Ferencváros nem kegyelmez

Hajléktalanviskókat dózeroltak újra

  • Vári György
  • 2012. március 21.

Belpol

Előzetes tájékoztatás nélkül romboltatta le hajléktalanok kunyhóit a ferencvárosi önkormányzat. Az egyik érintettnek annyi ideje se volt, hogy ingóságait magához vegye. Két másik hajléktalanról jelenleg sem tudni, hol tartózkodik.

Kedd reggel nyolc óra tájban jelent meg a Ferencváros és Kispest határán fekvő hajléktalanviskóknál az a férfi, aki – az ott élők beszámolói szerint – arról tájékoztatta a lakókat, hogy rövid időn belül távozniuk kell, mert a környéken fákat kell kivágni, és nem tudják garantálni a biztonságukat. Az egyik érintettől úgy értesült a narancs.hu: sem szóban, sem írásban nem kaptak tájékoztatást az illetékes ferencvárosi önkormányzat terveiről, és mindössze pár órát adtak nekik, hogy összecsomagoljanak, aztán négyből két viskó elbontására még aznap sor is került.

Az egyik lebontott épületben két hajléktalan férfi élt, ám utóbbiak jelenlegi tartózkodási helye egyelőre nem ismeretes, legalábbis a helyszínre érkező, „A Város Mindenkié” aktivistái számára. A másik kunyhóban élő hölgy jelen volt a dózerolásnál, de állítása szerint a bontás során még a szatyrokba gyűjtött ingóságait sem tudta magához venni, ugyanis az intézkedők azokat is kidobták, beleértve iratai egy részét is. Rák József, az egyik, egyelőre még álló építmény lakója azt nyilatkozta lapunknak, hogy későbbi elhelyezésükről nem esett szó az akció során. Csak annyit mondtak nekik, hogy próbáljanak szerencsét a kispesti részen lévő erdőben, ahol szintén élnek hajléktalanok. Az akció a beszámolók szerint sok tekintetben emlékeztetett a zuglói önkormányzat tavaly októberi, hajléktalanokkal szembeni fellépésére, amelyet Szabó Máté ombudsman többek közt olyan megfontolások miatt talált jogsértőnek (sőt, alapjogokba ütközőnek), melyek itt is fennállnak: az előzetes értesítés, illetve a „telepfelszámolás” utáni elhelyezésről gondoskodó intézkedések hiánya.

„Több nap kéne, hogy a cuccaimat összepakoljam, még akkor is, ha tudnám, hogy hová vigyem őket. Egy szállón nem lehetne helyet találni nekik, a bútorainkról nem is beszélve. Van két kutyánk, azokkal mit csináljak, hová tegyem őket?” A megmaradt két viskó lakói tegnap reggel értesítették a hajléktalanok érdekképviseletét ellátó szervezeteket, és talán ezért – legalább átmenetileg – megúszták lakóhelyük lerombolását. Azt, hogy a későbbiekben mi lesz a viskóik sorsa, egyelőre nem tudni. Kérdéseinkkel megkerestük a ferencvárosi önkormányzatot, ám ott csak későbbre ígértek tájékoztatást. Bácskai János, a kerületi polgármester egyébként tavaly egyike volt a hajléktalanok elzárását is lehetővé tévő, a szabálysértési törvényt érintő módosítás beterjesztőinek.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.