott ezrekre támaszkodunk. Mi most azon dolgozunk, hogy a közösségszervezés kereteit kialakítsuk. Helyben folyamatosan programokat kell szervezni azoknak, akik érdeklődnek a Momentum iránt. Szolgáltató közösséggé kell válnunk. Májusban azon dolgozunk, hogy kialakítsuk a Momentum új politikáját, vízióját és stratégiáját.

MN: Nemzedéki párt a Momentum?

FGYA: Fogós kérdés, mert a jelöltjeink között nagy számban voltak középkorúak, s akadt köztük 84 éves is.

MN: Megnéztem a párt kampányfilmjét, és egyetlenegy 30 pluszos embert láttam benne. Meg lehetett így szólítani az idősebb generációt?

FGYA: Való igaz, hogy a Momentum derékhadát fiatalok adják, de szerencsére minden korcsoportból vannak szimpatizánsaink.

MN: Konkrétabban?

FGYA: Egyetlenegy kutatást végeztünk ezzel kapcsolatban még tavaly novemberben. Az azt mutatta, hogy valóban, a 18 és 35 évesek között magasabb a Momentummal szimpatizálók aránya, de a többi korcsoporthoz képest nem sokkal. A generációs arcélt 2022-ig szépen át kell formálni, ki kell nyílni. Ehhez újfajta identitás kell.

MN: A Fidesz szavazóit hogyan akarják megszólítani?

FGYA: Sokukkal találkoztam az aláírásgyűjtés alatt, akik abban egyetértettek, hogy a fiatalokra szükség van a politikában, és azt mondták, hogy most még Orbán Viktorra fognak szavazni, de drukkolnak nekünk. Mi a feu­dalizmus és a korszerűség harcában az utóbbi oldalán állunk, és ezt hitelesen el kell tudnunk mesélni a választóknak, a fideszes szavazóknak is.

MN: Szerencsés volt azt mondani, hogy a biológia önöknek dolgozik?

FGYA: Hát, vitatkozzon vele!

MN: Ezt elég könnyen lehet úgy is érteni, hogy az idősebb szavazók meghalnak, aztán majd jön a Momentum.

FGYA: A Fidesznek a fiatalság körében gyakorlatilag nincs utánpótlása. A fiatalok nem tudnak azonosulni ezzel az állampárti logikával, ebből logikusan az következik, hogy a Fidesz szavazóbázisa csökkenni, a Momentumé pedig drasztikusan nőni fog idővel. Hogy én ezt így fogalmaztam meg, az más kérdés, nyilván ebben van némi arrogancia. De mi közben nagyon szeretnénk, hogy a nagyszüleink generációja is megtalálja a számításait a Momentumban, és próbálunk is nyitni feléjük. Ez is a kulcsa annak, hogy a Momentumból egyszer majd néppárt lehessen.

MN: Nagyjából másfél éve lépett ki a politikai nyilvánosságba a mozgalom. Nyilván van, amit ma már máshogy csinálnának.

FGYA: Nem nagyon csinálnék máshogy semmit. Persze, hibáztunk nem egyszer, nem kétszer, de többek és jobbak lettünk általa. Négy évvel ezelőtt kezdtem el gondolkodni a politizáláson, és most ott vagyunk, hogy a Momentum az európai színtéren is ismert mozgalom, amelynek van 175 ezer biztos szavazója. Apait-anyait beleadtunk a mozgalmiságba, az elmúlt három hónapban a belünket kidolgoztuk, tehát a hibákkal együtt sem csinálnék máshogy semmit. Ha már 10 éve benne leszünk a politikában, akkor érdemes majd arról beszélni, hogy mit rontottunk el.

MN: A civiltörvény elleni népszavazási aláírásgyűjtésbe is belekezdenének?

FGYA: Ez nem is lehet kérdés!

MN: Úgy, hogy maguk a civil szervezetek sem támogatták?

FGYA: Igen. Az, hogy ez a kampány nem volt sikerre vihető, az valóban annak tudható be, hogy az ügy mögé nem tudott felállni egy civilekből és pártokból álló együttműködés, amire április 8-át követően szerintem égető szükség lesz. Mi így is felvállaltuk a civilek ügyét, mert egy politikai közösség vagyunk, és az is a feladatunk, hogy kiálljunk az értékeink mellett.

MN: Nem volt túl arrogáns a Momentum az elmúlt másfél évben?

FGYA: Olykor az volt, és szerintem hiba volt. Természetszerűleg van a momentumos fiatalokban egyfajta forradalmi hevület, és úgy érezzük, hogy most nekünk kell megváltani a világot. Fontos a tűz, de néha minket és az embereket is megégeti. Az arroganciát abban látom, hogy az elmúlt 28 év politikusait en bloc elutasítottuk, és joggal sértődtek meg olyan emberek, akik jót próbáltak tenni az országgal, miközben mi egy skatulyába vettük őket a bűnösökkel. Ez túlzás volt. Ebben mindenképpen változtatni szeretnénk.

MN: A választások után több mint ötezren jelentkeztek a pártba. Mit mondanak, miért akarnak a Momentumhoz tartozni?

FGYA: Tenni akarnak, mert azt érzik, hogy két út áll előttük: vagy elmennek külföldre, vagy itthon maradnak. De ha maradnak, nem nézhetik tétlenül, ami Magyarországon történik. A rendszerrel szembeni küzdelem egyetlen bástyájának pedig a Momentumot tartják. Nem érzik azt, hogy egy parlamenti pártban érdemben tudnának dolgozni, mert azok nekik már túl régimódiak, túl befásultak, túl hierarchizáltak.

MN: A múlt év végén többen távoztak a pártból, Zaránd Péter kampányvezető egy nyilvánosságra került levelében azt írta, hogy „a Momentum anyagi, morális és politikai válságban van”. Ezek közül most melyik jellemző?

FGYA: Az anyagi gondok szinte mindig jellemzőek, mert a Momentumnak sosem volt igazán komoly anyagi erőforrása.

MN: Mennyi pénz van a pártkasszában?

FGYA: Egy-kétmillió forint lehet.

MN: Mire elég?

FGYA: Nyilvánvalóan nem lehet belőle országos mozgalmat építeni, de a tagságunk nagyon felelős ilyen tekintetben, mindig megtámogatja a mozgalmat, amikor fontos akcióról van szó, ezért mi tudjuk magunkat finanszírozni, ha kell. Az ötezer új taggal az anyagi potenciálunk is növekedik, de ha a szimpatizánsaink között ki tudunk építeni egy folyamatos fundraising kapcsolatot, akkor olajozottan fog tudni működni a Momentum. Oligarchákra mi sosem szeretnénk és nem is fogunk szorulni.

MN: És olyan vállalkozókra, akik nagyobb összeggel támogatják a pártot?

FGYA: Természetesen örülnénk több olyan támogatónak a Momentum körül, akik részt vesznek a mozgalom programjainak anyagi támogatásában. Most egy-két ilyen támogatónk van. De sokkal jobb érzés, ha sok kicsi van, úgyhogy én ezért is hiszek a közösségi finanszírozásban.

MN: A „morális és politikai válsággal” mi a helyzet?

FGYA: Morális és politikai válság soha nem volt a Momentumban. A közösségben a belső viták, konfliktusok természetesek, ahogy az is, hogy ezeknek a konfliktusoknak vannak sértettjei. Az is érthető, ha valaki sértettségében és felindultságában ilyeneket ír, ezzel szerintem semmi baj nincsen.

MN: A választások után az Indexnek adott interjújában Szél Bernadett egy „új pólusra” utalt, amely az LMP-t, a Kétfarkú Kutya Pártot és a Momentumot foglalná magában.

FGYA: A Momentum minden elképzelésre nyitott. Az LMP-ben most komoly belső törésvonalak és egzisztenciális válságok vannak, ezen az időszakon túl kell esniük, utána érdemes beszélni.

MN: Tegyük fel, hogy az LMP nem szakad, túljut a válságon, együttműködnének velük?

FGYA: A kérdés az, hogy milyen formában. Addig nekem nagyon nehéz válaszolnom ezekre a kérdésekre, amíg nem tudjuk, milyen irányt vesz az LMP. Mert én nem tudom, hogy a nyolc éve ugyanazt csináló parlamenti pártok mit mondanak a „hogyan fogjátok ledönteni ezt a rendszert?” kérdésre.

MN: A Momentum mit mond?

FGYA: Szervezett mozgalmisággal, a cselekvés köreinek a továbbépítésével és több ezer ember mobilizálásával.

MN: Tegyük fel, előáll az a helyzet, hogy az LMP ezt mind támogatni fogja. Szövetkeznének velük?

FGYA: Első körben meg kell találni, hogy miben erős a Momentum, miben erős az LMP, és ha kölcsönösen tudjuk egymást segíteni, akkor természetesen fontos lesz erről beszélni. Ideológiailag komoly különbség van a két párt között, mert mi lehetőséget és nem fenyegetést látunk a globalizációban. Amennyiben a belső válság után új irányt vesz az LMP, akkor egyszer az is elképzelhető lesz, hogy egy pártszövetség legyen belőlünk. De ott még nem tartunk.

MN: Mi lehet az elmúlt hetek óriás tüntetéseinek a tanulsága?

FGYA: Mindkét tüntetés a rendszerváltást akaró emberek erődemonstrációja volt, rengeteg fiatallal a közönségben és a színpadon, viszont a célok és az eszközök hiányoztak. Az nem elég, hogy kimegyünk, és elmondjuk, hogy „Orbán, takarodj!”. Egy-egy napra erőt és kedvet ad, de egy mozgalom feladata, hogy a tenni akarást szervezett cselekvésre fordítsa.

MN: Ha ennek a tüntetéssorozatnak az lesz a kifutása, hogy létrejön egy ernyőszervezet vagy egy mozgalom, amely a pártokat tömörítené, annak része tudna lenni a párt?

FGYA: A pártok jelenlegi állapotát nézve egyelőre elképzelni sem tudok ilyet. A következő négy évnek lesz alternatívaállító kihívása, mert a „Szél-kormányban”, a „Vona-kormányban” meg a „Karácsony-kormányban” külön-külön nem tudtak hinni az emberek. De ez még nem jelenti azt, hogy egyetlen pártra van szükség. Szoros szövetségekre van szükség.

MN: Hogyan készülnek az önkormányzati választásokra?

FGYA: A helyi közösségeinket az első naptól kezdve önkormányzati alapon szerveztük meg, és a választókerületi jelöltjeink jönnek velünk tovább. Rengeteg, javarészt független polgármester jelzi nekünk, hogy az önkormányzati választáson szeretne a Momentummal együttműködni, most kezdjük felvenni velük a kapcsolatot.

MN: Ha három és fél év múlva beszélgetünk, még mindig ön lesz a Momentum elnöke?

FGYA: Egyáltalán nem biztos, mert ha most nyáron, a tisztújításon megválasztanak a tagok, akkor két évre szól a mandátumom, és nem tudom, mennyire lesz sikeres a következő két év, akarok-e majd újrázni. Csak az biztos, hogy most indulni fogok.

MN: És az ország miniszterelnökét Orbán Viktornak hívják majd?

FGYA: Nem tudom megmondani, de nem vennék rá mérget. Ha sikerre visszük a szervezett mozgalmiságot, és ha a külső viszonyok is úgy hozzák, akkor ez a rendszer megdönthető lesz idő előtt. Nem biztos, hogy például egy országos tüntetéshullámot már kibírna a NER. Megjósolhatatlan, hogy meddig feszíthető a húr, és mikor szakad el valami az emberekben. Mi azon leszünk, hogy előmozdítsuk ezt a szakadást, és ha megtörtént, készen álljunk.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.