TAJ-szám szerinti nyilvántartást vezettek be a teljes szociális, gyermekvédelmi és gyermekjóléti ágazatban még januárban, az éles használat ebben a hónapban kezdődött. A nagyon helyeselhető motivációt, nevezetesen a visszaélések visszaszorítását azonban a megvalósítás kétségessé teszi.
Az 1,3 milliárd forintból létrehozott Központi Elektronikus Nyilvántartás a Szolgáltatást Igénybevevőkről (KENYSZI) rendszer úgy működik, hogy amikor valaki igénybe vesz egy szolgáltatást, akkor ez (az illető TAJ-számának rögzítése révén) bekerül az országos rendszerbe, így a személy adott időintervallumon belül még egyszer nem használhatja a szociális ellátórendszert. A nyilvántartás legnagyobb hibája valószínűleg a hajléktalanellátásban mutatkozik meg: a szoftver csak napi egy szolgáltatás igénybevételét engedélyezi a hajléktalanoknak, tehát ha valaki reggel beregisztrált egy melegedőbe, az délután nem mehet be egy másikba, sőt aznap már éjjeli menedékhelyet sem használhat. (Pontosabban normatív támogatást nem kap az illető után az adott intézmény.) A helyzetet súlyosbítja, hogy a legtöbb menhely csak egy-egy szolgáltatást nyújt; az egyik helyen enni, a másikon mosni, a harmadikon állást keresni lehet – így könnyedén adódhat olyan helyzet, hogy a rászorulóknak el kell dönteniük, hogy enni vagy inkább mosni szeretnének aznap, mindkettőre ugyanis nem lesz lehetőségük.
A hatályos jogszabályok semmi olyasmit nem mondanak ki, hogy egy ember egy nap csak egy szolgáltatást vehet igénybe – mondta a narancs.hu-nak Győri Péter, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézmény (BMSZKI) szakmai vezetője. A fővárosi hajléktalanellátás felét biztosító BMSZKI épp ezért nem is használja a programot: „mi csak a jogszabálynak megfelelő nyilvántartási rendszert vezethetünk; vagy a szoftvert alakítsák a hatályos jogszabályoknak megfelelően, vagy a jogszabályokat alakítsák a szoftverhez” – mondja Győri, aki szerint persze a szoftver megváltoztatása, kijavítása lenne a megfelelő megoldás.
Kifogásolja a szoftver működését a Szociális Szakmai Szövetség (SZSZSZ) is, amely hivatalos állásfoglalásában kijelenti: a program bevezetését megalapozatlannak, a bevezetés körülményeit előkészítetlennek tartja. Véleményük szerint az elektronikus rendszer igen időigényes kezelése a tényleges ellátási feladatoktól vonja el a szakembereket. Az SZSZSZ azt a kérdést is felveti, hogy mi lesz a visszaélések kiküszöbölése révén megtakarított pénzzel – nem látnak ugyanis garanciát arra, hogy az a szociális szektorban marad.
A szövetség szerint az adatszolgáltatásból ki kéne kerülniük azoknak a szolgáltatásoknak, melyekre nézve a napi jelentés irreleváns, tehát amelyeknél nem az alapján kapnak támogatást az egyes intézmények, hogy hányan vették igénybe őket, hanem annak alapján, hogy hányan laknak az adott településen. Ilyenek például a gyermekjóléti szolgáltatások és a családsegítés. Az SZSZSZ ajánlása szerint emellett jó lenne, ha 2013-ig csak tesztüzemmódban működne a rendszer, hogy az alkalmazóknak legyen idejük begyakorolni annak használatát. Most úgy áll a helyzet, hogy a március elseje óta kötelező program negligálásának július 1-jétől jogi következményei lesznek.
A szövetségnek adott hivatalos válaszában a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal csak pár felvetésre reagált: arra például, hogy mi lesz a megspórolt összeggel, elfelejtettek válaszolni.
Mi azt kérdeztük az elektronikus nyilvántartásért felelős hivataltól, miért ütközik törvénybe az elvileg minden szociális intézmény (bölcsőde, idősotthon, gyermekotthon stb.) számára kötelezően használandó KENYSZI. „A törvénnyel tisztában vagyunk, próbáljuk neki megfeleltetni a rendszert. Nem minden tökéletes, vannak még a rendszernek gyermekbetegségei, de dolgozunk rajta” – mondta a hivatal egyik főmunkatársa.
