Ferencváros nem kegyelmez

Hajléktalanviskókat dózeroltak újra

  • Vári György
  • 2012. március 21.

Belpol

Előzetes tájékoztatás nélkül romboltatta le hajléktalanok kunyhóit a ferencvárosi önkormányzat. Az egyik érintettnek annyi ideje se volt, hogy ingóságait magához vegye. Két másik hajléktalanról jelenleg sem tudni, hol tartózkodik.

Kedd reggel nyolc óra tájban jelent meg a Ferencváros és Kispest határán fekvő hajléktalanviskóknál az a férfi, aki – az ott élők beszámolói szerint – arról tájékoztatta a lakókat, hogy rövid időn belül távozniuk kell, mert a környéken fákat kell kivágni, és nem tudják garantálni a biztonságukat. Az egyik érintettől úgy értesült a narancs.hu: sem szóban, sem írásban nem kaptak tájékoztatást az illetékes ferencvárosi önkormányzat terveiről, és mindössze pár órát adtak nekik, hogy összecsomagoljanak, aztán négyből két viskó elbontására még aznap sor is került.

Az egyik lebontott épületben két hajléktalan férfi élt, ám utóbbiak jelenlegi tartózkodási helye egyelőre nem ismeretes, legalábbis a helyszínre érkező, „A Város Mindenkié” aktivistái számára. A másik kunyhóban élő hölgy jelen volt a dózerolásnál, de állítása szerint a bontás során még a szatyrokba gyűjtött ingóságait sem tudta magához venni, ugyanis az intézkedők azokat is kidobták, beleértve iratai egy részét is. Rák József, az egyik, egyelőre még álló építmény lakója azt nyilatkozta lapunknak, hogy későbbi elhelyezésükről nem esett szó az akció során. Csak annyit mondtak nekik, hogy próbáljanak szerencsét a kispesti részen lévő erdőben, ahol szintén élnek hajléktalanok. Az akció a beszámolók szerint sok tekintetben emlékeztetett a zuglói önkormányzat tavaly októberi, hajléktalanokkal szembeni fellépésére, amelyet Szabó Máté ombudsman többek közt olyan megfontolások miatt talált jogsértőnek (sőt, alapjogokba ütközőnek), melyek itt is fennállnak: az előzetes értesítés, illetve a „telepfelszámolás” utáni elhelyezésről gondoskodó intézkedések hiánya.

„Több nap kéne, hogy a cuccaimat összepakoljam, még akkor is, ha tudnám, hogy hová vigyem őket. Egy szállón nem lehetne helyet találni nekik, a bútorainkról nem is beszélve. Van két kutyánk, azokkal mit csináljak, hová tegyem őket?” A megmaradt két viskó lakói tegnap reggel értesítették a hajléktalanok érdekképviseletét ellátó szervezeteket, és talán ezért – legalább átmenetileg – megúszták lakóhelyük lerombolását. Azt, hogy a későbbiekben mi lesz a viskóik sorsa, egyelőre nem tudni. Kérdéseinkkel megkerestük a ferencvárosi önkormányzatot, ám ott csak későbbre ígértek tájékoztatást. Bácskai János, a kerületi polgármester egyébként tavaly egyike volt a hajléktalanok elzárását is lehetővé tévő, a szabálysértési törvényt érintő módosítás beterjesztőinek.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.