Ha Orbán Viktor tényleg ájurvédikus tisztítókúrára ment, akkor jól átverték

Publicisztika

A miniszterelnököt és családját egy ájurvédikus központ vezetője vihette ki Indiába, akinek a féligazságokat és konkrét hazugságokat tartalmazó tanait a gyógyászatról arrafelé állami támogatással terjesztik. Egy jó kis beöntés persze sosem árt.

Hivatalosan jó eséllyel soha nem tudjuk meg, miért utazott családjával Orbán Viktor a dél-indiai Kerala államba, de Hadházy Ákos független képviselő Orbán társaságát látva arra tippel, hogy ez bizony egy jó kis tisztítókúra. A képen Orbán mellett valószínűleg Krishna Kumar van, a budapesti és albertirsai ájurvéda központ vezetője, aki véletlenül épp ide szokott szervezni utazásokat nagyon gazdag embereknek, hiszen Kerala a hagyományos indiai gyógyászat otthona. Ez a sztori a miniszterelnökkel kapcsolatban sokkal jobb, mint az évtizedek óta terjedő álhír a legendás grazi klinikáról: mert míg a grazi klinikákon valódi orvoslás folyik, addig az ájurvéda működése nagyjából ugyanannyira megkérdőjelezhető, mint a „hagyományos kínai orvoslás” (Mao Ce-tung gondolta úgy az 1900-as években, hogy az ősinek mondott gyógymód elterjesztésével eltereli a figyelmet arról, hogy a szenvedő és éhező Kínában normális gyógyszerekhez sem lehet jutni. Ez annyira jól sikerült, hogy ma már Magyarországon sem nehéz találni kuruzslókat, akik büszkén hirdetik, hogy a nyár közepén megivott forró teával elérhetjük a tökéletes állapotot.)

Indiában az ájurvédát maga termelte ki a társadalom, hogy aztán a brit gyarmati időkben visszaszoruljon, a nemzeti függetlenség visszakapása után pedig megint előretörjön, s napjainkban már állami támogatást is élvezzen. A globalizációval az indiai orvoslás elterjedt, a térségben sok helyen alkalmazzák, egy ideje pedig a nyugati világban is elérhető, 1987 óta Svájcban például ilyen klinika is segít a betegeken.

A nyugati világban persze mindig őrült vonzó a „tiszta kelet” gondolata, ahol még bölcsek az emberek és évmilliók óta tudják, melyik betegségre milyen teát kell inni. E gondolathoz tökéletesen passzol az európaiak számára amúgy is nagyon egzotikus India, ahol az ájurvédához tartozó eljárásokat szanszkrit nyelven már a Kr.e. 5. században lejegyezték, ráadásul nemcsak mindent gyógyítanak vele, hanem meg is előzik a betegségeket, sőt az elme segítségével fiatalítják a testet és hosszabbítják meg az élettartamot az ezzel foglalkozó jógik. Mint minden hasonló tan, ez sem csak az egészségről szól, hanem a világ megértését és az ún. belső harmónia elérését is elősegíti. 

Az ájurvéda azért nehéz téma, mert a kínai orvosláshoz hasonlóan egy része bizonyára tényleg hasznos: ha nem is gyógyítja a rákot, meditálni tényleg ajánlott, ahogy a gyógynövényeknek sem lesz semmilyen rossz hatása a szervezetünkre. Az ájurvéda főleg ilyesmikkel operál: gyógynövények, speciális diéták, meditáció, jóga, olajok, és bár nem ez a leggyakoribb, és véletlenül sem akarnánk azt a képet felrajzolni, hogy Orbán Viktor ilyenen van, de a beöntéses hashajtás is része lehet a méregtelenítő terápiának. A ilyen-olyan módon méregtelenné vált testet aztán felerősítik gyógyteával, fürdőkkel és masszázsokkal.

Azt ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a hosszú életről és hasonló földi jókról beszélő tan forrásának számító országban mintha épp ezek a dolgok nem működnének igazán jól, hiszen Indiában jelenleg átlagosan 67 évet élnek az emberek, miközben Magyarországon például 76-ot. Érdemes megjegyezni, hogy a jelenlegi állás szerint a tudomány sem gondolja az ájurvédát valódi orvoslásnak: bár alaposan el van magyarázva a test és az univerzum kapcsolata, valójában a feltevései nem tudományon, hanem spiritualitáson alapulnak, aminek több köze van az asztrológiához, mint az egészségügyhöz. A gyógynövények főleg a közérzetet javítják és a tüneteket enyhítik a betegségek esetében, ami nagyon messze van sajnos azoknak a jógiknak az ígéretétől, akik a szív- és érrendszeri betegségekkel kezdve a rákig mindenre gyógymódot ígérnek. Ami sokkal nagyobb baj, hogy a különféle gyógynövényből készült szereket pár óriásira nőtt indiai cég intézi, amelyek a minimális követelményeket sem tartják be: 2008-ban egy tanulmány miatt robbant a hír, hogy az USA-ban és Indiában eladott ájruvédikus készítmények 21 százaléka veszélyes mennyiségben tartalmazott nehézfémeket is.

Kinek jó ez az egész? Például a nacionalista Narendra Modi miniszterelnöknek, aki 2014-ben még önállósodott jógaminisztériumot is létrehozott. A minisztérium elsősorban az ország hagyománykövetőbb vidéki lakosságát célozza meg, ahol természetesen nagy a fogadókészség a spirituális gyógymódra. 2021-ben indiai orvosok már tüntetést is szerveztek, amikor kiderült, hogy  a kormány pár egyszerűbb műtétet is lehetővé tesz az ájurvédikus orvosok számára. A kritikusok szerint problémás, hogy a minisztérium segítségével állami pénzből fejlesztenek és népszerűsítenek olyan gyógyszereket és módszereket, amelyeknek egyrészt nem bizonyított a hatása, másrészt sokszor egyszerűen nem vetik alá őket megfelelő klinikai teszteknek. Rák vagy autizmus ellen is fellelhetők ajánlások, és nagy visszhangot váltott ki az is, hogy a koronavírus ellen homeopátiás gyógymódot javasoltak. A Patanjali nevű cég a világjárvány közepén a közmédiában jelentette be Indiában, hogy megtalálta a 100 százalékos hatékonyságú megoldást a Covid ellen, ami egy Coronil nevű gyógynövénykeverék. Talán nem meglepő, hogy az elképesztő mennyiségben azonnal eladott keverék nem volt hatásos a koronavírus ellen annak ellenére, hogy az indiai egészségügyi minisztérium is javasolta, de ez egyáltalán nem rogyasztotta meg a céget, amely máig elképesztő pénzeket termek az ájurvédikus gyógyászati termékekből. 

Ha az Orbán család ilyen kúrára ment, akkor érdemes megjegyezni, hogy a legjobb körből választott vezetőt: a hvg.hu szerint  Krishna Kumar magyarországi gazdasági vállalkozásában, a Brahmayurveda Center Kft.-ben ugyan ő a többségi, 51 százalékos tulajdonos, 49 százaléka pedig a webcam-pornóból birodalmat épített Gattyán György érdekeltségéé, a luxemburgi Docler-holdingé. Gattyán maga is legendásan vonzódik a spirituális megoldásokhoz.

Krishna Kumar saját biznisze egyelőre nem túl sikeres: a lap szerint a Budapesten és Albertirsán üzemelő vállalkozása évek óta tízmilliós veszteséget termel, de persze maga az ájurvédikus gyógyítás sem pénzenergiát ígér. Azt majd talán meghozza a miniszterelnök.

(Felhasznált források: science.org, NPR, Marianne)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.