Mi lesz a budapesti bulinegyeddel?

Ha jön az éjfél

szerző
Gera Márton
publikálva
2018/7. (02. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A lakók szerint élhetetlen a környék, éjféli zárórát szeretnének. A kocsmák és szórakozóhelyek tulajdonosai a bulinegyed előnyeit emlegetik. Belső-Erzsébetvárosban elszabadultak az indulatok, és nem valószínű, hogy a február 18-i népszavazás megold bármit is.

Február 18-án helyi népszavazás lesz Erzsébetvárosban, választ az alábbi kérdésre várnak: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapesti Főváros VII. Kerület Erzsébetvárosi Önkormányzat Képviselő-testülete Budapest VII. kerület Károly körút–Király utca–Erzsébet körút–Rákóczi út által határolt területén úgy szabályozza az üzletek nyitvatartási rendjét, hogy a vendéglátást folytató üzletek 24.00 óra és 6.00 óra között nem tarthatnak nyitva?” Bár elsőre úgy tűnhet, a hétvégi referendum pontot tehet az évek óta húzódó vita végére (már ha lesz egyáltalán, mert egy beadvány nyomán az Alkotmánybíróság a héten akár megtorpedózhatja az egész kezdeményezést), a tavaly október elején bejelentett népszavazás felkorbácsolta az indulatokat, és nehéz elképzelni, hogy február 18. után rendeződne a helyzet.

Eredetileg senki nem akart semmiféle bulinegyedet a Belső-Erzsébetvárosban. Olt Gergely városszociológus, a negyed kutatója azt mondja, Hunvald György polgármestersége alatti gyanús ingatlanügyek (lásd: Bizniszházak, illetve Sikerre ítélve, Magyar Narancs, 2015. június 21. és 2015. július 11.) időszakában az önkormányzat eleinte csak kiadta az üresen álló, lebontásra ítélt épületeket egy-egy nyárra a helyi kocsmárosoknak, akik a sokszor valóban romos épületekben elkezdtek romkocsmákat kialakítani. „Ez a 2000-es évek első felében történt, ez az időszak a romkocsmák első korszaka, ekkor nyitott meg például az első Szimpla kert” – magyarázza Olt.

 

Romkocsmák és országimázs

A következő években egyre több egység lett a területen, és már nemcsak egy-egy nyárra, hanem egész évre nyitottak meg. Az önkormányzat közben eladta a korábban ugyancsak nyárra bérbe adott, üresen álló épületek jelentős részét, így a romkocsmák és szórakozóhelyek nagy részét már az új tulajdonosok adják bérbe. Kezdetben az volt a jellemző, hogy egy-egy vállalkozó üzemeltetett egy-egy helyet, aztán ha az sikeres volt, esetleg nyitott újabbat. De az elmúlt években már több olyan kocsma is nyílt, mely egyetlen tulajdonosi kézben összpontosul, a Belső-Erzsébetvárosban a Narancs egyik forrása szerint ezzel együtt sem lehet arról beszélni, hogy a kocsmák tulajdonosi köre pókhálószerű volna.

A 2010-es évek elejére kialakult bulinegyed nem csupán azt hozta magával, hogy a légitársaságok magazinjaiban és turisztikai lapokban Európa bulifővárosaként kezdték emlegetni Budapestet, és egyre több nyugat-európai kereste fel a fővárost; a negyedben sorra nyitottak meg a jobb éttermek, street foodozók és kreatív üzletek, s a Király utca egyes részein a hazai erők is meglepően olcsón szórakozhatnak esténként.

Persze jöttek a problémák is. A bulinegyed ellen már a 2000-es évtized végén is többször tiltakoztak, és a helyiek akkor is feldöntött kukákat, a bérházak falánál vizelő bulizókat ábrázoló képekkel illusztrálták kifogásaikat. Ráadásul, miután a szomszédos Terézvárosban csendrendeletet vezettek be, több szórakozóhely is áttelepült ide. Bár csendrendelet a VII. kerületben is volt, az önkormányzat 2013-ban lehetővé tette, hogy a Király utca–Károly körút–Rákóczi út–Erzsébet körút páratlan oldala által határolt területen reggel 6-ig nyitva lehetnek a vendéglátóhelyek. A módosítás ellen a negyed lakói többször is tiltakoztak, és az önkormányzatnak írt leveleikben azt is fölhozták, hogy – mivel engedélyt nem kellett kérni – megjelentek a nagy, olykor akár ezer főt is befogadó helyek. További problémaként említik, hogy majd’ mindegyik üzlethelyiségben kizárólag kocsma üzemel: manapság 400–500 bulinegyedbeli helyről beszélnek. Ugyanakkor Olt Gergely szerint ez csak becslés, nincs tudomása arról, hogy lenne ilyen statisztika. Ahogyan a bűnözésről sincs; bár több olyan lakóval is beszéltem a negyedben, aki a kapualjakban álló prostituáltakra és az utcán mászkáló „kábszeresekre” panaszkodott, amikor az Átlátszó tavaly kikérte a rendőrségtől az adatokat, az derült ki, hogy nem magasabb a bűnözés Erzsébetvárosban, mint bármely más belső kerületben. Olt Gergely arra hívja fel a figyelmet, hogy a statisztika keveset ér, mert a lakók szerint a rendőrök nem minden esetben intézkednek.

A vita akkor lángolt fel igazán, amikor a helyiek tavaly tavasszal létrehoztak egy Facebook-csoportot Élhető Erzsébetváros néven. A tagok nem csak a közösségi oldalon voltak aktívak: miután bejelentéseikre a hatóságok érdemben nem reagáltak, lakossági fórumot és demonstrációkat szerveztek. Szigorúbb csendrendeletet szeretnének, s a bulinegyed kocsmái is zárjanak be éjfélkor. A lakók tiltakozására a vendéglátóhelyek is aktivizálták magukat: a tulajdonosok és a munkavállalók egy része augusztusban vonult utcára, hogy felhívja a figyelmet a bulinegyed előnyeire. Arról beszéltek, hogy a problémákat ők sem tagadják, de a negyedet és az itteni munkavállalókat az éjszakai zárórával ellehetetleníteni egyáltalán nem célravezető, inkább a kerületnek kellene intézkedni, például több rendőrt, több takarítót alkalmazni a területen.

„A több ezer főt befogadó diszkók semmi esetre sem valók egy szűk utcájú lakóövezetbe, ami most van, attól a kerületben lakók egészsége folyamatosan károsodik. Nem lehet aludni, az ablakot nem lehet kinyitni, a rendőrség pedig félrenéz” – sorolja Garai Dóra, az Élhető Erzsébetváros egyik képviselője. Mint mondja, kezdetben ők is élvezték a bulinegyedet, főleg akkor, amikor „kisebb helyek működtek három-négy utcánként”, de most már „utcasaroktól utcasarokig három-négy kocsma a minimum”.

„Megértem a problémájukat, de szerintem nem mi vagyunk a lakók ellensége. Mégis, mi a francot tudok csinálni, ha kint összeveri egymást két részeg, vagy a kocsmától harminc méterre odapisálnak a kapualjba? Mi változtattunk a szigetelésen, hogy kevésbé szűrődjön ki a zaj, kérjük, hogy ne az utcán bulizzanak, de azt nem tudjuk megoldani, hogy a rendőrök és a közterületesek betartassák a szabályokat” – mondja az egyik kocsma tulajdonosa a Narancsnak, bár tisztában van azzal, hogy a több száz hely között jó néhány ennyire sem volt hajlandó, ezért részben érti a helyiek felháborodását. Hasonlóan nyilatkozott Molnár Bence, az egyik legismertebb belső-erzsébetvárosi szórakozóhely, a Szimpla kommunikációs vezetője, aki a 24.hu-nak tavaly augusztusban azt mondta, hogy „undorító, ami este folyik” a bulinegyedben. Szerinte „észszerű keretek közé kell szorítani a bulizást”, de azt nagyon rossznak tartaná, ha az éjféli zár­óra miatt kiürülne a kerület.

 

Éjjeli polgármester és panaszbejelentő

Vattamány Zsolt, a kerület fideszes polgármestere nemrég levélben buzdította népszavazásra az erzsébetvárosiakat, ebben megemlíti, hogy a „korábbi években számos rendelkezéssel, intézkedéssel” reagáltak a problémákra – csakhogy a helyiek ezt másképp látják. „Sajnos semmilyen javulást nem tapasztalunk, sőt a helyzet romlott is, hiszen a szórakozni járók egyre agresszívebbek azokkal a lakókkal, akik nem szeretnének kellékei lenni az esti bulizásnak” – mondja Garai Dóra.

Bár Vattamány tavaly nyáron például rendeleti úton kiebrudalta a kerületből a buliturizmus egyik jelképévé vált beerbike-okat (sörbicikliket), de ezzel aligha oldotta meg a gondokat. Az önkormányzat az elmúlt években növelte a negyedben szolgálatot teljesítő közterület-felügyelők számát is, ám azt egy nyári fórumon a kerület rendészeti igazgatója, Somogyi Csaba elismerte, hogy még mindig nincsenek elegen. „Ez az állapot, ami most kialakult Belső-Erzsébetvárosban, az elmúlt 3–4 év terméke, egyszerűen ezt az irdatlan tömeget nem tudjuk kezelni, nem lehet kezelni” – mondta akkor Somogyi. A kerületvezetés saját érdemként kommunikálja, hogy megemelte a közterületi takarításra szánt összeget (2015-ben 239 milliót, 2016-ban 291 milliót, tavaly július végéig pedig 109 milliót), de a lakók ebből keveset érzékeltek: Facebook-oldalukra jóformán naponta kerülnek fel a reggeli állapotokat bemutató fotók. Beszédes, hogy amikor júliusban Kiss Szabolcs alezredes, kerületi rendőrkapitány szeretett volna elmenni egy lakossági fórumra, felettesei nem engedélyezték, sőt a Magyar Nemzet akkori információi szerint nem sokkal később le is váltották.

Szücs Balázs önkormányzati képviselő (Párbeszéd) szerint a kerület vezetése a nyár elejéig valójában „a füle botját sem mozdította” az ügyben, és csak akkor kezdett el mozgolódni, amikor az elégedetlen lakók összefogtak.

Nem véletlen, hogy a negyed vendéglátósainak egy része tavaly ősszel olyan projektet kezdeményezett, amellyel egyszerre szerették volna csitítani a kedélyeket és megoldani a problémákat. A Night Mayor BUD nevű civil szervezet a külföldi nagyvárosokban bevett gyakorlatot igyekszik átültetni, és többek között éjszakai polgármester megválasztását tűzte ki célul. A Night Mayor BUD (NM BUD) elsősorban a bulinegyed ismertebb és régóta működő (Szimpla, Fogasház) szórakozóhelyeit tömörítette, de tagja például a lábát a kerületben is megvető Zsidai Roy is, aki nem mellesleg a kormányfő lányának, Orbán Ráhelnek a mentora, egykori főnöke. Zsiday 2012-ben indította a Gozsdu-udvarban működő Spílert, de van más kormányközeli vállalkozó is, aki az elmúlt években jelent meg a bulinegyedben: az Átlátszó derítette ki, hogy nemrég Black Swan néven csinos koktélbárt nyitott itt a Matolcsy Ádám baráti köréhez tartozó Száraz István is. Bár a Night Mayor BUD az egyik legfőbb célként azt fogalmazta meg, hogy „megoldják a városi lakosok mindennapi, éjszakai élettel kapcsolatos problémáit”, sok javaslatuk egyelőre csak félig nyitott fülekre talált, éjszakai polgármester választásából is csak az idén lehet valami. A szervezet eddig extra hulladékgyűjtőket és utcai házirendet helyezett ki a bulinegyedben, de dolgoznak egy éjszakai problémát bejelentő online platform létrehozásán is. Annyi hatása biztosan van a működésüknek, hogy néhány szórakozóhely elkezdett jobban figyelni a lakókra: az elmúlt hónapokban egyre több helyen olyan táblát tettek ki, hogy a környéken lakók pihenni szeretnének, s némelyiken azt is jelzik, hogy aki bulizni akar, az a szórakozóhelyen belül tegye, és ne az utcán.

Német G. Dániel, az NM BUD főtitkára szerint egyébként nem a szabályozás hiányával van a probléma jelenleg sem, hanem inkább a „szabályok be nem tartásával, és az önkormányzat, illetve a főváros erre a kérdésre szánt” erőforrásaival: „Ha lettek volna következményei a zajhatárértékek átlépésének, vagy mondjuk az utcai üvöltözésnek és drogárulásnak, ma nem lenne a bulinegyed ennyire elfajult és feszült helyzetben. De az is segítene, ha nagyobb kukák lennének, több közvécé és sétálóutca, angolul beszélő rendőrök és közterület-felügyelők.”

Az NM BUD igyekezett közelíteni egymáshoz az álláspontokat, és szerette volna, ha többször is tudnak találkozni az Élhető Erzsébetváros képviselőivel, de meghívásaikat nem­egyszer „bojkottálta” a csoport. Az NM BUD szerint az Élhető Erzsébetváros elhiteti a tagokkal, hogy nincs más megoldás, csakis az éjféli záróra. A Facebook-csoport viszont azt mondja, az NM BUD a szórakozóhelyek tulajdonosi köreiből áll, és egy ilyen kezdeményezés csak akkor működne, „ha olyan személy vagy szervezet viszi, akinek nincsen semmilyen kötődése az ügyhöz”. Szerintük ők nem bojkottálták az NM BUD meghívásait, többször vitáztak a szervezet képviselőivel.

 

Mennyit hoz?

A vitában a kocsmák és szórakozóhelyek tulajdonosai gyakran érvelnek azzal, hogy a belső-erzsébetvárosi szórakozóhelyek jelentős bevételt termelnek a kerület és az állam számára. A 2013-ban bevezetett, sokszor csak „romkocsmaadónak” nevezett felügyeleti díjtól azonban hiába várt kiugró bevételt a VII. kerület: a 24.hu tavaly ősszel írta meg, hogy Erzsébetváros 2015-ben 6 millió 913 ezer, 2016-ban pedig 10 millió 971 ezer forintot szedett be ilyen címen az éjfél után is nyitva tartó üzletektől. Ezt a pénzt az önkormányzatok kizárólag a lakosságot zavaró problémák megoldására fordíthatják. Az önkormányzat költségvetésében a legnagyobb bevétel a termékek és a szolgáltatások adóiból, illetve az értékesítési és forgalmi adókból keletkezik, s ez arra utal, hogy Erzsébetvárosnak a csekély felügyeleti díj ellenére is megéri a bulinegyed. A központi költségvetés pedig mindenképpen jól jár a negyed működésével. Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) államtitkára néhány hónapja azt írta egy képviselői kérdésre válaszolva, hogy az erzsébetvárosi, szálláshely-szolgáltatással és vendéglátással foglalkozó adózók különböző adónemek formájában 2016-ban majdnem 6,6 milliárd forinttal járultak hozzá az államháztartás bevételeihez. A probléma az, hogy mindebből keveset kap vissza az önkormányzat: a központi költségvetésből tavaly 1,4 milliárdhoz jutott működési támogatásként a kerület.

A szórakozóhely-tulajdonosok által szervezett tavaly nyári demonstráción előkerült, hogy a bulinegyed 12 ezer embernek ad munkát. Olt Gergely szerint ez inkább csak becslés, mert a kerület nem vezet statisztikát arról, hogy hányan dolgoznak a vendéglátásban. Tény azonban, hogy a turizmus húzóágazat. S ha tényleg 400–500 az itteni szórakozóhelyek száma, akkor egyértelmű, hogy a bulinegyed valóban ezreknek ad munkát.

Vattamány Zsolt tavaly augusztusban beszélt arról, hogy az önkormányzat bekeményítene a kerületben, és új szabályozásokat vezetne be. Akkor szeptemberre ígért átfogó rendeletcsomagot, ám annyi történt csak, hogy a polgármester hosszú idő után egyeztetni kezdett a helyiekkel. Egyetlen alkalommal tárgyalt az Élhető Erzsébetváros képviselőivel is. „A polgármester úr ígéretet tett, hogy amint megérkezik az alapvető jogok biztosának állásfoglalása, aszerint fog eljárni. Az állásfoglalás azóta megérkezett, de ő sajnos nem tartotta be az ígéretét” – mondja Garai Dóra. Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala novemberi állásfoglalásában egy korábbi alkotmánybírósági döntésre hivatkozott, miszerint a vállalkozáshoz való jog nem abszolút, azt ki kell békíteni más jogokkal, például a pihenéshez való joggal – amit az Élhető Erzsébetváros úgy értelmez, hogy az önkormányzatnak rendeleti úton kellene ezt biztosítania a helyiek számára.

A VII. kerületi képviselő-testület 2017. október 3-án tárgyalt a negyedet érintő javaslatokról. Több lehetőség is felmerült a lakókkal és vendéglátósokkal teli ülésen, és a testület el is fogadott jó néhány érdemi előterjesztést. (Például önkormányzati helyiséget eztán nem adnak ki kocsmának, és azt sem támogatják, hogy egy már bérbe adott üzlet szórakozóhellyé alakuljon át.) Olt Gergely szerint e „kocsmastop” eredményessége vitatható, mivel kevés belső-erzsébetvárosi üzlethelyiség van önkormányzati tulajdonban. De megszavazták az októberi ülésen azt is, hogy a jövőben több pénz megy takarításra, nagyobb kukákat vesznek, felújítják a Klauzál téri nyilvános vécét, s növelik a rendőrök és a közterület-felügyelők számát is Belső-Erzsébetvárosban. Az éjféli záróráról nem döntöttek, ezért a jobbikos Stummer János javaslatára népszavazást írtak ki. A Narancs egy forrásból úgy értesült, ez a fordulat előre le volt játszva, a fideszes képviselők is tudtak róla.

Bár a népszavazás sok szempontból egyszerű és kétségkívül demokratikus megoldás, a beadott kérdésről a benyújtó nyolc fideszes képviselő nem egyeztetett senkivel. Ráadásul a referendumot valójában senki nem szerette volna: sem a tiltakozó lakosok, sem a szórakozóhelyek tulajdonosai. Az Élhető Erzsébetváros azt várta, hogy az önkormányzat rendeleti úton határoz a nyitvatartásról. „A népszavazás csak egy lehetőség a pártoknak, hogy kampányoljanak az országgyűlési választásra, és mindehhez tisztességtelenül használják fel az itt lakók kálváriáját” – erősítette meg lapunk kérdésére ezt a véleményt Garai Dóra.

Németh G. Dániel szerint az, hogy most a népszavazásról beszélünk, „nemcsak felesleges feszültségeket okoz a VII. kerületi lakosok és a vállalkozások között, hanem beláthatatlan kockázatokat jelenthet Budapest turisztikai és közösségi jövőjére”.

Az NM BUD január elején közzétett egy írást a Facebook-oldalukon, ebben végigveszik, hogy szerintük milyen következményekkel járna az éjféli záróra. Kérdőíves felmérésük alapján úgy látják, hogy a csehók 90 százaléka kénytelen lenne bezárni, mert számításaik szerint a legtöbbjük éjfél után termeli ki bevételének 70–80 százalékát. Az Élhető Erzsébetváros viszont úgy érvel, hogy „ha az éjjeli kontrollálatlan buli megszűnik, Erzsébetváros elkezdheti a nagytakarítást”. „Tisztább utca, csökkenő bűnözés, jobb közhangulat lesz” – mondja Garai Dóra.

 

Akik beleállnak

A bulinegyed támogatóit és ellenzőit az épületek rehabilitációja is megosztja. Az Élhető Erzsébetváros azt szeretné, ha az épületeket nem romként hasznosítanák, hanem renoválnák – a romkocsma-tulajdonosok viszont a jelenlegi állapotok fenntartásában érdekeltek.

Kampányhangulatot egyelőre nemigen tapasztalni. A polgármester küldött ugyan egy hivatalos értesítőt a kerületieknek, és a referendumot hirdető önkormányzati plakátok is kikerültek, a pártok többsége azonban nem aktivizálta magát. Maximum arra szólítják föl a helyieket, hogy minél nagyobb számban nyilvánítsanak véleményt, de a Momentum kivételével semelyikük sem tette le a voksát nyíltan egyik lehetőség mellett sem. A Momentum január elején jelentette be, hogy a nemleges válaszra buzdít. A párt lapunknak küldött válaszából kiderül, nem hiszik, hogy „a tiltásra és korlátozásra épülő 20. századi megoldásokkal hosszú távú és mindenki számára előnyös eredményt lehet elérni”. Nem vitatják, hogy vannak problémák, de szerintük a bulinegyed elfogadhatóbb körülmények közötti üzemelése az ország érdeke.

Az Élhető Erzsébetváros csoport úgy döntött, hogy bár nem referendumot szerettek volna, beleállnak a népszavazásba, és „igen” szavazatot kérnek a helyiektől. Önkénteseik információs anyagokat és kimutatásokat osztogatnak, illetve a csoport szervez egy lakossági fórumot is még a népszavazás előtt. A helyi népszavazás akkor tekinthető érvényesnek, ha az érintett választópolgárok több mint fele szavaz, és akkor eredményes, ha a szavazók több mint fele azonos választ ad a feltett kérdésre. Ezért is nehéz elképzelni, hogy a bulinegyedről szóló népszavazás érvényes és eredményes lehet: a kerületben a legutóbbi adatok szerint csaknem 53 ezren laknak, de kétharmaduk a Középső- és Külső-Erzsébetvárosban él, és őket érthetően kevésbé zavarja a bulinegyed.

A Narancs egyik forrása szerint éppen ezért, a várható érvénytelenség miatt mentek bele a népszavazásba a kerületi fideszes képviselők. Nyíltan ugyanis nem mertek a bulinegyed mellett – azaz a választók ellen – föllépni, így viszont elmondhatják majd: a lakosok lehetőséget kaptak, hogy maguk döntsenek. Garai Dóráék ennek tudják be, hogy szerintük Külső-Erzsébetváros egyes részein „elfelejtették” kirakni a plakátokat a népszavazásról.

Ha mégis érvényes és az „igen” szempontjából eredményes lesz a népszavazás, az erzsébetvárosi önkormányzatnak el kell rendelni a vendéglátóegységek éjféli zárását. A referendum októberi bejelentése után egy ideig az sem volt egyértelmű, az önkormányzatnak
van-e egyáltalán erre lehetősége, és nem hiába­való-e az egész, mivel a Pest Megyei Kormányhivatal jogi álláspontja szerint a világörökségi területen a kereskedelmi törvény 2013-as, fideszes módosítása óta az önkormányzat nem írhatja elő, meddig tarthatnak nyitva az üzletek. Nem sokkal később azonban a Fővárosi Törvényszék kimondta, hogy a képviselő-testület továbbra is szabályozhatja a nyitvatartást.

Emelkedtek a lakásárak

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) tavalyi tranz­akciós adatai szerint négy év alatt megduplázódtak a lakásárak a kerületben: a bulinegyed központjának számító Kazinczy utcában tavaly például 650 ezer forint körül mozgott az átlagos négyzetméter­ár. Az ingatlan.com januári elemzésében arra jutott, hogy a negyedben kiadó lakások bérleti díja is majdnem megkétszereződött az elmúlt öt évben, és meghaladja az igen magas budapesti átlagot. Garai Dóráék ugyanakkor azt mondják, hogy, „aki nem akar elköltözni innen, annak teljesen mindegy, emelkedtek-e a lakásárak vagy sem. Aki pedig önkormányzati lakásban él, azt sem érinti ez”.

szerző
Gera Márton
publikálva
2018/7. (02. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra